Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-05-28 / 22. szám
1908. május 28. NAGYBÁNYA 3 hatalmasan pusztítja szivem minden cseppnyi részét. Bocsásson meg kedves kisasszony, kinek érdemei legalább is oly nagyok, mint egy Seriok Holmeszéi, ha ünnepélyesen bevallom a lelkemben ficzkánkodó gondolatot, hogy az ön levele egy kedvesen megirt házassági ajánlat volt. Ön megdöbben és hamvas arcza valószínűleg eltorzul az illemtan 115. §-a szerint. Mert önök illemtant is tanulnak, hiszen erre is van hely, idő a tanító, illetve — a nőké- pezde. Ezek a kellemetlen kijelentések egy leendő kollégája gúnyos ajakán tobzódnak. Nem volt ugyan szerencsém, hogy személyesen gyönyörködjem szép alakjában, bizonyára finom metszésű orrában, klasszikus ajkában és bársonynyal ivezett szemében, de mindezen bájosság daczára lemondással erősítem meg: a tanítónő csak idegen gyermekeket neveljen. Borzadok attól a gondolattól, hogy egy velem hasonló képzettségű, velem egyforma ravasz — ha nem ravaszabb — nő ossza meg kitünően fizetett működésem minden megnyilvánulását. A Lakos-féle szakácskönyvről álmodtam az éjjel. Valami kitűnőnek festett dobostortáról is inyenczkedik ez a hallhatatlan alkotás. A feleségem — álmomban — véletlenül tanítónő volt, És azt kérdezi tőlem: A dobos torta ugy-e bár olyan növevény, melyben az oxigén, nitrogén a háromszoros vegyülékben megtalálható s az elemek és vegyületek részarányos beosztásával olyan szilárd lárgygyá zsugorodnak, mely végösszegében közismert czukrászunknál: Gyön- gyössynél 1 forintért s mióta a koronaérték az elbűvölő értékmérő, kettő koronáért bármely perczben szinte Edisoni tökéletességgel előállítható. Elámultam. És Aesopussal felsóhajtottam : Quanta species..,a többire ne legyen kiváncsi. Ne menjen férjhez kedves kisasszony. Legyen önben irgalom. Miért óhajtaná megfontolt szándékkal leendő hitestársát Karlsbadba küldeni, miért gyarapítaná a doktori had értékpapírjait s végül miért tévesztené össze a konyhában a fokhagymát a valódi mandarinnal ? Átkozott az a miniszteri rendelet, mely gyászba borilotta e sorok Íróját, ki különben önt előre is kikosarazza nagy szeretettel, igaz tisztelője Enrique, IV. éves praep. Rákéták. — Egyről-másról. — A nagypiaczon hagymaillat, És incseleg a zöld reteJc. A czukrászdában jég a kávé, Es megérkeztek a legyek. A nyárban a fagylaltra vágyunk, Télen sóhajtjuk a nyarat . . . Ez Ádám óta már divat! Romokban álmodik szerényen A ledült, büszke Kampanill . . . És mind e mellett rája pattan A védtelenre még a nyíl . , . Talán mert Jmornak a társa A föld alatt, a föld felett: Dühöng a szeretet! Ki a hibás és ki a bűnös, Ezt búgja-súgja fű, fa, kő — De a gyüjtőiv — mint szokás már Üres, de ez nem bökkenő. A polgármestert is lehordják, Hibás a mérnök, sőt a pap, Mert nyár van, de azért a főkön Még több a vaskalap! A műkedvelő társaságra Kincs semmi szükség abszolút, Hisz színész itten minden ember, Sőt ez a tünet már akut . . . A főorvos beszélte múltkor, — Tanúmul jöjjön ön el írisz — Hogy itt ki tör egész ragálylyal A progresziva paralizis. ... De csitt. Küszöbön van egy ünnep Az áldozó, e szent csütörtök, Kern is való e pillanatban, Ha itt ólálkodik ez ördög... Bünbánással templomba