Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1909-08-05 / 31. szám

2 1909. augusztus 5. N AG Y B Á N Y A ról, — amely a törvény 2—3. |-ai sze­rint egy háznak tekintendő, — külön törzsiv veendő fel a tényleges birtokos nevére. Ott, ahol a tényleges birtoklás vitás, a telekkönyvi állapot az irányadó, megjegyeztetvén, hogy a kataszteri be­jegyzés magánjogi következményekkel nem jár. A kiadott utasitás 6. §-a részletesen felsorolja, hogy mi képez törzskönyve­zendő épületet. A kataszteri felvétel a házszámok sorrendjében történik. Ott, ahol házszámozás nincs, azt a helyrajzi számok pótolják. Amennyiben a házszá­mozás utczák szerint elkülönítve van, a törzsivek felvétele is ennek megfelelően készítendő. Több utczára nyíló ház oda sorozandó, ahová bejárata nyílik; ha pedig többfelől van bejárata, a ház ezek közül bármely utczába sorozható, de min­den esetben a törzsiven minden utcza neve, házszámával együtt kitüntetendő. A munkálat befejeztével minden ka­taszterről a kiadott minta szerint ösz- szesités készül és az az illetékes pénzügy- igazgatósághoz beterjesztendő. Ezek az összesítések lesznek a jövőben a házadó­kivetés ellenőrző kulcsai, miért is a fel­vétel után bekövetkező változások az arra hivatott számvevőségek utján azokban is keresztülvezettetnek. Városi cselédszerző intézet. — Szatmárnémeti vezet. — Augusztus 4. Nemcsak Budapesten, de a vidéki váro­sokban is ijesztő mérvet ölt a cselédhiány, úgy, hogy maguk a városi hatóságok veszik most már a cselédközvetités ügyét a kezükbe, amit a magán közvetítők meglehetősen elroníottak. A fővárosban a *Mártha-egyesület* fejt ki elismerésre méltó munkát e téren. Kassán már hatósági utón kívánják a cselédköz vetítést el­látni s az erre vonatkozó szabályrendeletet el is készítették. Szatmárnémetiből értesítenek ben­nünket, ott már a legközelebbi napokban a »Városi cselédszerző intézet« megkezdi műkö­dését. Az uj intézménynyel, melynek szabály- rendeletét a belügyminiszter is jóváhagyta, Szat­márnémeti város úttörő lesz ezen a téren s mint az előjelekből látszik, a vállalkozást nem­csak szép anyagi, de különösen fényes siker fogja koronázni. Magyarországnak úgyszólván alig van városa, ahol a cselédmizéria állandó ne volna. A cselédkérdést mindenütt huszadrangú kérdésnek tekintik és lankóczy Gyula szat­márnémeti rendőrfőkapitány az első, aki erős kézzel nyúlt ehhez a kérdéshez s hosszas fára­dozással, tanulmánynyal, nagy körültekintéssel megteremtette az első hatósági cselédszerző in­tézetet Magyarországon. Az intézmény ezéija a cselédszegődletésnél felmerült bajok orvoslása és elhárítása, a szolgálatot adók érdekében a cselédtogadás, a cselédeknek pedig a beszegő- dés körüli segélynyújtás. Czélja továbbá a városi cselédszerző inté- j zetnek a cselédszerzésben a jelentkezők bősége | vagy hiánya között az egyensúly fentarfása és I e czélból a számíeletti cselédeknek az ország más részén való elhelyezése és az esetleges cselédhiányoknak az ország más vidékeiről cse­lédek behozásával való megszüntetése. A szatmárnémeti városi cselédszerző in­tézet tiszta jövedelmének fele a város közpénz­tárát fogja illetni, a másik fele pedig a szabály- rendelet szerint — egy alapítvány létesítésére fog szolgálni, melynek kamatjövedelme a hosz- szabb ideig ugyanazon munkaadóknál vagy azok egyenes leszármazottjainál szolgáló cselédek megjutalmazására, továbbá az önhibájukon kívül nyomorba jutott cselédek segélyezésére és férj­hez menő tisztességes cselédleányok kiházasi- tására fog fordillatni. Ha