Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1909-03-04 / 9. szám

1909. márczius 4. NAGYBÁNYA 3 A városi villamos telepen az 5000 Voltos generátorokat, vagyis az elektromos energiát fejlesztő gépeket 2 drb 2—2 hengeres, 200 ló­erős szivógázmotor halja. A gázmotorok gáz­szükségletét 2 gázgenerálor táplálja, melyet faszénnel fűtenek. (Mellékesen megjegyezzük, hogy a faszenet a város adja el az elektromos műnek.) A fejlődött gáz a generátorokból először a vizelpárolgatóba, innen a fürészpor tisztitóba és sok más gázmosó készülékbe kerül, ahol le- szürődnek a hozzákevert tisztátalanságok (kéndy- oxyd, kátrány, stb.). Miután a fejlődött gáz meg­tisztult, a gépek hengereibe kerül, hol automa­tikusan villany-delejes gyújtás robbantja fel. Ez nyomást gyakorol a dugattyúra, melyekkel a kapcsolatos hajtórudak mozgásba hozzák az egész kolosszust a gép tengelyére szerelt ger­jesztő dynamóval s a forgó áramú generátor rátorával együtt. A keletkező 5000 Voltos áram kefék segé­lyével a kapcsoló táblához vezettetik, mely fehér márványból készült. Erre különféle műszerek, kapcsolók és átkapcsolok vannak szerelve, me­lyek segítségével a gerjesztő dynamókat és generátorokat szabályozzák. A kapcsolótábla háta mögött a vezetékek egész tömkelegé vonul végig. Ugyanitt vannak a fő gyújtó sínek is elhelyezve, melyekről a fejlesztett áramot részben a nagybányai, részben a felsőbányái 9 Km.-es távvezeték kapja. A gerjesztett áram magas és életveszélyes feszültsége miatt transformatorok segítségével 100 Voltos feszültségre alakittatik át. mely ebben a formában már a magánlakásokba is beve­zethető. Nézzük már most, mi történt a leirt gépek körül február 27-én. Reggel 8—9 óra tájban a generátorokhoz s gépekhez beosztott emberek elfoglalják helyeiket s várják az utasitásokat. 10 óra tájban megindul a hatalmas generátorok fűtése. A beaadagolt faszén lassan lassan izzásba jön és délfelé már valóságos tüzlavinához ha­sonló. Ha benézünk a generátorok kémnyilásain, látjuk azt az izzó tömeget, melynek égési ter­mékei alig várják a szelepek megnyitását, hogy a 200 lóerős prüsszögő kolosszust mozgásba hozzák. Délután 2 óra tájban megindítják az egyik erőgépet; lassan, méltóságteljesen jönnek moz­gásba a hatalmas tömegek. A főgépész fokoza­tosan megnyitja a gép szelepét, mire ez mint egy köteleitől felszabadult bika, teljes vehementiával megindul. A gép szelepeinek ritmikus csattogása, a dynamó búgása s az erős széláramlat, melyet a hatalmas, 10,000 kg.-os lendítő kerék gyors forgása közben létesít, teljesen lebilincseli a szemlélőt. A délután folyamán megindulnak a terhe­lési kísérletek, melyek a lehető legfényesebben sikerültek, végre 6 órakor este kigyul a várva- várt villamos fény az utcákon is. Általános meglepetéssel és tetszéssel fogadták az uj fényt, mely az építő Ganz-czég legteljesebb sikerét hirdette. Valóságos gyermekes öröm vett erőt min­denkin ; s a pompás fény mellett az emberek, kik nappal megunták a sok köszöngetést, most kénytelenek azt este is folytatni. A telep olyan méretekben készült, hogy az bőségesen ellátja Nagybánya város közvilágí­tására szolgáló 100 drb. egész éjjeli, 170 drb. féléjjeli és 9 drb. 10 Amperes ivlámpát; továbbá Felsőbánya város 60 drb. féléjjeli, 60 drb. egész éjjeli s 4 drb. 10 Amperes ivlámpáját; nemkü- lömben Giródtótfalu közvilágítására tervezett 8 drb. fél és 8 drb. egész éjjeli fémszálas izzó­lámpát, valamint a magánházak világítását is. A közvilágítási lámpák a világítási naptár szerint lesznek a városokban elhelyezett kap­csoló pontokról bekapcsolva. Ä magánházakba is sok helyen van beren­dezve a villany. Hiszen mindenki igyekezik, ha­csak módjában van, a gyertyák s a kormos pet­roleum-lámpák égése folytán keletkező s az egészségre ártalmas széndyoxyd gázoktól szaba­dulni. Részletes adatokat nem kell felsorolni arról, hogy a mostani világitó eszközeink mily méretekben termelik a meleget, vízgőzt, kor­mot stb., de fölösleges is, mivel a nagyobb pet­roleum, acetylén, avagy bennoid-lámpa közelé­ben tartózkodó