téved, A lábunk nesztelen talán S ott constatáljuk, hogy a luxus A hölgyeken — nem látomány 1 Rikkancs. HÍREK. Május 27. Kinevezés- Az igazságügyminiszler Jégh Károly mármarosszigeli törvényszéki joggyakornokot a balázsfalvi járásbírósághoz jegyzővé nevezte ki. Uj bányaiskolai tanár. A pénzügyminiszter Peternák István m. kir. főmérnököt a felsőbányái bányaiskolához tanári minőségben áthelyezte. Tb. főügyészi kinevezés. Dr. Falussy Árpád főispán dr. Velzák Ede nagykárolyi ügyvédet Szatmárvármegye tb. főügyészévé nevezte ki. Szolgabirói lemondás. Domahidy Pál, a szatmári járás szolgabirája nagymérvű más egyéb elfoglaltsága miatt szolgabirói állásáról lemondott. Esküvő Szentivúnyi Sándor aranyosmed- gyesi körjegyző a napokban vezette oltárhoz Szatmárott dr. Fejes István ügyvéd és szerkesztő kollegánknak kedves és szép leányát: Erzsikét Szerkesztő változás. A Szalmárvármegye felelős szerkesztői állásáról Orosz György vissza lépvén, a szerkesztést pusztai Erdőssy Vilmos, a Szatmár és Vidéke eddigi szerkesztője vette át. Áldozócsütörtök. A kereszténységnek holnap nagy ünnepje van. Emléknapját üli annak a dicsőséges ténynek, hogy a Megváltó, ez a földre szállt isteni Szeretet, ki az emberi nem megváltásának csodálatos munkáját tanainak három évi szakadatlan hirdetése után, istenségének kétségtelen jelei közt a golgothai kereszten végrehajtotta, a Jeruzsálem keleti határában fekvő Olajfák hegyéről tanítványai szeme láttára fölment a menyekbe. A sok szenvedés és le- aláztatás, mely neki földi pályafutása alatt osztályrészül jutott, megtalálta jutalmát a föltámadás dicsőségében. És ennek a magasztos titoknak emlékét üli az egyház a holnapi napon, mely negyvenedik nap husvét után. E nap magyarul áldozó csütörtöknek neveztetik, mert a hívek e napon részint a keresztjáró napok méltó befejezéséül, részint hogy az egyház parancsainak eleget tegyenek, tömegesen szoktak járulni az Ur asztalához. Városunkban ez ünnep jelentőségét még fokozza az a körülmény, hogy a kis gyermekek régi szokás szerint e napon áldoznak először. A r. katli. plébánia templomban 9 órakor lesz a szentmise, mely után az első áldozok pompás reggeliben részesülnek a plébánián. Az ev. ref. templomban 7210 órakor lesz az ünnepi istentisztelet. Az egyházi beszédet Soltész Elemér lelkész tartja. A nagykároiyi Kossuth-szobor leleplezése. A nagykárolyi Kossuth-szobor holnapi leleplezésére már minden előkészületeket megtettek. Nagykároly ünnepi díszbe öltözött, hogy a város külsőképe is mindenben méltó legyen a nagy nap ünnepéhez. Apponyi Albert gróf és Kossuth Ferencz miniszterek a vármegyei országgyűlési képviselők társaságában ma este utaznak el Budapestről s holnap reggel érkeznek külön vonaton Nagykárolyba, hol ünnepélyesen fogadják őket. Varosunkat a leleplezési ünnepélyen dr. Makray Mihály polgármester, Torday Imre kilenc órakor mindenki otthon volt. Őrmester ur Sólyom pedig még le is vezeti az egész századot az udvarra, keressék ki, mutassák meg, melyik volt hát a korcsmái vitéz ? Ezt ugyan, meg nem találja senki. őrmester ur Sólyom maga gondoskodott róla, hogy meg ne találják. Leküldötte a század konyhájába, segítsen krumplit hámozni a szakácsoknak. Fél-e a büntetéstől a katona? Ez attól