Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-05-28 / 22. szám
2 1908. május 28. NAGYBÁNYA lyel önönmaga végrendeletét s a nemzet jövendő feltámadását lázas sorokban dalba öntötte ... Vörösmarty emlékében a hazafias és végtelenül erkölcsös irodalom fenséges szelleme előtt mutatjuk be hódolatunkat. Egy puritán jellemű poéta, kitűnő hazafi, szerető családapa, hitbuzgó ember szobránál hullott le vasárnap a lepel ... Az ő élete az idealizmus megtestesülése. Lantján bántó szó fel nem csendült, szivét szennyes indulat meg nem háborította. Költészete a legtisztább volt: hazafias, oktató, szeretetteljes. Egyetlen költeményében sem találjuk a mai korszak elvhajhászatát, de igenis találjuk ott tündöklő gyöngyszemeit az erénynek, becsületnek, hazaszeretnek, melyek egy mámorban töltött perczczel — szóljon ez a mai kor gyermekeinek — legalább is felérnek ... Pedig sokat szenvedett, a lenyűgöző anyagi gondok őt is meggyötörték, de lantja mindig az igazság, tisztaság lantja volt ... Mennyi bölcseség és jóság lakozhatott e szívben, hogy nem lázadozott folyton és nem árasztotta el keserűségével az ő édes hazáját, melynek irodalmát úgyszólván megteremtette ... A jutalma ötvenhárom évi porlado- zás után egy gyönyörű szobor, ahol a Habsburgház íenséges képviselője is áhítattal hallgatta a tömjénfüstszerüen égbe szálló himnuszt: Itt élned, halnod kell. Úgy legyen I Az osztály sorsjáték. Az osztálysorsjátéknak, nem tudjuk biztosan hányadik sorozata, a napokban veszi kezdetét s már jóval ezelőtt megindultak azok az arczátlan reklámok, melyekkel valóságos hajtóvadászatot rendeznek az élelmes ügynökök az állampolgárok vagyonára. A beugratásnak, a rábeszélésnek, a játék- szenvedély felköltésének nincs az a csábos eszköze, melyet fel ne használnának a fő és al- ügynökségek, csakhogy úgyszólván értéktelen papírjaikat jó borsos áron rá ne sózhassák a gyanútlan s félrevezetett emberekre. E reklámok alatt nem a lapokban megjelent hirdetéseket értjük, melyek már a nagy nyilvánosságnál fova sem igen léphetik túl a jóizlés határait, de értjük azon óriási tömegű magánleveleket, melyekkel ilyenkor, a játék- sorozat kezdetén, valósággal elárasztják mindazokat, kik azon szerencsétlen helyzetben vannak, hogy nevük valamely czimtárban bent foglaltatik. Aki egy évben egy levelet sem vált senkivel, csodálkozva látja, hogy a játéksorozat kezdetén úgy a fővárosból, mint a vidék nagyobb emporiumaiból halomszámra elárasztják nemcsak hangzatos nyomtatványokkal, de zárt sőt ajánlott levelekkel is, melyekben a rábeszélésnek minden ígérgetéseivel eredeti sorsjegyeket küldenek a nyakára és számos sürgető levelekkel kellemetlenkednek olyan embereknek, kik sorsjegyet soha senkitől nem is rendeltek. Sőt megtörténik nem egy Ízben az az eset is, mint Búza Barna orszgy. képviselő egy régebbi inlerpellácziójából kitűnik, hogy azt a vidéki embert, ki az ügynökségek állal a nyakára küldött sorsjegyekre nem reagál, a sorsjegyek áráért bepörlik Budapesten s a legtöbb esetben el is makacsolják s az a jó vidéki, aki sorsjegyet nem rendelt, a nyakára küldött sorsjegyekért fizet mint a köles. Valóban ezek a molesztálások, a reklámozásnak ezen csúnya kinövései s az oszlálysors- jegyekkel tapasztalt visszaélések tovább nem türhetök. Korlátok alá kellene vetni a játékszenvedély felköltésére irányuló izgatást, minek leg- többnyire