Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1909-08-05 / 31. szám
1909. augusztus 5. NAGYBÁNYA 3 Színház. Az elmúlt hét műsorát ismét elég változatosnak lehet nevezni, de nemcsak változatosnak, hanem jól megválasztottnak is, mert a Szerencse fia. Asszony, Erdészleány, A szerencse malacz, Nebántsvirág, Vasgyáros, Ripp van Winkle mindmegannyi jónevü darabok, újak s régiek, de a maguk nemében elég elfogadhatóak. Két vendégszereplést is láttunk, mely szépszámú közönséget vonzott az arénába; két jutalomjátékot, a közönség kedvenczeinek diadalmas bucsuzóját. Stella Gyula, a miskolczi Nemzeti Színház művésze lépett fel az Erdészleányban; hogy fellépése miért érdekes ebben a darabban, azt múltkori ismertetésünkben közöltük ; annyit viszont előre mondhatunk, hogy szereplése megfelelt várakozásunknak. A másik vendégszereplő Hidvéghy Ernő, a kolozsvári Nemzeti színház volt művésze, ki Ohnet Vasgyárosában ragyogtalia fényes tehetségét. Elbúcsúzott tőlünk a társulat egyik legrokonszenvesebb, de egyszersmind oszlopos tagja, Vidor József, ki nemcsak intelligenciája, hanem alapos készültsége és bámulatos szorgalma miatt közkedveltségnek örvendett. Itt hagyott Jakabffy is, kit mindenki szeretett, kiért mindenki rajongott; a Nebántsvirágban vett búcsút tőlünk; még egyszer megmutatta ragyogó képességeit, hogy elvesztése annál fájóbb legyen. Természetesen, ha sablonosak akartunk volna lenni, mindezt nem igy kellett volna elmondanunk. Legalább is először keseregnünk kellett volna az elváláson, azután örvendenünk az ujonan jöttékén s nem megfordítva. De mi krónikát Írunk, abban a szigorú időrend az irányadó, ez kötötte meg kezünket. Szerdán Drégely Gábor komédiának nevezett társadalmi szatíráján mulattunk. A stré- berség, az akarnokság, ezzel együtt az agyafúrt szélhámosság győzelme van maró gúnnyal kipellengérezve. A tárgy maga nem is lehetetlen a köpenicki kapitány bravúros stiklije után ; hátha ép ez szolgáltatta az alapeszmét. A szabólegény hogy emelkedik jóképe, megnyerő modora révén egész a miniszterségig, hogyan Kirakodik be a parvenü lipótvárosi udvari tanácsos szalonjába, hogyan tesz bolonddá mindenkit, akihez csak közelit, szemtelenségig menő lélekjelenléte mennyire nem hagyja el még a legválságosabb helyzetekben sem, — annyira nap-nap után látható jelenség, hogy igazi lángésznek kellett lenni, ki még ebből is elfogadható, jó darabot tudott Írni. Az előadás sikerült. Vidor a czimszerepben ismét brillírozott, Ung- vary és Benes sikerült alakítást adtak, bár a jargont egy kissé túlozták; felesleges volt itt a lipótvárosi tájszólás, anélkül is ráismertünk volna a jellemről első látásra. A többi szereplők közül kiváltak lihanyi, Marosffy (vendégszereplő) és Radó. Csütörtökön e szezonban harmadszor az Erdészleány ment, Stella Gyula vendégfelléptéEszme felelete arczába kergette a vért ... A leány kikosarazta . . . Rettentő bosszú gondolata villant meg agyában. Villámgyors mozdulattal kirántotta hüvelyéből fegyverét, előbb az előtte térdelő férfi, majd a leány vállai közé merítette. Az orvtámadáslól elszörnyüködve, egy pillanatig, néma, merev maradt mindenki. Azután kétségbeesett bosszukiáltással száz kar szikrázott az ég felé. De ime, Eszme és Valóság felkeltek, mintha misem történt volna. Hamisság elrémülve hátrált, az álmélkodó sorokon végighangzott: csoda, csoda 1 Valóság néma méltósággal, kinyújtott karral intett Hamisságnak, hogy távozzék. Eszme átkarolta vőlegényét és mosolyogva nézett a bámulókra: — Hát ti nem tudtátok, hogy mi halhatatlanok vagyunk? vei. A többi szereplőkről már az előző előadások alkalmából megemlékeztünk, most még