Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1909-03-04 / 9. szám
'N7‘IX. évfolyam. ISO©, naáirczi-as lió -4. ©-Ilc szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdotések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. A közfürdő. Márczius 3. Még egyszer foglalkoznunk kell e kérdéssel. Tesszük ezt a legtárgyiiagosabb alapon, érvek ellen érveket szegezve s ezt tennünk annál is inkább kötelességünk, mert a legutóbb lezajlott közgyűlésen aligha lehetett bárki is azon helyzetben, hogy nézeteit, véleményét elmondhassa, érveit csoportosíthassa, vagy ha ezt lenni meg is kísérletté, szavait elnyelte a zaj, a szellemes, vagy kevésbbé szellemes közbekiáltások árada. A legkisebb nagyítás nélkül elmondhatjuk, hogy a közfürdő vitájában a közbekiáltók voltak a szónokok, mig az igazi szónok csak csöndes kibiczelő. Ha ez a tárgyalási modor lábrakap s állandóvá lesz a mi közgyűlési termünkben, melynek hagyományai közzé tartozik a vélemények és ellenvélemények respektálása és tiszteletben tartása, bizony kiszámíthatatlan, hogy hová fogunk jutni . . . Mikor a hang erőssége lesz úrrá e teremben, nem pedig az érvek ereje! * Laptársunk, a »Nagybánya és Vidéke« a közfürdő elhelyezésének kérdéséről a következőket írja: »Miről is volt szó? A nagyszálló épületében különben is igen sok lesz a bolt, (no meg a mai városházán is csinálnak vagy tizet), tehát nem nagy áldozatba kerül, ha négy kisebb, (egészen kicsiny) és egy nagyobb üzletet feláldozunk a kis piacz sarkán, meg a Timár-köz végén. A Szent Miklós-téren 20 métert, a Timár- közön 15 hosszmétert foglalna el a Bálint és Jámborék által tervezett közfürdő és pedig csakis a földszintből, az emelet maradna a szobáival úgy, amint tervezve volt. A fürdő 90 centiméterrel a járda alá volna sülyesztve, a gőzhelyiségek 340 m. a kádhelyiségek 280 m. magasak. A nagy bazin mind a kettőnek a magassága, kettős boltozattal. A terv szerint van a fürdőben meleg medencze, hideg medeneze, 14 öltözőkabin, forrólégszoba, gőzhelyiség, mindenfelé zuhanyok, massage, lelörlő, fehérnemű, szolga, pihenőszoba, closeltek, a félemeleten egészen külön a kádfürdő és egy váróterem, a kis piacról külön bejáró a közönség részére, pénztárral. A nagy medenezében 18 ember fér el egyszerre kényelmesen, a szállodából lépcső vezet le a fürdőbe. Szóval az építészek teljes konforttal, igen ügyesen tervezték meg ezt a helyiséget, s a városra nézve igazán nagy nyereség, hogy kellős közepében egy pompás fürdővel dicsekedhetik majd. Jövedelmezősége sókkal felülfogja^mulni a boltokét, mert a szálloda bérletének értékét nagyban emeli. Igazán nem ludjdáfert van ezen ellenezni való, hiszen csak jobban a fürdőjpoindenkire nézve köny- nyen hozzalerhetőrtlSegy szálloda is van mellette, mintha külön kell kirándulni, pláne télviz idején, nehéz utakon, valami messze eső helyre. Es ha a technika meg tud küzdeni az építés nehézségeivel a Yeresvizen miért ne tudna a piacz közepén és ha a füst rossz volna a főtérnek, rossz biz az, talán még rosszabb a ligetnek.« Teringettét! Hiszen ez oly gyönyörűen és meggyőzően hangzik, hogy ha igy állana a dolog s a valóságnak megfelelne mindaz, amit laptársunk mond, hát valóban karóba kellene hu- zatni mindazokat, akik a közfürdő elhelyezését a városi szállóban nem akarják. Csakhogy a dolog épen nem igy áll! Dehogy is áll! A tervező műépítészek az adott keretekben négy kisebb és egy nagyobb bolt helyére készítették a gőzfürdő és kádfürdők tervezetét. Vagyis 141 négyszögméternyi területen helyeztek el mindent, elismerjük, nagy zsenialitással, mert a lehetőség határai között a szerfölött szűkös területen liliputi méretekben megvan minden, ami egy közfürdőnél szokásos. De hát ismételten kérdjük, egy ily liliputi közfürdőre van-e szüksége egy 14 000 lakossal biró városnak? Laptársunk a képzelődés rózsás szemüvegén már látja a nagy meleg medenezét, melyben egyszerre 18 ember fér el kényelmesen, de ha a terveket megnézte volna, könnyen kiszámíthatta volna, hogy egy alig két és fél méteres átmérőjű inedenczébe, mely az alján két méterre szűkül, még a legnagyobb képzelet sem helyezhet el többet 4-6 embernél, hacsak a fürdözőket nem akarjuk a besózott kelettengeri heringek sorsára juttatni. Az már könnyebben elképzelhető rózsás szemüveg nélkül is, hogy egy ily liliputi bazinban a tisztasági állapotok minő ideálisak lesznek. Erre példát nyújthat a jelenlegi gőzfürdő bazinja, pedig ez nagyobb, mint a tervezett uj fürdő medenezéje. Ennek tagadhatatlan igazságát belátták az uj fürdő leglelkesebb támogatói is, midőn arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ha a helyiségeket