Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-11-05 / 45. szám
2 NAGYBÁNYA 1908. november 5. esztendőből egy ezredéven keresztül és ott is szemmel hell járnia, ha mindenütt nemzetnek akarja látni Izraelt. Igen, volt a zsidóság nemzet, volt néha csak nemzet, de ehhez a nemzeti alakuláshoz vissza nem kívánkozni, bizony nem hütelenség, hanem horror naturalis, természetes irtózás. Mint nemzet puszta harczolással nem örökítette meg a zsidóság nevét az erkölcstörténetnek sziklatábláin, s hogy mégis ott ragyog Izrael, azt nem mint nemzet érte el, hanem mint vallás. Ezt elismerve, a cionismus utal a mai korszellemre. Igaz, úgymond, hogy Izrael nem volt igazi nemzet, de ma nem kell a nemzeteknek. Az egyenjogositás nagy eszméje nincs keresztül vive, olt áll példaként kelet és nyugat sok lenyűgözött proletárja. A népek egy része gyűlölettel néz, mint vallás nem kellett a nemzet fiaiul. Sok igazság van a cionismus panaszában, de lássuk, igaza van-e végső következtésében, hogy Izraelnek, ha élni akar, önálló nemzetté kell válnia ? Bármilyen vonzó, szép és nagy e gondolat, csak utopia. Akármilyen szabad és tágas lesz az ország, nem fér el benne egy: Izrael vallása. Abban a pillanatban, midőn a zsidóság külön zsidó államban, mint zsidó nemzet helyezkedik el, két változás óhajtatlanul lecsap Izraelre. Az egyik változás csak szerencsétlenség: az, hogy az ország vallási állam lenne, a vallás pedig államvallássá sülyedne. A másik változás még komolyabb, mert erkölcstörténeti bűn, az, hogy mihelyest Izrael nemzetté szorul össze, meginog az emberiségnél az egyistenség vallása. Nehéz dilemma elé állítja a cionismus a zsidóságot: vagy tisztán a fajért vagyunk és akkor elveszhet amiért eddig éltünk, az Egyisten vallása, vagy kitart Israel az erkölcsi monoteis- mus mellett, de külön nemzetté akkor nem szervezkedhetik. A nemzetté fejlődés ma mindenkép visszafejlődés lenne, az életre ráerőszakolt atavismus. A nemzeti zsidóság, amikor létezett is természetellenes alakulás volt, kik újra életre akarnák kelteni, viszásságon mesterkednek. Elutasítjuk a cionismust, mert nem -egy zsidó nemzetnek, hanem a magyarnak vagyunk a fiai és elutasítjuk Izrael jövőjéért, mert a cionismus csapás a monoteismusra. A cionismusnak faj kell mindenáron, nekünk vallási és erkölcsi eszméiért kell a faj. Istennek és az emberiségnek keveset használna egy zsidó nemzet. A cionismus félti a zsidóságot, igaz, van oka az aggodalomra. De ha vesznie kell Izraelnek, haljon meg mint vallás a legeszményibb erkölcsi küzdelemben és ne sorvadjon a sírba szánalmasan, beteg hitvány nemzetül.« A tudós főrabbinus nagy készültséggel megirt tanulmányának ezen ismertetéséből, azok előtt, akik azt az objektiv szemlélődés nézőpontjából tekintik, mindenben meg kell erősödhogy mi lehet az? S apró hízelgéssel környékezte meg az urát. — Rossz kedved van ? — Látod! — hangzott a kedvetlen válasz. — Miért ? — Csak! E rövid, goromba válasz elvette az asszony kedvét a további kérdezősködéstől. Japán virágos, kivágott pongyolájában fölkuporodott egy székre, s duzzogva bigyesztette a szája szélét. A ^férjből azonban hamarosan kitört a panasz: — Úri asszony nem szokott sötét szobában együtt ülni egy idegen férfival! — Miért nem? — Mert nem illik! — Nem értem! Hát mi rossz van a sötét szobában ? — Ejh! De csacsi vagy! Hát képzeld el, hogyha helyettem valaki idegen jő ide ma este. Az nagyon szépeket gondolt