Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-12-19 / 51. szám
2 1907. deczember 19. nagy BAnya melyet pusztán a választások véletlen szeszélye idézett föl, hogy egy régi igazgatósági tag, kinek tagadhatatlanul nagy érdemei vannak a pénzintézet felvirágoztatása körül, a választmányból kimaradt Hogy méltányos dolog volt-e, az már más lapra tartozik. Az uj választmány, kiknek tagjai mind igen tekintélyes, számottevő s minden tekintetben megbízható, korrekt egyének, a jövő év első napján kezdi meg hivatalos működését, az ideig azonban még egy nagy felelőséggel járó feladat elvégzése hárul a választmányra: a takarékpénztári igazgatónak s az igazgató- sági tagoknak a megválasztása. Kétségen felül áll, hogy a takarék- pénztár sorsa, felvirágzása vagy elcsene- vészesedése főleg az igazgató személyéhez, megbízhatóságához, rátermettségéhez s merkantil képességeihez van kötve. Az ő vezetése, irányítása döntő szerepet játszik a pénzintézet ügyeinek miként való alakulásaiban s ha valaha nagyjelentőségű és felelősségteljes volt az igazgató személyének kiválasztása, úgy kétszeresen az a mai körülménvek között, midőn a város nagy erőpróbának kitett teherviselési képessége ellensúlyozása czéljából a város közönsége fokozottabb várakozással s a csalódást már eleve kizáró erős reménységgel néz a megujhodott takarékpénztár jövendő működése elé. A sok választás között talán ez az egyedüli, amelynek lezajlásában nem szabad, hogy szerepe jusson a véletlen sze- ; szélyeine'k, a pillanatnyi hangulatoknak, hanem annak előre való jól megfontoltsággal, minden, a legcsekélyebbnek is látszó momentum gondos mérlegelésével s lehetőleg egyöntetű megállapodással kell megtörténnie. Épen e közérdekű tekintetektől vezérelve, talán a közhangulat tolmácsolói is vagyunk, midőn kijelentjük, hogy Mol- dován Lászlónak, a Kereskedelmi Bank igazgatójának a városi takarékpénztár igazgatói tisztére való megnyerését nagy nyereségnek tartanók a városra nézve. Fiatalos erővel párosult agilitása, általánosan elismert pénzügyi szakképzettsége, intakt egyénisége, üzleti találékonysága s a nagy pénzintézetekkel való széleskörű összeköttetése mind oly becses kvalitások, melyek a legelőkelőbb pénzintézetek vezetői előtt is ismertté és tekintélyessé tették nevét s ismételten hangoztatjuk, a város jól felfogott érdeke, hogy ő e ritka kvalitásait takarékpénztárunk javára gyümölcsöztesse. Bár mint a Kereskedelmi Bank igazgatójának szerfölött nehéz a helyzete s megválasztása nehéz dilemma elé állítja, mi azonban erősen hisszük, hogy engedni fog szülővárosa felkérésének s ezzel az igazgatói kérdés megoldása a legszeren- csesebb elintézést nyer. Nem csekélyebb jelentőséggel bir az igazgatósági tagok megválasztása, de mi e választást már pusztán formalitásnak tartjuk, mert elvi álláspontunk az, hogy az igazgatósági tagok kiválasztása főleg és első sorban a megválasztott igazgató joga. Itt az ő akaratának kell érvényesülnie, mert legintimebb munkatársainak mintegy reáerőszakolását egyértelműnek tartanók az eredményes együttműködés meghiúsulásával. A választmány bölcsesége s érett megfontolása bizonyára megtalálja a helyes utat, melyet legelsőbben, tisztán és kizárólag a város érdekében követnie kell. Ez az ut pedig aligha lehet más, mint amelyet e sorainkban jeleztünk. Karácsonyi vásár. Szegén}' poétánk, Reviczky Gyula, a magyar ifjú költői nemzedék legzseniálisabb tagja jajdull fel valamelyik örökszép versében: Hiába születnék uj Messiás, ma a szívtelenség, a gőg versenyez minden téren s az ember más embertársa szivével táplálkozik. S milyen üdítő harmat, milyen üdvös balzsam hinti be a lelket, mikor Reviczky szomorú gondolatait a nagybányai nőegyesület a legpoétikusabban czáfolja meg a legideálisabb erény: a szeretet nagyhetében. Lappangó sóhajok repkednek mindenütt. El nem sirt könyek égnek annyi szemben és a kétségbeesés karmai között vergődő ezernyi lélek meleget, eledelt könyörögve borul a jótékonyság oltára elé. Nagybánya csendes, egyhangú élettörténetében a mostani hét négy napja az emberiség legsiralmasabb átkának, a nyomorúságnak megdicsőülését jelenti. Könnyeket letörölni nagyobb lopán. És ime bizalmatlanságának csúfságára, amint ujjával a második oszlophoz ér, megakad szeme a 9499-es számon. Anélkül azonban, hogy megnézte volna a sorozatszámot, magát megerősíteni, letette térdére az újságot s egyszerre ugv érezte, mintha egy adag jó hideg vízzel végigöntötték volna, majd a szive táján egy jóleső édes melegség kezdett szétáradni. — Masa, itt van . . . igen, 9499 — kiáltá rekedten. Az asszony elsápadt az örömtől, majd azt gondolta: Talán becsapott! — 9499? kérdé remegve és hirtelen földhöz vágta a térítőt. — Igen, igen. Itt van az elején. — És a sorozatszám? — Na igen a sorozatszám. Különben várj... hagyd el . . . Nem gondolod ? A mi jegygyűrűnké e szám ... itt van és ez a fő, Megértetted? Ivan Dmitrits nagyot nevetett, felesége úgy állott előtte, mint egy gyermek, aki még egy rózsás, ragyogó jövendőre vár. Az asszony szinte kaczagott. Különös volt neki, hogy férje csak a számot nézte meg, a sorozatot nem. Mégis valami izgatóan kellemes volt, hogy igy félig a kétség, reménység és félig a bizonyosság között állott. — A szám megvan, — mondá Iván Dmitrits, hosszas hallgatás után. A valószínűség azt mutatja, hogy nyertünk, de egy eset mégis lehet, hogy nem. — No nézd a sorozatot! — Várj! Korán lesz még kiábrándulnunk. Előbb megnézem, hogy mennyit nyertünk. 75000 rubel. Ez nem pénz, nem, ez hatalom, tőke, ez kapital! És most megnézem a sorozatot, hogy az is tényleg 26. Ah! Te, hogyha csakugyan nyertünk ! A házaslársak nevetni kezdtek és hosszasan nézték egymást. A nyerés lehetősége elká- bitotta őket, hisz nem egyszer beszélték már meg, nem egyszer gondolkoztak azon: Mit csinálunk, ha nyerünk? Mit veszünk? Hová utazunk? Most is, csak a 9499-es számra és a 75000 rubelre gondoltak, képzeletük színesen festette be a jövőt és a szerencsével magával, amely még kétséges volt, nem törődtek. Ivan Dmitrits az újsággal kezében, járt egyik saroktól a másikig és végiggondolta azt, ami az első pillanattól fogva lelkén keresztül ment. — Hogyha nyertünk, kezdte, akkor uj életet kezdünk. A sorsjegy különben a tiéd, ha az enyém volna, mindenekelőtt vennék 25000 rubelért egy szép földbirtokot, 1000 rubel szükséges lenne a kiadásokra, uj bútorokra, adóságokra stb. A többi 40000 rubelt a bankba tenném kamatozni. — Igen, egy birtokot, feleli az asszony, ez szép volna! Valahol Tulasban. Először nem kéne nyári lakás, másodszor meg a jövedelem. Szemei etőtt fantasztikus képek vonultak el, egyik szebb, költőibb, barátságosabb, mint a másik. Látta önmagát e képekben megelégedetten, egészségesen és ez jóleső melegséggel töltötte el. Látta gyermekeit, amint a parkban a homok közt játszanak, vagy bogarakat fogdos- nak, ő maga pedig nyugodtan fekszik le este, kel fel reggel, hisz nem kell hivatalba menni, művészet, mint könnyeket ejteni. Behatolni a lelkek legféltettebb rejtekébe, a titkos sebeket puha, lágy szavakkal, tettekkel beheggeszteni: ez a názáreti Bölcs tanítása. S a modern kor rettenetes harczai közepette, az emberi küzdelmek lelket tépő áramlatai között: ez az érzés- telen rideg betű is megremeg s szeretettel, tisztelettel áldja meg azokat a szerény, nemes lelkeket, kik a jótékonyság nyomán fakadó hálakönnyekben, az