Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-02-27 / 9. szám
2 NAGYBÁNYA 1908. február 27. Miután ezen feltételünk beállott, szívesen ragadjuk meg az alkalmat, hogy városunk eme nagy tényezőjű intézményével foglalkozhassunk, mert amit 3—4 évvel ezelőtt megirtunk, matematikai pontossággal kezd valóra válni; az t. i. hogy a város erdőgazdasága és annak takarék- pénztára vannak hivatva a város házi pénztárának egyensúlyát fenntartani, melyekben ha körültekintő gazdálkodás uralkodik, úgy az a város polgárságának terhén fog első sorban is könnyíteni. A város takarékpénztára a múlt év végén uj alapszabályokat nyert, annak alapján oly igazgatóság kezébe van a vezetés és ellenőrzés letéve, mely biztonságot nyújt arra, hogy eme negyven éves intézet megújult erővel fog igyekezni azt a közgazdasági és pénzügyi hivatást betölteni, melyre vidékünkön vezérszerepénél fogva predesztinálva van. Ezt különben a város érdeke is megköveteli, ha már mint egyéni czég a betevőkkel s hitelezőkkel szemben obligo alatt áll. Magát a mérleg adatait szeretnők ugyan kritika tárgyává tenni, de az igazat megvallva oly sok szakember retortáján ment keresztül, kik mind a legreálisabb alapon összeállítottnak ösmerték el, hogy nagyitó üveggel sem lelünk egy fillér összeget sem, mely Moldován László igazgatónak a takarékpénztári választmány elé terjesztett indokai után helytelenül volna" beállítva; ugyanazért a múlt évi mérlegek s a jelenlegi között fennálló, az intézet belértékében levő differentiák felsorolását s a forgalmi adatok főbb tételeit ösmertetjük csupán. Mindenekelőtt konstatálhatjuk, hogy az 1907. évben a város takarékpénztárának kitűnő üzletéve volt; sikerült az igazgatóságnak sok régi hátralék rendezésével a kamat hátralékokat nagyrészt bevételezni, miáltal főképp a jelzálog üzleten mintegy 30.000 koronával több kamatot vételezett be, mint az előző években. Ezen 30.000 korona jövedelmi többlet tette lehetővé, sőt szükségessé, hogy az intézet az 1907. év mérlegét 10.000 K előre vett kamat beállításával a mérleg realitását elismertté tette. Bízunk az igazgatóságnak Moldován László igazgató által bejelentett azon ígéretében, hogy é tételt évről-évre emelni fogja a forgalom arányában, mert csakis ily alapon összeállított mérleg adhatja tiszta képét az intézet vagyoni helyzetének. Helyeselni tudjuk, hogy a mérleg terhére az 1907. évi II. félévi tőkekamat adót is beállította az intézet 4892 K értékben, mivel teljesen indokolt, hogy a melyik évet a betett tőke kamata terheli, mint annak kiegészítő része, melyet az intézetek vállalnak a betevők helyett fizetni, ugyanazt az évet terhelje is meg. Értékpapír állománya 883,252 K van a város takarékpénztárának, amely csak 41.450 K jövedelmet adott. Ez alig 4Va°/o kamatnak megfelelő jövedelmet ad, tehát ugyanannyit, amennyit hason összegű betétért s azok adójáért fizet a pénztár. Tehát e horribilis összeg egy fillért sem jövedelmezett a takarékpénztárnak. Indokoltnak s helyesnek találjuk L. Bay Lajos választmányi tag azon indítványát, hogy az igazgatóság az értékpapír állományának csökkentésére utasiltassék. Ez értékpapír állomány hivatása az lett volna, hogy a betevőket biztosítsa, hogy betéteiket felmondási idő betartása nélkül is bármily összegig azonnal megkaphatják, ez azonban csak forma, mert az intézetnek oly hitel áll rendelkezésére értékpapír állomány nélkül is, hogy a betevők érdekét a papírok eladása nem érintheti. Mindazon által felhívjuk az igazgatóság figyelmét, hogy azok eladásával ne siessen, várja meg mig kedvező börzei konjunktúrák emelni fogják az értékpapír árfolyamát, mert ma azokat értékesíteni bizonyára csak árfolyam vesztességgel lehetne. Valószínűnek tartjuk, hogy ha az Osztrák-Magyar jegybank a normális 4°/0-ra leszállítja a bankráláját, az az értékpapírok