meggyőződhet az abból kisu­gárzó meleg kábító hatásáról. E káros hatások a lakások világítására alkalmazott elektromos izzólámpáknál nem for­dulhatnak elő. Tűzbiztonság szempontjából is első helyen állanak. Az elektromos berendezés az emelkedett árak mellett is nem sokba kerül, a lámpák fogyasztása is igen csekély, úgy, hogy egy 32 gyertyafényü fémszálas izzólámpa óránként 2 fillérbe, egy 25 gyertyafényü izzólámpa órán­ként I4/2 fillérbe kerül. Valóságos áldása a modern háztartásnak is, mert nemcsak világit, hanem a sütésnél is teljesen feleslegessé teszi az eddig használt fűtőanyagokat. Az elektromos fűtő és főzőké­szülékek már társadalmi szempontból is jelen­tősek, amennyiben a háziasszonynak alig adnak munkát s igy azok inkább maguk végzik a fő­zést, semhogy a háztartások eddigi csapásaival, a rossz cselédekkel bajlódjanak. Évtizedek óta tapasztaljuk fájdalommal a valamikor virágzó kis iparágak eltűnését. Összeszorult szívvel látjuk a köztünk lé­zengő utolsó hírmondóit a kiveszőben lévő mesterségeknek. Ennek főokozója a gyáripar, megfelelően. S aztán, ha jól laktak velünk, elfe­lejtenek. Mire kimennek a színházból, jóformán a nevünket se tudják! S ezért kell nekünk kín­lódnunk, verejtékeznünk, hogy a pénzünkért megrikassuk, vagy megkaczagtassuk őket. Hát érdemes ezért élni? Hát életczél ez? Beleőrül az ember ebbe a gondolatba, hogy végig éljen egy életet, anélkül, hogy igazán élne . . . — Mi a ti gyötrődestek az enyémhez ké­pest, vágott közbe a festő, ti távolról sem álltok ott, ahol én. Nálam igazán a véletlen dolga, hogy eddig nem őrültem meg. Csináltam egy jó képet s azóta azt az egyet meg sem tudom köze­líteni. Egyre rosszabb és rosszabb dolgok kerül­nek ki a kezem alól. A kritikusaim talán nem is merik a szemembe mondani, hogy silánysá­gokat csinálok, de én érzem, hogy a tehetségem abban az egy munkában teljesen kimerült. Istenem, ha eszembe jut Michel Angelo, Tizián, meg a többi óriás! mennyi felséges dol­got tudtak alkotni! Micsoda őserő volt azokban s milyen nyomorultak vagyunk mi! Egy mü ki­merít, tönkretesz! Az igazi színeket többé soha se fogom megtalálni! Azok elvesztek nekem örökre. Érzem, hogy kellene valamit csinálni, de csak érzem; megcsinálni nem tudom. Meg se közelitem azt amit elgondolok; a tehetségem teljesen elveszitettem, mégis élnem kell; hülyén, bután bevárni azt, a szép napot, amikor a para- lizis megfoszt majd az öntudatomtól. Hát nem gyávaság és butaság ezt bevárni ? — Ti legalább csináltatok valamit, mondta a milliomos, legalább dolgoztatok, mig tudtatok dolgozni. Dolgoztatok a kenyérért, mert éhesek voltatok, de én sohse voltam éhes. Nektek még­is van még valami étvágyatok az életre, ha nem dolgoznátok a kenyérért sem, de nekem semmi, éppen semmi étvágyam sincs. Se ételre, se italra, se szerelemre. A színházakat is utálom ; a zené­vel torkig vagyok; olvasáshoz nincs türelmem. Mit csináljak? Fölösleges élnem és mégis élek. Ez az igazi hülyeség! Néha azt hiszem, hogy ez az öregség. De 36 éves korában csak nem öreg még az ember ? Nősüljek meg ? Senkinek se hinném el. hogy magamért jön hozzám ; mindről azt tenném föl, hogy a vagyonom csábította hozzám. Annyi szerelmet vásároltam már, hogy minden szerelmet eladónak tartok. A legtisztább érzésekben is kételkedni tudnék s a legszentebb nőt is megölném kételkedésemmel. Nem, asszony nem kell! Semmi sem kell! Néha azt hiszem, hogy megőrjít ez a gon­dolat, hogy nem tudok a pénzemmel mit csinálni. A mull éjjel is őrületes álmom volt. A pénzeim részvényeim, drágaságaim mind kikellek a szek­rényeimből, fiókjaimból és odaültek az ágyam szélire és vigyorogva mondogatták : Nem tudod hasznunkat venni! Ostoba vagy! Mikor pedig felébredtem, úgy láttam, mintha az éjjeliszekrényemen heverő kis revolver hat kis fekete csövéből, hat kis fekete nyelvét öltö- getné rám. S mintha mondta volna is hozzá: — Meg akarad várni, mig megbolondulsz ? Te gyáva! Elhallgatott. A színész szótlanul szívta szi­varját, a festő valami képeslapot vett elő, az iró meg azt mondta, mi