Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-07-23 / 30. szám
ISOS, jixli-us lió 23. 30-iis: szám. TÁRSADALMI ÉS S25ÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a r , lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők, h u L 1 MIHÁLY. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Munkaadók szervezkedése. Julius 22. A történelem egyes fázisait az akkor uralkodó eszmeáramlatokról nevezzük el s osztjuk be szakaszokra. E felosztás szerint a mi századunk a szocziális kérdés századának elnevezését kapja. Igen helyes lesz ezen megkülönböztetés, mert valóban a huszadik század emberiségét a társadalmi és gazdasági konjunktúrák arra kényszeritik, hogy teljes erejével küzdjön egy olyan kor után, amelyben a termelés a legegyenletesebb s a fogyasztás a legigazságosabb lesz. E kérlelhetetlen létérti küzdelem hatásának tekinthetjük a munkaadók és munkások közti elhidegülést s a társadalom egyes rétegeinek osztálytudatos szervezkedését. A gépek feltalálásával s a távolságok legyőzésével a termelés oly fokozódott erővel folyt, hogy nemsokára túltermelés állott be s a nagyszámú munkástömegeket a munkáltatók a termelés csökkentével foglalkoztatni nem tudták s elbocsátották. E proletár tömeg alapi- totta meg a mai ipari szocziálizmust. E tömeg nagy nyomorúsága késztette a munkásság összességét a szervezkedésre a kapitalizmussal szemben A közös nyomorúság s az összetartozandóság érzete hajtotta őket egy táborba. S mint látjuk, szerveskedésük eredményűvel járt, mert ma a munkásszervezetek diktálják úgy a gyáros, mint a kisiparosnak a munkafeltételeket, ami számos munkaadót juttat tönkre s bénítja a nemzeti ipar fejlődését. A munkaadók az őrült szabadver- senyben eleintén még örvendtek osztálytársaik bukásán s csak nagy későn látták be ők is, hogy a történeti fejlődés megdöntötte az erők szabad uralmát s ők egymásra vannak utalva. A belátás a ' tévedések kiigazításán dolgozik. így volt ez a munkaadóknál is. Ok is belátták, hogy a gazdasági versenyben, melyet Darvin helyesen nevezett el struggle of lifnek, az érdek- képviseletnek kollektiv alapokra való helyezése a legelső dolog. Igyekeztek tehát az egyes szakmák szerint csoportosulva a termelés irányítása és a munkások szerződtetése czéíjából kartelleket, szövetségeket alapitani. E kartelleket meg kell különböztetni az amerikai ringektől és trösztöktől, melyek egyenesen a fogyasztó közönség kizsákmányolására alakultak. E szövetkezéseknek egyedüli czélja a munkásszervezetek tulkövetelésének ellensúlyozása, illetve megakadályozása volt. Ezen mozgalmaknak azonban nem volt meg a kellő red meny ük, főként maguknak a munkaadóknak nemtörő- dömségénél fogva s részint azért, mert mindenki az állami beavatkozást sürgette a munkásokkal szemben. A múlt évben végre annyira kiélesedett a helyzet, hogy a vezetés munkálatait maga a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége, a magyar munkaadók legilletékesebb fóruma vette kezébe és nagyarányú akcziót indított úgy a sajtóban, mint nagyobb gyárvárosainkban a munkaadók között a szövetkezés érdekében. A „Nagybánya“ tárczája. Mikor ő szántani ment. — Cosbuc György. — Nagyot pattintva éles ostorával, Házunk előtt haladt az utón átal, Ekéjét várta a mező. A szövőszékben elmerülve ültem, A pattintásra gyorsan kirepültem, Felismerém : ez ő, ez ő l A len-szálakat szétkuszálva hagytam,, S egy ablaktábla száz darabba pattant, Tudj’ Isten mi történt velem l Agyam megkábult! Mit kívántam tőle ? Talán csak azt, hogy kivegyem belőle : Pihent-e a múlt éjjelen? 