Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1908-05-14 / 20. szám

VI. évfolyam.

1908. máijvis laó 1-4.

20-ils:

tA-rhap at.tvtt ÉJ8

SZÉPIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a

É It \t lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők.

iCjLi M I H A L T . Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében is.

Teleki-kör.

Május 13. :

Az a magasztos, nemes idea, mely j évek óta sziveinket hevesebb dobogásba hozza, hogy városunkban megalakítsuk ' a Teleki Sándor gróf nevét viselő iro- i dalmi kört, immár közel van a megvalósuláshoz.

Előre bocsátjuk, hogy az ujonan alakítandó irodalmi kör senkire nézve uj terhet nem jelent Városunk társadul- | mának csupán rokonszenves érdeklődé- I sét és erkölcsi támogatását kéri a ma- : gyár kultúra: a magyar nyelv, a magyar irodalom s a magyar művészet nevében. ;

Ne kicsinyelje senki azt a czélt, mely a Teleki-kört életre hívja; ne kicsinyelje senki erejét e nagy czél szol- gálására, mert itt e végvidéken felépi- j tendő magyar kultúra bástyájához szükség van minden munkás kézre. A teremtés, az alkotás munkájában mindenki megkapja a maga illő helyét Épen úgy, mint az ellenségtől szorongatott város lakói a vár életre-halálra menő védelmében.

Álmélkodva halljuk a kérdések, az aggályok egész sorozatát az alakítandó Teleki-körrel szemben. Mi szükség van arra? Csak újabb terhekkel fogja szaporítani a közönség nobile officiumát egyrészt, másrészt meg fogja nehezíteni a már meglevelő társadalmi körök és egyletek fenállását.

Ez aggályoskodásra már megfeleltünk akkor, midőn kijelentettük, hogy az uj kör abszolúte semmi terheket nem ró a közönségre, mert az uj kör tagjai ,

csupán oly egyének lehetnek, kik számba- vehető irodalmi munkásságot fejtenek ki vagy a művészeteket szolgálják, tagsági vagy pártoló dijak pedig nem is lesznek. Megél majd az a kör a maga emberségéből!

De felelni kívánunk a más tekintetből elhangzott megjegyzésekre is.

Pillanatra is balgaság volna hinni, hogy az alakítandó Teleki-kör a magyar irodalmat, a magyar művészetet fogja megmenteni vagy ujjáleremteni. Bár a Teleki-kör szerfölött sikeres és számottevő működést fejthet ki az irodalom és művészet kultiválásában is, ám azért a mi jelszavaink nem oly nagyhangúnk, nem oly lármásak. Jól ismerjük erőinket s azokat túl nem becsüljük, de le sem kicsinyeljük. A Teleki-kör a magyar kultúra fényes csillagával a homlokán születik meg s kétségbe vonhatná-e valaki, hogy a magyar kultúra a vidéki végvárosokban nem szorul lelkes, odaadó, minden áldozatra kész istápolókra, kik zászlaját mindenha magasan lobogtassák ? Kétségbe vonhatná-e valaki, hogy városunk társadalmi életéből még mindig hiányzik az a nemesebb tartalom, mely az irodalmi s művészi élvezetek után sovárgókat kielégíthetné? Hiányzik az az összekötő kapocs, mely a magasabb ideálok után törekvőket egymáshoz közelebb hozná, egyesi lené. Hiányzik az a bűvös kéz, mely frissen lüktető, pezsgő, egészséges vért tudna bocsátani a sorvadó társadalmi élet ereibe. Mert vájjon egv müveit város társadalmi életének lehet-e nevezni azt, mely évenkint esetleg egy műkedvelői előadás vagy

hangverseny rendezésében fitogtatja s meriti ki minden erejét?

Ez az összekötő kapocs, mely a rokon lelkeket, a rokon törekvéseket a magasabb ideálok szolgálatában összehozza, egyesíti; ez a bűvös kéz, mely az irodalom és művészet szolgálatában nemesebb tartalmat, pezsgő szellemet fog bevinni társadalmi életünkbe: a Telekikor lesz!

Valóban csodáljuk, hogy Nagybányán, hol az irodalomnak és a művészetnek oly sok hivatott művelője él, hogy mindeddig nem találták meg érintkezésüknek közös kereit s már régen nem alkottak egy irodalmi, művészi kört, melynek égiszé alatt sokkal hathatósabban szolgálhatták volna közös czéljaikat, ideáljaikat, mint igv széttagoltan, széttöredezetten.

De van a Teleki-körnek ennél még sokkalta hatalmasabb, sokkalta magasz- tosabb missiója is.

