Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1910-04-21 / 16. szám
2 NAGYBÁNYA 1910. április 21. hosszú éveken szerzett kereskedői tudását, felszeg, értelmetlen, de akaratos tagja lesz közéletünknek. A magyar iparos is csak félig tanul s az ipart nem ambiczióból űzi, csupán eszköznek tekinti arra, hogy egy kis vagyont szerezhessen. Midőn már anyagi helyzete megengedné, hogy iparát fejlesztve tekintélyt szerezne magának és a magyar iparnak, ahelyett, hogy iparát fiuról-fiura örököltetné, minden törekvése oda irányul, hogy valami bankba vagy szövetkezetbe bejusson és onnan érdemes és arra hivatott, képzett embereket kiszorítva, képezi a félmüveitek veszedelmes kasztját, kik mindenhez hozzászólnak, de semmihez sem értenek. Hangzatos czimeket követelnek, érez-, vén magukat számottevő társadalmi ka- paczitásnak: vagyis titulus vadászokká vedlenek. És mint ilyenek, kik csak féltudással lépnek a nyilvánosság elé, akadályai lesznek az egyéni és közfejlődésnek. Valóban szomorú példája ez a magyar kereskedelem és ipar stagnálásának. Hassunk tehát oda, hogy mi magunk saját erőnkből irtsuk ki a magyar ipar és kereskedelemből azt a reny- hességet, mely eddig haladásában lekötötte. Buzduljunk idegen példákon, ha kell, bár nálunk is vannak, kiktől tanulhatunk és ne sértse az büszke nemzeti önérzetünket, ha „egy zsidótól“ lessük el a kereskedői képességet vagy egy oláhtól a fajszeretetet. Csak igy lesz keresztülvihető, hogy a szőnyegen levő nagy politikai kérdések szerencsés megoldást nyerjenek. Nem volna a világnak hatalmasabb nemzete, mint mi, nem menne tőlünk senki Amerikába, nem fogyna lábaink alól az apáink vérével öntözött magyar föld, nem vesztenénk befolyásunkat oly rohamosan hazánk sorsának intézésében, ha egy szív, egy lélekkel elhatároznánk, hogy közös munkával, szilárd kitartással, vas szorgalommal dolgozunk hazánk jólétéért, mint az egyetlen nemes czél érdekében. Csak igy teljesülhet hazánk egykori nagy fiának, a legnagyobb magyarnak jósszava: „Magyarország nem volt, hanem lesz!“ Reményi Jenü Gyula. Az anyákhoz és apákhoz. — Irta: Rákosi Jenő. — Az újabb kor legnagyobb és legdicsőbb vívmánya az, hogy az értékek benne helyet cseréltek. Régen az arany és ezüst, a drágakő, a selyem és bársony és a pénz minden neme és az anyagi érték ezer formája volt emberi felfogás szerint a gazdagság fogalma. Az egyesek ma is ezek után futnak káros versenyben. Az összesség sem hanyagolhatja el az anyagi javak e tömegét. De immár most ott trónol a legvilágosabb elmékben a megismerés, hogy a nemzetek legdrágább kincse, legértékesebb vagyona, legfőbb ereje az ember anyaga. Minden mozgalomnak tehát, amelyet eddig humanitáriusnak tartottunk, óriási gazdasági jelentősége van. A közoktatásügyé, a közegészségé és mindaz, ami az embertőke gyarapítását és megjavítását szolgálja, elsősorban közgazdasági szolgálat. Hiszen a vésőnek, a kalapácsnak, a tolinak és az ekeszarvának is az ad nagyobb értéket, hogy hányán forgatják és kik veszik kezükbe. Az ember teszi becsessé az anyagot, nem megfordítva. Az ököritói rémes katasztrófának iszonyusága épen abban rejlik, hogy nem a gazda veszítette el birtokát, hanem a föld veszítette el gazdáját. Iparkodás, munka, takarékosság, okosság minden elveszett értéket vissza tud szerezni. De a legáldoltabb föld sem képes az elvesztett gazdát, az elpusztult embert életre kelteni. A kezdetlegesen összerótt vityilió kastélylyá nő a szorgalmas ember kezében; a legfényesebb vár összeomlik, ha az ember kipusztul