Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-04-04 / 14. szám
2 NAGYBANYA 1907. április 4. Ami a testgyakorlást általában illeti, valóságos természeti szükség s mondhatni, hogy az általános jólét előidézője. Minden munkának, mely erőnket igénybe veszi, de nem meriti ki, természetes jutalma a jólesés, az öröm érzete, mely sokáig eltart. A testgyakorlatok által testi s lelki erőink gyarapodnak, e kettőnek összhangja teszi és emeli az ember egyéni értékét, súlyát és munkaerejét. Nem kell tehát sajnálni a gyermektől azt az időt, mit teste fejlesztésére, erősítésére izommunka közt tölt el, sőt igenis oda kellene hatni minden szülőnek, hogy a világért se mulasszon egy perczet is, mely alkalmat s módot nyújt az edzésre. Hadd erősödjék, hadd szokjék a munkához ideje korán a gyermek s tanulja meg, hogy a spártai férfikarral együtt jár a nemes erkölcs, az emelkedett szellem — s vele a nemzeti nagyság! H. Qy A városi nagyszálló. Április 3. Eleve kijelentjük, hogy a városi nagyszálló építésének ügyében legkevésbbé sincs szándékunk uj polémiát kezdeni. Ez a kérdés minden oldalról, minden részletében annyira meg van világítva, hogy azok részére, akik még most sem látnak tisztán, akik még most is a sötétbe való ugrásról mernek beszélni, azok részére, mint laptársunk megjegyzi, valóban kár a sok tinta, a sok nyomdafesték. S hogy mégis ismételten foglalkozunk e kérdéssel, azt azon körülmény teszi szükségessé, hogy Szatmárvármegye törvényhatóságának nagycsütörtökön tartott közgyűlése az állandó választmány javaslatára feloldotta a város képviselőtestületének azon nagy többséggel hozott határozatát, melylyel a pályadíjnyertes tervezet készítőit a részletes tervek és költségvetés elkészítésével bizta meg s a város képviselő- j testületét uj határozathozatalra utasította. A képviselőtestület 1906. év szeptember 5-én tartott közgyűlésében hozott határozatával adott megbízást a részletes tervek és költség- vetés elkészítésére s e határozat ellen Stoll Béla képviselő felebbezést jelentvén be, a közA sok dal majdnem szétveti a keblem, A falevél mind, mind nekem zizeg, S amit hozzá mondok, mit elpanaszlok, Megint olyan mosolygva érti meg. Megint kaczagok minden bohóságon, Naiv meséken újra csak sírok, S félig epedve, félig megremegve, Várom, várom, ami történni fog. Még nem tudom, hogyan hívják a Múzsám, Ki lantomat majdan megpengeti, De érzem jól és tanúm rá az erdő, Előbb-utóbb, de jönni kell neki! Mese. Egyszer volt, hol nem volt, Volt egy kicsiny lány, Pajkos, vig nóta szólt Dalos ajakán. Egyszer egy legénybe Bele szeretett, S többet életébe Sohsem nevetett. Mért nem vagyok én Argivus királyfi. Minden mesében van egy hős királyfi, Ki. egy szerető tündérlányra lel, S törjön rájuk egész világ viharja, Egymást e kettő mégsem hagyja el. Oh ábrándoztam, álmodoztam én is gyűlés épen Stoll Béla indítványára mondotta ki, hogy az ügy sürgősségére való tekintetből a határozat csakis birtokon kívül felebbezhető vagyis a felebbezés beadása a határozat végrehajtását nem gátolja. Éhez képest Jámbor és Bálint műépítészek időközben a részletes terveket s költségvetést el is készítették s a városhoz beterjesztették. Most azonban, nyolcz hónap múlva, midőn a részletes tervek és költségvetések készen vannak, dönt a vármegye is s feloldja a képviselőtestület határozatát. Mi ennek a határozatnak semmiféle tragikus jelentőséget nem tulajdonítunk, de leszögezzük e határozatot, mint egyik legfényesebb s legmeggyőzőbb bizonyítékát annak, hogy városunknak, ha törik, ha szakad, de előbb- utóbb szabadulnia kell a vármegye gyámkodása alól, ha haladni, ha boldogulni akar, ha be akar lépni a modern, virágzó városok sorába. Ez erős és régi meggyőződésünket a vármegye nagycsütörtöki határozata csak megerősítette, megizmositotta, hiszen vonjuk le e határozat tanúságait. Polgármesterünk több Ízben tárgyalván a városi nagyszálló építése ügyében a fővárosi illetékes körökkel, onnan adták meg a direktívákat, hogy a város miképen járjon el, ha a nagyszálló akadálytalan és sürgős keresztülvitelét biztosítani akarja. Az építkezés keresztülvitelének természetes és formaszerinti gradusai igy következtek: 1. Pályázati hirdetés a palota terveire. 2. Döntés a pályázat ügyében. 3. Megbízás a részletes tervek és költségvetés elkészítésére. 4. A részletes tervek és költségvetésre, nemkülömben a szükséges hitelműveletre vonatkozó törvény- hatósági s kormányhatósági jóváhagyások kieszközlése. 