emberi legszentebb kötelességnek, az irgalmasság gyakorlásának tudatában nyerik a legtisztább jutalmat. Boldog az a társadalom, melynek ilyen önzetlen tagjai vannak és boldogok azok a nyomorgók, kiket a Mindenható ilyen őrangyalokkal áldott meg. A Kaszinó elnöksége ismert áldozatkészségével bocsátotta a nőegylet karácsonyi vásárja részére az olvasótermet. S a máskor szürke helyiségből a küzdő, lelkes egyesület egy igazi paradicsomot varázsolt. A rendkívüli Ízléssel feldíszített helyiség rengeteg szórakozni, megfigyelni, sőt tanulni valót nyújt. Az elbűvölő nyájasságu háziasszonyok, a csicsergő, kipirult lányok gyönyörű keretbe foglalják a jótékonyság megragadó képét. Csekély 20 fillér belépő-dij ellenében annyi mindent élvez a komoly megfigyelő, hogy a legnagyobb megelégedés hangjain adhatja tovább szerzett tapasztalatait. A gőzölgő thea mellett a kézimunka valódi remekeit csodáljuk, s ha a hímzések, varrottak tömkelegéből kiszabadulunk, a falakon függő festmények jó ideig foglalkoztatják a szemlélő lelket. Gazdag könyvpiacz váltakozik a legfinomabb czukorkákkal és sok babaruha vágyik hivatása után. A hány darab, szinte állandóan annyi szemlélő. A legtöbb tárgyán már büszkén hirdeti a nőegylet nemes jeligéjét ez a szó: Meyvétettek. .. . Mennyi poézis a nemes czélon kívül. Az egyik fiatal lány adományozta gyufatartón egy közismert fiatalember neve, mint vásárlóé ... Három, négy tárgyon ugyanily furcsa véletlen; úgy látszik, nemcsak a jótékonyságot, de Amor- ,stent is dirigálja ez a nemes egyesület. Az ünnepélyes megnyitás deczember hó 15-én, vasárnap d. u. 5 órakor történt, mely alkalommal zsúfolásig töltötte meg a közönség az összes termeket s a dicséret melleit a pénzből sem fogyott ki. Eltekintve a jótékonyczéltól, a kiállított tárgyak valóban értékes áruk. Az a körülmény pedig, hogy a tárgyak zöme a helyi intelligens nőnem kezeinek műve: a legboldogabb elismerést kelti fel minden oldalon. Takács Iluska hangulatteljes, poétikus szépségű képei, berenczy Valérnak nagy vénára valló festménye, Krizsán János képei, Molcsány Adél és Lili, Bertalan Mariska, Gellert Aranka és Elma ízléses gyönyörűséges kézimunkái meg- kapóak. A máramarosi szőttesek is állandóan nincs szolgálat. Helyette megnézi, a munkásokat, elmegy vadászni, vagy halászni. És este, ha lemegy "a nap, lesétál a füzesek alá, hol lassan csobog a kristálytiszta viz és fürdeni fog. Fürdés után megiszik egy csésze teát egy vajas kenyérrel, eljátszik a szomszéddal egy partié sakkot és megy aludni. — Bizony egy birtokot jó lenne venni, mondja feleségének, mialatt szemei előtt újra elvonulnak, újra ott tánczolnak a színes, csábos képek és ő előrehajolva igyekszik leikébe vinni. Ivan Dmitrits maga elé festette az őszt, ökörnyállal, szitáló esővel, hideg estéivel. Ilyenkor szándékosan kell jó ideig a kertben sétálni, alaposan átfázni, aztán inni egy jó pohár »vodkáit, enni egy darab gombát és ismét inni. A gyerekek lihegve jönnek majd a kertből, hoznak magukkal répát és fekete retket. Ő leül a divánra, átlapoz egy képeslapot, majd befedi vele arczát, szétgombolja mellényét és átadja magát a nyugalomnak. A vénasszonyok nyarát egy szomorú esős idő követi. Esik nap-nap után az eső, sírnak a lombtalan fák, visit a hideg őszi szél. A lovak, kutyák, a majorság mind alszik. Nem lehet sétálni, egész nap a szobában ül az ember és sétál egyik saroktól a másikig. Ivan Dmitrits megállt és a feleségére nézett. — Tudod Vasa külföldre kell majd utazni. És mindjárt elgondolta, milyen jó lesz késő ősszel felpakkolni és elutazni Dél-Franczia- országba vagy Itáliába. — Bizony nekem is jót tenne, feleié az asszony. Na de nézd meg a sorozatszámot!
