Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)

1910-04-21 / 16. szám

1910. április 21 NAGYBÁNYA 3 Mily fenséges látvány: a társadalom páros viadalban a köztünk orvszándékkal bujkáló ha­lállal. Nem fogjuk legyőzni, mert a földön nin­csen halhatatlan semmi és senki, csak épen egymaga a halál. De szembe szállunk e rémmel és nem engedjük, hogy szövetségben a szegény­séggel, a nyomorral, a könnyelműséggel, könnyű prédához jusson. Akit lehet, ahol lehet, ahányat lehet sápadt kicsinyeink közül kiragadjuk kegyetlenül fojto­gató csontos kezéből: ez a szegény gyermekek szanatóriumának isteni hivatása. * A gróf Zichy János vallás- és közoktatás- ügyi miniszter kormányzósága alatt álló »Orszá­gos Gyermekszanatorium Egyesület« központi irodája Budapest, Dohány-ulcza 39. szám alatt van. A tagok kötelezettségei a következők: a) a rendes tag három évre 5 korona évi tagdijat fizet; b) pártoló tag, aki egyszersmindenkorra legalább 100 koronát ad; c) az alapitó tag leg­alább 1000 korona alapítványt tesz s ezt leg­feljebb 5 év alatt befizeti; d) örökalapitó az, ki legalább 5000 koronával járul az egyesület czél- jaihoz és egy összeget, legalább 10,000 (tízezer) korona alapítványt tesz. Az ágyalapitó jogosítva van abban a szanatóriumban, melynél ágyalapit- ványál tette, egy ágyat évenkint díjtalanul az általa ajánlott beteg számára igénybe venni. — Az alapítványok gróf Zichy János kormányzó czimére is, Budapest, Vas-utcza 10. sz. intézhetők. A postaréti mocsár. Április 20. Ha felhozzuk azt a szomorú tényt, hogy ! a poslaréti-tó lecsapolása semmikép sem sike­rült, daczára, hogy a város óriási pénzt fekte- j tett bele, nem a munkát felvállaló és vezető szennyesét akarjuk mosogatni, pedig a tóban elég viz volna hozzá, — hanem felkivánjuk hívni az illetékes körök figyelmét erre a se nem kék, se nem tiszta tóra. Ó mindenesetre szép látvány különösen holdvilágos este egy tó képe, mikor a holdvi­lágot lágyan elringatják egymásra simuló hullá- j mai, ha kristály vizében aranyhalak fickándoz- j nak, — de ha moslék vize a bacilusok számára ápoigatott melegágy, ha a békák fülsiketítő koaksz- ; koakszja, tu-tuja és urak-a-papokja a milljó meg j milljó szúnyog szomorú nótájával olvad a nap- | nyugtát ünneplő dicshimnusszá, ha a Fernezely j felől lágyan kelő esti szél szárnyára kapja a \ dögleletes bűzt, mely az immár kánikulának is ! beillő forró napokon a tóból kigőzölög, össze- kevergeti egy kicsit a temető felől hozott más összetételű, de hatásában egyforma bűzzel, akkor jámbor polgártárs vattázd be orrodat, nyugodj bele a vállozhatatlanba, dicsérd Nagybányavá­rosának, kies vidékén kívül bámulatos, egészsé­ges mivoltát. De nemcsak annak a környéknek levegő­jét mételyezi meg, eljut az a pokoli bűz a város- ! ban mindenfelé amint egy kicsit a szél fuj. Ha nyáron az ember a ligetből befelé jön, | már a hídon kezd érezni valami kellemetlen [ bűzt, tréfásan »műveltség szag«-nak lehetne ne- ! vezni az őstermészetnek lelket-testet felvillanyozó ózonjával szemben a kultúrával együtt járó ezt a szagot. De nem csak az egyes házak, a piacz produkálják ezt a »műveltség szag«-ot váró sunkban, a postaréti tó derekasan kiveszi részét ebből a kevert parfümből, pestises atomjai ott libegnek hatalmas perczentben a heti vásárok maradványainak illatában. De nem is csoda. A postaréti tó nyilvános, j nem is lehet papírra vetni, hogy mi. A környék ■ házaiban összegyülemlett piszoknak s egyébnek fel egész a döglött macskáig való uzusjog alap­ján, patentirozott rakodóhelye. Nem elég a mo­csárlég tifusznevelő, skarlát, difteriliszápoló ki gőzölgése, még súlyosbítja