Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-12-10 / 50. szám
VI. évfolyam. ISOS, dsczerabei Ixó ÍO. 5©-ils szám. TÁRSADAIiMI É!S SZÉIPIRODALMI Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyf-ut 22. szám, hova a Já'pközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. Népvédelem. Deczember 9. A kultúra tökéletesbitésével és a teremtő géniusz alkotásaival az emberi élet mindig tágabb és tágabb mederben folyik le. A primitiv, egyszerű életmódtól gyorsan haladva sietünk a mindig komplikáltabb és finomabb életmód felé. Szükséges e fejlődés folyamán, hogy mindazokat, kiket gazdasági és társadalmi helyzetük egy bizonyos irányban a fejlődéstől visszatart, oly védelmi eszközökkel lássuk el, hogy bele tudjon illeszkedni helyesen a fejlődés által létrehozott különböző fázisokba. A haladás mindig megnehezíti az életet. Az emberek a nomád életmódról áttérnek a külterjes földmivelésre, ezt követi az intenziv belterjes gazdálkodás, majd a czéhrendszer vonul fel előttünk a kisiparral, mig végül szemlélhetjük a gépek feltalálásával a modern kapitalis- mus kialakulását a folyvást terjedő gyáriparral. A társadalom individuumainak tehát követni kell ezt a vázolt történelmi folyamatot, mert e történelmi folyamat határozza meg az emberek sociális, politikai etikai életmódját, mint azt a mate- riálista történelem-bölcselet igazolja. Az élet tehát folytonos fejlődésben van s nekünk rohannunk kell a haladó korral, vagy gazdaságilag elmaradunk. Ez elmaradottakon tehát segiteni kell úgy, hogy a fenálló képességkülömbséget kiegyenlítsük így történt e fejlődés nálunk is. Most időnkint találkozunk azon intézmények megalkotásával, melyek e különbségek nivellálását czélozzák. Ilyen kísérletezések a tudakozódó, nép- és ingyenes jogvédelmet szolgáló irodák. Tekintettel arra, hogy körünkben ezek közül egy sem áll fent, talán némi útmutatással és például szolgálhat az itt adandó vázlatos ismertetés ezen intézményekről. Darányi földmivelésügyi miniszter, ki szeretettel foglalkozik a szegény földműves nép ügyes bajos dolgaival, vetette fel először a tudakozódó irodák eszméjét. Abból indult ki, hogy a kisgazda felkerülve a fővárosba, ott nem tud eligazodni s igy terményeinek jó piaczot szerezni, gyakran csalók kezeibe kerül s azok teljesen kifosztják. így a szegény földmivelő a kabátos emberrel szemben aztán mindig bizonyos gyanakvó tartózkodással viseltetik. E visszás helyzetben van hivatva segiteni a népiroda és tudakozódó. Az első ilvnemü intézmény Budapesten nvilt meg a múlt hóban a föld- mivdésügyi miniszter Lm jóvoltából Az iroda a minisztérium palotájában van s a portások bármelyike a jelentkező kis embert felvezeti a hivatalos helyiségbe, hol apróra kikérdezik ügyes-bajos dolga felől s a körülményekhez képest adnak neki tanácsot, felvilágosítást vagy egy hivatalnokot melléje, ki eljár vele dolgainak elintézésében. Az iroda czimét megtudja mindenki falujában, hol többször lesz kihirdetve. Az iroda, mint a kezdet mutatja fényesen bevál, meid az érdeklődők tömegesen keresik fel. A másik népvédelmi alkotás az ingyen jogvédelmet nyújtó irodák. Czéljuk a szegény népnek, kik ..nem rendelkeznek oly gazdasági helyzettel, hogy maguknak peres kérdésekbeif képviselőről gondoskodjanak, jogvédelmet nyújtson. Az iroda hivatalnokai végzett jogászok, kik teljesen díjtalanul ajánlják fel szolgálataikat, a felek csak a bélyegkiadást fizetik, a legszegényebbeknek ezt is elengedik. A legelső példa erre a „Temesvári Népiroda11 egyesület, melyet a délvidéki nemzeti szövetség tart fen s amely már is fényes eredményekkel büszkélkedhetik. A temesvári példán indulva, most Kolozsváron létesült egy hason czélu egyesület, amely szintén szép eredménynyel kecsegtet. A társaságok rendszerint a fiatalságot igyekeznek megnyerni a mozgalomnak, kik