épen az alsóbb néposztály esik áldozatul. A néhai kis lutri pusztítása számba sem vehető az osztálysorsjáték rombolása mellett. A kis lutri, mely minden reklám nélkül ült boltjában, évenkint legfölebb öt-hat millió koronát szedett ki a polgárok zsebeiből, inig az osztálysorsjáték évenkint huszonhat-huszon- nyolcz millió koronával koppasztja meg a népet épen minden képzeletet felülhaladó reklámeszközei révén. Hogy az az idegen vállalat, mely az osztálysorsjátékot bérbe vette, minő busás haszonra dolgozik, elképzelhető, hogy a nehány évvel ezelőtt 500 korona névértékben kibocsátott részvények tényleges értéke ma már 1855 koronára emelkedett épen az évi nagy osztalék révén, melyet a részvényesek boldog birtokosainak juttat. Ennek az idegen vállalatnak az évi tiszta nyeresége ma már megközeliti az öt millió koronát az esetleges nyeremények kifizetésén kívül. És ez a tengerpénz jobbára a kis exisztencziák zsebéből kerül ki, mert a vagyonosabb és műveltebb osztály már régóta tisztában van azzal hogy azon a pénzen, melyet az osztálysorsjálék molochja elnyel, sokkal nagyobb reményt nyújtó papírokat szerezhet be, melyeknek értéke a játszási jog biztosítása mellett pár hó alatt nemhogy teljesen elveszne, hanem mindinkább növekedik. Jól tudjuk, hogy az államot az osztálysorsjáték idegen bérlőivel szemben még hosz- szabb lejáratú szerződés köti, mely egyoldalúig fel nem bontható; sorainknak csupán az a czélja, hogy az illetékes körök figyelmét felhívjuk azon mérhetlen zaklatásokra, melyek a fő és alelárusitók részéröl ki vagyunk téve s hogy e zaklatások ellen védelmet kérjünk. Más államokban tiltva van, hogy bárkinek is sorsjegyet küldjenek megrendelés nélkül; nálunk pedig igy a játéksorozat kezdetén minden intelligens embernek külön Írnokot kellene tartania, ha a fő és alügynökségek részéről kéretlenül a nyakára küldött leveleket és sorsjegyek visszaküldését a hangoztatott óhajokhoz képest elintézni akarná. E zaklatásoknak s a játékszenvedély ily módon való felköltésének egy kormányhatósági rendelettel is végét lehetne szakítani. Legjobban tesszük azonban, ha e káprázatosán csábitó ígérgetésekkel telt leveleket felbontatlanul és olvasatlanul dobjuk a papiroskosárba. Ha mindenki igy fog eljárni, sok sok millióra rugó nemzeti vagyon marad meg évente a nemzet birtokában, melyei most idegen tőkepénzesek zsebeit hizlaljuk. Válasz a praeparandiából. Arról a bizonyos férjhez- menésről. Kedves Henriette! Múltkori levelét — nem tudom tenlafoltos volt é — nagy gyönyörűséggel és bizonyos mosolygással élveztem. Ön rendkívül szellemes lány és bizonyára olvasta Szomaházy *Feleségképző akadémiaiját. Lehet, hogy a »Fidibusz«-f is, de hiszen George Sand e tekintetben már kitűnő példákat mutatott. Mielőtt azonban kis kacsóját megkérni merném, megelőzi ezt egy szomorúan prózai kijelentés: jaj annak, aki diplomás nővel, mondjuk tanítónővel ballag, illetve lebeg a mi kitünően tarokkozó anya- könyvesünk szentélyébe. Az ajkát kedves kisasszony ne bigygyessze fel, holmi méla megvető tekinteteket meg nem érdemiek, mert bizony néha napján kedvesebb testi csemege egy kitünően sikerült borjupörkölt, mint amennyire lukullusi lelki manna: a kitűnő képesítő. Mert egy gondolat bánt engemet is. Nem öltöztetem ugyan olyan hatalmas dithirambusba, mint a mi nagy Petőfink, de ez a gondolat udvarából. Útközben