Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-02-27 / 9. szám
VI. é^rfol^ar».. ISOS. feTor-aár Iió 27. S-ils: szára V ,<» *rv£ f. VA f í *• TÁRSADALMI ÉS S2SÉRIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. É Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a ~ r lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők, (jr L Y MiHAL I . Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Vízvezetékünk. Február 26. Olvasó közönségünk, azt hiszem, látva a vezérczikk czimét, azon nézetének ad kifejezést, hogy inkább szeretné a vízvezeték megvalósulását látni, mint olvasni annak megvalósulása érdekében tett észrevételeinket. Azonban az ügy ismét kezd aktuálissá válni, igy szükségét érezzük azzal egy kissé behatóan foglalkozni. A vízvezeték létesítésének előnyeiről és a város polgárainak annak minél előbbi kiépítése iránt támasztott hő vágyáról beszélni ma már teljesen felesleges. Hogy azonban a vízvezeték mindez- ideig meg nem épülhetett, ennek okául a vízépítési igazgatóságot tartjuk; illetőleg nem annyira az igazgatóságot, mint különösen az igazgatóság egy mérnökének azon mániáját, hogy a vízvezeték kérdése próba fúrások eszközlése nélkül meg nem oldható. Gondoljuk csak végig a vízvezeték historikumát. A város, hogy vízvezetékét minél előbb megoldhassa, a vízépítési igazgatósághoz fordult; ez azután ki is dolgozott egy tervet a Rozsályra. Erről nem akarunk bővebben nyilatkozni, csak azt akarjuk konstatálni, hogy ez a terv egy Generalstaabs Karte (katonai térkép) után készült minden felvétel, nivellirozás nélkül, egyszerűen átvéve a katonai térképen barométerrel megállapított rétegvonalakat. Könnyen elképzelhető azon költségvetés reális értéke, mely ezen térkép után készült. Ezen terv azonban kivitelre nem kerülhetett, mivel utóbb azon véleménynek adtak kifejezést, hogy a viz elégtelen. Hanem előállottak azon tervvel, hogy a város talajvíz után eszközöljön kutatásokat. Hiába való volt a nagybányai kincstári bányaigazgatóság kiváló mérnöki karának állítása és véleménye, hogy a próba fúrások Nagybányán eredményre nem vezetnek, azok meddők maradnak. Ök ugyanis ismerve városunk geológiai fekvését és hosszú gyakorlataik által elért tapasztalataik után azon véleménynek adtak kifejezést, hogy az egész terület vad hordalékból áll; azon fúróval keresztül hatolni nem lehetséges, de feltéve, hogy lehetséges is, egészséges viz nem kapható. Mindezek daczára a városra mintegy reá erőszakolták a fúrásokat és ime mi történt, megérkeztek a fúró gépek, fúró szerszámok, csövek, fúró mester és egy átirat egy helyszinrajzzal (persze ismét a katonai térkép másolata), melyen ki voltak jelölve pontosan a helyek és irány, hogy hol kell a fúrásokat eszközölni és attól eltérni a vezetéssel megbízott városi mérnöknek sem szabad. Ugyanis az ki lett számítva Budapesten a Generál- stabskarte másolatán, hogy ott jó talaj és jó viz van. Ehhez képest a fúrások kezdetüket vették és a mai napig 5 helyen tétetett kísérlet; de olyan vad kőzetre akadtak 06 méternél mindenütt, hogy az összes furák, csövek elgörbültek, szóval az egész kísérlet meddő maradt. Hiába táviratozta meg az eredményt a polgármester, hiába küldött részletes jelentést a városi mérnök, még ezideig válasz nem érkezett. Úgy látszik jelenleg egy másik biztos jó közelii és irányú hely kiszámításán fáradoznak, illetve kísérleteznek. Véleményünk szerint Nagybányának A „Nagybánya“ tárczája. A hegyen. Szegénység. Panaszkodunk ... Ah régen, régen, Minő vígan ment a dolog, Megváltozott minden egészen: Nehéz, küzdelmes a robot! Estenden, hogy ha visszatérek, Nagy búsan csak sóhajtozom, Halálos fáradtságot érzek S veríték fakad arezomon. ... Kicsiny fiam mosolygva