belőle. Az utolsó tiz év magyar áliamférfiai e megismerések alapján oly munkát indítottak meg, a melylyel Magyarországot a czivilizáczió élére állították. Az ember s főleg a gyermek védelem oly szervezetet nyert hazánkban, melynek szinte mondhatnám csodájára járnak a nyugati társadalmak vezéralakjai. Ki merné tagadni, hogy Magyarország jövendőjének a kérdése a magyarság hatalmas és ellenállhatatlan kifejlődése. Nincs ennél nemzetibb, nincsen függetlenségibb politika. De sőt nemcsak Magyarország históriai nagyságának helyreállítása fordul meg ezen a kérdésen, hanem Európa keleti részének békéje, művelődése, biztossága és virágzása is. Mert a Duna-Tisza hatalmas völgyében, a Kárpátok gyönyörű koszorújában nincsen egyetlen faj sem, a melyre egy birodalmi szervezet biztosan támaszkodhatnék, kizárólag csak a magyar. Abban a pillanatban, a midőn e fajnak számbeli, műveltségi és vagyoni ereje megtöretnék a sors csapásai alatt oly mértékig, hogy le kellene mondani vezénylő és egységbe kapcsoló hivatásáról: abban a pillanatban a fajok ádáz versenygése és visszavonása ütné fel hydrafejét. A bomlást külső hatalom ideig-óráig fenntarthatná, de csak a szabadság árán, csak az autok- ráczia vaskezével. Minthogy pedig az ily hatalomnak semmi etikai czélja nem volna hatalmi érdekén kívül, hovahamarább meg kellene őrlődnie s ez a gyönyörű, az Isten által is egységesnek termtett ország, prédája lenne prédakeresőknek és széttagollatnék s latrok osztozkodnának Krisztus urunk e ragyogó, számunkra kiterített köntösén, melynek amig mi itt vagyunk, Magyarország a neve. Ez a jelentősége annak a mozgalomnak, mely minden alakjában az emberanyagot védi ebben a sok külső és belső ellenségtől tépett országban, a melynek legújabb alkotása a Gyermekszanatórium. A gyermekliga szárnyai alá szedi az elhagyott, a züllött, a védtelen gyermekvilágot, hogy megmentse az országnak. A Gyermekszanatórium Egyesület a beteg gyermekeknek vet ágyat, nyújt segítséget és rendel ápolót, hogy megmentse az életnek. Társadalmunk jeles és önzetlen vezérférfiai állanak ez alkotás élén és küzdik ki kikivó, kérő, buzdító szavukat a nemzet társadalmához. Szegény és gazdag, aki meghallod, nyisd ki elejbe a szivedet. Nincs a világon irgalmasság szebb és meghatóbb, mint amely a beteg gyermek ágya fölé hajlik. Te, akit az Isten gyermekkel áldott meg, jer és segíts és ezzel háláld meg a Gondviselésnek azt, hogy képes vagy a magad gyermekéről gondoskodni anyai, apai szived boldogságára. Te, akitől a sors megtagadta a gyermek örömét, jer és segíts épen ezért. Mert meg vagy kiméivé attól a pokoltól, mely az elhagyott, szegény szülői szivet oly iszonyúan sanyargatja: attól, hogy nem képes pedig gyermekéről gondoskodni. Gyertek mind, akik ezt olvassátok, meggondolván, hogy az isten munkáját végzitek; meggondolván, hogy a nemzet beteg gyermekeiről veszitek le a szenvedést. zel, lázas sietséggel nyúlt az üveg után s mint valami dédelgetett, kedves portékát, elkezdte simogatni: — Milyen kedves, milyen szép üveg! Hogy ragyog benne a konyaki Jó lehet! — A viszontlátás örömére! Letette a poharát. — Arra nem iszom! Nem öröm ez se nekem, se neked. — Hát régi barátságunkra! — Arra már iszom! — És most halljuk a regényedet! Hátha lehet még rajtad segíteni. — Rajtam? Segíteni? Annak már lőttek! Az én sorsom be van fejezve. Harmadfokú végítélettel. Elmondom neked hamarosan az egész históriámat. Megírhatod tárczának. Legalább lesz valami hasznod belőlem. ... Ott kezdődik az én tragédiám, mikor