Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-09-24 / 39. szám
2 NAGYBÁNYA 1908. szeptember 24. mert előbb-utóbb bele kell szeretnie az igazságba. Nem volt vakmerőség a Teleki-kör megalakítása, hanem életszükséglet. Megteremtői nem elismerést és babért állítanak. Megbecsülést. Mindaddig, mig az ellenség meg nem győződik arról, hogy a kör talmi kör, hogy működése nem képes magasabb czélok szolgálatára s hogy a kör tényleg csak egy pár hiúsággal teljes agyvelő bizarr fantáziájának torzmutató tükre lesz, De addig ne méltóztassanak Ítélkezni. Tessék az október hó folyamán megtartandó bemutató gyűlés után megforgatni a kritika pengéjét. Ha szükséges, ha tényleg gazt aratna a közönség, úgy irgalmatlanul kiirtandó. De egy virágos kertbe, mely a közönség számára még nem nyílt meg, vakmerőén berohanni és a fejlődő bimbókat megtépni: az legalább is hideg, öntelt, önző szívre vall. A Teleki-kör pedig a szivek nemesítésére törekszik ... A mi művészünk. — Takács Mihály. — Ha Budapesten is aratja a babérokat, ha a nagy külföldre is elszáguld csodálatos művészetének hire: azért Takács Mihály a mienk. Ide köti az a pár rög, amely felett egykor bölcsőjét ringatták. Ide sóhajt a lelke, ahhoz a 83 éves, szelíd arczu, jóságos aggastyánhoz, kit áldó szeretettel, a legszebb dallal igy köszönt fel: édes, jó atyám! És egy csepp a dicsőségből itthon többet ér a külföld zajos ünneplésénél, tele marokból szórt aranyánál. Takács Mihály, városunk világhírű szülötte, a múlt héten ünnepelte színi pályafutásának huszonöt esztendős jubileumát. Huszonöt év egy lehellet az idők végtelenségében, de senki más ezt a pár évet nemesebben, tökéletesebben ál nem élhette volna, mint a jubiláns mester. Dicsőséget szerzett a magyar névnek és kényszeritette a külföldet is arra, hogy az elismerés lobogóját tünemény- szerű hangja előtt meghajtsa. De nem tánloro- dott el soha. Az ő hazája nem a nagy világ, csak ez a drága ország. Az árvalányhaj előtte százszor becsesebb a külföld üveges melegházi terményeinél. Nem vágyott idegen babérokra, — Nos kedves báró, mi jót hozott? *kér- dezte az ajtónál görnyedező főudvarmestertől. — A hála hozott ide, amelyet felséged legmagasabb családja iránt érezni soha meg nem szünök. — És mivel óhajtja kimutatni a háláját, kedves báró ? A báró közelebb lépett és suttogó hangon mondá: — Azzal, hogy figyelmeztetem felségedet, a veszedelemre, amely fenyegeti. . . . — Veszedelem? Engem? — Parancsára, felség! — Beszéljen! A báró aggodalmasan körültekintett. A királyné elértette a pillantást és megnyugtatta: — Nincs a közelben senki, bátran szólhat. — Fejemmel játszom, fenséges asszonyom. Mert a mit elmondandó leszek, mélységes "titok még. De én szívesen koczkára teszem az életemet is, mert hiszen, amivé lettem, felséged meg- dicsőült atyjának köszönhetem. itthon kereste a szeretetet, elismerést és bőven meg is találta. Magyar művész akart maradni. Ha minden művészünk igy gondolkodnék, hol állana akkor a mai magyar művészet! Babérral és viszontagságokkal vegyesen fűszerezett huszonöt esztendőt töltött a színpadon. S ez alatt minden téren, de különösen az ének és zeneművészei terén sokat haladt Makray Mihály dr. polgármester a következő szavak által tolmácsolta szülővárosának érzelmeit: »Nagybánya város közönsége jubileuma alkalmából meleg szeretettel üdvözli nagynevű szülöttjét s az eddigiekhez hasonló sikereket s még számos dicsőségteljes éveket kíván.« Magyarország. Senki nem hitte volna, hogy az örökké vidám, jókedvű, fiatalos hévvel megáldott lakács Mihály már egy negyedszázad óta tagja annak a színháznak, amelynek mindig büszkesége, mindig szemefénye volt. Áhitatva buzdító pap akart lenni s a művészetek templomának fölkent papja lön A vidám ifjú, midőn 1883. szeptember 18-án, ezelőtt 25 évvel először szólaltatta meg érczes baritonját, csakhamar kiemelkedett az ismeretlenség homályából, páratlanul szégséges hangja, nagy tudása, kiváló intelligencziája győzedelmeskedett a kulisszák mögött oly gyakori intrikákon is s Operánk nélkülözhetlen, kedvelt művésze lett. És most, midőn íérfikorának legszebb idejét éli, midőn marokszámra szedi a babért a művészet fájáról, már szinészkedésének huszonöt éves jubileumát üli. És méltán megérdemli azt a szeretetet, melylyel pályatársai és a közönség körülveszi. Százharmincz szerepben, mintegy ezer- ötszászszor lépett fel az Operában. Az Isten különösen megáldotta. Hangja, könnyed, tisztán cseng, mint az ezüst, ha szere- relemről suttog szerepében, de drámai és viharképen harsog, ha szerepe úgy kívánja. És e mellett sokoldalú. Szabadon mozog, biztosan