közben előkotorászta a zse­béből a pinezér borravalóját: — Hadd fogyjon a pénzed, kifizetheted a söreinket, ami egyébiránt a várakozást illeti, hát igenis, mind meg fogjuk várni, mig megbolondu­lunk, mert gyávák vagyunk s mert elvégre is az még nem egészen bizonyos, a halál pedig egé­szen bizonyos. Vértessy Gyula. melynek jelentékenyen kevesebbe kerül a gépek munkaereje a kisiparos kézi munkájánál, pláne a mai munkásviszonyok közölt. A kisiparnak egyetlen menekvő útja az, hogy megszerezze magának az eszközöket, me­lyek a gyáriparral való versenyzésre képesítik. Erre módfelett alkalmas az elektromos erőát­vitel. Eltekintve attól, hogy az ipari czélra hasz­nált elektromos áram ára igen csekély, nincsen helyhez kötve, mint a többi erőgép, beszerzési ára is jelentékenyen kisebb, mint bármilyen gépezeté s kezelése szakértelmet nem igényel. Látjuk tehát, hogy az elektromosság nem gazdagok számára készült luxus, hanem egész­ségi és takarékossági szempontból a kisiparosra is előnyös. Elismerés illeti a Ganz-gyár mérnökeit, munkavezetőit és intelligens munkásait, főleg pedig Reményi Aladár vezető mérnököt, akik nagy szakértelemmel és ügybuzgóságukkal vá­rosunkban tiszteletet vívtak ki a magyar mun­kás névnek. Városi közgyűlés. A város képviselőtestülete február hó 25-én rendes havi közgyűlést tartott dr. Makray Mi­hály polgármester elnöklete alatt. A közgyűlés napirendjén 31 tárgy állott s az igen látogatott volt. A napirendet Szabó Adolf indítványa vezette be, hogy a bányafa czéljaira tölgyfa helyett akáczfát termeljen a város s azt a közgyűlés el is fogadta. Dr. Földes Béla orszgy. képviselő átiratát, melyben megköszönve a város üdvözlését, Ígérte, hogy ezentúl is minden erejével fogja szolgálni a város ügyeit, lelkesen megéljenezték. A városi takarékpénztár 1908. évi számadásait a közgyű­lés örömmel tudomásul vette s Moldován László igazgatónak, az igazgatóságnak és tisztikarnak az elért szép eredményért jegyzőkönyvi köszö­netét szavazott. A közfürdő ügyében igen szenvedélyes vita után úgy döntöttek, hogy azt a felépítendő szállóban helyezik el. Az 1908 évi árvapénztári számadások után több villamossági kérdésben határozott a köz­gyűlés, többek között, hogy a villamos mű fe­lülvizsgálatára dr. Hollós József kereskedelmi miniszteri műszaki tanácsost kéri föl s hogy a városi kórházat és vágóhidat villamvilágitással látja el. A közgyűlés utasította a tanácsot, hogy a vízvezeték ügyében a vízjogi engedélyezést ha­ladéktalanul kérje meg, egyúttal kérjen enge­délyt arra, hogy a vízvezetéki csövek a külföld­ről legyenek megrendelhetők, nemkülönben kérje a pénzügyminisztertől a kincstár kártérítési kö­vetelésének elengedését a kincstári vízművektől elvont vízmennyiségért. Több kisebb jelentőségű tárgy elintézése után a közgyűlés elhatározta, hogy Károlyi La­jossal kötött vadászati bérszerződést felmondja s kérni fogja a földmivelésügyi minisztertől, hogy a szőlőhegyeken kóborló szarvasok bár­mely időben lőhetők legyenek. Ezután a közgyűlés egyes bizottságainak tagjait választották meg. A nagybányai mészárosok állal a közlege­lőn gyakorolt legeltetés diját egy vágómarha után 1 koronában, más huzó állat után 50 fil­lérben állapították meg. A Papolczy-féle telek végleges eladásához a közgyűlés hozzájárult; elhatározták továbbá, hogy kérni fogják a törvényhatóságot a hagy- másláposi és kovási hidak felépítésére. Végül a Szent Miklós-téri uj utcza s a Kossuth Lajos-utcza rendezési terveinek elfoga­dása után Kassay Kálmánt a város kötelékébe 50 korona felvételi dij lefizetése ellenében fel­vették. HÍREK. Márczius 3. Lapunk hátralékos előfizetőit a hó elseje alkalmából tisztelettel kérjük hát­ralékaik szives beküldésére s előfizetéseik megújítására. Áthelyezés A m. kir. pénzügyminiszter Gerő Gyula segédmérnököt Selmeczbányáról Felső­bányára, a m. kir. bányaiskolához helyezte át. Eljegyzés. Virág László apahegyi ref. ta­nító eljegyezte Senkálszky Mihály rendőrkeze­lőtiszt leányát: Terikét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom