Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1909-03-04 / 9. szám
2 N AGYBÁNYA 1909. márczius 4. kai szempontból is lehetetlen ez ! Az a 40—50 fürdőszoba pedig, mely jelenleg városunkban van, ugyan mivel fogja csökkenteni a kádfürdők látogatottságát ? Az uj fürdő elkészültével is bizony ott leszünk, ahol ma vagyunk, hogy néha egy-két óráig is kell várakoznunk, mig egy kádfürdőhöz hozzájuthatunk. Aki higgadtan s szenvedélyesség nélkül mérlegeli az elmondottakat s a fürdőtervezetek méreteit, annak be kell látnia, hogy a városi nagyszálló lokalitásai egy modern, kényelmes közfürdő elhelyezésére nem elegendők, Oly hatalmas érv ez, melyet a helynek centrális fekvése sem ellensúlyoz, pedig a közelség motívuma volt az, mely e kérdésnél leginkább megejtette a sziveket. A közelség s a meghűlés veszedelme ! Hát van Nagybányán valami távol ? Vagy valaki úgy képzelheti el egy külön álló, modern fürdő berendezését, hogy annak ne legyenek kényelmes várószobái, hol mindenki kényére, kedvére lehűtheti magát ? Vagy egy közfürdőnél a legfontosabb szerepet ját- sza az étterem, melyért még a fürdő nagyfokú kényelmetlenségei fölött is okvetlen szemet kell hunyni ? * De lássuk a pénzügyi tekinteteket. Hogy mibe kerül a városi nagyszállóban elhelyezendő fürdő berendezése, arról csak halvány sejtésünk lehet, de pozitív tudásunk nincs. A tervező műépítészek azt mondják, hogy a fürdőelhelyezés építési szempontokból alig okoz számbavehető differencziát, de a falak vizmen- tesitése, a vízvezeték, csatornázás s a berendezés »tetemes« költséget igényel. De hogy mily összegre rúg ez a tetemes költség, azt nem tudjuk, mert a tervezők az idő rövidsége miatt a költségvetést nem készíthették el. Tehát a sötétben tapogatódzunk akkor, amidőn akár a szállóban elhelyezett közfürdő, akár pedig egy uj, külön felállítandó közfürdő költségeiről beszélünk. Számadatokkal pénzügyi tekintetekből most még nem érvelhetünk. Minden oda dobott számösszeg önkényes, elasztikus, mely a tenden- cziák szerint emelhető vagy zsugorítható. Most csak azt állapíthatjuk meg, hogy az elvett 7 vagy 8 bolthelyiség várható bérjövedelme minő értéket képvisel. Mi a nyolcz bolt értékét hozzávetőlegesen, minimális számítással, 800 koronában állapítva meg egy bolt évi bérét, 6400 koronára becsüljük. E 6400 koronának 8u/o-kal véve 80.000 korona tőkének felel meg. Áz a vitatni való kérdés tehát és pusztán csak az, hogy e 80.000 korona tőkéhez, ha hozzávesszük még a városi szállóban elhelyezendő működése megszűnik a test működésével együtt, a lélek is eltűnik az örök semmiségbe. El kell tűnnie, mert a lélek tovább éléséről nincs bizonyiték! Ha a lélek tovább élne, mint a test, lehetetlen, hogy a szerető anya, férj, vagy gyermek lelke el ne jönne az itt maradottakhoz! Nem, a léleknek is vége a testtel együtt. A lélek csak az agy működése, s ha az agy nem működik tovább, lélek sincs. Irtózatos gondolat ez az örök, végleges megsemmisülés! Meglássa, beleőrülök ebbe a gondolatba. S nem őrült bele! Elmenekült a kisértetek elől. S mivel máshová nem menekülhetett, elmenekült a sirba. Ott legalább nem félhet tőle, hogy megőrül . . . A szegény asszony temetéséről együtt jöttünk haza egy páran, régi cimborák. Sajátságos kompánia volt ez. Barátkozásunk gyökerei visszanyúltak a boldog ifjúság bohém világába. Volt ebben a kompániában mindenféle zsánerű ember; iró, színész, festő, még egy milliomos is, akinek bohém társaságunk megbocsátotta azt a nagy bűnét, hogy pénze volt, cserébe azért, hogy esze is volt. — Bemegyünk még egy kicsit a városba- mondta cinikusan az iró. Még egy-két napig vagy óráig mulatunk, mig a guta meg nem lapit s a földről el nem küld a föld alá. — Megyünk vissza játszani, szellemeskedett a színész. — S eszünk tovább étvágy nélkül — jegyezte meg a milliomos. — Hja, ez az igazság! Akinek pénze van, annak ne legyen étvágya; lám nekem, szegény piktornak van étvágyam. Ezennel indítványozom is, hogy vonuljunk valami kávéházba, mert ádáz vágy fogott