volna! jenek a cionismusról állított érveink. Maguk a zsidók belátják, hogy fajuk nem alkalmas nem- zetfentartásra s hogy a cionismus, mint iyen, hazaellenes. Tehát nekünk dr. Kecskeméti soraihoz nincs mit hozzá tennünk, legfölebb még azt emelhetjük ki a cionisták által hangoztatott kitelepíteni szándékolt »fölösleg*-gél szemben, hogy a hazafias magyar zsidók még akkor is elutasítanák a cionismust, ha »mostoha fiai volnának e nemzetnek, aminthogy igaz gyermekei voltak akkor is, amikor az anya ellökte őket magától.« A magyar zsidóságnak nem sokat kell töprengeni azon, hogy Beregiéket, Lázár Ber- talanékat, vagy pedig dr. Kecskeméti Árminékat kövesse-e! Csodás jelenség. — A tékozló fiú megtérése. — November 4. Lapunk volt a legelső, mely a Teleki-kör megalakításának ideáját fölvetette s laptársunkkal, a »Nagybánya és Vidéké*-\el évek hosszú során át fáradozott abban, hogy ez ideát életre is hívja. Túlontúl sok közönynyel, kicsinykedéssel, aggályoskodással kellett megküzdenünk, mig végre sikerült városunk tollforgató embereit egy táborba gyűjteni s magasra emelni azt a trikolort, melyen Teleki Sándor dicsőséges neve ragyog. Fölemelt fővel, büszkén mondhatjuk el, hogy a mozgalom megindítása s annak végig harczolása nehéz munka volt, hiszen nemcsak a nagyközönség idegenkedésével állottunk szemben, mely minden uj egyesület megalakulásában a saját maga uj megadóztatását látja, de kiizde- nünk kellett olyanok ellen is, kiket hivatásuk, nagy dobbal unos-untalan hirdetett »missiójuk« szinte parancsolólag kötelezett volna már csak a látszat kedvéért is arra, hogy a kibontott zászló alá tömörüljenek. E helyett azonban ők is a gúnyolódok, a kicsinyeskedők táborához, csatlakoztak s bántó, kirívó czinizmussal kisérték azt a küzdelmet, melyet mi folytattunk. Éhez a léleknélküli, kicsinyeskedő és nyelv- öltögető táborhoz tartozott a »Nagybányai Hírlap« is. Midőn mi erőnk legjavát vittük a küzdőtérre a nemes, magasztos czél kivivására, némán hallgatott. Egy szava sem volt a lelkesítésre, egy szava sem volt a költészet, az irodalom, a nemzeti eszme szépséges istenasszonyának üdvözlésére. Az az hogy volt mégis egy-két szava. Midőn a küzdelem a legjavában folyt, midőn a közönyt megtörve a győzelem már-már mifelénk hajtott, a lelkesítő szavak tiszta csengésébe vigyorgó arczczal, homéri szellemeskedéssel, Az asszony fölemelkedett helyéről: — Ugyan mit gondolt volna? — Hát azt, hogy ..............Rosszat. A legro sszabbat ! — Csak nem azt, hogy én . . . A kicsi nő felpirult, némi szünetet tartott, aztán folytatta: — Azt gondolta volna, hogy én talán helytelenül viselkedtem, hogy . . . hogy csókolóz- tam Balázszsal ? — Azt is ! — Azt is? Talán azt is, hogy én ... a . . . a szeretője vagyok annak az embernek ? Gábor ur lesütötte a szemét. Az asszony felháborodása, keresetlen elszörnyüködése világosan mutatta, hogy igazságtalan volt, hogy szennyes gyanúval illette azt a nőt, aki felesége volt. Nem, nem, ez az asszony soha nem gondolt még arra az eshetőségre, hogy a férjén kívül más férfira is gondoljon. rekedten kiabálta bele: »Mit? Teleki-kör kell Nagybányára ? Jobb lesz egy ivodalzni köri* Leszögezzük a tényt, hogy a »Nagybányai Hírlap« a Teleki-kör megalakításában csupán e homéri, örökbecsű szellemeskedésével vett részt. Az idők kereke azonban nagyot fordult egyszerre. A közönyt sikerült megtörnünk, az aggodalmakat eloszlatnunk, az idegenkedést jóindulatra