a vidékre mentem. Bár ki se mozdultam volna Pestről soha! Itt mégse züllik el az ember úgy, mint vidéken! Ne csóváld a fejed! Ügy van, a hogy én mondom. Itt nem kell a nőkért bűnt elkövetni. Itt sokan vannak, de lenn a vidéken sok a tisztességes, kevés a tisztességtelen s ha az ember csókra éhezik: lop és gyilkol. Itt mindenkinek jut nő, akár minden ujjara kettő, három ; de ott, odalenn, a legényembernek csak a repedtsarkuakból jut, megházasodni pedig nem lehet a kis fizetés miatt. Az úribb fajta után csak csurog az ember nyála! Valamennyi nő, a kivel lehet kezdeni, paraszt; istálló- meg tej- szagu. Egy kis urinő után boíondul az ember. Éjszakáról-éjszakára mindig ilyenről álmodtam. Fehér arczu, selyem bluzos, illatos portékákról, a kik álmaimban, kaczagva, piros ajkukat csókra nyújtva lebbentek elém. S azután egyszer a kezembe került egy, a maga igazi valóságában. Egy édes, aranyos lány, a ki odakinálta magát nekem s cserébe nem kért mást, csakhogy öljek meg valakit. Egyet öljek meg? Százat is megöltem volna! Én is, te is, mindenki, a ki éhezik a nőre. A fiatalság nagy átok. Kerítő minden bűnre. Milyen jó a véneknek, a kiknek már nincs vérük! Mondtam már neked ugy-e, hogy mint al- biró, vizsgálóbíró voltam. Harminczéves kölyök! Holott erre az állásra csak vén embert szabadna tenni! Olyant, a ki előtt férfi, nő, fiatal, vén, mind egyforma! Előttem nagyon is nem volt! Egy betöréses lopás dolgában folytattam a vizsgálatot. Egy gazdag birtokostól loptak el pár száz forintot. Minden jel egy asztaloslegény ellen irányult. A legény a szomszéd házban lakott, a két udvart deszkakerítés választotta el egymástól s a legény azon könnyen átmászhatott. A lopás utáni napon a legény szobájában a szekrény alatt megtaláltak két darab kétszáz koronást egy ujságpapirosba takargatva, a mely újságpapír másik felét a birtokos szobájában találták meg. Ezenfelül álkulcsokat is találtak a legény szobájában, melyek egyike beleillett annak az íróasztalnak a fiókjába, a melyikből a pénzt ellopták. A két udvart elválasztó falon pedig, egy helyen, a hol a legény átugorhatott, a vakolat lehullott. Erre mindjárt másnap, a vizsgálat megkezdésekor figyelmeztetett a földbirtokos házánál tartózkodó s a gyermekeket tanító nevelőnő. A legény persze mindent tagadott, de hiába, minden ellene bizonyított; az alibijét sem tudta igazolni, csak a mesterné állította, hogy a legény odahaza volt, mert nem szokott az éjjel sehová sem járni, de ezzel szemben a legény beismerte, hogy a korcsmából csak tizenegy óra felé jött haza. Szóval az eset egészen világos volt, daczára annak, hogy a legény állhatatosan mindent tagadott. Egyszerre azonban a vizsgálat nyugodt menetét megzavarta az egyik kis asztalosinas vallomása, a ki a pajtásai előtt azt pletykálta, hogy a lopás éjjelén egy nőt látott kimenni a legény szobájából, a ki azután átmászott a kerítésen s bement a földbirtokos udvarára. Ez lehetett a tolvaj. A gyerek vallomása folytán kiterjesztettem „BITUMINA“ ,BITUMINA“ régi zsindelytetők átfedésére is kiválóan alkalmas. tiszta bitumonból készített valódi aszfalt-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb tptn~fpflfíflnVíH7 »BITUMINA"-val fedett tető bemeszelve szép fehér mázolást nem igénylő ICIU*"1uUUűI1jí alj. mara(j gs kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen. — ■ Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el. Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Harácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.