alszik, Tejcsöpp fehérük ajakán. Ah, én úgy érzem: még e csöpp is Verítékekből van talán . . . Égly Mihály. Az én szekeresem. Hivatalos ügyben, a főnököm megbízásából, néhány napot künn töltöttem falun. Gyermekkorom óla mindig szerettem a csendes falusi életet, de ez alkalommal, megvallom, nem igen lelt benne gyönyörűségem. Ott időzésem alatt az ég folytonosan be volt huzva lusta, fekete felhőkkel s éjjel-nappal szakadatlanul szemerkélt az eső. Valami kimondhatatlan álmos unalom nehezedett az egész falura. Amint a dolgaimat elvégeztem, siettem minél hamarább ott hagyni azt az unalmas világot. ügy értesültem, hogy a faluban van egy lovas gazda, aki haza vihet, ha meg tudunk egyezni. Vettem tehát a pálezámat és minden további késedelem nélkül elindultam hozzá. Rá voltam előre készülve, hogy drága lesz a fuvar, mert átkozott rossz ut volt. Legalább a falu között rettenetesen fölfakadt az ut, melyen a keréknyomok mélységéből Ítélve, tengelyig dagasztottak az ott járó szekerek. Kétoldalt a sánezok csordultig álltak tele vízzel, melyben minden kapu előtt vígan hápogva lubiczkoltak a kicsapott réczék. Sallós Mózes uram olt lakott az alszegen, közel a falu hidjához. Czifra, galambbubos kasohasem lesz vízvezetéke, ha annak létesítését a vizépitészeti osztályra bizza; hanem mint az a legutóbbi közgyűlésen is történt az üveggyár kérdésében, úgy itt is utasítsa a képviselő testület a városi tanácsot, hogy az a vízvezetékről tervet készítsen és azt jóváhagyás végett a törvényhatósághoz terjeszsze be és hasson oda, hogy azon terv a törvény- hatóság utján fogadtassák el, bármiféle nehézményt vagy tiltakozást támasztana is a vízépítési igazgatóság ellene és igy az egész kérdés megoldható rövid időn belül s még ezen évben a munkához hozzá is foghatunk. Hogy pedig a közgyűlés tájékozva legyen, úgy a felsőbányái forrásokról, valamint a rozsálvi forrásokról a terv és költségvetés elkészítendő, ug}’szintén a fokhagymás-völgy szűrt vízre is; ez utóbbira azért, mert azon félelmünknek adunk kifejezést, hogy a sulyori és rozsálvi két vezeték olyan sokba kerül, hogy az Nagybánya város anyagi erejével nem lesz összliangzásba hozható. o. i. A város takarékpénztára. Február 26. A múlt héten tartott városi közgyűlés a maga egészében elfogadta s jóváhagyási záradékkal ellátva megállapította a takarékpénztári választmány által beterjesztett 1907. évi zárószámadások helyességét. Ámbár megvoltunk győződve arról, hogy a nagy gonddal és szaktudással összeállított zárószámadások feltétlen reális alapon nyugvó számcsoportoknak eredményét tüntetik fel, a mérleg méltatását fenntartottuk magunknak arra az időre, midőn a város képviselőtestülete is az alapszabályokban gyökeredző, a tulajdonost megillető jogai alapján az eléje terjesztett számadásokat jóváhagyásával végérvényesnek ösmeri el. púja könynyü szerrel odavezette az embert. Különben, ha nem is lett volnajgalambbug a kapun, úgy sem lett volna baj. Ismertetőjelnek váltig elég volt az a terebélyes rengeteg eperfa, mely a háza előtt állott s koronáját még a szomszéd utczákba is fennen mutogatja. Mikor beléptem a csinos életszerre, Sallós Mózes uram éppen kalongya-karokat faragott a csűrben s valami pajkos nótát dudorászott, melyet még a katonaságban tanult el valahol. Észre sem vett, mig oda nem értem. — Jó napot, atyafi! — Adjon Isten! — Magának van lova ? — Nekem, a micsodás.-Sjó? — Mind a kettő meg tudja még rágni a luezernát. S büszkén hunyorított. Én tovább beszéltem. — Hallja, nem vihetne be engem a városba ? — Hiszen hévinni bévihetném, ha nem volna ilyen Istenverte, pocsék időjárás. — De nézze, nekem ma okvetlenül haza kell még mennem. — Hát aztán az ur tudja legjobban a maga dolgát.