fordítanunk. A Teleki-kör megalakulását az összehívott írói értekezlet kimondotta s ez értekezleten elhatározták azt is, hogy mielőtt a végső megalakulás megtörténnék, a Teleki-kör egy matinén bemutatja magát a közönségnek. Azóta a munka serényen, ám nem sippal- dobbal, folyik, hogy az első bemutatkozás minden tekintetben méltó legyen a Teleki-körhöz. És most előáll a »Nagybányai Hírlap* és egy csufondáros galimathiásban, melynek zagyva értelmetlenségénél csak a durvasága nagyobb és számadásra hívja fel a vezetőket, hogy hál hol is van a Teleki-kör, melyre szerinte »nagy szükség van nem annyira irodalmi, mint inkább hazafias és nemzetiségi szempontból« éskroko- dilus könnyeket hullat azért, hogy a mozgalom, melyet, amint kimutattuk, oly hathatósan támogatott a múltban, »alapos fiaskót vallott«. A »Nagybányai Hírlap*-nak ezen aggos- kodó gondoskodását korántsem fogjuk Pálfordulásnak nevezni, hanem örömmel tudomásul veszszük, hogy most már ő sem egy ivodalmi körnek, hanem a Teleki-körnek, tehát a mi ideánknak megvalósítását tartja szükségesnek. S ennek folytán a legteljesebben meg is nyugtathatjuk, hogy a vállalkozás nem vállotl fiaskót, az eszme nem halva született! A Teleki-kör él, amiről nemcsak a »IV. H.*-nak, de a nagyközönségnek is alkalma lesz már a legközelebbi jövőben meggyőződni. A »Nagybányai Hírlap« maga is elismeri, hogy »a nehéz zászlórudhoz nem elég erős a karja.« Jöjjön tehát most miközibénk legalább a nehéz zászlórúd zsinórjait tartani. S mi, fogadjuk, nem fogjuk őt a martalóczok- hoz hasonlítani, kik már csak akkor jelennek meg a küzdőtéren, midőn a győzelem már ki van viva s amidőn csak osztozkodni kell. Már amiben abban! A jelen esetben például azon felemelő tudatban, hogy: én is ott állottam a Teleki-kör bölcsőjénél, annak fundamentumához én is vittem egy porszemet! Fegyverhasználat. November 4. A múlt héten fegyverhasználat történt. A szolgálatot teljesítő csendőr rendreutasitott egy részeg embert, távozásra szólította fel s midőn ellenszegült, sőt a csendőrt inzultálta, a csendőr a köréje gyűlt közönség fenyegető magatartása Megbánással és szégyenkezéssel mondotta tehát: — Az emberek rosszak szivecském! — és máris sietve ugrott fel kényelmes fekvő helyéről. Mert az asszony kitörő, keserves zokogással borult az asztalra : — Ilyet mondani én rólam! Oh Istenem. Ilyet mondani! A szeretője! A férfiun volt a sor, hogy az asszonyt szerető beczézgetéssel körülvegye. — A szeretője! — zokogta tovább az asz- szony, konokul ismételvén ugyanazt a szót. És még makacsabban temette fejét az asztalnak támasztott karjaira, mert érezte, hogy az arcza, egész a füle czimpájáig bűnös lángra gyűl, amikor pedig a férje a nyakát megcsókolja, delejes áramlás hozza pezsgésbe a vérét. Hirtelen azt képzelte, hogy az ura helyett Balázs erőteljes karjai ölelik körül a derekát s majdnem fölsikoltott. Gábor urat akkor, ebben a pillanatban csalta meg a felesége először. Benda Jenő. / „BITUMINA íi ISIT ti zsiÉlyli Kis tiszta bitumonból készített valódi aszíált-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő tfiinfnrinaillßri »Bituminá“-val fedett tető bemeszelve szép fehér marad luUluuUullyujJ. és kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen. = liválan SlIÉlSS. Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el. Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Harácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.