függ, milyen a büntetése. Az öreg katona azt tartja, hogy akkor piheni ki magát legjobban, mikor áristomban van. És éppen azért cseppet se bánná, ha hét napból hat napot otian kellene tölteni. Csak vasárnap engedjék ki, hétfőre beül újra szívesen. És nagy igaza van az öreg katonának. A mig áristomban van, nem rukkol, gyakorlatokat nem végez s vizitre se áll. Enni-inni kap s ha nem kap, könnyen segít rajta, hogy ne éhezzen, ne szomjazzon. Jó az Isten, jót ád; segítenek rajta a czimborák. Becsempésznek annyi ételt, italt, hogy akár az áristomos várta is jóllakhat belőle. Hogy ne unja magát, olvasmányt lopnak be, hogy élvezete is legyen, pipát, dohányt is csempésznek be hozzá. Mielőtt áristomba viszik a katonái, őrmester ur Sólyom gondosan megvizsgálja. Mert pénzt, pipát, dohányt, kenyeret, vagy más efféle dolgot nem szabad magánál tartogatnia. Kést, lüt, gyufát, pipaszurkáiót s más ilyen gyilkos szerszámot mind elszed tőle, nehogy kárt tehessen magában. Elszedi még a nadrágszijját is, nehogy olyasféle bolondság jusson eszébe, hogy föíkösse magát az áristom ajtajának sarkára. Hogy ezt egy se teszi meg, azzal tisztában van őrmester ur Sólyom. De igy parancsolja a reglama, melynek parancsait teljesíteni kell. Az áristom tulajdonképen nagyobb fajta szoba. Szék nélkül, ágy nélkül. Összes bútorzata az úgynevezett pricscs. Ezen pihen, ezen alszik a katona. Tulajdonképen nem más, mint egy méter magas deszkapódium, mely a fal mellett két-három méter hosszúságban, másfél méter szélességben húzódik. Ágynak pihenő helvnek pogányul kemény. Tisztes polgárember ha "félórát pihenne rajta, három hétre összetörné csontjait. De fejedelmi nyugvóhely katonának. Feje alá dugja sapkáját, blúzát, magára teríti fehér pokrócját, s úgy pihen a kőkemény pricscsen, hogy akár ágyút is sütögethetnek a füle mellett, mégse ébred fel. Ezt a büntetést szereti a katona, nem is tekinti büntetésnek, hanem inkább pihenőnek. Rendszerint nem egyedül van az áristomban, nyolczan, tizen vannak még mellette. Ezeket »szenvedőkének mondja a katona. Ahol pedig annyi katona van együtt, ott szó sem lehet unalomról. Elévelődnek, eldévajkodnak. Mikor pedig érzik, hogy kapitány ur Komorovcsák nincs a kaszárnya tájékán, nótára is gyújtanak. A büntetésnek többi fajtáját már nem szereti a katona. Azt, ha az áristom vassal és böjttel szigorítva van, még csak elviseli, de a kaszárnya áristomot sehogy se tudja elviselni. A kikötéstől pedig úgy fél, mint az akasztófától. A legenyhébb büntetés tulajdonképen a kaszárnyaáristom, és mégis irtózik tőle a katona. Be sincs csukva áristomba, mégse, mégse mehet a városba, de még az utczára se. Folyton a kaszárnyában kell tartózkodnia. Ez a tilalom természetesen nem vonatkozik az exercirozásra, „BITUMINA JUHIT [tűi zsíiéIHéI illett is tiszta bitumonból készített valódi aszíált-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő fninfnrlnanißri »Brtuminá“-val fedett tető bemeszelve szép fehér marad IcIUIcilUflliydy. és kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen. = iáin alkalis. Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el. Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Harácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.
