Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-09-24 / 39. szám
VI. étrf'ol^ara. 1908. szeptember lió 2^. 3S-ils: szára ±1» SZÉPIRODALMI HE Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre -4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztősigkiad; lapközlemétrfék, hird __ Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében is. i>ai i" Ej i UCi y 1 -JH L S4,J|,I11. ■ ituTíl a s előfizetési »pénzek SüraeMŐk.. A Teleki-kör. Szeptember 23. A hervadás világában, mikor a nyirkos őszi köd szemfedőkép borul a rózsák illatos ravatalára, feltámadást ünnepiünk. Feltámadását ünnepeljük a tetszhalott szellemi életnek, ünnepét a magyar nemzeti géniusznak, diadalát annak a két fenséges, minden szivet áhítattal betöltő két névnek, mely a magyar irodalom lapjain gyémántos fénynyel szikrázik. Ez a két név, mely összeforrott egymással, mint a menybolt csillagaival: Teleki és Petőfi 1 Hajlékot emeltünk ennek a két tündöklő szellemnek. Egyszerű, szerény imaházat, ahol semmi sallang, semmi czifra- ság; ahol a kétszínűség hazátlan s csupán a múltakon merengő kegyelet, a magyar haza keblére tapadó mély szeretet mutat be áldozatokat a közművelődésnek, eszménviségnek. A Teleki-kör megalakulása alkalmával büszke szeretettel és elismeréssel hajtjuk meg lobogóinkat azok előtt, kik nem törődve a sziszegő gunynyal, önzéssel teli támadásokkal, megteremtették azt a kies, tiszta világot, hol a magyar dal édes akkordjai búgnak fel, ahol Szatmár- vármegye két nagy emberének szelleme lebeg: védelmezvén a kör buzgó és törekvő tagjait, begyógyítván azokat a látatlan sebeket, miket az alattomosság tőre ejt a mi, talán naiv hittel megáldott sziveinken. A Teleki-kör ebben a pillanatban már világosan áll előttünk. A cselekvő, az alkotó, a tüntetés nélkül szervező s másokért létesített irodalmi társaság. A megbokrosodott gúny ugyan kegyetlenül vágtat, mikor a kör neve csak felszínre is kerül, de előbb-utóbb el fog némulni s visszafelé tértében talán már be is vágyik abba az imaházba, ahol az ex- tazis olyan dőre dolgokat művelt, hogy összebolonditott husz-huszonnégy komoly és vig embert, akik havonként erkölcsös dolgokat, a múlt idők emlékeit, rimes álmokat mesélnek el a közönségnek. Erős várunk a lelkesedés, munkakedv és szorgalom. Az itt-ott felhangzó ellentmondások, néha bizony sértő megjegyzések egyáltalában meg nem béníthatják a Teleki-kör működését, mert mellettünk lesznek a délczeg, a szép, a minden igaz hazafiság- ért, minden nemes törekvésért lángoló magyar nők. A gúny egyszerre rácsapott a Telekikörre. Feleslegesnek tartja, mert esetleg pénzbe kerül. Mindig csak a pénz. Pedig mennyire csalódik e város közönsége, ha már most, mielőtt a jövő képe kidomborodnék, a Wei tlíeim-szekrényeket reszketve félti az irodalmi társaságtól. A Teleki-kört anyagi érdekek nem vezetik. A Teleki-kör tagjai a közönséget nem zsarolják meg egy fillérnyire sem, sót maga a kör szolgálja a közönséget. S a kör megalakítása valószínűleg csak becsülést fog szerezni a nagybányaiaknak, hogy nem csupán a lawn-ten- nis, bankettezés és nvulvadászat a vezérlő ideál, de alázatos szeretettel kezdi megérteni és megismerni nagyjait, akik önzetlenül rakták le a magyarság várának alapkövét, s akiknek """11»Hifi is megdicsőül abban a tucatban, hogy a munkában szerény, de lelkes inasemberek váltották őket fel. Szatmárvármegyének különösen ezt a részét nemcsak magyarossá, de magyarrá tenni: ez a Teleki-kör jeligéje. A nagy Teleki dicső szellemének védnöksége alatt megemlékezni a régiekről, nemes eleinkről, tömjénezni a magyar nyelv oltárát, prédikálni lángoló hittel a hazaszeretetei, azt a csak a kiválasztottaknak jutott gyönyörűséget, mely a kultúra, művészet imádásában rejlik. És a gúny, talán az ajkbiggyesztő hitetlenség megérdemelt sírjába fog ros- kadni. A mi elleneinknek hadat nem üzenünk. Nem érvényesül a mi működéseinkben a szemet szemért elve. A támadásokat felfogjuk s komoly, törekvő munkával, alkotásokkal verjük vissza. Ha ők ürmöt kevernek lelkeinkbe, mi gyümölcsöt érlelünk s lesz talán idő, mikor az ádáz ellenségeskedés helyébe a béke angyala lép kék köntösében és elleneinket is a Teleki-kör vendégszerető, barátságos és meleg fészkébe vezeti, a hol a magyar őszinteség, munkakedv és szorgalom mindenre kapható, csak gyűlöletre és szeretetlenségre nem! Dolgozni másokért, irányítani, vezetni, felvilágosítani, gondoskodni majd az ötödik generaczió irodalmi és művészi kiképzéséről: ez ennek a megócsárolt Teleki körnek eszményi lényege. Nem rettegünk a küzdelmektől, az ellentől, ha akadályoz bennünket a munkában, nem rettegünk az igaztalanságtól, A „Nagybánya“ tárczája. A napfényről- Irla : RÉVAI KÁROLY. A menyországnak tiszta végtelenjén Aranyhintóban utazik a Nap ; Csodás szeméből tündérfényü szálak Sugárkévékben alá omlanak. Napestig jár fönt büszke méltósággal, S ha alkonyaikor túllép a hegyen : Rib or palásttal takarja be vállát, S aranyágyában lassan elpihen. Ó Nap I Te ura életnek s halálnak, Kiben az örök Isteneszme éli Te mormolsz bent a források zajában, S a szélben, amely hangosan beszél l Orkánban tombolsz s szórod a villámot, Felhők között parancsod menydörög; De mosolyodra rózsabimbó pattan, S életre kél a szürke, puszta rög! Mámorba ejt tündöklő szinvarázsa, Mikor fölébred és lehuny a Nap; Élet fakad a hajnal pirkadáskor, És áldást oszt a csöndes alkonyat. Delejes álom ernyesztő öléből Fölébreszti a hosszú éjszakát; S hogy duzzadó, könyezö rügybe hajtsa, A csirának meddő szivébe lát. S mi mégis nem a fényes Napba nézünk, Nem tőle esdünk lelket, életet l Mert boldogságot s üdvét a gyönyörnek A napsugártól várni nem lehet. Mi gyarló földi féregnek születtünk, És lázas vérünk ontja a tüzet, Egy asszony szívben van egész világunk, S halálig is egy női arcz vezet! Ragyoghat hát a Kap a végtelenben, Van rajta kívül csillag fényesebb; Mert csókszomjával s perzselő füzével Az édes asszony üdvösségesébb! Királyi trónok dűlnek le szavára, Szivek hasadnak, árként foly a vér; Mégis mosolya s titkos kacsintása A menyországnál százszor többet ér ! Pelona. Cox báró, a király első udvarmestere egy kora tavaszi napon kihallgatásra jelentkezett Zsófia királynénál. Mialatt a főkomornyik bejelentette, a báró idegesen járt föl és alá a művészi reliefekkel gazdagon ékesített váróterem süppedékes szőnyegén. Sovány, magas száll ember volt. A haja őszbe csavarodott már, de simára borotvált fiatalos arca és élénken villogó szemei meghazudtolták a korát. Egyébként tipikus alakja az udvaroncznak. Fölfelé alázatos és simu- lékony, lefelé dölyfös és kegyetlen. E pillanatban fölötte izgatottnak látszik. Olykor megáll, valamit mormog maga elé és a kezével élénken gesztikulál. — Meg kell mondanom . . . dörmögi, meg kell mondanom. Igaz, hogy kissé veszedelmes a dolog, de koczkázat nélkül nincs haszon. ... De hogy is kezdjem el. .. Hm! . . . Igen.. .. A báró a homlokára nyomta a mutatóujját, majd ördögi mosoly ült az arcára: — Hátha!... Furcsa lennel... Ki tudja! A főkomornyik visszajött és mély meghajlással jelentette, hogy őfelsége, a királyné hajlandó őt elfogadni. Azzal előre ment és sorjára nyitogatla föl előtte a szárnyas ajtókat. Az ötödik ajtónál alázatosan oldalt lépett és az udvarmestert bebo- csátván, betette mögötte az ajtót. Zsófia királyné az ablaknál állott és a park taván úszkáló hattyúkat nézte. Magas termetű karcsú, fiatal nő volt, mindössze huszonhárom éves. Mikor a báró belépett, megfordult. Az arcza szabályosan szép volt. Hideg és parancsoló, ha komoly, szelid és megnyerő, ha vidám. Sötétkék szemeiből a hatalom tudata sugárzott. Hófehér homlokát sötét barna hajkoszoru övezte.