árfolyamára kedvező kihatással lesz, miért is annak bevárását melegen ajánljuk a vezetőségnek. A mérleg adat terhére 20.122 K veszlessé- get állított be az igazgatóság s mint a választmányi elnök jelenté, ez felette dubiozus és teljesen bevehetetlen követelések leírására kell. Megdöbbentő magas összeg e 20.000 korona, de hogyha már teljesen bevehetetlen tételek leírására tordittatik, indokolt volt a nyílt bevallás. Reméljük, hogy ezzel teljesen kitisztította a kétes követelések alól a vagyon mérleget az igazgatóság s jövőben, ámbár tudjuk azt a kereskedelmi igazságot, hogy haszon kár nélkül nincs, meg hogy minden évnek megvan a maga vesztessége, reméljük, hogy ily nagy vesztesség körültekintő gazdálkodás mellett kilesz kerülhető. Az 1907. évi forgalom egyes adatai az intézet határozott fejlődését igazolják az 1906. évvel szemben. A pénztári forgalom 5 millió koronával növekedett; a betét állomány 450 ezer, a váltó tárcza 90 ezer, a jelzálog és hitelkötvény állomány 422 ezer koronával emelkedett az év folyamán, s ennek daczára, hogy csak 3 ezer koronával növekedett az évi nyeremény, annak magyarázata az, hogy a 20.000 K leíráson kívül a mérleg reálilása végett beállított, eddig nem szerepelt előre vett o/o és tőke o/0 adóval ter- heltetett meg az 1907. év üzlet nyeremény számlája. Bízunk az uj vezetők tudásában és éberségében, hogy már 1908. évtől tetemes összeggel fog többet juttatni városunk házi pénztárának, hogy e jövedelmet a köz javára fordítva, a takarékpénztár városunk anyagi és erkölcsi kötelezettségeinek állandó bő kutforrása lehessen. A Petőfi ház. Február 26. A Petőfi-társaság még 1899-ben, a költő halála 50-ik évfordulója alkalmával elhatározta a Petőfi-ház alapítását. Ennek a gondolatnak akkor is tisztes múltja volt; mert hiszen Török Árpád már 1881-ben a »Petőfi ház inditványozó- já«-nak nevezte magát. De az eszmének e szép múltja mellett is még sokan vannak olyanok, kik kétkedőén kérdik, hogy mi ezzel a cél? Pedig minő egyszerű a válasz: ugyanaz, ami egy szoborral és azonkívül még nagyon sok és lényegesen más egyéb. Ugyanis mi a költő számára látható emléket akarunk állítani a Petőfi-házbau, mert a tiszteletnek, a lelkesedésnek látható jelvényre van szüksége, mint a katonának a zászlóra, Krisztus követőjének a labarumra,a hívőnek a templomra. Egy helyet akarunk, ahová, ha nem emelhetünk sírja fölé mauzóleumot, az érte lelkesülő elzarándokolhasson és ott a költőre vonatkozó emlékek látása, közelsége által lelkét ellöltse azzal a tűzzel, mely a költő lelkében örök láng volt. Ez akar lenni a Petőfi-ház, de több ennél vagy még más is: az a hely, hol a költő életével és müveivel tudományosan lehet foglalkozni. Tehát ereklye és könyvtár egyszerre. Ezért tehát ez a ház egyesíteni fogja mindazt, ami a költőről hiteles emlékekben, kéziratokban még felkutatható; összegyűjti mindazt, ami müvei eredeti kiadásában, fordításaiban bármely nyelven föllelhető; egyesileni fogja az összes rávonatkozó hazai és külföldi teljes irodalmat; végre mindazt, amit a képzőművészet és a müipar róla alkot. Mindezzel társaságunk czélja az, hogy Petőfivel oly tudományos módon foglalkozzék a hazai és külföldi irodalom, mint a franciák Moliére-rel és két klasszikus drámaírójukkal, a németek Goethével, az olaszok Danteval, a németek és angolok Shakespear rel s a görög és római klaszikusokkal minden müveit nemzet. Mi ezekhez képest a Pelőfi-irodalommal csak a dolog kezdetén vagyunk. Hiszen a költőnek még teljesen megbízható kritikai kiadása sincs. Hol van aztán a Petőfi-filológia, müveinek aesthetikai, kritikai feldolgozása, belső életének, fejlődésének, lángeszének lehető hü és részletes rajza, úgy, a mint azt a kritikai irodalomtörténetirás mai fejlettsége megkívánja. Mi bizony, mint afféle szónokolni szerető nemzet, amennyiben