Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-12-12 / 50. szám
1907. deczeniber 12. N A G Y B Á N Y A adminisztrálja. Könnyen elképzelhető, hol állanánk anyagilag, ha megszabadulhatnánk e terhektől s évente 100 ezer koronával fordithatnánk többet kizárólag a magunk czéljaira, a város fejlődését, haladását, vagvonilag való megizmosodását szolgáló közgazdasági, kulturális alkotásokra. A tizenkettedik óra ütött. Ankétezé- sekkel, memorandumokkal immár nem sokra megyünk. A vidéki sajtóra hárul a kötelesség, hogy a városok megdöbbentően nyomasztó helyzetének kérdését állandóan napirenden tartsa s azt onnan többé a teljes rendezésig ne engedje lekerülni. Nagyon jól tudjuk s méltányoljuk is azon nehézségeket, melyeket az országos kérdések dűlőre vivése okoz, de előttünk nem kevésbbé országos kérdés az, hogy a városokra reá szakad-e Damokles kardja, mely immár egy ezérnaszálon függ állandóan fenyegetóíeg felettük! é. m. Osztálygyülés. Az országos magyar bányászati és kohászati egyesület nagybányavidéki osztálya e hó 7-én, szombaton délután tartotta nagy érdeklődés mellett rendes közgyűlését. A minden tekintetben érdekes gyűlésen az elnöki széket gróf Teleki Géza v. b. t. t. foglalta el, meleg szavakkal üdvözölve a szép számmal megjelent tagokat. Kellemes meglepetésül a nemes gróf Ka- larcs János egykori kapnikbányai bányanagynak Teleki Mihályhoz 1664. évi január hó 22-ről intézet levelét olvasta fel általános figyelem között. A bányászati szempontból nagybecsű históriai levél panaszosan ecseteli az akkori bányák deficitjét. Teleki gróf figyelmét Neubauer Ferencz miniszteri tanácsos köszönte meg szép szavakban. Ezen tárgysorozaton kívül álló pontot a lulajdonképeni programm követte. Érdekes, minden tekintetben közérdekű pontok bilincselték le a hallgatóság figyelmét. Urbán Andor kir. s. mérnök világosan csoportosította a bányászati és kohászati segédkönyv, illetve naptár anyagának kiegészítésére vonatkozó terveket. A választmány azon határozatát, mely mindkét munka kiadásának szükségességét hangoztatja, a gyűlés megerősítette. Ezt követőleg a munkásjóléti intézmények előadója: dr. Kádár Antal kir. bányafőorvos emelt szót. A munkásjóléti intézmény támogatását úgy véli elérni, ha a legutóbb megtartott nemzetközi kiállításra a bányaigazgatóság által beküldött tárgyak a Társadalmi Múzeumnak adomá- nyoztatnának. A kellően megindokolt javaslat fölött az osztálygyülés úgy döntött, hogy ezen tárgyban a kir. bányaigazgalósággal konferálni fog. Majd Kondor Sándor kir. bányaszámtanácsos a nevelési alap létesítésére vonatkozó üdvös javaslatát adta elő tüzetes fejtegetés kíséretében. L. Berks Leó kir. p. ü. tanácsos szükségesnek tartja a terv megvalósítása végett, hogy az erdészetnél érvényesülő levonási módozatok a bányászatnál is életbeléptessenek. A gyűlés egyhangú határozattal kimondta, hogy a levonások engedélyezése végett a kormányhatósághoz felterjesztést intéz. A gyűlés negyedik tárgya képen dr Makray Mihály indítványozta, hogy a bányakapitányságoknál zártkutatmányijektetési térképek készíttessenek, hogy a fenálló zártkutatmányok s azok helye a térkép betekintéséből megállapítható legyen. A nagy horderejű s végeredményében kitűnő tervet az osztálygyülés egyhangúan elfogadta. Ötödik pontja volt a gyűlésnek az uj tagok felvétele. A választmány javaslata alapján uj tagokká választattak: Fliesz Henrik kir. hánya- s^ámellenőr, Kahle Frigyes kir. segédmérnök, Hegedűs Zoltán, Zavilla Arnold és Strausz Samu kir. bányagyakornokok, inig a választmányban megüresedett két helyre Martiny István kir. bányatanácsos és L. Berks Leo pénzügyi tanácsos választattak meg. Üdvös indítványt terjesztett elő dr. Kádár, amidőn azt javasolta, hogy az egyesület kebelében egy könyvkiadó vállalat létesittessék, mely bányászati és kohászati munkákat állami támogatás mellett olcsó árban árusítson, illetve tagsági dij ellenében minden tagnak juttasson. Az indítványt nagy tetszéssel fogadták el. Kimagasló pontja volt a gyűlésnek Neubauer Ferencz min. tanácsos magas tudással megirt, mindvégig nagy figyelemmel fogadott felolvasása »A vulkanizmus okairól és a földgömb jövőjéről«. A meggyőző erejű, széleskörű tudással csoportosított eszmék a kitünően stilizált felolvasást irodalmi színvonalra emelték. Elnöklő gróf a tanulságos és nagybecsű felolvasásért hálás köszönetét fejezte ki. A tetszészaj lecsillapultával Szellemy Geyza bányatanácsos élvezetes és mindvégig magasan szárnyaló, társadalombölcseleíi értekezését olvegii szőnyegre, az oroszlánfejes almáriumokra s a kopott mázu nagy ebédlőasztalra, melyen szanaszét hevernek kiszabott ruhadarabok, gombok, ezérnaszálak. — Emmi, szólal meg a férfi. A leány fel se néz a munkájáról, mintha nem is hallaná. — Emmi kérem . .. — Mit akar? — Hallgasson ide, hogy mondom el az egész dolgot, úgy, ahogy történt. — Nem akarok hallani semmit az egészről. Maga csinálhatja azt, amit tetszik, semmi közöm hozzá. — Van köze, hiába akarja tagadni. Van köze hozzá, mert . . . — Mert? — Mert szeret. — Szeretem ? Honnan tudja ? — Óh, hiszen maga mondta. De hányszor, hányszor. Emlékezzék csak vissza azokra a lázas szavakra, amelyekkel fogadott, mikor betegségem után először láttam; emlékezzék csak vissza, hogy adta a váratlan öröm ajkára azt a szót, amit úgy titkolt addig, emlékezzék vissza arra a lángoló forró csókra. — Játék volt. — Nem igaz. — Csak jobban tudom, mint maga. Láttam, hogy szerelmes belém, hát meggondolatlanul én is úgy mutattam, mintha az volnék. Játék volt, meggondolatlan, bolond játék, ne haragudjék érte. — Köszönöm, hogy legalább őszinte volt. Áldja meg az Isten. A küszöbről még egyszer visszanéz, hátha a leány szól még valamit. De ez nem szólt, lehajtotta fejét a varrásra s öltögetett szorgalmasan s csak mikor a fiatal férfi kiment, akkor vetette fel lángoló arczát s reszkető, imbolygó léptekkel átment a másik szobába s letérdelve, fürtös fejét az ölébe hajtva, úgy zokogta: — Ugy-e, jobb igy ? A koldusnak nem való a szerelem. S mintha a szegényes szoba minden bútorzata s a szomorú este néma hangulata igazat adott volna ennek a boldogtalan gyermeknek akinek szivére rászállt az este, anélkül, hogy valaha mosolygó, derült reggelt ért volna. A jegyesek Az utolsó este. Még egy rövid éj s azután odaállanak a pap elé, elmondani az esküt, mely egy egész életre fogja őket összekötni. A szép leány ott ült a zongora mellett. Chopintől játszott valami barcarollet. Az első hangok a csöndes, néma, vágyteli boldogságról zengtek, majd mind szilajabb-szilajabb lett a vasta fel »Munkások a bányászatnál a múltban és jelenben. € Kutató elme, mélyen érző szív s evvel párosult bölcs lélek kiváló megnyilatkozása volt a nagy éljenzéssel fogadott felolvasás. — Az érte nyert és méltán megérdemelt elnöki szavak után a gyűlés véget ért. Este nyolez órakor a komoly munkát a Kaszinó helyiségében rendezett kitűnő hangulatú tánczestély váltotta fel. A kevés számban megjelentek a legpompásabb hangulatban felejtették el a deczemberi locs-pocs időt. A táncz- mulatság a kora reggeli órákban ért véget. Színészet. Nyalánkságokról gondoskodott az elmúlt héten is a bohém szindirektor. Nagyon szeretheti az ő állandó közönségét, melynek hűséges kitartása az idei szezont a legsikerültebbekké teszi. A direktor helyes darabválasztási érzéke, a közönség pompás jókedve testvériesen ölelkezik egymással s a színkör előtt emelkedő Lendvay- szobor is nagy gyönyörűséggel nézheti a kíváncsiságtól égő publikumot, amint izgatottan tárgyalja : vájjon Kápolnay Irén megszerette-e az ő tapsolóit és hódolóit ? Mert hogy a nézőtér teljesen hatása alatt állott: arról tanúságot tehet a Cabaret-estély. Az anyagilag gyenge, de máskülönben művészi magaslaton álló estély a vendégművésznő physi- kumát erősen próbára tette. A fülledt levegőjű színpad — nehéz ének és tánezszámai daczára is — soronkivül olyan sokat és szépet nyújtott a hallgatóságnak, ami csupán az ő aranyos jó szivét, művészi temperamentumát dicsérheti. Ez az előadás a közönség meglepetésére irányult. A vendégszinésznő tervezett két fellépésével a közönség betelni nem tudván, a tényleg áldozatkész színigazgató egy harmadik felléptetéssel is hozzájárult a közönség lelkességéhez. A Cabaret-estélyre visszatérve, a direktor bizony csalódott. Rémes hírek járták be a várost, hogy a színpadon ma a Verismus, a szó szoros értelmében vett érzékiség lesz az uralkodó elem. Megengedjük, hogy a Cabaretnak egy pár száma az álmorálhősködésnek bő teret nyújt a szemforgatásra és kitörő sopánkodásra, de általánosan hangoztatjuk, hogy sok pirulásra ok nem volt. A sikamlós részeket könnyedén átfutotta a művésznő s a megjelent hölgyek valószínűleg nem sokat értettek a szövegből s inkább a bűbájos melódiák ringatták el őket. A művészetben nem kell paragraphusokat keresnünk. A legvisszataszitóbb jellemben is találunk valami nemest, megbecsülni valót. Valamit még a zongoráról. Ócska és rozoga. Határozottan ártalmasán hat az előadások zenei részleteire. A karmester, ez a nagy ambiczióval dolgozó fiatalember pedig rettenetes keserűséggel nézi nap-nap után, miként alakul át a zongora ruhatárrá. Valódi télikabát, kalap, boa-kiállitásban gyönyörködik a meglepett szemlélő, ha a becsukott zongora fedelére tekint. A különben is gyenge hangot ez a féltőén bezene hangja, az ütemek káprázatos hangvegyü- léke elragadja a játszót s lázas, kipirult arccal futtatja fehér ujjait a fehér billentyűkön s mikor elvégezte, félig mámorosán, fénylő szemekkel, dobogó szívvel és csókra vágyó ajakkal fordul a mellette ülő férfi felé, aki egykedvű, buta mosolygással kérdezi: — Elfáradt, kedves? Azután magához öleti szép jegyesét s mig az először szerető szive egész tüzét odacsókolja az ajkaira, ez is megcsókolja őt, úgy, amint már előtte nagyon sokat megcsókolt s azután némán, csendesen ül tovább. A leány úgy szeretné kitalálni a férfi gondolatait. Vájjon mit gondolhat ez az első igazi csók után. S mig hallgatag nézi a férfi arczát, vonásaiból, ábrándos szemeiből igazi, tiszta boldogságot olvas ki s felizgatott képzelete rózsás színeivel színezi a jövőt. És a férfi ? Azon tépelődik. hogy a hozományból tulajdonképpen mennyi marad, ha az adósságait mind kifizeti . . . ítélet hirdetés. A kifogástalanul öltözött törvényszéki jegyző ur megigazgatja csikós nyakkendőjét, kirántja kézelőit s köhécsel egy kicsit, mert az nagyon jól eshetik a rabnak ha elegáns úri ember kedves, sima hangon hirdeti ki neki a kúria itéle-
