Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-10-31 / 44. szám
V. évfolyam. a 007. oiKJtólooir* tiö 31. 44-dili. szám. É1S SZiÉPIBLODALMI hetilap*. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szára ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőséj és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap- közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések jelvétetnek Morvay Gyula kdnyvnyomdájában I*' Van vizünk! Október 30. Legutóbbi számunkban megírtuk, minő nagy konsternácziót keltett az a váratlan fordulat, mely ismét jóidőre megakasztani látszott a vízvezeték megvalósítását. Az a tanulmányút, melyben resztvettek a miniszteri kiküldöttek is, azzal az eredménnyel végződött, hogy a Ro- zsályon sehol sincs annyi viz, amennyi a vízvezeték czéljaira szükséges volna. A bizottság nem talált elég vizet s^m a forrásoknál, sem pedig a Limpegye és Zsidóvá patakok összefolyásánál. Ez az eredmény szörnyen lesújtó volt mindannyiunkra nézve, kik a miniszteri kiküldöttek megérkezésétől azt vártuk, hogy a negyedszázados múlttal biró vízvezeték ügye most már csakhamar dűlőre jut. De a meglehetősen nagy konsterná- cziós hangulatban is mi ez eredményben feltaláltuk a vigasztaló momentumokat is. Ugyanis lehetetlennek találtuk, hogy a kiszállott bizottság reggeli hat órától este hat óráig, vagyis annyi idő alatt, ameny- nyi idő egy valamire való forrás tanulmányozására is kevés, az összes rozsály- hegyi forrásokat felkutathatta volna s épen ez okból nem fogadtuk el véglegesnek azt az eredményt sem, hogy a Rozsály- hegyen a vízvezeték czéljaira nincs elég viz. E feltevésünket már az azóta lezajlott pár nap is igazolta. Dr. Makray Mihály polgármester felkérésére ugyanis október 18-ikán Schönherr Sándor főerdész és Grundböck István városi mérnök ismét fölkeresték a Rozsály északi forrásait s ez alkalommal A „Nagybánya“ tárczája. Üzenet két sírnak. Kihamvadt szivedre a messzeségből Sóhajtom áldásom a légen át. .. . Oh ne rezegjen benne semmi könyü, Porló ajkad ne lengje be a vád: Hogy nem borul rád könyüs szeretettel, Dalos fiad e zokogó napon. . . . Oh ne haragudj rám te szent, besüppedt Virágtalan, szomorú sirhalom ! Itt ülünk csöndbe, néma búba, ketten, A est homály kicsi szobánkba száll, A feleségem imakönyve nyitva, Valami sóhaj reszket ajkinál. . . . Szemben velünk tüzárban ég ragyogva A temetőben minden talpnyi tér. . . . S a messzeségből szomorún zizenve Repül hozzánk a siri, őszi szél! a Czestyorán három oly bővizű forrásra akadtak, melyek a jelenlegi hallatlanul nagy szárazságban is másodperczenként 7.6 liter vizet szolgáltatnak. A legpontosabb vizmérések szerint e három forrás vizbősége a következő. A Valea Bői ad másodpr. 2.5 1. vizet; A Valea Tilbuli ad „ 4.0 1. „ A Valea Pestye ad „ 1.1 1. „ Összesen 7.6 liter vizet. Ez a vízmennyiség naponkint 500-600 köbméter víznek felel meg s ismételve hangoztatjuk, ha e források a jelenlegi száraz időben, aminő egy évtizedben is alig fordult elő, 500—600 köbméter vizet szolgáltatnak naponta, úgy normális időjárás mellett vizbőségük háromszoros- sára is fölemelkedik, vagyis oly meny- nyiségre, mely a vízvezetéket reményen felül táplálhatja. De ha valaki előtt aggályosnak tűnnék fel az, hogy szárazság esetén a vízmennyiség csak 500 -600 köbmétert éri el, úgy ez aggályok is könnyen eloszlathatok az által, hogy e három forráshoz hozzáveszünk még egy forrást, mely ugyancsak a Czestyora mellett fakad s az igy egyesitett négy forrás vize másodperczenként már felülhaladja a tiz litert. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azon körülményt sem, hogy az ujonan felkutatott források nincsenek feltárva s e forrásokat minden előmunkálat nélkül, csupán egy bukógát felállításával mérték meg. Ha e források vizeit feltárjuk, minden valószínűség szerint oly bő vizmeny- nyiségre bukkanunk, mely minden várakozást felülhalad. És a mi fő, e források a legkitűnőbb, teljesen immunis forrásSirodról jött... bús, elhagyott sírodról, — Szeretteid szivében annyi gyász. . . . Nincs senki ott a sivár messzeségben, Ki könyezik, ki féltőn rád vigyázz ! Nincs senki, ki egy csókot nyom fejfádra, Ki átkarolja hosszan-csendesen. . . . ... A feleségem néz rám néma szemmel És olyan árván, olyan könyesen! Oh, mert egyformán oly nehéz a lelkünk, Egy sírja van szegénynek is beli távol.. .. Én rád gondolok elszakadt apám te, Ő álmot szó az elhervadt anyáról. . . . Tompán reszket a méla vád szivünkben, Oh nem szeretnek minket odafent. . . . Hogy egyik sírra sem borulhatunk ma, Hogy egyik sírunk sem lehet mienk ! Oh áldott lelkek, mi édes malasztink, Oh nem teszünk gyertyát ma hantotokra, Nem hidlhatunk le kínos gyötrelemben Vigasztalanul árván felzokogva.. . . . . . Lassan kilebbenünk a temetőbe, vizet szolgáltatják, tehát e források fel- használásával a vízvezetéket a képzelhető legideálisabb módon valósíthatjuk meg. Újabban, de csakis legújabban a viz- épitészeti bizottság 1000 köbméterben állapította meg városunk vízszükségletét. Tízezer lakost véve fel számításunk alapjául, egy emberre tehát, a gyermekeket is számítva, naponkint 100 liter viz jutna. Talán senki sem fogja kétségbe vonni, hogy ez a megállapítás tulságba menő, hiszen szeretnénk látni oly hat tagból álló családot, mely naponkint 600 liter vizet képes volna elfogyasztani. Egy hat tagú családra naponként átlag 100—150 liter viz bőségesen elegendő, még ha e vízmennyiségből látnák el a fürdőszobát is. Reális számítás alapján tehát 500-600 köbméter viz elegendő a vízvezetéki czé- lokra, különösen ha e mennyiséghez még hozzávesszük az ellenmedenczék vizét, mely mintegy 1600 köbméterre van tervezve. Az első vízvezetéki tervezet is esős időben csak 800, száraz időben pedig csak 300 köbméter vizet szolgáltatott volna s ez a mennyiség az illetékes körök s a vizépitészeti bizottság véleménye alapján is elég lett volna. A Czestyorán most feltalált források pedig a legszárazabb időben szolgáltatnak 500-600 köbméter vizet, kétségkívül tehát e vízmennyiség normális időjárás alkalmával megháromszorosodik, de ha e források feltáratnak, a feltárás1 is nagyban növelni fogja a vízmennyiséget. Schönherr főerdész és Grundböck mérnök jelentései alapján úgy kell vennünk ez örvendetes eredményt, mely most már a legfőbb akadályt elhárítja a vízvezeték létesítése elől s amely illuS a melyik simák nincsen siratója .. . Ott állunk én és siró feleségem, S nyílik az ajkunk egy halk imaszóra! . .. Mert hátha ott a néma messzeségben, A két, besüppedt sirhalomra hull Valami idegen ember szeméből Egy köny s e csepp a hanton átnyomul. Oh hátha, amint mi ez árva holtat Ma felköszöntjük egy igaz fohászszal. .. . Ti értetek is egy más szív imája Sírotokról a tiszta égbe szárnyal. . . . ... A sirikertben már a csend borong szét... Menjünk haza szegény kis feleségem. . . . Oh nem a földben pihen két halottunk, Itt-itt pihen egymásunk két szivében ! Nem volt a két sir árva és magányos, Csillag tündöklött mindkettő felett: Szebb minden napnál, minden gyertya [fénynél. . . . Minden koszorúnál — a szeretet! Fliesz Henrik. I