6. A jóváhagyott tervek és költség- vetés alapján a kivitelre az árlejtés meghirdetése s annak alapján az építési munka kiadása. Ez az eljárás a dolgoknak nemcsak természetes folyománya, de a törvényes formalitásoknak is teljesen és mindenben megfelel. A város tanácsa azon álláspontra helyezkedett, hogy e hat pontra vonatkozó közgyűlési intézkedések közül • öt csupán határozat, mely határozatok az ügyet előkészíteni s előbbre vinni vannak hivatva, tehát nem érdemleges intézkedéseket tartalmaznak s igy az 1901. évi XX. t.-czikk 4. szakasza értelmében felebbe- zéssel meg sem támadhatók. A kérdés érdemében való döntést csupán a 4. pont foglalja magában, vagyis azon véghatározat, mely a részletes terveket és költségvetéseket el vagy Sokszor magános, hosszú éjszakán: Mért nem vagyok én Argirus királyfi És mért nem vagy te Tündér Ilonám ? . . . A gyermek szív nem fontol érett észszel, Fényes jövőről ábrándot ha sző, És előttünk is édes álmainkban Oly rózsaszínnek tűnt fel a jövő. Milyen boldogság, öröm lesz minékünk, Ha éldegélünk egymás oldalán, Ha majd én leszek Argirus királyfi És te leszel a Tündér Ilonám. Ma már, ha ábrándozni megkísérlem, Bús sejtelem fut végig szivemen: Hiába minden. A mai világban Mesékben van csak igaz szerelem. A hűségnek nevét is elfelejtik, Tűnő perczekig szeret csak a lány, — Nem lehetek én Argirus királyfi S nem lehetsz te a Tündér Ilonám! Emlékezés. Kinek nevétől megenyhül a bánat S meggyógyul bármily fájó, régi seb, Emlékét annak a kékszemü lánynak Fonják körül lágyan zsongó rímek. Fonják körül szerelmesen esengve, Mint tó virágát ringó parti fák És zúgjanak lágyan, fülébe csengve Valami édes, halk melódiát. el nem fogadja s a szükséges hitelműveletre nézve intézkedik. Ez a véghatározat, mely az ügyet véglegesen döntésre viszi, azután nemcsak felebbezhető, hanem felsőbb jóváhagyásra is szorul. A vármegyei közgyűlésnek azonban más a felfogása; a törvényhatóság szerint mind az elősorolt hat képviselőtestületi határozat és véghatározat felebbezhető s e felfogásával, azt hisszük, a leghatalmasabb lökést adta a város önállósitási törekvéseinek. Hiszen elképzelni is borzasztó, hogy egy oly város, mint a minő Nagybánya, melynek képviselőtestülete oly magas fokú intellígeü- cziával bir, hogy bátran állítható bármely vármegye törvényhatósági bizottsága mellé, minő szerfölött alárendelt és megkötött helyzetben van a vármegyével szemben. Tegyük fel, hogy a város képviselőtestülete mind a hat elősorolt határozatot és véghatározatot nem is nagy többséggel, aminthogy történt az első három pontnál, de 123 szavazattal hozta volna 1 szavazat ellenében (a városnak ösz- szesen 124 képviselőtestületi tagja van.) Az egy szavazat birtokosa felebbezi mind a hat határozatot. A jelenleg szőnyegen forgó felebbezés sorsából láthatjuk, hogy nyolcz hóna,pra, volt szükség mig a kérdésben a vármegye döntött. Ezt véve zsinórmértékül, ha a vármegye felfogása helyes, a beadott hat felebbezés elintézése épen 48 hónapot vesz igénybe vagyis a város közel öt évig hozzá sem foghat a városi nagyszálló építéséhez; nem foghat hozzá akkor, midőn naponkint körülbelöl 100 korona kárt szenved a város addig, mig az uj szálló fel nem épül s a midőn az ipar és kereskedelem verejtékezve érzi nagyszálló hiányában az idegen forgalom nagymérvű csökkenését. Bármennyire is tiszteletben tartjuk az egyéni meggyőződést, de ki kell mondanunk, hogy pyrrhusi győzelem volt az, melyet a íe- lebbezés a törvényhatóság termében aratott s mi ezen győzelmet is inkább a törvényhatóság hangulatával motiváljuk, épen úgy, mint hangulat dolgának tartottuk azt is, midőn az üveggyár ügyét annak idején az állandó választmány 10 — 12 tagja Stoll Béla és Révész János hangulatos beszédeinek hatása alatt egyhangúlag elvetette, másnap a közgyűlés 10-12 tagja dr. Vass Gyula és Bálint Imre hangulatos beszédeinek hatása alatt egyhangúlag megszavazta. Ismételjük, hogy mi a vármegye határozatát legkevésbbé sem fogjuk fel tragikusan, legfölebb csak annyiban, hogy az építés idejét ismét sikerült valamivel elodázni, legalább is Légvárak. Az ember építget gyermekkorában Gondozva, féltve kártyavárakat. Kicsiny szivében milyen boldogság van, Pár perczig hogyha épen megmarad. Ifjú korában légvárakra tér át S építi őket szakadatlanul, S építi őket egész életen át, Mert mindig, mindig újra porba hull. Ha már eljön a férfi kor határa, Légvárromok közt ábrándozva jár, És csendesen belátja vén korára: Tartósabb volt mégis a kártyavár! Lakodalmas háznál. Lakodalmas háznál Sok vendég ül sorba, És egy halvány ifjú Pohárköszöntőt mond Ifjú menyasszonyra. Nem tudják, hogy inért sir, Nem tudják, mi bántja, De mikor bevégzi, Menyasszony is, ő is Zokognak utána . . .