csak a vendégművészt kívánjuk néhány szóval méltatni. Összehasonlítást nem akarunk lenni a szerep előző személvesitőjével, de el nem mulaszthatjuk kiemelni ennek a kiváló drámai színésznek daliás megjelenését, kellemes orgánumát s minden modorosságtól vagy túlzástól ment egyszerű, nemes előadását. Egy csapásra meghódította a közönség szivét. Alig várjuk, hogy újra láthassuk, mert a művészi kép, minél természetesebb formában tolmácsolja valaki, annál közvetlenebbül hat, annál könnyebben férkőzik szivünkbe. Pénteken Porzsolt Kálmán nagy sikert aratott színműve, az Asszony volt műsoron. A darab, a túlságos sok reflexió daczára, ami egyébként az újabb drámákban nagyon divatos, elég hatásos s irodalmi szempontból is szót érdemel. A férj bokros teendői között megfeledkezik feleségéről, az asszonyról. Asszony, különösen a nagyvárosi asszony élni, mulatni akar, áttöri a gyermekszoba lenyügző gondjait s kikivánkozik a nagyvilág zajába, unalomtól fásult lelke szórakozást keres. S mivel férje nem tudja vágyódó lelkének az óhajtott mulatságokat megszerezni, maga keresi azt, belekerül egy szerelmi kalandor hálójába, aki a buta kis asszonyt, az elégedetlen, a mulatni, élni vágyó asszonyt elcsábítja. Fölösleges a tárgyat tovább elmondani, mindenki kitalálja a végét, vagy talán mégsem. A befejezés nem sablonos; nem a nő hal meg, mint várnék, hanem a csábitót lövi agyon, hogy ő szerinte »kiengesztelje bűnét.« De vájjon ezzel a bűn bocsánatot nyer-e? Arra a franczia íróktól sokszor tárgyalt, de kielégítően soha meg nem fejtett erkölcsi problémára akar megfelelni, hogy a bukott nő számithat-e bűnbocsánatra ? Porzsolt sem tud elfogadható megoldást adui. Szerinte, — mert az egész darab irányából azt lehet sejteni (de csak sejteni), hogy a férj és feleség a csábitó halála után összebékél, — a csábításban a férfi a hibás, annak kell bűnhődnie, a nő mindig ártatlan; mert a nő fizikai dispozicziójánál, meg szellemi alárendeltségénél fogva csak passzív szerepet játszik abban a kicsiny, de mégis világfelforgató eseményeket előidéző dologban, a szerelemben. A nő. az asszony élni vágy, bámullatja, szeretteii, körül rajongtatja magái, — egyszóval szereti a tömjént, de azért nem ő a csábiló ördög, ő csak hódol, ha emberére akad, de a hódolást követeli. Jókai mondja talán az Egy az Istenben, hogy a nő követeli, hogy férje szeretője is legyen s mivel a férjek, ezek a bámulatos szelídített filiszterek ezt megérteni nem tudják, a nő másban keresi a szeretőt; a legtöbb nem találja meg, de ha megtalálja — másban, Porzsolt szerint nem a nő vétkes, hanem a csábitó, meg a férj, miért nem volt egyszersmind kedvese is, nemcsak férje asszonyának. Minket ez a megoldás ki nem elégít, mindenesetre uj, igazság is sok van benne; de azt hisszük, hogy erre a kérdésre megnyugtató feleletet ezutáii sem fogunk kapni. Vidor, kinek ez volt a búcsú- fellépte, még egyszer remekelt, talentumát teljes fényében ragyogtatta, távozása a közönség körében őszinte sajnálkozást keltett. Kívüle meglepett Lengyel Irén intelligens s bensőséges játéka; Báródi (a czimszerepben) egyik legsikerültebb alakítását nyújtotta, a drámai jelenetekben lelkiállapotának hű tolmácsolásával igazi hatást ért el. Ungvári, mint mindig, ma is tudásának legjavát mutatta. Szombaton A szerencse malacz operettet néztük végig. Újnak uj, de jónak bizony nem igen lehet nevezni. Tárgya sem igen érdekes, zenéje sem megkapó, inkább csak az újság ingerével hatott. Olyanféle luezat bécsi darab, amilyent százával termelnek egy év alatt. A színészeken érezni lehetett egy kissé valami nyomasztó hatást, de később legyőzték. Szabadkai