az egészségre káros ' hatását a benne rotható miazmák kimeríthetet­len sora. Ismeretes a körülmény, hogy a városnak egészségi tekintetben ez a leghátuljáróbb része. Az apró, alacsony és egymásnak tartatott házak valamelyikében ha tanyát üt a skarlát, rövid I idő alatt az egész környéket inficziálja, gyermek­gyermek ulán pusztul. Természetes is, mert annyi gyermeket pl. mint a Czigány utcza porá­ban, tán az egész felsőbáuyai-utczán sem le­het látni. Lehelne még a mocsár vizének a kulakba való átszivárgásáról is szólni, továbbá ép a mo­csár miatt a lakások nedves, penészes mivoltáról, melyek közvetve mind a közegészséget ássák alá. A város igaz, akart már segíteni a bajon; hogy nagy költekezése daczára nem sikerült, nem az őhibája. De hátha egy kis jóakarattal szanáini lehetne még most is ezt a bajt, hisz nem tételezhető fel, hogy a város polgárainak egészségét szivén ne viselné s annak érdekében, mint eddig, ezután sem riad vissza még az anyagi áldozattól sem. Vagy pedig szerezzen érvényt határozatá­nak, mely szerint a tulajdonost — privát ér- '• fésülésünk szerint — kötelezte már ezelőtt egv évvel a mocsár feltöltésére. (_s _tt.) : HÍREK. Április 20. Személyi liirek. Placliy Gyula pénzügy igazgató, kir. tanácsos az adóhivatal építési ügyében városunk­ban időzött. — Kncisl-Herdlicska Arnold csendőrfőhadnagy próba szolgálatra rendeltetvén be, Debreczenbe utazott. Véglegesítés. A vallás és közoktatásügyi miniszter Waigandt Anna polgári leányiskolái igazgatót, igazgatói állásában véglegesítette. Doktorrá avatás. Köves Sándor ügyvéd- jelöltet a napokban a kolozsvári egyetemen a jogtudományok doktorává avatták. Uj szakaszparancsnok Kneisl-Herdlicska Arnold főhadnagy helyére nagybányai ideigle­nes szakaszparancsnokul Szabados Kálmán m. kir. csendőrzászlós rendeltetett ki. Helyettesítés. Boromisza Tibor szatmári püspök Sepsi/ Márton nagybányai segédlelkészt az elhunyt Vadász Ágoston mátészalkai plébá­nos helyetteséül küldte ki. Sepsy Márton távo­zását, ki rövid itt tartózkodása alatt rokonszen­ves modorával s társadalmi szereplésével sok barátot szerzett magának, őszintén sajnáljuk. Sepsyben a dalárda is egyik oszlopos tagját vesztette el. Czimadományozás. A király Czilli György vármegyei állatorvosnak a főállatorvosi czimet adományozta. Nyugalomba vonuló bíró. Szabó Pál, a nagy­károlyi járásbíróság volt .vezető járásbirája, ki már hosszabb idő óta szabadságon van, be­nyújtotta nyugdíjazás iránti kérelmét. Eljegyzések. Kertész Béla felsővisói albiró eljegyezte Kameráth Margitot, néh. Kameráth Gyula debreczeni posta és távirda felügyelő leányát — Szitnyay József mérnök eljegyezte Mihók Henriette tanítónőt Felsőbányán. — Dr. Papolczy Béla a napokban jegyet váltott Kovács Ilonkával Apában. Esküvő. Sepsy Károly szinérváraljai jegyző a napokban kötött házasságot hiripi Böször­ményi, Máriával, néhai Böszörményi József és neje Szeöke Katalin leányával. Kormánypárti jelölt a nagybányai kerület­ben. Fővárosi tudósítónktól vesszük a hirt, hogy az illetékes körök felkérésére a nagy­bányai kerületben Schmidt József nyugalmazott kereskedelemügyi államtitkár vállalta el a jelöltséget kormánypárti programmal. Schmidt József életrajzi adatait s eddigi működését ez alkalomból a következőkben ismertetjük: Szü­letett 1848-ban a fehérmegyei Előszáláson. a vizsgálatot a földbirtokos cselédségére is. Kü­lönösen a nőkre. De hasztalan. Mind igazolta, hogy akkortájban hol volt. Csak még a kis né­met nevelőnőt kellett kihallgatnom, a ki ott aludt a mellett a szoba mellett, a hol a lopás történt, arra nézve, hogy hallott-e akkor éjjel valami zajt a szomszéd szomszéd szobában. Gyönyörű kis leány volt. Mikor belépett, kedvem jött megtréfálni: — Hiába is akar tagadni! Maga a bűnös szép kisasszony! S képzeld mi történt? Halálra ijedt arcz- czal elém bukott s úgy suttogta, hogy valóban ő a bűnös. Elmondott azután egy szép mesét. (Persze azt csak később tudtam meg, hogy mese.) Hogy valahol Insbruckban vagy hol, van egy bátyja, a ki üzletet akart nyitni, hogy az anyjukat el­tarthassa, annak kellett pár száz korona, hogy megnyithassa az üzletet. Ezért lopott. A pénzt már el is küldte, annak a két bankjegynek a híján, a mit ő csempészett be a legény szobá­jába. A legény a mesterné szeretője volt s annál volt, a mig ő a szobájában járt. Első pillanalban megörültem, hogy a vélet­len igy rávezetett az igazi bűnös nyomára s hogy most már szabadon ereszthetem a lecsu­kott legényt, de a másik pillanatban már mély szánalom fogott el az iránt a földön fekvő, zokogó szép leány iránt, a ki lassan felemel­kedve a földről s csodálatos, szinte megbabo­názó tekintetét reám vetve, elbeszélte az ő szép meséjét. Mikor arról beszélt, hogy a legény bent volt a mesternénél, úgy irult-pirult, mint valami földre hullott ártatlan angyal. De olyan is volt a kinézése is ! Most is magam előtt látom nagy kék szemét, hamvaspiros arczát, duzzadó ifjúsága gömbölyű vonalait s gyönyörű piros ajakát, melylyel bele­vitt a leggyalázatosabb bűnbe. Bűnbánó hangon beszélt s mikor elvégezte a mondókáját, odalépett elém s mélyen szemembe nézve, (ekkor égette ki lelkemből a becsület utolsó szikráját!) szinte arczomhoz értetve az arczát, még azt mondta: — És most maga az én életem ura I Lát­hatja, hogy a legnemesebb indok vezetett, ügy rendelkezhet velem, mint a tőrbe esett madár­ral. Ha megment: örökre a magáé leszek — ha nem ment meg: meghalok. Fiatal voltam, a vérem uralkodott a becsü­letem fölött (Milyen ostobaság is fiatal ember­nek, a kinek még a vére parancsol, bármi ha­talmat is adni 1) s elkövettem ez Ígért csókért cserébe a leggyalázatosabb bűnt. A csókot meg is adta, de csak akkor, mikor már felvettem a hamis jegyzőkönyvet, hogy Körner Berta kisasszony mélyen aludott szobá­jában s nem is hallotta a neszt, melyet a tolvaj okozhatott. A leány egy hónapig a szeretőm volt, azután hazautazott, azóta se láttam, a legény pedig kapott két évi börtönt betöréses lopásért. A bör­tönben felakasztotta magát. Levelében, a mit az anyjának irt, megírta, hogy ártatlan s hogy nem birja elviselni a börtön szégyenét: — Verje meg az Isten azt, a ki halálomat okozta! Lehajtott még egy pohár pálinkát s azután felszedeiődzött: — Egy koronát adhatnál kölcsön. Ma egé­szen le akarom inni magamat. — Ha csak az a bajod, idd le magad itt! — Nem, nem, valami piszkos lebujbán kell innom. Itt nekem nagyon tiszta minden! Kö­szönöm a koronát. Nem adom meg. Adtam érte egy témát. Megírhatod. A végire azt is odatehe- ted, hogy az Isten nem engedi azt sem, hogy egyszerre elpusztitsam magam. A gyávaságot, a feleimet az öngyilkosságtól, azt is ő ébresztette fel a lelkemben. így kell majd elpusztulnom. Lassan, utálatosan. Oh, az Isten nagyon tud verni 1 De jól teszi! Megérdemlem! Még néha jól is esik, ha eszembe jut, hogy bűnhődöm! Nem is átkozó- dom. Az Istennek igaza van . . . Magyar Vulkánczernentgyár Részvénytársaság Központi iroda: Budapest, V., Sas-utcza 25. sz. — Telefon-sz.: 107-16. Gyártelep: Selyp. — Telefon: Hatvan 46. A • 1 . Elsőrendű Selypi portlandczementet, Vulkánportland czementet, kitűnő XA^JdXll* minőségűt, mely a portlanczement szabványait 5O°|0-kal túlhaladja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom