Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-12-19 / 51. szám
907 IU£D ■V. Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a <■ lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. G L Y MIHAL Y. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Igazgató választás. Deczember 18. Nagybánya sz. kir. város takarék- pénztára, mely nehány hónap múlva immár egy félszázados tisztes múltra tekinthet vissza, a jubiláris évfordulóra egészen megujhodott. Fiatalos életkedvvel, megizmosodott erővel s fokozott ambiczióval, mely dúsgazdag tapasztalatokból szűri le a tanulságokat, lépi át a félszázad határkövét, hogy egy újabb félszázad gyümölcsöző munkájának rakja le biztos alapjait. És e határkőnél, lehetetlen, hogy a legnagyobb elismerés és a kegyeletes visszaemlékezés mélyen megilletödött hangján ne szóljunk azon tiszteletreméltó elődökről, kiknek bölcsesége, előrelátó gondossága, a szülőíöld iránt érzett önzetlen szeretete ezelőtt ötven évvel életre hivta e pénzintézetet, kik ott állottak annak bölcsőjénél s akik a rohanó idők folyamán fáradhatatlan, előre törő s czél- tudatos munkájukkal odafejlesztették a város, takarékpénztárát, hogy ma szolidságával, megbizhatóságával és a legkisebb ingadozást sem tűrő szilárdságával a legjobb hirű s a legtekintélyesebb vidéki pénzintézetek sorában is az első helyen áll. E tiszteletreméltó férfiak működéséről csak kalaplevéve beszélhetünk s tiszteletünket csak fokozza az, ha tudjuk, hogy a városi takarékpénztár minő szerepet' töltött be a város gazdasági életében, minő eléggé meg nem becsülhető erőforrása volt a város teherviselési képességének; ha ismerjük azt a becsületes törekvést, melylyel a legnehezebb, legválságosabb időkben is szolgálta azt a czélt, mely egyik főfeltétele volt életrehivásának, hogy a földmivelés, ipar és kereskedelem hiteligényeit kielégitve, a változott idők szocziális hullámverései s az általános közgazdasági bajokból fakadó nagy megpróbáltatások között is mentsvára legyen a szolid, reális alapokon nyugvó iparnak, kereskedelemnek. Nem tagadjuk, volt része a takarék- pénztárnak panaszos kritikákban is, melyek főleg abban csúcsosodtak ki, hogy a takarépénztár vezetésében, irányításában az üzleti szellem nem elég intenzivi- tással érvényesül s e bírálatok nem minden alapot nélkülöztek, — de ne feledjük, idő kellett ahoz is, mig a régi pat- riárkális hagyományok zománczát viseltessé koptatta a modern szellem, mely elementáris erővel hatotta át s hódította meg az üzleti világot, de szinte bevehetetlen bástyákra talált a közintézeteknél, melyek a bürokrácia nehézkes kereteiben és formái között merev ragaszkodással csüggtek a tisztes, de már el- vénhedt hagyományokon. A modern haladásnak, az üzleti szellem követelte gyorsaságnak, mozgékonyságnak nagy kerékkötője volt az alapszabály is, melynek szakaszai szintén a régi hagyományokból formálódtak ki s a melyek beváltak a régmúlt idők csöndes, zajtalan lolyásában, de az elérni óhajtott czélt már aligha szolgálhatták sikeresen a mai idők rohanó, hogy ne mondjuk, tulideges forgatagában. Hiszen az idők kereke az élet minden viszonyaiban egyszerre nagyot fordult fölöttünk. A mi jó, üdvös, czélravezető volt tegnap, tegnapelőtt, az már többé nem felel meg a ma követelményeinek s bizony keserű csalódásban volna része annak, aki csak a közelmúlt akkor szinte csalhatatlan normativumai szerint akarná igazítani gazdasági, pénzügyi, ipari vagy kereskedelmi ügyes bajos dolgait. Intéző köreink is belátták, hogy városunk takarékpénztárának alapszabályai már elavultak s alapos átdolgozásra szorulnak. Ezt az átdolgozást, a merev szakaszoknak a megváltozott életviszonyokhoz való hozzásimitását