Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-07-23 / 30. szám
2 N A G Y BÁ N Y A 1908. julius 23. lyeket nagyobb anyagi rázkódtatás nélkül teljesíteni a vállalkozóknak módjukban nem állott, — s a féktelen tulköve- telések alapjában támadták meg városunk nagyszámú iparos osztályát. Szükségesnek tartottuk tehát megismertetni a munkaadók szervezkedésének nagyfontosságu kérdését, mely hivatva van a gazdasági fejlődést helyesebb mederbe terelni. Ha a szerződni akaró munkásszervezettel nem egy munkaadó, hanem azoknak egy egyenlő erős szervezete fog szemben állani, akkor nem kell félnie a fogyasztóközönségnek attól, hogy a beszerzési árak emelkedni fognak s meg lesz oldva a társadalomtudományok régi óhajtása: a kétoldalú kollektiv szerződés. A munkaadók szervezkedése tehát egy olyan par excellence gazdaságpolitikai szükség, mely gondolattal városunk minden munkásokkal dolgoztató iparosának komolyan kell foglalkoznia. B. i. Mimi a itíUsMtsi MIMI A városunk gazdasági haladását lényegesen előmozdítandó intézmény megalakulása végre megtörtént. Julius hó 19-én tarlotta meg a Nagybányai Gazdasági Egyesület Gyümölcsérlékesitő Részvénytársasága alakuló közgyűlését a városháza tanácstermében a részvényesek élénk érdeklődése mellett. Szabó Adolf gazdasági egyesületi elnök megnyitván a közgyűlést, üdvözli a megjelenteket s a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Lii- lep Imrét és Bónis Istvánt, a jegyzőkönyv vezetésére pedig Langer Sándort. Elnök konstatálja, hogy megjelent 43 részvényes 429 részvény képviseletében. Ezután bejelenti, hogy a részvényaláirási iveken összesen 610 részvény jegyeztetett s az egyes részvények után kötelező 30%, összesen 24223 K 64 fillérben befizettetett részint készpénz, részint betétkönyvek bemutatásával. A közgyűlés a bejelentést tudomásul veszi s meggyőződést szerez arról, hogy a fentemli- tett összeg tényleg befolyt s igy a megalakuláshoz szükséges befizetés tényleg megtörtént. Elnök bemutatja végleges megállapítás végett az alapszabálytervezetet. Majd Sioll Béla Írásban bemutatja s szóval is indokolja a telek iránti egyezményt, mely szerint a Nagybányai Részvényiakarékpénztár a vasúti indóház mellett levő kertjéből a részvénytársaság czéljaira 1% hold területet telekkönyvileg díjtalanul átenged azon fentartással, hogy a társulat megszűnése esetén a terület visszaszálljon a részvénytakarékpénztárra, köteles lévén a részvénytakarékpénztár a társulatnak az addig teljesített beruházásokért méltányos kárpótlást nyújtani. Ezt a közgyűlés köszönettel tudomásul veszi s a kikötésekhez készséggel hozzájárul. Stoll Bélának pedig odaadó munkásságáért, mellyel a társaság megalakulását lehetővé tette, jegyző- könyvi köszönetét szavazott. A napirend következő pontja a társaság meg vagy meg nem alakulásának kérdése volt. A közgyűlés tekintettel arra, hogy az eredetileg megállapított 600 drb részvény tízzel tuljegyeztetelt, a Nagybányai Gazdasági Egyesület Gyümölcsértékesitő Részvénytársaságot 610 egyenkint 100 K névértékű részvénynyel meg- alakultnak jelenti ki. Az igazgatóság a következőképen alakíttatott meg: Elnök : Szabó Adolf; igazgató : Bernhardt Adolf; aligazgató: Morágyi Istváu nagybányai lakosok. Igazgatóság : Dergáls Sándor, Farkas Jenő, Fülep Gábor, Fiilep Imre, Hanzulovits Kristóf, Molcsány Gábor, Molnár Antal s a Nagybányai Részvénytakarékpénztár képviseletében dr. Stoll László. Felügyelő-bizottság: Elnök: gróf Teleki Géza ; tagok: Fábián Lajos, Moldován