Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1909-02-11 / 6. szám
*mi. évfolyam. ISO©, felorudr 3a.6 11. e-13c szám. TÁRSADALMI ±JS SZÉPIH.ODALMI SSITIIiAF. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, Felelős szerkesztő • negyedévre S korona, egy szám ára 20 fillér. ' Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. KGLY MIHÁL Y. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovics Gyula könyvkereskedő üzletében Is. A muzeum elhelyezésének kérdése. Február 10. Dr. Rencz János fógimnáziumi igazgató, a rauzeum-egyesület alelnöke egy hosszabb czikkben foglalkozik a muzeum elhelyezésének kérdésével s igen szerencsés és végleges megoldásnak tartaná, ha a muzeum a jelenlegi városház épületében helyeztetnék el. A muzeum végleges elhelyezésének kérdését kulturális szempontokból mi is elsőrangú kérdésnek tartjuk, melynek megoldása elől sokáig el nem zárkózhatunk; de nagy sajnálatunkra nem érthetünk egyet dr. Rencz János múzeumi alelnök fejtegetéseivel, mert a jelenlegi városházát a muzeum czéljaira teljesen alkalmatlannak tartjuk. Elismerjük, centrális fekvése nagyon is ajánlatossá teszi e czélra; emellett érvel a városház történelmi múltja is, de maga az épület a muzeum czéljaira annyira alkalmatlan, hogy stilszerü átalakítására oly összeg volna szükséges, aminő összegből egy teljesen uj, monumentális múzeumi épület bátran fel volna épithető. | Hiszen a múzeumot ez épület földszinti helyiségeiben elhelyezni lehetetlen; az emeleti helyiségekre feltétlenül szükség van s ez esetben az emeleti helyiségeket teljesen tüzmentessé kellene tenni, vagyis hullámos vasredőny me- nyezettel ellátni, ami a szűkös és alacsony lokalitások átalakításával horribilis pénzbe kerülne. De meg az is nagy kérdés, hogy ez átalakítások keresztül volnának-e vihetők e régi épületen ? Ezelőtt pár évvel csak egy kis változtatást eszközöltek a városházán s már akkor megrepedtek a falak s az egyik emeleti lokalitás sülye- dése szemmel látható Volt. Az ily régi épületek konstrukcziója daczol az" idők vasfogával, de nagyobb mérvű átalakításra már nem való s azt meg sem bírja. Azt pedig elképzelni sem lehelne, hogy a muzeum ily szűkös, alacsony, megfelelő világítással sem biró helyiségekbe zsufoltassék be; de múzeumunk, sajnos, korántsem oly gazdag még, hogy ily nagy és más utón nagyon is értékesíthető épülettömbre volna szüksége. De nem volna czélszerü gazdasági szempontokból sem a múzeumnak a jelenlegi városházi épülétben való elhelyezése. E sorok írója a muzeum elhelyezésének kérdésében sokat tárgyalt elhunyt nagynevű tudósunkkal: dr. Schönherr Gyulával. Dr. Schönherr Gyulának az volt a felfogása, hogy a muzeum elhelyezése véglegesen csakis az ezen czélra emelendő épületben oldható meg js pedig úgy, hogy a tervezet készítése alkalmával egyelőre csak annyi helyiségről kellene gondoskodni, amennyire épen szükség van, de már az alaptervezet úgy volna készítendő, hogy a muzeum fejlődésével szükségessé váló lokalitások az alapépülethez könnyen és stílszerűen hozzá volnának illeszthetők. Dr. Schönherr Gyula 50—60 ezer koronára tette azon összeget, melyből egy szép, czéljainak mindenben megfelelő, impozáns múzeumi épület volna emelhető s már ő is kilátásba helyezte, hogy az építési költségeknek felét az állam államsegélyképen meg fogja téríteni. Mi dr. Schönherr Gyulának ezt a felfogását ma is mindenben osztjuk s kifejtett érveinken kívül, melyek a városházi épület teljes alkalmatlanságában csúcsosodnak ki, már e szempontból sem helyeselnők dr. Rencz János propoziczióit. Dr. Rencz János 20.000 koronára értékeli azon összeget, mely a 800 korona évi hozzájárulásnak megfelel. E számítás teljesen korrekt s ebből indulunk ki magunk is. A jelenlegi városházát eladni senkinek sem czélja. Nagyon értékes törzsvagyon az, melytől megválni nem szabad. A város tehát haszonbérbe fogja azt adni némi kisebb átalakítás után, melyet az épület megbir, részint boltoknak, részint magánlakásoknak. Ez esetben legminimálisabb becslés után is az évi jövedelem 2500—3000 koronára tehető. Ez pedig ugyancsak 47o-kal véve föl, 65—70 ezer korona tőkének felel meg. Miért adjon tehát a város egy 60—70 ezer korona értéket képviselő épületet a muzeum czéljaira akkor, midőn ezen czélt sokkal jobban szolgálhatja, ha 25, 30 vagy akár 40 ezer koronát áldoz egy teljesen uj, tisztán múzeumi czélra emelendő épületre. A félköltséget úgyis az állam viselné. Ez a félköltség pedig, ha a jelenlegi városházát kísérelnénk meg a muzeum helyiségéül átalakítani, teljesen felmenne az átalakítási munkálatokra, ha ugyan ez átalakítások az épület konstruk- cziójánál fogva eszközölhetők volnának. Tehát ezen terv elfogadása pénzügyi szempontokból sem volna ajánlatos. A „Nagybánya“ tárczája. Nagyanyó. > Gyere be lányom! Bűvös már az este, A hóharmat a kiskertet belepte. Fagyos lehelet húz a völgyön át, Terjesztve orvul hülést, reumát, Megszállja nehéz fulladás a melled: Jobb itt a kályha melletti« » Oh nagyanyó! A kezem csupa tűz ! Oh nagyanyó! Az arcom csupa láng! S hidd el, a nyári verőfényhullásban Sem volt ily fényes, forró a világ! Szivemben csodás káprázatok égnek . . . Nincsen felettem hatalma a télnek /« »Jaj gyermekem, ah, milyen zavaros, Mily érthetetlen, fonák a szavad. Egy csésze thea, édes, illatos, Ég már a láng a szamovár alatt. Talán segít még. Gór san-gyorsan! Lásd : Már meglepett a láz . . .* »Oh nagyanyó, oh nagyanyó 1 Azért, hogy most már tél hava takar: Hát sohse voltát, mondd csak, — fiatal? És nyugodt, józan homlokod mögött Rózsaszín álom sohse röpködött ? Nem legyintette meg a kikelet Egy virágszállal csukott szivedet ? Sohsem lopta fel arcodba a vért: Ha valaki a kapud alá ért ? Nem tudtad azt se, mi az ölelés ? S ha két szem delejesen egybevész ? S hogy mily üdvösség van egy hosszú szótlan Reszketeg csókban f* ... A nagyanyó, a nagyanyó Hallgatja némán, elmerengve, Mintha egy régi mese lenne . . . Kihűli a csésze . . . kihuny a parázs . . . Átszáll a szobán valami varázs . . . Öreg szivére — ifjú álmodás: Mintha csendülne ódon, halk zene . . . S a légben jázminillat lengene . . . S a réges múltból, évek ködén át, Egy kék szempár küldené sugarát, Kedves, pajzán, de kissé — vádoló — Oh nagyanyó, kis nagyanyó l Egy csodabájos esteien: Hát nem tudtad, hogy mi — a szerelem ? .. A titkár. — Irta: Fehér Jenő. — Kedves barátom! Nem rég arról értesitettelek, hogy kitűnő álláshoz jutottam. Nemcsak azért volt kedvemre való, mert bőven hagyott időt tanulmányaim folytatására, hanem azért is, mert a gazdám fényesen honorált. Naponta mindössze egy vagy másfél óra hosszat voltam elfoglalva. Ilyenkor a gazdám levelezését végeztem el. Szóval a titkári teendőket végeztem. Este aztán mindig magával vitt a színházba vagy egyéb mulatóhelyekre. Persze csodálkozol, hogy mindenütt perfek- tumot használok. Fájdalom, igy kellett lennie. Az állásból a múlt héten kicsöppentem. Volt,— nincs. Hiába, engem következetesen kerül a szerencse. Néha-néha hozzám dörgölődzik, akkor is talán csak azért, hogy annál nagyobb fájdalmat okozzon, amikor faképnél hagy. Hogy miért bocsátott el a gazdám, azt is elmondom. Bizonyára érdekel, hiszen te vagy az egyetlen, aki igaz baráti rokonérzéssel kiséred sorsomat. Az elmúlt hét egyik estéjén színházba kisértem a gazdámat. Valami uj operettet adtak, amelyből csak egy dal maradt meg az emlékezetemben : egy hosszú altató-dal. Ennek a dalnak óriási hatása volt. Legalább reám, mert az utolsó taktusnál — a dal intencziójához képest — tényleg elaludtam. Amikor megismételték, már hortvogtam. Ekkor valaki oldalba lökött, összerezzentem. A gazdám volt, aki a látcsövét merően a színpadra szegezte. — Nézze csak, mondotta, nézze csak! — Igenis, nézem, szóltam én teljes alázattal. — Nos, mit szól hozzá? — Amit Méltóságod parancsol, hebegtem. — Én nem parancsolok semmit, csak a véleményét akarom hallani. Nagy zavarba jöttem. Halvány sejtelmem sem volt, hogy mire nézve akarja tudni a véleményemet.