nagy körültekintéssel, a modern üzleti s kereskedelmi szellem teljes érvényre jutásával végezték s ma már a kereskedelmi törvényszék által is jóváhagyott alapszabályok hirdetik az uj érát, mely a jubiláris évforduló alkalmával a jövendőt egy szebb, biztatóbb perspektívában csillogtatja elénk. Égy másik nagy lépés volt az elő- haladásban a takarékpénztári választmánynak már az uj alapszabályok rendelkezése szerint való megválasztása. A város képviselőtestülete csak e napokéit e jogával s élévé kijelentjük, hogy választói jogát legjobb belátása szerint, igazságosan, csupán a közérdekeket tartva szem előtt gyakorolta. Városunk kiváltságos helyzete és szerencséje, hogy oly magas intelligencziáju képviselőtestülettel bir, hogy akár három takarékpénztári választmányt is megválaszthatna a képviselőtestület tagjaiból, kikre a legnagyobb elfogultság sem mondhatná, hogy nem oda való emberek, épen ez okból vészit jelentőségéből az az incidens, A „Nagybánya“ tárczája. Bolyongás az éjszakában. Vágtat az éj fekete vad lován, Libeg lobog a futó mén sörénye; Megáll az erdő lejtős oldalán, S lenéz a völgy kígyózó ösvényére, Hol összebújt titkos szerelmesek Csókkal gyógyítják a kapott sebet, Mit a fényes nap szívükön ütött. ... Haj ! elföd az éj minden kínt s gyönyört t A tetőn a fák koronája zúg, De álommal küzd ringó lombozatjuk ! Majd váltja hangját édes suttogóra, És úrrá lesz a csöndes esti óra. Pihen a galy zizegő, pergő nyelve, Az éj s az erdő egymást átölelve, Egy kéjes csókban némán egyesül, Csak szívok tombol ott belül . . . A dúvadak is meglopják e perczet, Kibújnak sorban egy-egy ösvényén; Szemök szikrája mint a parázs serczeg, S kivillan abból vágyó szerelem. Bogár nem búg, a szárnyas elpihent, Beállt az éji csend . .. Csak valahol Unt zajosabb a rét, Mélán forog egy kis malomkerék, Mely elnyomja a csókok csattanását. Szép molnárnét lovagja kérésé jel, S ott kéjeleg titkos szerelmesével, Hogy avatatlan bámulok ne lássák. Közben a csöndes vizmorajba Belésivít a fölvert éjmadár Kétségbeejtő jajja: Halál, halál!. . . De aztán az is ijedten elhallgat, S uralja a bús éji birodalmat, A mezőkön végig feküdt az éj, A fürj pihen, a tücsök nem beszél; Virágok szemén szűzi szender ül, Oyémántos harmat észrevétlenül Belepi a harangvirág Égszinü bársonyát. Jó éjszakát l ..................... He j! föl a ménre sötét éjlovag ! Az aczélpaihók ám csattogjanak. Száguldj vakon a sziklás bérczen át, Én utálom a sötét éjszakát! Lásd, itt bolyongok szerelemre vágyva, S belesikoltok a bús éjszakába, Hogy jöjjön már a fényes arczu nap, S az árnyékok mind szétoszoljanak, Mert kit ölelni vágy’ az én karom, Azt szemtől-szembe látni akarom! Látni, amikor csókomtól kigyúl, És tüzes lehe elszáll ajkirul. Látni, amikor teste megremeg, Ölén a vágyak gerjedelminek. Mikor lehunyja mámoros szemét, Honnan egy zajgó tengert önte szét! Szívemnek fény kell, forró mint a láva ! ... Ó áldott, áldott fényes nap világa ! íiévay Károly. A sorsjegy. — Csehov Antal. — Ivan Dmürits, egyike azon tucatembereknek, kik családjukkal együtt 1200 rubelből élnek, vacsora után a divánon ült és újságot olvasott. — Ma elfelejtettem átnézni a lapot, mondja felesége, miközben az asztalt szedi le. Nézd meg csak, nincs benne a huzási lap? — Igen, itt van, feleié Ivan Dmitrits. De neked a sorsjegyed zálogban van.- — Nincs! Tegnap kiváltottam. — Mi a száma? — 9499. szám. 26 sorozat. — Helyes! Mindjárt megnézem, 9499. és 26, Ivan Dmitrits sohasem bízott szerencséjében, hát egyszer sem nézte meg a nyertes számok táblázatát, azonban most, hogy semmi dolga nem volt, a lapot már végigolvasta, ujjaival gyorsan igyekezett végighaladni a számsorok ősz-