László; póttagok: Bónis István és Székely Árpád. Végül az alapítóknak a közgyűlés a felmentvényt megadja s nekik köszönetét szavaz önzetlen munkásságukért. Több tárgy híján elnök a gyűlést bezárja. Ezzel a gyűléssel tehát egy régóta vajúdó intézmény jutott a megvalósulás stádiumába. E gyümölcsértékesitési részvénytársaság van hivatva Nagybányának a magyar gyümölcskeres- kedelem piaczán elismerő nevet szerezni. Oly gazdag gyümölcstermelő vidék, mint városunk, hivatva van e téren vezető szerepet játszani. Csak vegyünk például Kecskemét városát, mely egyedül baraczk terméséből mily nagy jövedelmet csinál s milyen elismert neve vau úgy a bel-, mint a külföldi piacz előtt. De van e vállalkozásnak még egy másik előnye is. Ugyanis a birtokosokat a kevés jövedelmű külterjes gazdálkodásról átvezeti az intenzív belterjes gazdálkodásra, mely körültekintőbb munkát igényel ugyan, de sokkal több jövedelmet is nyújt s a rendelkezésre álló földterület nagy gazdasági kihasználását eredményezi. Köszönet illeti meg a Nagybányai Részvény- takarékpénztárt s különösen annak agilis s a kor kedvező gazdasági és kereskedelmi kérdéseit helyesen felismerő igazgatóját, Stoll Bélát, ki Szabó Adolf és Bernhardt Adolffal együtt már évek óta harcolt és agitált az eszme megvalósítása érdekében úgy a közéletben, mint a helyi sajtóban, mig végre nehéz munkájának eredményes gyümölcseként láthatja ma a részvény- társaság megalakulását. Kulisszatitkok. A szatmári Pannonia- kávéház tulajdonosa minden lap minden egyes oldalára a következő sorokat bélyegzi: >E lapot a Paimonia-lcávéház- ból loptam.« Igen tisztelt kaszinók, körök, egyletek, kávéházak és minden lapot járató közhelyek, önöknek is megvirradt valahára. Amit a szatmári Pannonia művelt, az legalább is egy szerény szobrot megérdemelne. Á fáradt és álmos tulajdonosban felébredt a jogrend őre. A feketekávék illatos levegőjében nemcsak a koffein volt az illanó, de a lapok is. Pedig ezek az ártatlan, szivnemesitő nyomdatermékek a megbélyegzést meg nem érdemelték. Szegény lapok rendkívül tragikus helyzetbe kerültek s az ujságpolczok sóhajtása vádlón száll át a termeken, hogy milyen barbár ez a korszak, milyen megszentségtelenitő a velük követett eljárás, ha Herczeg Ferencz gyönyörű novelláinak jeligéje : »E lapot a Pannonia-kávé- házból loptam.« Ne érzelegjünk. A laplopás úri passió. A legegyszerűbb, szinte megszokott cselekmény. A művészet jegyében történt lopás, melynek kővetkezményeiképen egypár elfojtott szitok támad, ha lázas sietséggel keresi N. N. ur az *Uj Idők*-et vagy a »Nagybányáéi és megtalálja annak mappáját. Rajta nevet a gyönyört adó cim, az ujságfaló angyali szelídséggel nyitja fel az ujságtartót és rámered titokzatosan az — ür, a semmi, a nihil. A Pannonia tulajdonosa valóban szerencsés ötlettel ajándékozta meg a nagyvilágot. Beláthatatlan következményekkel jár; maholnap minden kaszinó, kávéház homlokzatán olvasható lesz: Itt lapot lopni nem lehet! Csak az az aggasztó, hogy esetleg az ilyen kávéházakat nem igen látogatják. És valóban hatásos jelenetek játszódnak majd le. A távozó vendég zsebéből a pikkoló kiránczigálja az oda- csusztatolt újságot s az ur szeme elé fenyegetően villan a nyomtatott vád, első személyben, minden tagadás kizárásával: Ezt a lapot loptam ! Csak a bizalom ilyes megnyilatkozása furcsa. A kézben tartani egy olyan lapot, mely a lopás teltének elkövetése elölt is az emberre formed: ezt a lapot loptam. Mintha az illúziók is elpusztulnának, vége