érte lelkesedtünk, első sorban főkép Petőfi-tosztokban és tárczairoda- lomban merítettük ki érdeklődésünket. A tudományos kutatás és elmerülés nyugodt, időt és kitartást igénylő gondja nem igen vonzott, sőt akadtak és akadnak állandóan különösen kedvvel gúnyolódó cinikusok, akik sarkastikus guny- nyal támadták és támadják azokat, kik az irodalom történeti kritika mai egyetemes módszerével fordultak a költő életéhez és működéséhez, s akiket nemcsak a költő életének úgynevezett külső érdekességei vonzanak, mert hiszen nem is ezek a legfontosabbak a költőben. Vegyük figyelembe, teszem föl, csak azt, hogy Petőfi költészetéből a lírai költés egész esztétikája és filozófiája megírható, s belőle igazolható pl. Werner a lírai költésről szóló, ismert müvének minden részlete, s még több is, Egészben ma is még igazak Török Árpád 1882-ben irt szavai, hogy müveit még nem tanulmányozták át, vagy legalább is nem tanulmányoztuk elég gonddal. A Petőfi-ház csak az egész nemzet kollektiv munkájának lehet eredménye. És bárha e szavak szétterjednének, bárha meghallanák az egész országban, s mindenki, akinek e házAzzal nyugodtan tovább hegyezte a karót. — Atyafi! folytatóm türelmetlen, de mégis kérő hangon, ne vegye olyan félvállról a dolgot. Ebben a faluban nincsen lószekere másnak, nekem pedig szörnyű sietős az utam. — Azt megengedem. — Ej no, mondja, mennyiért viszen bé? Letette a baltát s gondolkozva vakarta meg a füle tövét. — Hát, ha már úgy meg van szorulva: nem bánom, négy forintért béviszem az urat. Ez a szokatlan borsós ár sehogysem volt a kedvem szerint. Az én szerény napidijamból nem igen futotta, kivált ha még haza is akartam vinni valamicskét. Szinte indulatosan vágtam a szavába: — Az sok lesz, atyafi! — Sok az urnák, de nekem nem sok. — Dehogy nem! Nagy pénz ám négy forint innet a városig! — Már pedig én alább még a kapuig sem megyek ebben az időben. Különben lássa! S újból fölvette a baltát, hogy a munkáját folytassa. Elpróbáltam mindent az én emberemmel, de nem használt semmi: csökönyösen megmaradott a négy forint mellett. Sőt utoljára ugv tett, mintha haragudnék. Megemelte a hangját s teli torokkal kezdett magyarázni: — Hiszen most csak a balavásári hegyen kihajtani is megér két forintot, az ákosfalvi hágón pedig két forintért sem hajtok ki szívesen! Hát aztán a többi ut még hol van ? Apránként mind jobban-jobban megkötötte magát s egyre kevesebb lett a reménységem, hogy elálljon attól az ártól, a mit először kimondott. Egész vitatkozás fejlődött ki köztünk: mindenikünk támogatta ezzel is, meg azzal is, a maga igazát. Hanem azért csak az lelt a vége, hogy Sallós Mózes uram disputálás közben olyan dologgal hozakodott elé, ami egyszerre elvágta a vitát. — Uramfia, hát olyan sok négy forint? monda a csűr végéhez mutatva. Hiszen ha onnat béviszek egy szekérderéknyi fát: azért is kapok négy forintot. Odébb a csűr oldalához csakugyan egy rakás felhasitott fa volt támogatva, a mint ez a fával kereskedő székelyeknél szokás. Azért támogatják oda, hogy jobban megszáradjon s úgy vigyék a városba eladui. Amint megpillantám a fát, hirtelen egy szerencsés gondolatom támadt. Félbe hagytam az alkudozást s egyébre fordítottam a szót. — Hát jól van. Majd másként segítek a dolgon. Hanem tudja mit, atyafi ? Nem szállitna nekem egy szekér fát ? Úgy látom: jó száraz. Kémlő tekintettel vizsgálta kereken az eget s kissé gondolkozott. Azután rövidesen felelt: — Azt már megtehetem. — S hogy’ egy szekér? — Az is négy forint. Kevesebbért nem érdemes megtenni az utat. — De nekem most lenne szükségem a fára. Ha megfekszi a lelked Ezernyi néma gond, Minden keservet rólad Majd ez a viz lebont! ^KLiatlsezelőségri iroda.: Hisz oly édes e nóta, Hisz oly szelíd e dal, A Borpataki borviz A legtisztább ital! UNT agybánya, *V A r-u. feza 11,