bővíteni kell, hát bővítsük még 2—3 bolthelyiség hozzácsatolásával. Ha már mindenáron a szállodában kell elhelyezni a közfürdőt, a helyiségeknek 2 3 bolthelyiséggel való kibővítése a mi véleményünk szerint is feltétlenül szükséges, de ez esetben már nem 5, hanem 8 bolthelyiséget vonunk el eredeti rendeltetésétől s igy a városi nagyszállóban alig fog maradni 11—12 bolthelyiség. Laptársunk szerint ez teljesen elég is lesz, hiszen a jelenlegi városházán is elhelyezhető lesz vagy tiz bolt. Tehát tiz bolthelyiség! Hogy ez minő nagyítás, azt vitatni is felesleges. Nagyon jó lesz, ha ott négy, a modern igényeknek megfelelő boltot el lehet majd helyezni. Az pedig senkit se aggasszon, hogy a bolthelyiségeket nem tudjuk majd kellőképen értékesíteni, mert már akkor, midőn 20 —22 bolthelyiségről volt még szó, jelentkezett egy szatmári konzorczium, mely mind a 22 boltot hajlandó volt tisztességes bérért kibérelni. Ez a konezor- czium most is állja a szavát. A szűkös fürdőhelyiség mellett azon érveket is hallottuk, hogy hiszen a vízvezeték behozatalával úgy is lesz mindenkinek fürdőszobája otthon, tehát a 9 kádfürdő is elegendő lesz. De rosszul ismeri városunk épületeit az, aki ilyeneket hangoztat. Hiszen leszámítva az újabban épített házakat, vagy a régi, nagyon csekély számú úri lakásokat, alig van oly ház, melybe fürdőszobát lehetne elhelyezni. Nemcsak a lokalitások csekély számánál, de techniA „Nagybánya“ tárczája. Két szív. Két szerető szív ügyébe Ne avatkozz sohasem, Idegentől nem fogad el Tanácsot a szerelem. Gond s öröm közt megtalálják Végre is a jó atat S megriadnak, ha szerelmük Kertjében egy más kutat. Egy-egy szavad, pillantásod — Czélod tiszta lehetett — Két szív nyíló bimbajára Fagyos téli lehelet. Féltékenység, gyanú dere Eervasztja a sziveket, Napsugaras álmuk foszlik, Oda a szép kikelet. A lobogó szerelemnek Már csak hamvas üszke ég, Fészket vert két szív fenékén Daoz, gyanú, vagy büszkeség. Eadd küzdje csak végig két szív Szenvedélyek harczait. Egymásé lesz, csak ne szóljon Közbe még egy — harmadik. Feleki Sándor. Kisértetek. Mindenki, aki csak ismerte, boldognak tartotta a szép, fiatal asszonyt, aki a szépségén és fiatalságán kívül, még gazdag is volt; azonfelül pedig volt neki kedves, szeretetreméltó férje s két bájos gyermeke. S egy szép napon itt hagyott mindent; mérget ivott s elment oda, ahová csak a boldogtalan, vén, vagy beteg emberek szoktak vágyódni. Kedves jó ismerősöm volt. Egyike a legszellemesebb, legkedvesebb asszonyoknak. Nagy kék szemének lemondó, bus tekintetét mintha most is magam előtt látnám s szép ajakáról is mintha most is integetne felém az a fanyar mosolygás, mely mindig ott ült, valahányszor az élet nagy problémájáról beszélgettünk. Pedig gyakran beszélgettünk. Az ő rendes szavajárása volt, hogy nem érdemes élni. S ezt az álláspontját meg is védelmezte emberül. Néha nap ugyan mintha le lett volna győzve az érveim által, s már már kezdte beismerni, hogy mégis van az életben valami, amiért érdemes élni, hanem csak pillanatokig tartott, hamarosan ismét úrrá lett fölötte az ő végtelen pessimizmusa. — Higyje el, hogy mégis csak ostobaság az egész élet. Ha az ember nem gondolkozik: álati életet él, ha pedig gondolkozik: kétségbeejtő eredményre jut. Arra, hogy élvezeteink üresek, silányak, és semmi fegyverünk a napról- napra fenyegető halál ellen. Minden reggel, mikor felébredek, arra gondolok, hogy ma ugyan még fölébredtem, de hátha holnapra már ravatal lesz az én fehér ágyamból és én holtan, mozdulatlanul fogok benne feküdni. Szólni akarok majd s nem tudok szólni; látni és nem láthatok; érezni és nem érezhetek, mert az agyam fagyos lesz, a szemem üveges s a szivem nem dobog többet! És ott fognak zokogni, akiket szerettem s a kiket szeretek, ők tehetetlenül, fájdalmukban, én tehetetlenül halálomban. Irtózatos gondolat! így élni szeretteink között az örök elválás biztos, szörnyű tudatában! Egy percig sem lenni biztosnak abban, hogy a jövő perezben, még együtt maradunk-e ? Lehet pedig, hogy együtt maradhatunk 30-40 évig, de akkor 30-40 éven át a nap minden órájában lesni rettegni az élet végét. Ebbe bele kell őrülni 1 Más talán ki bírja a várakozást, hogy mikor lesz ravatal vagy az Ő vagy a férje, vagy a gyermeke ágyából, de én nem bírom. Ha senkink se lenne a világon, ha nem szeretne senki, s ha nem szeretnénk senkit, talán nem lenne olyan irtózatos a halálra gondolni? Vagy ki tudja? Magunkért is rettegnénk. Nekem magamnak is irtózatos elgondolni, hogy ma süt rám a nap; járok, kelek, élvezek, érzek, élek s holnap mereven mozdulatlan fekszem, mint egy döglött állat, S a lélek