Vasárnapi kirándulásainkban néha a Nagybányát övező falukba vitt el az utunk. Az apró, csillogó keresztes kis templomokból kihangzotl az áhitatos zsolozsma, meginditóan,hatalmasan,amint hivő lélekkel együtt énekelte a falu apraja-nagyja. ügy elszorult a szivünk. Az az imádságos ének nem magyar nyelven hangzott. Pedig jól tudjuk, hogy abban a kis faluban pár évtizeddel ezelőtt csak magyar szó hangzott az istenházában. Magyar dal csendült a legény ajakán, magyar szóval kellette magát a leány s az anya magyar szóra tanította gőgicsélni gyermekét.

A kis magyar sziget fölött az áraA „Nagybánya“ tárczája.

Üzenet-váltás.

... A szellő hozta s odalehelte Egy bíboros szegfükehelyre,

Mely lágyan ringott leveles ágán: ...„Szeretsz-e drágám? Szeretsz-e drágám?''

— Ráborioltam a szegfű bokorra,

Minden virágát csókoltam sorra,

S úgy súgtam vissza minden leválnék:

, . . *Amig csak élek, amíg csak élek !• Jörgné Draskóczy Ilma.

Budavár bevétele.

Ötvenkilenc/ évvel ezelőtt vették be hős honvédeink Budavárát.

A májusi verőfény akkor is rügyet, lombot fakasztott; az élet akkor is újra zsondult millió és millió alakban; az ég fénysugaras kékje akkor is mosolygott a virágos mezőkre, zugó erdőkre, melyek hangosak voltak a párja- hivogató madarak füttyétől s a kikelet, az élet e nagyszerű megújhodásában lartá mégis a halál legdúsabb aratását.

* De Budavár bástyáinak vérrózsáiból a rettenthetetlen honvédség fegyvereinek soha el

nem múló dicsősége hajtott ki, melynek tündöklését csodálva csodálta a félvilág. . . .

*

A szeredi ütközet s Komárom felmentése után Görgey Pöltemberget a hetedik hadtesttel Győr felé indítván, ő maga seregének nagy zömével, mintegy harminczezer emberrel Budavára alá vonul s azt körülzárolja.

Görgeynek e lénye úgy a kormánynál, mint a magyar hadsereg vezéreinél méltó feltűnést keltett s Görgey ez eljárását érthetetlen makacsságának tudták be. Annál is inkább, mert Görgey, Kossuth határozott utasítása ellenére vette ostrom alá Budavárát.

Bem ugyanis Komárom felmentése ulán a hadműveletekre vonatkozólag a következőket irá Kossuthnak: »Miután Görgey győzelmes előnyomulásában Komáromot felmentette, nyomon kell követnie az ellenséges hadsereget, nem szabad nyugtot engednie neki, ha mindjárt seregének egy harmada is kidől; feltartóztathatatlanul Bécs ellen kell nyomulnia, miközben néhány portyázó csapat az ellenséges sereg két szárnyának megkerülésével nyomul a székváros felé. Ila egyszer Görgey Bécsben lesz, a békét ő diktálja «

Kossuth helyesnek találván Bem taktikáját, utasításait ily értelemben adta ki Görgeynek, de Görgey mégis csak Budavára alá vonult.

Hogy miért tévé ezt, arra az azóta lezajlott* félszázad sem adott kielégítő feleletet; de nem adott megnyugtató magyarázatot arra maga Görgey sem, ki *Mein Leben und Wirken in

Ungarn« ez. művében az ellenség üldözésének felhagyását ezzel indokolja: »Az indokok, melyek engemet mindenekelőtt arra bírtak, hogy támadó hadmüveteleink szakadatlan folytatásainak eszméjével az ellenséges főhadsereg ellen fölhagyjak, polilikai természetűek voltak.«

Budavár ostroma bármily dicsőségteljes fegyverténye volt is hadseregünknek, mégis jóvá nem tehető hiba volt, mert ezzel a folytonos vereségek folytán szinte demoralizált ellenséges hadsereg időt nyert arra, hogy magát összeszedhesse ; másrészt pedig az oroszok az ostrom ideje alatt 175.000 főből álló hadseregüket a galicziai határon kényelmesen összpontosíthatták, hogy több hadoszlopban törhessenek át a Kárpátokon hazánk leigázására.

Budaváránál 1848. május 4-én dördült el az első ágyulövés s azután késő éjfélig szakadatlanul tartott az ágyulüz, ijesztő viszhangot keltve a budai hegyek között. Budavár körül 34 zászlóalj, 47 lovasszázad áll harezra készen. A Fehérvári-uton Aulich második hadteste foglal állást; Knézich a harmadik hadtesttel a Vízivárosban, Kmetty a hetedik hadtestből való hadosztályával Ó-budán várja a vezér parancsait, mig Nagy Sándor a hetedik hadtesttel a Svábhegyet szállotta meg. Görgey a Svábhegyen ütötte fel főhadiszállását.

Mielőbb az első lövés eldördült volna, Görgey megadásra szólította föl a vár védőjét, Hentzi tábornokot. Hentzi válasza elutasító volt. El volt szánva, hogy utolsó emberéig védi a várat. De Hentzi válaszában nemcsak elutasítás