Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-09-03 / 36. szám
2 1908. szeptember 3. NAGYBÁNYA E szabályozások bírálatától most még tartózkodunk, nem akarva közve- tetlen érdekelt iparosainkat befotyásolni; csak siettünk e rendkívül fontos szabá- lvozások tervezetét tanulmányozás czél- jából azonnal eléjük tárni. (_x_•, Nagybánya monográfiája. — Irta: ilr. Scliönlierr Gyula. — ELSŐ FEJEZET. A nagybányai terület őstörténete. (Folytatás.) A kékesi erdő határának leírása ott, ahol a kisebbik Miszt patak a Szamosba ömlik, megszakad ; oklevelünk ez erdő északkeleti és észak- nyugati határaival ekként végezve, áttér a íen- tősi erdőség határainak megállapítására, a következőkben adva ezek leírását: >A nevezett Fenlős erdő határa pedig szomszédos a Kékös erdőével, úgy, hogy közöttük folyik bizonyos Lápos nevű folyó s ezen erdő nagyobb része e két folyó, úgymint a Lápos és a Szamos között fekszik, egy része pedig a Szamos folyó mellett Erdőd erdő felé terül el. Melynek első határa ott kezdődik, ahol az említett Miszot folyó a Szamos vizébe esik s ezen a vizen át leszállva arra a helyre, mely Szokol mezőnek neveztetik, mely az említett Kaplony nemzetségbeliekhez tartozik, átmegy az ösvényen a berekbe Bika patakáig és Romád falu felől határos a Drod nembeli Nyund fiaival; itt felfelé megy a nevezett patakon át az útig, mely Tománhoz vezet s átkelve az utón a déli oldalra, a bérczen át egy úthoz jut, mely Or utjának neveztetik és Koás patakig megy s eljutva arra a helyre, ahol a nevezett patak két része összejön, Szekadatra megy s itt a Kismeződ nevű helyig halad s a királylyal határos. Innen egy nagy berken át Nagymező nevű helyig haladva, a felső résznél belemegy a Szamosba, ahonnan Nagymezőt látni lehet s itt elválik a király erdejétől. Innen a Szamos vizén egy hajlásig leszállva s itt a vizen átkelve, Szilágy erdővel határos és a bérczen át a Monyorós vizéig megy, melyet Feketeviznek is neveznek; itt kimegy a Monyorósból és a berekből s a ligeten és mocsarakon át Sikoshalm hegyig megy a Berekszó vize mellett, átkel a vizen a keleti oldalra a Hidospatak helyéig, melyet Berkesznek is hívnak, mely a Berekszó vizébe folyik s e pataknál egy helyre jut, ahol híd van és ut a Szilágy erdőbe s ezen az utón a Lápos vize felé keletnek halad, kevéssé béreznek megy s a Kékeloga hegyre jut, mely ugyanazon az utón van s leszállva az Erős-ág nevű forrásig, a Lápos berkéhez jut Kőkén-mező mezeje alatt és az alsó részen bemegy a Lápos vizébe s ugyané vizen leszállva a helyig, ahol Nagy András házhelye és árka van s itt áthaladva, a nevezett Kékös erdőnek tart. Innen kissé felfele tovább haladva, bemegy a vízbe, melyet Kékös patakának hivnak, ahonnan a Kékös erdő a nevét vette, innen ugyané Kékös vizén felfele haladva, annak forrásáig jut s a hegyre menve, ahol ez a viz ered, a bérczen át halad, megkerüli a kisebbik Szaszor forrását s itt elválik a Szilágy erdőtől és a Kaszó viz forrásától, a királylyal kezdvén határt tartani, eljut a fentebb említett helyig, mely Gutunhavasának hivatik, amely a a Máramors és Kaszó forrásainál van, hol az említett erdő határa kezdődött; amely hely kelet felől a király erdejét, nyűgöt felől pedig a nevezett Sebös és Sándor ispánok erdejét elválasztja egymástól és igy végződik.