el egy sonkás zsemlye után! fürdő tetemes berendezési költségét, oly összeg fog-e kikerülni, hogy abból egy külön álló. modern, kényelmes fürdő felépithető-e? Vagy pedig a két fürdő építési költségei között oly számottevőek-e a külömbségek, hogy ez árkü- lömbségért érdemes lemondanunk egy minden igényeket kielégítő kényelmes fürdőépületről s megelégednünk egy liliputi fürdővel? Ez a kérdés akkor fog eldőlni, mikor előttünk lesz a költségvetés. De már most a kevésbbé beavatottak kedvéért ki kell jelentenünk, hogy a külön álló fürdőnek a veresvizen leendő elhelyezéséről senki sem beszélt, hanem igen is szó esett annak a jelenlegi fürdő helyén való felépítéséről. De előttünk nem annyira a hely a fődolog, mert a fürdő elhelyezésére minden könnyen megközelíthető helyet alkalmasnak tartunk, de igen is fődolog a fürdő kényelmes és tágas volta, már tisztaság szempontjából is. De vájjon a jelenlegi fürdő azért, hogy pár száz méternyire van a főtér központjától, nem könnyen megközelíthető? A vita során annyit hallottuk emlegetni a tél-viz idején való távolságot, hogy szinte azt képzeltük, hogy amidőn a jelenlegi fürdő helyen a tél viz ideje dühöng, ugyanakkor a Szent-Mik- lós-téren a czitrom és narancsfák virulnak. * Egyik főérv gyanánt hangzott^^ hogy a városi nagyszállóban a gőzfürdőt s^kádfürdőket a központi gőzfütővel íűthetjük, amelylyel a többi helyiséget is fütik, tehát hogy ez minő nagy megtakarítással jár. Az érv tetszetős, csak az a szépséghibája van, hogy az év tizenkét hónapjából 6—7 hónapban nincs szükség a központi gőzfülőre s ha a közfürdőt a nagyszállóban helyezik el, úgy a központi gőzfütőt egész évben szakadatlanul működtetni fog kelleni a közfürdő kedvéért. Ez a körülmény pedig nemcsak hogy nem emeli a szálloda bérleti értékét, hanem holtbizonyosságnak vehetjük, hogy a közfürdővel való bibelődés, személyzet tartása, a gőzfűtés egy-két évi keserű tapasztalat utján arra fogja a bérlőt sarkalni, hogy a közfürdő tartása és ellátása czimén bérelengedésért forduljon a városhoz. Hiú reménykedés azzal áltatni magunkat, hogy az értékes boltok feláldozásával egy szűkös és költséges fürdőhelyiség fogja emelni a szálloda bérleti értékét! * Nem mi, hanem műszaki emberek vitatják, hogy az olyan anyag, mely tartósan ellenáll a gőz, a meleg és viz hatásának, ez idő szerint még nincs fölfedezve. Ez a körülmény pedig nemcsak megduplázza, de megnégyszerezi a szálló íentartási költségeit. Bevonultunk és kellő számú sonkás zsemlyék és sörök elköltése után miről is beszélhettünk volna másról nagy bölcsen, mint az öngyilkosságról, a helyett, hogy efféle témák helyett más okosabb dolgokról elmélkedtünk volna. Csodálatosképen mind megegyeztünk abban az egyben, hogy az asszonykának igaza volt, mikor öngyilkos lett. — Irigyelem, hogy olyan bátor tudott lenni! Ha én nem lennék gyáva, én is rég itt hagytalak volna benneteket. De gyáva vagyok s bevárom, mig megőrülök, ahelyett, hogy elpusztulnék innen, ahol nincs semmi keresni valóm. Vagy mondjátok meg őszintén, miért élek én ? — fakadt ki az iró. Azért, hogy nap-nap ulán aprópénzre váltogassam a tehetségemet s firkáljak rongyos tárczá- kat, szellemes csevegéseket, kritikákat s úgynevezett »nagy újdonságokat«, hogy megkeressem velők a betevő falatomat? Hogy végezetül azután elpusztuljak innen anélkül, hogy csak egy valamire való dolgot is írtam volna? S én nem fogok írni. Mert már is kiírtam magam. Oh, a kenyér drága s minden falatért Írni keil! Szétosztogattam már agyam minden termelését. Az agybérlők kiszipolyoztak teljesen! S milyen iszonyú az, mikor az ember érzi, hogy a lelke teljesen üres. Kiírtam belőle mindent, a kenyérért, a ruháért, a lakásért, a szeretőkért! Ma már semmi tartalma nincs a lelkemnek. Jogász voltam, ügyvédnek készültem s eldobtam magamtól a praktikus, okos életpályát, hogy magasabb, eszményibb czéloknak élhessek s kisült, itt is csak a kenyérért kell kínlódni; még hozzá itt több munkával szerez az ember kevesebb kenyeret. S emellett