Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-12-25 / 52. szám
907 Iß 2® v. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁ LY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Ünnepel a szeretet... Deczember 24 Oh, ha úgy volna minden, mint ama első éjjelen ... A megnyugvás köntösében borulna minden lélek az isteni jászolra s befödné halk, áhitatos imával, a didergő gyermeket, mint a hogy a csillag burkolja be az eget... Hűséges, patyolatfehér szívvel szom- juhozná a törékeny test a hit áldásait s a töpörödött aggastyán, az ábrándozó ifjúval egyetemben földöntúli gyönyörrel üdvözölné a fényes csillagot s keresné a Betlehem felé vezető utat . .. Vinnénk ma is tömjént, myrrhát a szeretet oltárára, melynek örök lángnyelve felperzseli a gyűlölet és gonoszság sátáni alkotásait s a megnyiladozó égből minden emberre lerezegne e szózat: Ez az én kedves fiam . .. Oh ha úgy volna minden, mint amaz első csodálatos éjszakán ... Versenyeznénk egymással: ki hódol legjobban Teremtőjének, ki ontja ki lelkének minden gyöngyét: az alázatot, a szeretetet a legdúsabban, nem önzésből, nem félelemből, de a legtisztább eszmé- nyiségtől vezéreltetve ... S a csapások, az emberi nyomorúságok keserű pillanataiban nem meredne iényegetőleg az ököl Istene felé, de a porba borulna minden homlok s hang- zanék rejtelmes sokat mondóan: Fiat voluntas tua! Nem ütné a szégyen bélyegét senki homlokára az a bűbájos szó: hiszek Uram az örök szépben, jóban, nemesben, hiszek Uram a szivek szeretetében és a lélek jóságában . .. Nem ülnének össze nagy tudásu, komoly arczu urak, megvitatván, melyik hit a jó, a tökéletes, az emberiség balzsama és örökös életereje ... Mert Te Uram, én bölcs, én áldott Messiásom csak szeretni tanítottad az emberiséget. Ebbe a szereibe burkoltad a hitet, azt a hitet, mely < tv drága szegénynek, gazdagnak egyará l A pogány szív dobogása az önzés, kegyetlenség volt. Az uj, a keresztény szív lüktetése pedig szeretetről, irgalomról mesélt csodaszép, angyali dolgokat . . . Te adtad nekünk a világ leghatalmasabb fentartó elemét, a föld és ég között a legszivárványosabb ösvényt készítetted meg, te emeltél ki a pocsolyákból, amidőn az emberi vakság és kárhozat minden gyötrelmeit a szeretet angyalával elriasztottad. A szeretetet köszönjük Neked, Te Jó, Te végtelen Irgalmasság! A Te isteni 1 -'ked hevíti sziveinket, midőn megkönnyezzük a hervadó virágot, a vonagló koldust. Te megosztod velünk a hit oltáránál testedet, véredet, hogy lelki táplálék'nélkül ne roskadjunk az örök kárhozatba. Mi ide ültetjük az éhező árvát a megrakott, asztalhoz s melegítjük pusztuló testét, csillapítjuk éhségét — ahogy te csillapitád le lelki éhezésünket. ... Így tanitád egykor régen, mikor az emberiséget olyan nagyon üdvözité a tudat, hogy a szív, a földnek leggazdagabb és legalázatosabb uralkodója. . . Pompára, czifraságra nem vágyó. Csak végtelen, mondhatatlan szeretetre. Mert enélkül megfagy a föld. Terméketlen a róna, kihűl a nap és sivár, kegyetlen sötétség lesz újból szomorú osztályrészünk. Oh ha úgy volna minden, mint ama első fényes éjszakán . . . Az akkori sötét éjszakának annyi volt a sugara . . . A mainak annyi sók a borongó árnya ... Az emberiség didereg. A koldusok könnye feltörületlenül oda fagy a sáp- padt, beesett arczra, az árvák rongyainak libbenése nem a szeretetet hirdeti. A bűnök hajlékában fizetett szerelemmel pótolják az isteni szeretetet... . . . Nem búg fel áhitatos accord- jaivalanaiv, a szivetreszkető dal: Menyből az angyal leszállt hozzátok ... A mozzi járja és a kékvók ... Szegény emberek keservesen megtakarított filléreit elegáns, gőgös urak elpezsgőzik. Hiszen a szegénynek oly elég a hit.. . Telve a börtönök betegárnyakkal — közömbös a lelkűk, üres a szivük — elfeledték a Messiást, elfeledtek Téged szent szeretet. S az irgalom, a könvörület angyala is csupa gyász, csupa bánat. Sóhaj, nyomor, gond szerteszét. Az éhezők ezrei ragyogó karácsonyi ajándékot gyűjtenek neked, azokat a könnyeket, miket a szeretettől messze csavargó ember sajtol ki, — azokat a panaszos imákat, miket a modern felebaráti szeretet fakaszt a letiprott szív rejtekében. Szomorú karácsonvra virradtál én édes Messiásom! Adj karácsonyi ajándékot a földnek millió szív eped utánad. A „Nagybánya“ tárczája.-------——----i-------.T.iTT.-as? ----------Kar ácsonyi versek. i »Apám* olyan szigora tél van, És oly sok a szegény, Ragyogó, gazdag karácsonyfát Most nem kívánok én. Legyen az kisebb s ajándékban Soványabb, mint szokott, Add a szegényeknek felét, mit Jézus nekem hozott.« ügy tettem. Majdnem árny boritá A puszta galyakat, De karácsonyfánk sohse volt még Fénylőbb és gazdagabb! Endr&di Sándor. 11. Karácsony este, gyertyagyújtásra, Némuljon el a köznapi lárma, Pihenjen el a bú s gond a szivén. A csüggedt lélek tekintsen égre, Hol betlehemi csillagok fénye Ragyog szelíden. . . . Karácsony este, gyertyagyújtáskor, Közelebb hozzánk az ég, mint máskor; Szelíd angyali hozzánk lejönnek . , . Érkezésük szent csöndbe virrasszuk, Durva lármával el ne riasszuk Valahogy őket! Lampérth Géza. III. Kis Jézus, édes, boldog szent fohászom Mit kérjek ma, karácsony éjszakámon ? Oh csupa fényes béke leng szivemben És ajkaim közt egy sóhaj se lebben, A lelkem hozzád száll csillagsugáron, Aid meg a nótám édes Messiásom! Oh add, hogyha majd itt az ősz, az aggkor, Ke fogyjak ki a nótázásbái, dalból. Tudjak álmodni, bízni és remélni, Nagy ideákért lelkesedni, égni — 8 ha éjszakámon majd a köny remeg fel, Töltsd meg a lelkem dallal, szeretettel / Oh add, ha tép az ember, fáj az élet És a csalódás máglyája feléget ... Minél több lesz majd reszkető keservem A nagy világot mind jobban szeressem S ha lelkem egyszer álmokat temet el Töltsd meg mindig több hittel, türelemmell Hogy életemnek alkonyába érve, Boldog mosolylyal tűnjem át az éjbe És onnan is, ha utamon merengek, Ne legyen vádja, sóhaja szivemnek, Hogy nem is volt más bűne soha semmi, Nagyon tudott szeretni . . . Fliesz Henrik. Bünbocsánat. A falusi plébánia szegényes szobájában fel van gyújtva a viasz-gyertya, de lángja nem lobog vígan a karácsonyfán, hanem az Üdvözítő tövissel koszoruzott képe előtt, ahol a pap és ősz, édes anyja térdre hullva imádkoznak. Szomorú emlékű nap ez, tiz esztendővel ezelőtt, szent karácsony estéjén halva hozták haza a csalá d fenntartóját. Gyilkos golyó terítette le. Ott az erdő tisztásán találták meg vérbefagyva és mikor haza vitték, a csepegő vér piros vonalat