« A Fentős erdő határai e leírás szerint a Szamosnál ott kezdődnek a kisebbik Miszt torkolatánál, ahol a kékesi erdőség határjárása végződött és a határjárás fent a hegyek között, a Gutin tövében ér véget, ahol a kékesi határ kezdetét vette. A határjárók útját itt már nehezebb feladat a térképen követni, de a helynevek és a területi viszonyokra vonatkozó adatok mégis elegendő alapot nyújtanak annak megvonására. Kissikárlótól, ahol az egyik Miszt a Szamosba ömlik, egy kis darabon át maga a Szamos szabja meg a határt; ezen haladtak a határjárók, a viz folyásával, északnyugati irányban, körülbelül odáig, ahol ma Iloba fekszik s ott kelhettek át a folyó bal partjára. Innen majdnem egyenes vonalban szelték át, délnek tartva, a Bükk hegység végső kiszögelléseihez simuló lapályt s átkelve a halmokon, melyik Szatmár- megyét a Szilágyságtól elválasztják, kelet-délkeleti irányt vettek s visszajutottak a Szamoshoz. A helynevek közül, melyeket az oklevél e területnél felsorol, Szokolmezőt, a Kaplony nemzetség egykori birtokát ma már nem ismerjük, fekvését nem tudjuk meghatározni. De a Bika patakot könnyű felismernünk a mai Pap- bikó mellett elhaladó patakban, melytől a középkorban Magyarbikó, Szakálosbikó és Mezőbikó falvak vették nevüket; e viz a Bükk hegység északi oldalán Ujhutánál ered és Remetemező felett ömlik a Szamosba. Romád község ma nem létezik, de melyről egy 1338-iki oklevélből tudjuk, hogy a Szamos közelében, a mai Balota falu szomszédságában feküdt; s oklevelünk crnaz adata, hogy a Drod nemzetségbeli Nyund fiainak tulajdona, összevág amaz 1296 -iki oklevél adataival, melyben az a Gutkeled nemzetség egyik tagjának birtokául szerepel. A magyar nemzetségek története szerint tett legújabb kutatások kimutatták, hogy a Gutkeled nemzetség egy ága a Pirog nevet viselte; Drod tehát itt Drog-nak hibás alakja, ép úgy, mint ahogy Nyundet sem érthetjük meg másként, mint ha Nyündnek olvassuk, mely név a Gutkeled nemzetség egy biharmegyei falujában maradt meg napjainkig.1) Tornán község neve ma is Tománya, a Szamos balpartján fekszik s ha a Bika patak forrása felé haladunk, megtaláljuk az utat, mely Oláhujfalu és Oláhtótfalu között vezetett s vezet T) V. ö. Karácsonyi id. m. I. k. 427 és II. k. 52.1. ma is e helység felé. Őr-utja, mely a régi országhatár, a gyepű emlékét őrizte meg számunkra; Szekadatot, mely egyenlő a Szakadátlal, Kövesmezőt és Nagymezőt, mely a Szamoshoz közel terül el, ma már nem lehet megállapítani, ellenben líováspatak, amely két forrásból ered, nem lehet más, mint az a patak, mely Felső- berekszónál egyesül két ágból egygyé és Farkasaszónál ömlik a Szamosba. A király erdejét pedig, mely Kövesmeződtől Nagymezőig szomszédos a határral, nem kereshetjük egyebütt, mint az aranyosvári uradalomhoz tartozó nagy bérczen, erdős területen, mely később, e század derekán, mint látni fogjuk, a kővári uradalommal együtt a Gutkeled nemzetbeli Pál ispán tulajdonába ment át. A Szamosnál ismét vízre szállnak, kis darabig a viz folyásával tartanak és köriilbelől Gardanfalva alatt kelnek át a folyó jobb partjára s a berken át a Monyorós vizéig, vagy Feketevizig mennek s ezen átkelve, a ligeten és mocsáron át haladnak tova, ezen mocsár alatt csak a Pribék- és Lukácsfalu táján elterülő mocsarakat, a Feketeviz alatt — melynek neve is jelzi, hogy egy iszapos, mocsaras patakról van szó — a mai Moriúsár-1 kell értenünk, e terület egyedüli patakját, mely a nevezett mocsarakat átszeli. Innen lehetetlen meghatározni a határt Likashalomig. Itt folyik a Berekszó vize, a mai Berszó, a Hidaspatak máskép Berkesz, melyet ma is Berkesznek neveznek. Berekszón átkelve, a mai Sárosmagyarberkesz tájékán érkeztek ehez a patakhoz. Itt hid volt, amitől a patak másik nevét vette és ut délfele a Szilágy erdőbe, amely már a Szamostól kezdve határos a Fen- tőssel. Likashalm a Berekszó balpartján Nagy- somkut és Nagyfentős között emelkedő kisebb hegyek egyikének lehetett a neve. A mai Kővár- remeténél a határ eléri a Lápos vizét, azon megy egy darabig, — e tájékon vannak Kekeluga hegye, Erőság forrás, Kökinmező, oly nevek, melyeket ma már hiába keresünk a térképen — és egy András nevű ember háza, földje és árka mellett elhaladva, találkozik a Kékes erdő határával. A fentősi határ itt voltaképen, bár az oklevél nem mondja, véget ér, ismét a Kékes erdőség tei’ületén vagyunk és a határjárás befejező része ez erdőség határait Írja le. S a határt innentől kezdve a Kékes-patak folyása szabja meg, amelyről maga az oklevél mondja, hogy a Kékes erdőnek nevet adott. Ez a kis hegyi patak a Feketehegy tövében ered és egy későbbi, 1492-iki határjárás meg is nevezi ezt a hegyet, mint a határnak egyik forduló pontját. A határjárók tényleg eljutnak a Fekete-hegyig s innen a kisebbik Zazar forrásainak megkerülésével, — amik alatt a Hosszu-hegy tövében fakadó s a Bódi-tó mellett haladó forrásokat kell érteni — északkeletnek tartva, a Gutin túlsó oldalán állapodnak meg. Most még csak a Kaszó forrásai közül kell megkeresnünk azt, melylyel a határjárók utjok- ban találkoztak. A számtalan hegyi patak közül, melyek a Gutin és a Nagy-Magúra hegygerinczeimaradt utána semmi. Azaz, hogy mégis! Valamelyik ócska szekrény fiókjában rábukkantam egy — monoklira. Vékony fekete keretes, simára csiszolt üveg volt az örökségem. Magammal vittem és karriert csináltam vele. Mikor a pusztaszentmártoni állomásra kimentem, hogy visszatérjek a fővárosba, a monokli már ott volt a jobb szememen. A vasúti pénztárnál udvariasan kitértek előlem az emberek, az állomásfőnök maga sietett oda, hogy jegyet adjon nekem s a málházó kalaplevéve állott elém. Mikor a kupéba szálltam, az utasok ijedten rebbentek szét, bogy kényelmes helyet biztosítsanak a számomra. — Ohó, gondoltam magamban, ez az örökség távolról sem megvetendő. Mialatt a vonat tovarobogott, beszédbe elegyedtem a szomszédommal. Jobb fajta kereskedő volt. Amikor megtudta, hogy ügyvéd vagyok, engedelmet kért, hogy a fővárosban felkereshessen és tanácsot kérhessen tőlem. — Ha bizalma van hozzám, csak keressen fel, barátom! Mondottam némi leereszkedéssel. Harmadnapra felkeresett s azontúl megindult az irodám. Egyik kliens a másiknak adta az ajtót, mert hire ment, hogy jól ellátom azt, amit elvállalok. A bíróságoknál, a minisztériumban, a hatóságoknál, mindenütt tekintélyem volt. Bármelyik hivatalba benyitottam, hárman— négyen ugrottak elém, hogy az ügyemet mielőbb elintézzék. Ugyanazok, akik ezelőtt felém se néztek, most távolról megemelték a kalapjukat. És mindezt a monokli tette ! A monokli a czivilnél ugyanaz, ami az uniformis a katonánál: mindakettő félelmes tiszteletet gerjeszt. Félévvel utóbb már a kaszinó tagja voltam. A fölvételnél senki sem mert ellenem szavazni. Egy este valami affér támadt a kaszinóban. A sértett fél körültekintett a teremben, hogy segédek után nézzen, a tekintete megakadt — a monoklimon. A monokli imponált neki. Hozzám lépett és megkért, hogy legyek az egyik segédje. Örömmel vállaltam a megbízatást. Másnap meg volt a párbaj, harmadnap az újságokban volt a nevem. Azontúl minden nagyobb afférban párbajsegéd voltam. Egy évvel később pedig a zolnai kerület bizalma folytán bekerültem a kévpiselő- házba. A társadalmi poziczióm napról-napra emelkedett. A diszelnöki és elnöki tisztségek csak úgy hullottak az ölembe. Hogy a nőknél is szerencsém volt, azt talán mondanom sem kell. Most azonban, mikor e sorokat irom, titkos balsejtelem gyötör. A minap ugyanis, ahogy az utczán sétáltam, egy fess barna nő haladt el mellettem. A szemembe akartam csapni a monoklimat, de valahogy kiesett a kezemből és a kövezetre hullott, ahol ezer darabra tört. Egy fiatal BENZINMOTOROK, GÖZLOKOMOBILOK, UTIMOZDONYOK, GÖZCSÉPLÖGÉPEK, ARATÓGÉPEK, „LOSONCZI DRILL“ VETÖGÉPEK, RESICZAIACÉLEKÉK, TELJES MALOMBERENDEZÉSEK, STB. STB. KÍVÁNATRA SZÍVESEN KÜLDÜNK ÁRJEGYZÉKET ÉS KÖLTSÉGVETÉST A MAGYAR KIR. ÁLLAMVASUTAK GÉPGYÁRÁNAK VEZÉRŰGYNÖKSÉGE, BUDAPEST V., VÁCZ1-KÖRUT 32.