lesz a romanti- czizmusnak, a legbájosabb vers felett ott ólálkodik a komor árnyék: ezt a lapot loptam... * A szatmári kakasviadal helyeit kakasvacsora lesz. A legpompásabb megoldás, metyre e sorok Írója is meghivatja magát. Ez a nekrológ annyit talán megérdemel. Pedig mennyire vártuk a kakasviadalt. Vártuk azzal a mohó gyönyörrel, amelylyel az első gimnazista az első czigarelt- füstöí, az érettségista az első szerelmes levelet rejtse el záros homályába. Ment . . . ment... a tenger felé. Megdöbbenve állott meg. ö nem ilyennek képzelte, ő látta a tengert minden nap. De ilyennek még soha. Mint egy kéjelgő királytigris a zöld gyepen, hol egyedül ő az úr, úgy terpeszkedett el a tenger is, elnyujtózva, néma méltósággal. Egy ránéz se rajta, egy tajték se, egy sirály madár se, egy loccsanás, egy hal, egy fecske se . . . Csak néma nyugodtság ... És Árje megijedt ettől. Ő a viharos tenger örvénylő poklát várta, mely tarajos karmaival fejére csapkod és vonzza és ragadja őt förtelmes kínok közt dermesztő magasban és szédítő mélyben, hullámról csapva hullámra, mint egy kárhozatos tantaluszi lelket az alvilág Kokitusza . . . Megdöbbent és rajongva állott ott, két karját epedőn tárva ki az örökké lélegző, zöldben ringó, sáppadt, gályátlan tenger felé . . . Zengett, kacza- gott felé a természet. És ő átszellemülve gondolt egy másvilágra, egy szebb, jobb életre . . . Ábrándozik . . . Szeme a távolban révedez . . . S ott látja, mint építik számára a palotát egy félszigeten, mely benyulik az örökké nevető tengerbe. Már kész van a márványpalota, zengő liget veszi körül. És ő meg a felesége a márványpalota ablakából néznek alá a mosolygó öbölbe. A nap nekik ragyog. A tenger nekik zenél . . . Vad, mámoros harmónia zsong az agyában, úgy érzi, hogy repül, repül... messze tengereken, aranyos gályán . . . Egy kéz érinti mostan . . . Durva szó üli meg a fülét: Hozza ezt a pakkot!... Gyorsan !... És a szép álom, a mennyországi kéj, a suttogó habok, a virágillatok pokoli disharmóniába fúlnak. S e pokoli hangzavar egy nyilalló szóban zúzza össze a szivét és megroskad alatta: A felesége! * * * A kórházban nyögte életét már pár hete. Feleségét is eltemették már. Egy szobában volt vele. És ő látta, mint szegzik össze a pár deszkát ... A gyertyák meggyujtva állanak feje mellett. Ismerős és nem ismerős asszonyok szorgoskodnak körülötte . . . És jöttek a halottas emberek, hosszú, száraz, néma arczczal, feketén pislogó szemekkel . . . Párnájára hanyatlott és nem látott többé semmit. Mély kábultság fogta el. ügy feküdt ott, mint egy darab fa. Bután, mereven, hidegen . . . És ismét megjelent előtte a nevető tenger, a márványpalota, a rózsás erkély. S tengerre száll egy arany gályán. Ott a felesége is az oldalánál. Könnyedén siklik a lenge gálya. És ők repülnek tündérszárnyakon, lázas kattogással, vad ujjon- gással. Egyszer csak egy fekete tömeget pillantanak meg a tenger szélén, ott, ahol az égbolttal érintkezik. S az a fekete tömeg kezd gomolyogni tompa morajjal, haragosan, mint az istenítélet. Kétségbeesett erőlködéssel próbálja visszafordítani a hajót. És nem lehet. Csak vágtat az szédítő repüléssel, vad búgással, lidérczien kaczagva. BENZINMOTOROK, GÖZL0K0M0BIL0K, UTIM0ZD0NY0K, GÓZCSÉPLÖGÉPEK, ARATÓGÉPEK, „LOSONCZI DRILL“ VETÓGÉPEK, RESICZAI ACÉLEKÉK, TELJES MALOMBERENDEZÉSEK, stb. stb. kívánatra szívesen küldünk árjegyzéket és költségvetést. A MAGYAR KIR. ÁLLAMVASUTAK GÉPGYÁRÁNAK VEZÉRŰGYNÖKSÉGE, BUDAPEST V., VÁCZ1-KÖRUT 32.