8 lássátok 1 Neki van egy rósz szokása, Szép piros ajka kész a csókolásra, 1 Az utczán nyíltan átölelt, Én karjaiból magam,at kitéptem, Eltaszitottam s félve visszaléptem, S most úgy sajnálom tettemet,! Véresre vágtam fehér gyönge lábam, De ezt a kínt is szótlanul kiálltam, Bár félek: bűnt követtem el! Hisz drágább lélek nincs egész világon, 8 ha egy rósz szóval tán szivén találom: Földjét zokogva szántja fel. Révay Károly. A hordár. Lila ulkonyaii párák szállnak libegve egy ablakra . . . Kék az ég és aranyszínű a lég. Bordó pirosság önti el a szoba komor csendjét. Halkan szálló szellő inegzörrenti néha az ablaküvegeket. És ő minden mozgásra összerezzen. Ö : Árje . . . S a biborpalástban lebukó nap lihegve ontja az ezerszinü, vérforraló vágyat ébresztő sugarakat. S amint lejebb-lejebb szállott, a szobában mind komorabb lett Arje képe. Aszott arcának vonásain ott derengett az alkonyi ringó fuvallat. És ez a pirosság, rózsaszínű lég, mely mást istenné avat vörös glóriájával, az ő arczát még aszottabbá, még sápadtabbá tette. És ő betemeti arczát a lehulló sötétbe és remegő kezével letörli könnyeit . . . Egy gondolat facsarta ezt a könnyet, egy gondolat marczangoUa véresre az agyát: Miért kell neki a pakkokat hordania, mikor mások selyemben járnak és szórják az aranyakat. Ő csak rongyokban járhat s szinte koldulnia kel! a pénzt s azt is beteg feleségének orvosságára kell költenie ... Ott fetreng az iszonyú kínok között a ronA munkának nemsokára meg volt a kellő eredménye. A budapesti építő iparosok szövetsége nemcsak sikeresen ellentállott az épitőinunkások egy éves sztrájkjának, hanem még sikeresen alkalmazott egy általános lokuotot is. A fejlődést különben láthatjuk, ha végig tekintünk a kereskedelmi kormány által kibocsátott statisztikán. Mig az 1906. évig alig találkozunk munkáskizárásokkal, úgy ez évben már a munkaadók 296 ipartelepen 14 kizárást proklamáltak. A kizárások oka legtöbb esetben a szakszervezetek által felvetett hatalmi kérdés volt. A szakszervezetek elkorcso- sult politikájára, különben igen helyesen mutatott rá a »Nagybánya« egy tavasz- szal megjelent czikke. A munkaadók szervezkedésének kedvező hatása megnyilatkozik legtöbb iparágunkban. A munkások által felvetett béremelési kérdések, az ipari czikkek termelési költségeit fokozták s a fogyasztóknak tetemes kiadástöbbletet okoztak. Ám mihelyest ellentállottak a munkaadók a jogtalan kívánságoknak, még pedig sikerrel, azonnal esökkentek a fogyasztási költségek is. Városunkban ez idáig még nem szervezkedtek a munkaadók. Ennek okát abban kell keresnünk, hogy városunk topográfiái helyzete kikerülte a munkások szocziális szervezkedését s a gazda és munkás között jobbára fenmaradt az a czéh korabeli nemes patrialkális közvetlenség és bizalom. Az utóbbi években azonban sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy a mun- j kásság oly követelésekkel állott elő, megyokkal fedett ágyban, egy árva párnára hajtva fejét . . . Árje ott ül az ágy szélén. Beteges, vézna testének körvonalai látszanak csak a sűrű homályban. De szemei, azok a merész álmu nagy szemek világítanak, égnek és lázongva sikoltoznak a nap tűnő sugarai után. Már sötét van. És nincsen pénze, hogy gyertyát vegyen . . . Lankadva hullanak le szempillái és; ráesnek arra a vonagló testre ott az ágyban. És Árje elkapja a szemét, hogy ne lásson, bedugja a fülét, hogy ne halljon. De lelkének ezer lázas sikoltásán, görcsös zsibon- gásán áthörög a beteg asszonynak kínos jajja. Még orvosságra sincsen pénze. Megkondul a jelző harang. Gőzsip, fütyülés, gépzakatolás. Egy hajó érkezett meg. És Árje reszkető lábakkal, vad istenkáromlással, lázongó dühvei feláll és megy, megy kábult fejjel, hogy pénzt szerezzen. De amint a rozzant ajtón kilép, hasgató villámcsapásként szegzi fel szivét egy gondolat: hátha felesége meghal addig! . . . Nagy, piros hullámokat vetve kergetőzött testében a vérfolyam. És ő érezte mindezt. S a szive majd ketté csattant. De pénz kell, mert akkor vehet orvosságot s a felesége ismét ép lesz. Űzte, hajtotta, kergette ez a gondolat. Érezte, hogy meg fog halni, ő tudja azt, az orvos is megmondta. És ő ment égő sebével, ványadt, meredt szemekkel s kereste a napot és kereste a tengert. Hogy eloltsa szivének égő sebét, hogy lohaszsza lelke vívódását s testét az örökké hallgató tenger