kedvvel, lelkesedéssel és szívesen dolgoznak s szeretettel foglalkoznak a szegény emberrel. A fejlődés azonban nem elégszik meg csak szétszórtan és szervezetlenül álló alakulatokkal s megköveteli, hogy aki vele, a fejlődéssel küzd a fejlődésért, az szorosan összefogjon s egyöntetűen indítsa meg az akcziót. A fejlődés első teendője tehát a népvédelmi egyesületek országos egyöntetű szervezése, mely leghelyesebben centra- likusan egy országos központi szervezet alakításával oldható meg. Ez a központi A „Nagybánya“ tárczája. Márta kisasszony. Idegen fürdőhelyen töltöttem a nyarat. A fenyves hegység sűrűjében eldugott villatelepnek legérdekesebb hölgye Márta kisasszony volt. Előttem legalább az magas, karcsú alak, parancsoló tekintet, gúnyos modor, bizalmatlan merevség a vonásaiban — mindez már az első napon fölkeltette figyelmemet, sőt erős érdeklődésemet. Valamikor láthattam ezt az arcot, de hol ? Aztán bántott, hogy ennek a leánynak az ajkát soha mosoly be nem sugározta. Pedig, ha csak egy kissé hiú: úgy mindig mosolyog, oly széppé tette minden kis vidámság. Mert tudott vidám lenni, de csak akkor, ha senki sem látta. Véletlenül meglestem egyszer, amikor a kis Izával labdázott. Milyen pirossá vált az arca, milyen édesen nevetett s milyen bájossá tette egész lényét a dévajság. Barátaim kinevettek. Nem fért a fejükbe, mi különöset találok ezen a leányon. — Hogy érdekelhet egy nevelőnő ? — Nevelőnő? — Közönséges gouvernanle! — Ohó, tiltakozom, hogy közönséges! — Aztán gyűlöli a magyarokat. Csak hallanád, hogy szidja őket. Milyen kicsinylő megjegyzéseket tesz rájuk. — Hisz nem is ismer. — De látja, hogy magyar vagy. Vigyázz: kinevet! Éppen a kert mellett haladtunk el, ahol Márta kisasszony is Izával sétált. Tán hallotta is a mi magyar beszédünket és sötét tekintetet röpített át hozzánk. — Na már most meg kell ismerkednem vele! Kiáltottam fel. Most már igen! Hátha az, akire oly nagyon emlékeztet . . . Egy bánatos úti társam . . . Aztán kiváncsi voltam, hogy miért lobban fel a harag éjsötét szemeiben, ha csak említik is előtte szép hazánkat? Miféle rettentő emlék lehet, hogy szivecskéje elfordul a lovagias nemzettől ? Néhány napra rá bemutattak Márta kisasz- szonynak. Furfanggal járt a dolog. Előbb megismerkedtem a saját úrnőjével, a kis Iza anyjával, ö aztán megtette nekem a kívánt szívességet, nem is sejtve: miféle titkos czélom van. Csakhamar mindennapi vendége lettem a villának, a hol az én és nemzetem gyűlölt ellenfele lakott. Nehéz munka volt, de véghez vittem, hogy megnyerjem Márta kisasszony bizalmát. Eljött az idő, amikor mosolyogva kérdőre vonhattam: Mi baja esett Magyarországon ? És miért oly ádáz, esküdt ellenségünk ? Német barátnőm belesápadt, aztán rákezdte : — Az én magyarországi kalandom? Na hiszen, megjártam én ott Önöknél! Nagyon kurta, de nagyon furcsa az egész. II. Mikor most három éve, hibákkal teli német levelet kaptam Linzbe, a szüléimhez, hogy Magyarországba siessek mint nevelőnő, családunk minden tagja s a rokonság riadtan nézett reám, mintha most utoljára látnának, mert szentül hitték: megesznek a keleti barbárok. De mennem kellett és örültem, bogy olyan előnyös és kitűnő hely kínálkozik. Apám már évek óta csak kapitányi nyugdijából élt. Korán le kellett mondania a tiszti pályáról, mert nyomorékká lőtték egy párbajban. Öt testvérem van, kiket nagy nélkülözés közt neveltetett. Anyánkat rég elvesztettük. Kenyérkereset után kellett nekem Í3 látnom. De apám csak nem akart ereszteni. — Ne menj, lányom ! Ne menj! Sohse térsz többé vissza. Vagy ha visszatérsz: nem lehetsz már gyermekem. Ismerem a magyar férfiakat, kivált ott az alföldön. Ezredemmel városokban, falvakban voltam; mulattam a jóvérű gavalérokkal, akik a kastélyok nevelőnőit könnyű zsákmánynak tekintik. Erőszakosak, zsarnokok. Áldozatuk leszel!