jár, kel, mintha játéka mellett nem nehéz részleteket kellene énekelnie, hanem csak könnyedén beszélnie. Ő a magyar Operaház legsokoldalúbb művésze. Ünneplése ben3Őségteljes, egyszerű volt. Hatalmas babérlirával lepték meg, széles nem- zetiszinü szallaggal, a melyen a művésznek több mint ötven tisztelője szerepelt. És bizonyára akkor Takácsnál csak egy ember volt boldogabb. Egy őszhaju aggastyán, ki a legdrágább gyémántokat hozta fiának ajándékul: az apai büszkeség és szeretet édes könyjeit . . . Megemlítjük, hogy a külföldön csak egy alkalommal énekelt, 1894-ben Bayreuthban a nagy Wagner előadásokon. A nagy művészt jubileuma alkalmával városunk is üdvözölte. Takács Mihály meleghangú levélben mondott az üdvözlésért köszönetét. A művész életrajzi adatai röviden a következők : Városunkban született 1864. szemptember 19-én. Középiskoláit, a Nagyváradon végzett nyolczadik osztály kivételével, itt járta. Szülei papnak szánták s belépett a nagyváradi szemináriumba, ahol két esztendőt töltött a tlieolo- gián. Takács azonban megunta az egyhangú életet. Várady Antallal felment Budapestre. Az utóbbi Mihalovicsnak mutatta be, aki őt a zene- akadémia tagjai közé vette fel. Előbb Paulaynál, majd Passi Körnet asszonynál tanult. Tanárai már akkor a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoztak művészi képességeiről. Az apró statisztálásokat nem számítva, 1883. szeptember 18-án lépett először Az afrikai nő operában színpadra és 1885-ben már az Operaház szerződtetett tagja volt. Azóta az Operaház büszkesége. Huszonötéves működése alatt nyolcz intendáns és hét igazgató állott az Operaház élén. A kitűnő művész városának és hazájának dicsőségére bizonyára még számtalan igazgatónak lesz erős támasza s az Operaháznak pótolhatatlan startja. A „Méhészeti Szemle“ költeménypályázata. Mint lapunk legutóbbi számában közöltük, a »Méhészeti Szemle« költeménypályázatára 23 pályamű érkezett be, még pedig: 1. Virágos, 2. Vén hársfa, 3. A méhek országa, 4. A méhesben, 5. A méhecske tanítása,, 6. A méh panasza, 7. A méhek, 8. A méh, 9. A méhecske, 10. Még alig, hogy eloszlott, 11. A méhész álma, 12. Reggeli órák falun, 13. A hontalan nemzet, 14. A kis királynő, 15. Gyújts a méhvel, 16. Csoda, 17. A méh, 18. Rajzanak a méhek, 19. Gondolatok a méhesben. 20. A méh, 21. Méhek, 22. Gondolatok és 23. A lusta báró czimüek. Ezen pályaműveket az evégre felkért Egly Mihály, Révész János és Révai Károly bírálók bírálták meg, akik a következő egybehangzó döntést hozták: A »Méhészeti Szemle«tisztelt szerkesztősége által méhészeti költeményre kitűzött pályázatra 23 költemény érkezett be, melyeket alantirtak — A mivé lett, báró, azt boldogult atyámnak köszönheti, és amivé még lehet, azt nekem fogja köszönhetni. Tudom, hogy ön hü emberem. A báró meghajtotta magát. — Öt éve már, mondá, hogy felséges urunk hitveséül választotta a legszebb, a legjobb.... — Ne bókoljon, kedves báró. Térjünk a dologra! i( — Őfelségét, hogy is mondjam. . . . Kínosan érinti, hogy a Pelona ormán még minden csöndes. . . . — Ah! — Boldog lenne, ha a hegytetőről százegy ágyulövés hirdethetné ... fenséged bizonnyára ért engem... . — Óh, nagyon is jól! — Erre ez időszerint, fájdalom, nincs kilátás. . . . A királyné ingerülten közbevágott: — Kell, hogy ön mindezt elmondja nekem? — Ha nem kellene, nem merészelném. — Folytassa! — Őfelsége sokat gondolkozott a dolgon és arra az eredményre jutott, hogy a családi politika érdekében oly házasságot kell kötnie, mely... — A király nős! — A házasság őszentségének beleegyezésével felbontható lenne. .. . — Ah, ez sok! — És titkos diplomácziai utón már legközelebb kérdés fog intéztetni őszentségéhez, vájjon hajlandó lenne-e ezt a házasságot felbontani. A királyné szemei villámokat szórtak. — De hisz ez aljasság! El akar engem kergetni, mint az utolsó cselédjét? Hát lehetséges ez ? Azt hiszi, hogy mással jobbanjár ? Oh nem 1 Neki nem lesz gyermeke senkitől! Érti ? Senkitől! A királyné az izgalomtól kimerültén egy karósszékbe roskadt és kezeibe temette arcát. — Végtelenül boldogtalan vagyok, felséges asszonyom, hogy ily nagy bánatot kell okoznom, „BITUMINA“ I“ réti z$i sere Is tiszta bitumonból készített valódi aszfalt-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő t Qfnynaniiafí »Bituminá“-val fedett tető bemeszelve szép fehér marad uUItUUÜllyUjj. és kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen. = IlYálan alkalmas. Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el. Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Harácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán,