érezni napról-napra, hogy tehetetlenkedik az ember! És nincs segítség! pihenés, nyugalom kelTörténtek hivatkozások egy-két oly szállóra is, melyeknél a fürdőhelyiség nagyszerűen bevált. Ezt mi szívesen elhisszük. De azok a szállóbeli fürdőhelyiségek, melyekre hivatkozás történt, nem szűkös, hanem’kényelmes helyiségek, másodszor pedig nem az épület frontján, hanem az épület belső tömbjében vannak elhelyezve. Mi sem hadakoznánk az ellen, hogyha egy kényelmes fürdőhelyiséget a szálló udvarában lehetne elhelyezni, de hogy az frontot éktelenitse el, czélját se szolgálja derekasan s a mellett nagy pénzáldozatokba kerüljön, ezt az álláspontot erős meggyőződésünkkel nem tudjuk összeegyeztetni. A fürdőnek a fronton való elhelyezése ellen már az épület külső kiképzése s esztétikai szempontokból is tiltakozni kellene. » A közgyűlés 30 szavazattal 25 szavazat ellenében úgy döndött, hogy a közfürdőt a szállóban helyezi el. Ez bizonyára elvi határozat, mert a költségvetés felelt, nem lévén az elkészítve, nem is lehetett dönteni, annál kevésbbé a fürdővel felmerülő uj költségek fedezetéről. A közgyűlésnek lesz még alkalma tehát e kérdéssel foglalkozni s talán akkor, a szenvedélyesség lehiggadtával e tárgyilagosan megirt soraink nagyobb megszivlelésre fognak találni. é. m. Városunk villamos világítása. Márczius 3. A villamos lángok február 27-én gyuládtak ki először városunkban s az idő óta a világítási mű a legnagyobb megelégedésre látja el városunk közvilágítását s a magánvilágitást. Ez ünnepi alkalomból talán nem lesz érdektelen, ha a nagy művet vázlatosan ismertetjük. A Ganz-féle Villamos R. T. építésvezetősége 1908. évi junius hó első napjaiban kezdte meg működését s a kitűzések és előmunkálatok elvégzése után rohamosan foglak hozzá a világítási mű létesítéséhez. Valóban törhetlen buzgalommal oldották meg nagy feladatukat; a tél tavaly korán leszakadt s a dermesztő hidegben is fáradhatatlanul folyt a munka, mígnem most, február 27 én a gyönyörűen sikerült próbavilágitást megtarthatták. Gyönyörű, lélekemelő látványosság tárul elénk, midőn az emberi előretörésnek ezen nagy alkotását nézzük. Aprólékos részletezésre nincs szükség, hiszen ismert dolog, hogy a mai korban az emberi ész az elektromos energiában keresi és találja meg a haladás leghatalmasabb tényezőjét. lene, csakhogy egy falat kenyeret sem ad ingven senki. S ha még egyedül lennék! De a család, a szegénység lehúz a földre, ha lenne is még erőm repülni. Ostoba fővel megházasodtam. Elővett egy hülye szerelmi hangulat és elvesztem. Egyedül talán mégis mentem volna valamire, nyomorogtam, éheztem volna, de talán mégis megtudtam volna írni az én nagy regényeimet, melyek az agyamban, a leikéiben éltek, csak fizikai időm és erőm nem volt a kidolgozásukhoz. Én magam még csak éheztem volna, de őket csak nem engedhetem nyomorogni. Pedig nem a szerelem, se nem a szeretet kötött, csak a kötelesség. Szerelem? hová lett az már akkor! Mi lett abból a csodás, rajongó érzésből, mely összefűzött minket az ideális vágyak első, tiszta idejében s mi lett abból a mámoros, vad. szilaj érzékiségből, mely a mézes hetek alatt vérvörös izzással pattant elő vérünk minden csöppjéből. Mi lett? Unalmas együttélés, melyet a közös szegénység érzése szinte gyűlöletessé tett. S mi lesz még ezután ? Ha nem tudok dolgozni, ha nem lessz mit ennünk, ha kimerült agyam teljesen felmondja a szolgálatot? Nincs nap, hogy eszembe ne jutna az Angyalföld, vagy a Lipótmező! . .. Hát mondjátok meg őszintén, nem gyávaság erre várni? — Még te panaszkodol, aki mégis csak élsz ; ha szegény koldus valóságban is, de mégis a valóságban. Én meg örökösen a hazugságon ! Egy életet végig élni, hazugságban, komédiázásban! Mióta színész vagyok, egy őszinte, igaz szót nem hallottam, nem mondtam a környezetemben. Csupa áltatás, csupa hazugság, csupa festék itt minden! S ami kis tartalma van a lelkűnknek, napról-napra kidobjuk a közönségnek, kiki enni akar a lelkűnkből a maga színházi jegye árának
