Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-12-12 / 50. szám
1907. deczembex lió 12.1 50-cLiIs: szám. tAhsadaijMi éjs szépirodalmi hetilap. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a í, It lapközlamények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. iliCli.il M I H A L Y. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. A r. t. városok helyzete. Deczember 11. Számos költségvetési előirányzat fekszik előttünk, melynek számoszlopai megdöbbentő adatokat tárnak elénk a rendezett tanácsú városok helyzetéről. A pótadó a legtöbb városban lavina módra növekszik, anélkül azonban, hogy képesek volnának teljesíteni a modern fejlődés feltételeit s megbirkózni tudnának azon humanitárius, főleg pedig közegészség- ügyi követelményekkel, melyek a haladás, a fölvirágzás utjának conditio sine qua non-ját képezik. Többször volt már alkalmunk a városok szerfölött nyomasztó pénzügyi helyzetével foglalkozni s reá mut#ni ^fra, hogy a városok zilált anyagi helyzetének egyik főoka a fiskus rettenetes falánksága, melylyel közvetlen is, ^közvetve is túlontúl igénybe veszi a városok erőforrásait. Több Ízben felpanaszoltuk, hogy minő óriási terheket ró a városokra, igv városunkra is az, hogy a magunk költségén kell állami funkcziókat végeznünk, holott ez állami funkcziók ellátásáért igen tekintélyes összegekkel adózunk az államnak, de az államtól e külön megterhelésért semmi rekompenzácziót nem kapunk, pedig ez az állami segítség nemcsak számos kormánynyilatkozattal, de törvényileg is (1899. évi VI. t.-czik 4. §.) kilátásba helyeztetett. " Hasonló Ígéretet nyertek a városok az 1889. XXV. törvénvczikknek azon intézkedésében is, hogy a jövőben az általuk ingyen teljesített állami feladatokért megfelelő ellenszolgáltatásban fognak részesülni. E törvényczikkben foglalt kijelentés erejét csak növelték Wekerle miniszterelnök és Andrássy belügyminiszter azon határozott Ígéretei, hogy a városok rekompenzálásáról a legrövidebb időn belül, de mindenesetre 1907. év őszén gondoskodni fognak. Ez a végső határidő is elérkezett s a városok kétségbeesett reménykedéssel várják az elhangzott Ígéretek valóra válását, amelytől úgyszólván existen- cziájuk függ. Az állam milliókkal siet a megszorult főváros támogatására; a vármegyék köz- igazgatási kiadásaihoz évente 16 millió 800 ezer koronával járul s ez összeg még 4 millió 300 ezer koronával növekszik, mit az állam a jegyzők és segédjegyzők fizetésrendezése révén ad a vármegyéknek. Csupán a rendezett tanácsú városoknak van oly mostoha elbánásban részük, hogy egy fillért sem kapnak az állami közigazgatás közvetítéséért, pedig ennek terhe is mindinkább növekszik, hiszen a kormány minden uj törvény végrehajtásával járó kiadásokat a végrehajtási rendeletben a városokra hárítja át. Ez a rendkívül visszás helyzet okozója azután annak, hogy a városok legtöbbje úgyszólván elmerül a pótadóban. Gyöngyös 110, Halas 100, Nagykároly 86, Pancsova 83, Győr 78, Esztergom 75, Újvidék 72 stb. stb. százalékos pótadóval küzdenek. De nincsenek rózsásabb állapotokban más városok sem. Olyan város, mint Nagybánya, hol a szigorúbb értelemben vett városi háztartás kiadásait pótadó nélkül vagyunk képesek fedezni, ma már fehér holló számba megy. S e rettenetesen visszás helyzet mellett mig a törvényhatósági joggal biró városok a nagyobbkörü autonómiában, kiváltságos közjogi helyzetűkben némi vigasztalást találhatnak, a rendezett tanácsú városok helvzete annál sivárabb, mert mindamellett, hogy a közigazgatás ellátásáról épen olyan terjedelemben gondoskodnak, mint a törvényhatósági városok, önkormányzatuk a szó igazi értelmében még sincs, mert minden határozatuk a vármegye jóváhagyásától függ, a vármegye gyámkodása alatt állanak, mely specziális viszonyaikat, igényeiket nem ismeri s igv azok kielégítése, istá- polása iránt nem is bírhat a kellő fogékonysággal, sőt a rendezett tanácsú városok nagy pótadójuk mellett még vármegyei czélokra is tekintélyes összegekkel kénytelenek adózni. Hogy pedig az erőteljes, czéltudatos önkormányzat, a haladásra való törekvés, a gazdasági és kulturális fejlődés minő nagy akadályokra bukkan, midőn a városoknak legnagyobb és legkisebb ügyei is a vármegye jóváhagyásától függnek, azt bővebben fejtegetnünk felesleges. A városi törvény kodifikálása s ezzel kapcsolatosan a r. t. városok állami segélyezése a legégetőbb szükséget képez, hacsak azt nem akarjuk, hogy a vidéki emporiumok, melyek fályavivői a nemzeti kultúrának, hatalmas mentsvárai a nemzeti érzésnek, szikla szilárd bástyái a nemzeti állameszmének, a vagyoni pusztulásban el ne sorvadjanak. Hiszen még az oly város is, mint Nagybánya, hol pótadó nincs, csak vegetál, mert erőforrásait túlnyomó részben az állam foglalja le s apasztja ki. Minő lehet azon városok helvzete, hol az állami megszámlálhatatlan adónemek mellett a polgárság még a pótadók terhe alatt is roskadozik? A közegészségügy, a szegényügy, az iskolaügy, az állami anyakönyvezetés, a községi bíráskodás, a közbiztonsági ügyek ellátása s administrálása mind állami feladatot képez. Ma ezen ügyeket városunk mintegy évi 100 ezer korona költséggel A „Nagybánya“ tárczája. Circumdederunt me . . . — Wagner Sándor halálára. — Egy halmaz színes álom, vágy fakult meg, Hej nagy a gyász ma a czigángsoron .... Kidült megint egy lázas szív, egy ember.. . Közömbös hír. Elvesz a papíron! Csak mi néhányon léha-bús legények Ülünk nagy szótlan — hangtalan a búnk . .. Hej sűrű bánat leng Bohémiában, Önön álmunk, amit elsiratunk I Szívünk egy része vegyül át a porba, Mit érzelegni rajta ? Dőreség .. . Tovább hemzseg a bűn a nagy tömegben, Egy szív hüli ki: nem történt más egyéb 1 Forró, szerelmes éjszakák lovagja Nem kaczagja el többé: czimboránk — A kikeletből átszakadi a télbe, És megfagyott a szilaj, büszke láng! Hej nagy a bánat bús Bohémiában És didereg és megdöbben agyunk, Kik úgy hevüliünk minden ideálért Maholnap mindig gyérebben vagyunk! Tapos az ember, szid a sok morálhős, Lankad bennünk a vágy, remény, a hit. .. Csupán te vagy, ki végre megtaláltad A hús enyészet igaz álmait! Mi még egymást siratjuk el a csendben, Töprengünk szívünk furcsa sok baján . .. Te üdvözültél, szinte-szinte látom .4 megelégedést arczod haván / Eltűntél mint egy csodaszép jelenség A rónák harmatos, nagy mezején . . . Kihűlt szívedben egy nagy álomország : Hű czimborád sírodnak éjjelén! De mi tovább is temetjük a létet, Csendül a serleg — könnyes a szemünk . .. Es összenézünk — valaki hiányzik, ... Ha itten volnál most is még velünk . . . Aranyfüslképen, hogyha beragyogná Borús világunk gyöngyös szellemed . .. rlalán könnyebben kaczcigná ki ajkunk Hazug mosohjlgal — ezt az életet! . .. Együtt virrasztónk — régi czimboráid Keserű a bor, felsír a vonó . . . Szelíd a nóta — csupa fájdalomba Csupa bánatba, búba ringató: Megáld egy halk, egy szomorú fohászszal A czigáng is oly árván néz reánk . . . De hogy nótázzunk — hátha megzavarnák A pihenésed édes czimboránk! Fliesz Henrik. Apró képek. Este. Isten tudja mióta ülnek már egymás mellett. A leány lehajtott fó'vel varrogat, a férfi pedig nézi az egymásba folyó öltéseket. Mintha nem is ülne itt egyébért, csak azért, hogy nézhesse. A másik szobában az öreg néni olvas valami régi összeszakadozott könyből, alighanem a kölcsönkönyvtárból vették ki s ott rekedt náluk. Az óra mutatója egyhangú percegéssel jár odább, odább, a széles ernyővel letakart lámpa pedig félhomályt borit az egész szegényes szobára. A székek foltozott szövetére, a kóczos