pedig ezen alap va­gyona az üzleti tiszta nyereség telének hozzá­csatolása után megfelelő összegre felszaporodik, abból egy cselédmenhely létesítendő, melyben az ideiglenesen hely nélkül levő cselédleányok munkát és annak értéke fejében szállást, ellá­tást és emellett szellemi és erkölcsi életükre emelően ható szórakozást fognak találni. Ezek lesznek a főczéljai az első magyar hatósági cselédszerző intézetnek. Ezen az utón az évtizedeken elhanyagolt cselédkérdés ügye óriási léptekkel halad előre. Azok a mélyenjáró morális és szociális okok, amelyek a cselédkérdés mai tűrhetetlen és szomorú állapotát országszerte megterem- i tették, a közel jövőben radikális változáson fog­nak keresztülmenni. Az üdvös intézmény léte­sítése erős visszhangot keltett az ország majd­nem minden városában s napról-napra tömé- ' ges megkeresések érkeznek Tankóczyhoz a ha­tósági cselédszerző intézet felállítása ügyében való felvilágosításokért és tanácsokért. Vájjon nem volna e czélszerü dolog, ha városunkban is. hol a cselédmizériák szintén a legmagasabb fokon állanak, megkisérlenék a városi cselédszerző intézet felállítását? Németh Gyula hangversenye. Augusztus 4. Óriási érdeklődés mellett, előkelő s fényes közönség jelenlétében folyt le ez a minden számá­ban magas színvonalon álló hangverseny. Úgy látszik, hogy ebben a félig-meddig ték ki lelkűket fekete paripája ezüstös patkói között. * Kietlen hegyvidéken, mélységes szakadékok­tól körülvéve, magas sziklaorom legtetején állott egy kicsiny, de erős fellegvár. Az alkony utolsó sugarai még rajta égtek; már a környező vidékre ráborult a szürkület. Az esti szellőben fáradtan csüggött alá a bástyafok árbóczán a nagy fehér aranynyal hímzett zászló. A rudhoz támaszkodva állott Szellem várur csodaszép leánya Eszme. Tekintete messze elkalandozott a kopár szikla­tájon, de fényes szemei nem látták a rohanó patakot, a kanyargó ösvényt, a vándor fellegeket, mert szivének bánata forró könnyekkel árasz­totta el arcát. A világ leghatalmasabb ura »Hamisság« király rávetette a szemét, megké­rette a kezét és Szellem nem merte megtagadni a kérését. Talán nem is akarta ... De Eszme addig könyörgött, rimánkodott, amíg egy évi gondolkodási időt nyert. Ma múlt el az utolsó nap és hamisság pompás kíséretével megérkezett. Ott lenn mulattak vérszin bor mellett a nagy­terem hűvös csarnokán. Egy kürt tiszta csengésű szava ébresztette fel merengéséből. A várkapu előtt koromfekete paripán, talpig gyászban egy lovag állott. — Ki vagy? kérdé Eszme. — Lovag, aki éjjeli szállást kér. — Neved ? — Valóság. — Híredet hallottuk. Eszme parancsára leeresztették a hidat és Valóság leugorván lováról, bevezette a várba. A várudvaron szemben találta magát Eszmével. Mintha tőr vágódott volna a szivébe, olyan fáj­dalom vett rajta erőt, mikor a tekintetük össze­villant . . . Annyira hasonlított elveszett boldog­ságához, Eszményhez. Azután végtelen öröm támadt benne, mert érezte, hogy meggyógyult. Szótlanul állottak egymással szemben, hosszan, hosszan. Akkor a királyfi odalépett a leányhoz, megfogta két kezét, keblére vonta: művészvárosban mindig tárt karokkal fogadják az igazi művészetet s a megérdemelt elismerést és pártolást sohasem tagadják meg. Németh Gyula, a budapesti Ópera ösztön­díjas növendéke, már több Ízben rendezett hangversenyt városunkban, igy alkalmunk volt évről-évre fokozatos fejlődését látni. Műsorát változatosan állította össze; ez alkalommal az operát WagnerTannháuserjéből és Verdi Álarczosbáljából egy-egy ária, a mfidalt Brágának, Toslinak és Schumannak egy-egy dala képviselte s végül néhány magyar nóta is került műsorra. Németh újabban nagyot haladt Előadása nyugodt és sima, intonációja biztos, színezése megnyerő, hangja a bariton felé kezd hajlani, tömörebb és terjedelmesebb lett, az alsó és középső regiszterben kellemesen csengő, férfias árnyalatú, csak a felső regiszterben vészit valami keveset színéből, flageolettjei üvegtisztaságuak. Műsorából legjobban megkapta lelkünket az olasz szerzők műve; ennek talán az lehet az oka, hogy hangjának a tenornál kissé mélyebb színezete az olasz operákra teszi legalkalma­sabbá s ezeket tudja természetesen, mint ame­lyek legjobban fekszenek hangjának, a legtöké­letesebben érvényre juttatni. Mindmegannyi ének­száma után kitört a közönség körében az el­ismerés adója, a taps, melyet Németh a hang­verseny végén még egy számmal hálált meg, a bordalnak eléneklésével Erkel Bánk bán jából. Nagy vonzóereje volt a hangversenynek, hogy énekét Zsembery Tivadar kisérte, kinek szereplése már magában véve is ünnepség számba megy s szerencsének tartjuk, ha mű­vészi jájékában gyönyörködhetünk. A kíséreten kívül önálló számnak Liszt IX. magyar rapszó­diáját játszotta a tudatos művész bámulatos virtuozitásával. A változatosan összeállított műsor kerelé- ben Révay Károly, a Teleki Társaság elnöke, nagy hatással olvasta fel ügyes kompoziczióju, lélektani momentumokban gazdag, jellemzésben és stílusban egyaránt kiváló novelláját, a Démont; Stella Gyula, a miskolezi Nemzeti Színház mű­vésze, a komoly szórakozásban talán már kissé fáradt közönséget igaz közvetlenséggel előadott vidám mókáival, a Modern strófák-kal élénkí­tette fel. Nem szabad elfeledkeznünk Németh Bélá­ról sem, ki Braga triójában képzett hegedűsnek mutatkozott, ezenkívül mint komponista is nagy elismerést aratott, mert két magyar nótáját, de különösen a Peregnek már kezdetüt, valóban szivünkbe lopta. Mindent összevetve el kell ismernünk, hogy igazi nagystílű és magas nívójú műélvezetben volt részünk; a közönség mindvégig éber figye­lemmel kisérte végig az egész hangversenyt. A hangverseny után Adám Józsi bandája zenditett rá s az asztalokhoz telepedett közön­ség csakhamar tánezra kelt, mely csak a reggeli órákban ért véget. — Szeretlek! Eszme elragadtatva felelt: — Szeretlek! * A nagy csarnokban javában folyt a mula­tozás, mikor egyszerre kitárult az ajtó és mint ragyogó kép megjelent keretében Eszme, aki kezénél fogva vezette Valóságot. Hamisságnak elborult a homloka, mikor az ifjút meglátta. Ismerte őt, mert vitézi tornákon ez volt az egyedüli ellenfele, aki le bírta győzni. Szellem, a várur csodálkozva kérdé: — Kit vezetsz hozzám, leányom ? — Én Valóság vagyok. Nevem mindenütt ismeretes, ahol jó emberek laknak. Eljöttem, hogy megkérjem a leányod kezét. — Az övé akarok lenni, szólt Eszme egysze­rűen és azzal mindaketten térdre ereszkedtek. Valóság első szavaira Hamisság talpra ug­rott és mind közelebb nyomult az emelkedettebb asztalfőhöz. Most éppen a térdelők mögött állt. 77 BITUMINA“ tiszta bitumonból készített valódi aszíált-tetőlemez, tartós, tűz­biztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő „Bituminá“-val fedett tető bemeszelve szép fehér marad és kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen. = SÜfß IS IlViäfl ijÜÜiiS Csakis védjeggyel ellátott tekercseket fogadjunk el! Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: ,111111“ rtíi zugiéi illeiiseie is iáin ielus Harácsolt Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom