Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-11-28 / 48. szám
tAhsadalmi és s55épihoi>aXjMI hetilap. Elíflietéíl árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap- közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések elvétetnek Morvay Gyula kSnyvnyomdájában Is A villamos világítás ügye. November 27. Az egész város közönsége igaz örömmel üdvözölte a legutóbb megtartott képviselőtestületi közgyűlésnek azt a határozatát, mely dűlőre vitte a villamos világításnak rég vajúdó ügyét az által, hogy jóváhagyta a kiküldött bizottság és a Ganz-czég közt létrejött szerződéses megállapodásokat. Am a közönség örömét csakhamar megzavarta annak az akcziónak a hire, mely a villamos világítás ügyének szekerét kátyúba akarja tolni. A város közönsége már évek óta sürgeti ennek a kérdésnek a megoldását! A közgyűlés és a kiküldött bizottságok éveken át tárgyalták a különféle ajánlatokat, de a sok tárgyalásnak csak a tinta és rengeteg papírfogyasztás volt az eredménye. Amig más városok már régen jó közvilágítással rendelkeznek s a közönség a villamosság előnyeit élvezheti, addig nálunk az utczákon egyiptomi sötétség, a lakásokban pedig a bűzös petroleum dominál. Ezért persze állandóan a városi tanácsot szidták. Most odajutottunk végre, hogy egy oly szerződéssel rendelkezünk, mely fényes utczai világítást és rendkívül olcsó (a petróleumnál mintegy 25 százalékkal olcsóbb) magánvilágitást biztosit a város lakóinak s amely szerződés alapján városunk iparának nagyszabású fellendülése várható és mégis talán téved az, aki azt hiszi, hogy ennek a szerződésnek jogerőre emelkedése elé nem fognak egyesek akadályokat gördíteni! De vájjon miért? Mert Beregszász olcsóbban jutott a villámhoz, mint Nagybánya? Eltekintve attól, hogy minden város úgy szerződik, amint tud, lássuk csak, hogy valójában mit mutat a beregszászi és nagybányai ajánlatok összehasonlítása, illetve értékelése? A beregszászi telep 2 drb 104 lovas géppel egyirányú árammal terveztetett, a miénk 2 drb 230 lovas géppel épülő váltakozó áramú telep. Beregszászon a teszültség 2 X 220 volt, nálunk 110 volt; a mienk fémszálas lámpákra, a beregszászi szénszálas lámpákra alkalmas, (a fémszálas lámpák áramfogyasztása 60 százalékkal kevesebb, mint a szénszálas lámpáké); Nagybányán lakóház és iroda- helyiségekkel épül a telep, Beregszászon ezek nélkül terveztetett. A beregszászi telep beruházási összege 310.000 korona, a mienké 460.000 korona. Beregszászon 5000 koronával ajánlotta Ganz a közvilágítást, nálunk 9500 koronát kért. Nézzük már most, hogy a közérdek szempontjából mi a különbség a két ajánlat között? Nagybánya kétszer akkora telepet kap, mint Beregszász; Beregszászon egyirányú áram lesz, tehát nem terjeszked- hetik s ipari szempontból alig van jelentősége; a váltóáram bármily távolságra könnyen elvezethető, egyenárammal még a Kereszthegyre se juthattunk volna, még kevésbbé Felsőbányára; a váltóáramú motor sokkal alkalmasabb hajtóerő, mint az egyirányú áramú motor, azonban a mi váltóáramú telepünk üzeme évente legalább 5000 koronával drágább, mint az egyirányúé. De hogy ez az 5000 korona üzemköltség többlet a város közönségének érdekében hozott áldozat indokolt, ahhoz az elmondottak után talán kétség nem fér. A 2 X 220 volt feszültségnél az uj fémszálas lámpák egyáltalában nem alkalmazhatók, a 110 voltnál igen. De a fémszálas lámpáknál a nagybányai közönség csak félannyit fog fizetni a lakások világításáért, mint Beregszászon a szénszálas lámpák használatáért. Ha csak 3000 drb szénszálas lámpát számítunk évente átlag 12 korona fogyasztással (ami évente 36.000 korona) s figyelembe vesszük, hogy a fémszálas lámpa félannyi árammal kiadja azt a fényt, mint a szénszálas, akkor évente már 1800 koronát takarít meg a nagybányai közönség a beregszászival szemben. Igaz, hogy ezért a város 4500 koronával többet fizet a közvilágításért, mint Beregszászon, de vájjon melyik esetben van jobban megvédve a közönség érdeke? Bizonyára Nagybányáé és nem Beregszászé. S ha figyelembe vesszük azt, hogy a lakások berendezése is sokkal olcsóbb a 110 volt feszültségnél, mint a 2 X 220 voltnál, akkor még inkább indokolt az előbbi következtetésem. Az előadottakat rekapitulálva konstatálható tehát, hogy Nagybánya kétszer akkora telepet kap, mint Beregszász A „Nagybanya“ tarczája. Árpád fejedelem.*) Magyaroknak elejiről ének, zene zendül, Fenn az Isten trónusán a tulipán meglendül, Duna-Tisza fényes tája aranykalászt érlel, Játszadozik a szellő a trikolor színével. Porladozó hősök lelkén felragyog egy álom, Sóhajtás leng végig büszke, szép Magyar[országon. S valami nagy áhítattal telik meg a lelkünk: Köszöntelek áldott áldás, első fejedelmünk. Oh de rég volt! Mégis mindig uj marad a [nóta, Mintha most is jó Tinódy Sebestyénünk [szólna. A Szkithából kijöttekről búgna fel a hangja, Hisz azóta bokrétás csak az Isten kalapja. Mint iramlott el a gyűlölt, a fekete ármány, Vereczkének elmerengő hegyes-völgy es táján. *) Elszavalta szerző az Ifjúsági Kör f. hó 23-án rendezett Árpád-ünnepélyén. . . . . Valami nagy áhítattal telik meg a [lelkünk : Köszöntelek áldott áldás, első fejedelmünk. Pusztaszeren zsongva-bongva kondul a [harangszó Valamennnyi hangja tán egy porló szívből [hangzó, Oh milyen szív, milyen vérrel megdobogó [volt a Mintha Isten megtestesült égő szive volna. Lüktetése riadó volt, dobogása dörgés, Itt áldás fakadt nyomába, amott halálhörgés. . . . . Valami nagy áhítattal telik meg a [lelkünk: Köszöntelek áldott áldás, első fejedelmünk. És azóta énekelik Isten nagy világán : Él egy vitéz maroknyi nép Duna-Tisza táján, Hányszor ébredt bús, keserű, nehéz árvaságra, Hányszor fulladt el a lelke sivár zokogásba. Nem bukott el. Mert a múltban valamikor [régen, Élt egy ember ott azon a csodaszép vidéken, Kardja villant, hangja zúgott büszke, hősi [hévvel, S vére kötött szerződést az örök dicsőséggel! . . . Talán az a pár cseppnyi vér leperdült a [földre, S ott is maradt drágagyöngy kép némán [mindörökre, Ez a vércsepp remegtette a haza szivét meg, A mikor már annyi árnya szakadt ránk az [éjnek. Az a vércsepp látatlanul minden szívbe [szállott, S Árpád apánk önön vére volt a mi megváltott. Mint a hogy az irás mondja: csak azóta [élünk, Amióta önön vérét ontotta ki értünk! Köszöntelek áldott áldás, dicső fejedelmünk, Véredért de sokat vérzett, sajgott már a [lelkünk, Vérszerződés a magyarnak miden pillanatja: Önön vérét vad, idegen keselyüknek adja. . . . . Boruljunk le halk imával Pusztaszer [földjére, Hadd csurogjon át szivünkbe a te szived vére, Akkor — tudom — a véredért Hadúr leng [felettünk, Köszöntelek áldott áldás, dicső fejedelmünk. Flicsz Henrik.