találkozott Arimánnal, a lelketlen zöld vitézzel s Ogluval, a kegyetlen vörös vitézzel. Retteges erős bajnok mind a kettő. A vitéz Elemér viadalra kél velük. Délben kezdődött a harcz s még késő éjjel is csattoglak, villámlottak a kardok. A környék lakossal, a harczoló vitézek köré gyülekeztek s térdepelve imádkoztak, a magyar vitéz diadaláért. Isten meghallgatta imájukat, mert Elemér előbb Arimánt győzte le, aztán Oglut telte harczkép- telenné. A legények áhítattal hallgatják az istóriást, Káplár ur Greguss azért mégis többször megszakítja a mesét, s elkiáltja magát; — Csonti A katonák kórusban válaszolnak rá: — Hús! Ez arra való, hogy a mesemondó lássa, figyelemmel hallgalják-e szavait. Ezért kiállja, hogy csont, s ezért válaszolnak rá, hogy hús. Miért igy, ennek okát ők maguk sem tudják adni. A melyik nem válaszol, azt bizonyosan elnyomta a buzgóság. Hogy ez a szerencsétlen sem alszik el többet mesemondás közben, az egészen bizonyos. Az összehajtott köpenyeggel ébresztik fel, vagy pedig csillagot rugatnak vele. A mese jó altató szer. Jól alszik utána a katona is. Pár perez alatt mély álomban van az egész század és ezerféle horkolása kihallatszik a folyosóra, a hol az inspekciós altiszt unalmában azt találgatja, melyik kinek a horkolása. Olvkor kihallatszik egy-egy ijedt kiáltás is: ' - Hús! Aki kiáltotta, az felriadt álmából s hirte- lenében azt gondolta, hogy mese közben aludt el. Vasárnap reggel tisztán, ragyogóan kapitány ur Komorovcsák elé áll a lel század, kimaradási engedélyt kér a kapitány úrtól, ki éjfélig, ki éjfél utánig. Hajnalig egy se kér, mert jól tudja, hogy akkor engedély helyeit áristomot kap a kapitány úrtól. Komorovcsák mindeniket megkérdi: — Van-e szeretőd? Ha a katona azt válaszolja, hogy nincsen, nem kap engedélyt a kimaradásra, csak éjjeli tizenegy óráig. Mulatósra, korcsmázásra elég ennyi idő is. Ha pedig azt válaszolja, hogy igenis van szeretője, akkor se kap tovább engedélyt, tizenegy óránál. A kapitány urnák az az elve. hogy,még éjfél előtt lefeküdjön a katona, külömben másnap rosszul végzi a gyakorlatokat. Ezért kell tizenegy órára minden emberének a kaszárnyában lenni. Mielőtt a rapport szétoszlana, a kapitány ur teljes komolysággal meginti őket, hogy a városban tisztességesen, katonákhoz méltóan viselkedjenek. A korcsmában ne verekedjenek, vagy ha már verekesznek, jól vigyázzanak, hogy ki ne kapjanak. Megverve vissza ne térjen századához egyse, mert ezt ő saját két kezével üti agyon. A legények szót fogadnak a kapitány urnák. Nem abban, hogy nem verekszenek, hanem abban, hogy nem hagyják magukat megverni. Ha félliter bort felöntött, senkitől sem ijed meg a magyar katona. Ne is menjen ilyenkor a korcsma tájékára se horvát, se muszka, vagy ha már odamegy, meghúzza magát, mert megmutatják a magyar legények, ki a legény a csárdában. Hiába keresi aztán másnap polgári hatóság, rendőrség, ki volt a korcsmái virtus- kodó. No hiszen jó helyen keresi! Ha Ítéletnapig mindig keresi, mégse találja meg. Mert az egész század megesküszik, hogy pontban BENZINMOTOROK, GÖZL0K0M0BID0K, UTIMOZDONYOK, GŐZCSÉPLŐGÉPEK, ARATÓGÉPEK, „LOSONCZI DRILL“ VETŐGÉPEK, RESICZAI ACÉLEKÉK, TELJES MALOMBEREMDEZÉSEK, stb. STB. kívánatra szívesen küldünk árjegyzéket és költségvetést. A MAGYAR KIR. ÁLLAMVATUTAK GÉPGYÁRÁNAK VEZÉRÜGYNÖKSÉGE, BUDAPEST V, VACZI KÖRUT 32.