pompás figurát csinált a nagyherczegből, Báródinak szerepe egy cseppet sem volt neki való, Jakabffy kedvesen játszotta kettős szerepét. Kozma pár csinos dallal élénkítette az előadást. Vasárnap a Kaszinóban hirdetett hangverseny daczára Jakabffy julalomjátéka volt kitűzve, a Nebántsvirág. S bár a színház telistelve volt, mégis a nagy versengésben Jakabffy, illetőleg a direktor szenvedett vereséget, mert a publikum előkelő része, — nagyon kevés kivétellel, mely Jakabffynak rendíthetetlen tisztelője volt, amely a konczertlől egyéb okok miatt idegeskedett, — bizony nem a színházban jelent meg, hanem a Kaszinóban. Pedig, ha az idő kérdését békésebben megoldották volna, talán anyagilag is, erkölcsileg is mindenesetre nagyobb lett volna az eredmény. Óváczióban, ünneplésben igy si nagy része volt Jakabffynak, tisztelői három remek csokorral lepték meg, amire eddig is, de ezen az előadáson is rászolgált. Temperamentumának egész erejét kifejtette, hogy hálás legyen hódoló közönségének. Hétfőn Ohnet Vasgyárosában vendégszerepeit Hidvéghy Ernő, a kolozsvári Nemzeti Színház volt művésze. Elég szépszámú közönséget csalt a szereplés hire a színházba, bár a Vasgyárost alig van ember, ki regény alakjában ne ismerné. Sietünk kijelenteni, hogy magát a regényt, melyből a színdarab készült, sokkal jobbnak tartjuk. Különös, hogy a regények drama- tizálása legtöbbnyire kevésbé sikerül. De még igy is hatásosnak találtuk, sőt összehasonlithat- lanul derekabb darabnak, mint a milyent néhányszor már láttunk e színpadon s amelyeket elég szerénytelenül drámának mertek nevezni, holott férczelményen kívül más névvel igazán nem lehetett illetni. Hidvéghy a czimszerepet játszotta s tehetségével, nagy tudásával egy csapásra meghódította a közönséget. Benes először mutatkozott be igazi szerepkörében; előadása megnyerő, hangja kellemes és szivhezszóló, csak mozdulatai kissé nem természetesek. A többi szereplők többé-kevésbé jók voltak, bár megint a szereppel volt bajuk. A szinlapon hirdetett Dobos Margit, kinek Budapestről kellett volna jönnie, bizonyára fontos okok miatt maradt el s igy szerepét Szabadkainé vette át. Kedden Planquette örökszép és soha el nem avuló operetteje, a Ripp van Winkle volt műsoron. Egyike volt a hét legsikerültebb előadásainak. Halmos és Galgóczi voltak az est főszereplői, kik a meglehetős üres ház daczára is nem vesztették el kedvüket, ambiczióval játszottak s bájos énekükkel rászolgáltak a legnagyobb elismerésre. Kivülök kitűntek Koznia, Szabadkai és Deák. Heti műsor: szerdán Gyurkovics lányok, Dobsa Margit és Hidvéghy Ernő vendégfelléptével ; csütörtökön Bánk-Bán, Dobsa Margit, Hidvéghy Ernő és Stella Gyula vendégfelléptével; pénteken Csöppség; szombaton Halmos Gyula jutalomjátékául Szulamilh. Lemondások. (A lapok megírták, hogy Clemenceau franczia miniszterelnök önmaga idézte fel bukását, hogy végre Karlsbadba mehessen és megkezdhesse a kúráját. Erre a mintára a miniszterelnökök legközelebb a következő okokból fogják hirtelen bukásukat felidézni.) Nem volt vihar a parlamentben, Csupán egy honatya szavalt, A kormányt szidta és az elnök Feszengve hallgatta a dalt. Az elnök mind jobban feszengett, Hol jobbra dűlt, hol balra dűlt, Az aroza torzult s ott maradni Már szinte kínjába került. Egyszerre hirtelen felugrott, * Lemondok I« szólt és távozott, Rohant s a folyosónak végén — Egy kis fülkébe zárkozott . . . * Emeli- az étvágyat él a testsúly!, -megszült* teti a köhögést, váladékot, éjjeli Izzadáet köhögés, skrofuíozis, Irrtooza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Eoehe“ eredeii csomagolást. F. Slöcfco & Co. Basel (Svájc)
