Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-04-04 / 14. szám
1907. április 4. NAGYBAN Y A 3 annyi idővel, mig a kormányhatóság a vármegye határozatát hatályon kiv ül helyezi. De ha majd nem irkafirkálunk annyit s személyesen fogunk ez ügyben eljárni, ezt az időt is sikerülni fog a minimumra leszorítani. A vármegye határozatából kifolyólag pedig vagyoni felelősségről beszélni, vagyis arról, hogy most már a részletes tervek s költség- vetések elkészítésének költségeit a határozatot hozó képviselőknek kell megfizetniük, legalább is nevetséges. A közgyűlés nagy többsége Stoll Béla indítványára az 1901. évi XX. t.-czikk 8. §-ának b) pontja alkalmazásával hozta meg határozatát, mely szerint a határozat íelebbezésre való tekintet nélkül végrehajtható, ha fontos közérdekből vagy közveszély avagy helyrehozhatatlan kár elhárítása czéljából a határozatnak haladéktalan foganatosítása szükséges. Nem elég ok az a határozat azonnali végrehajtására, hogy a város naponkint mintegy 100 korona kárt szenved? S ha ez elég ok s azok ellen, kik legtisztább meggyőződésükből s a város ügyei iránt érzett igaz szeretetökből e határozatot hozták, a vagyoni felelősség mégis meg volna állapítható, bizony mondjuk, hogy mind kötni való bolond ember az, a ki a közügyek intézésében résztvesz, mert felebbező mindig fog akadni s mindig támadhat oly hangulat, mely a város cirkulusait halomra dönti. Küszöbén állunk az uj képviselőtestület megalakulásának. Szivünkben városunk felvirágoztatása, előhaladása iránt érzett forró óhajjal és nem csekély aggodalommal kérünk mindenkit az erők tömörítésére. Fogjunk kezet mindazon korszakos alkotásoknak megvalósítására, melyek megoldásra várnak, hiszen a nagy munkában mindnyájunk egyetértő közreműködésére szükség van. Az olyan pyrrhusi győzelmet, pillanatnyi sikert, minőt a legutóbbi íelebbezés aratott, csak a város egyeteme sínyli meg. A legyőzöttek felebbezővel együtt mi vagyunk mindnyájan, kiknek e város falai között élni és halni kell. Vajha, a folytonos torzsolkodás helyett a feltámadás ünnepe meghozta volna nekünk is a béke olajágát! A Vöröskereszt-Egyesület cabaret-estélye. Nem egy fényesen sikerült mulatság volt már a télen, sok-sok leánysziv gondol vissza rájuk titkon, édes gyönyörrel, azonban a Vöröskereszt-Egyesület cabaret-estélye méltó befejezéséül szolgált az idei báloknak. A pazar világitásu, gyönyörűen feldiszitett teremben a temérdek szebbnél-szebb leány ízléses ruhája, a fiatalemberek frakkja, itt-ott tiszti uniformis, bányász diszruha oly érdekes tarkaképpé olvadt össze, hogy mikor Ádám Józsi bandája, meg a bányász-zenekar váltakozva, szünet nélkül játszotta a szebbnél szebb táncz- darabokat, szinte egy fővárosi nagy bálban képzelte magát az ember. Hát még a remekül díszített bufíet, hol kedves leányarczok árultak italt és mindenféle édességet; legnagyobb édességük azonban megvesztegető mosolyuk volt, melylyel kinálgattak, hogy igy a könnyebben felülő fiatalembereket és öreg urakat gavalléros feliilfizetésre csábítsák. Hogy az estély minél elegánsabb legyen, a környékbeli gentry is nagy számmal jelent meg, sőt Szatmárról is sokan lerándultak, köztük tisztek, kik csillogó egyenruhájukkal pompásan beillettek a báli milieube, pedig ezt nekünk ritkán van módunkban látni. A siker előmozdításában számosán fáradtak. Az oroszlánrész azonban az egyesület elnö- I két: özv. Turman Olvérnét, továbbá Újhelyi ! Hugónét, Kádár Antalnét és SzeMemy Geyzá- nét illeti, kik a jótékony bazárban a rendező és felügyelő tisztet töltötték be. A terem igazán kedves díszítése György Gusztáv és Smidt Jenő érdeme. Szinte paradicsommá változtatták a termet, teles-teli volt fenyőgalylyal és csinált virággal, melyek alatt a százszor szebb élővirágok : a bájos leányok lejtették hévvel a tánczot. Lovag Berks Leóról és Lakatos Ottóról i sem szabad megfeledkeznünk. A gondot okozó | i rendezői szerepet ők töltötték be. Nem lehet ; azt elképzelni, mennyit kell lótnia-futnia, mennyi bosszúságot kell elnyelnie a rendezőnek. Könnyű I az eszmét megadni, de aztán azt kivinni, nagy i feladat. Szereplőket felkérni, de úgy, hogy senki meg ne apprphendáljon; mikor ez nagyon nehezen sikerül és a rendező önelégülten dörzsöli a I kezét: no ez nagyszerű lesz, kitűnő . . . remek I stb., egyszerre jön a hideg zuhany: az egyik i szereplő bányai jó szokás szerint lemond, fel- ; mond, visszamond. Most meg van a baj, segít rajta a szegény rendezői fej úgy, ahogy tud. De ez csak egy a sok bosszúságból. Próbálja meg egyszer a rendezést valaki, akkor igazán méltányolni fogja az előbb említett urak áldozatkészségét. Az ügyesen összeválogatott műsor a legutolsó számig megnyerte a közönség tetszését. Ocsái d Böske édesen csicseregte, vagy kifejezését használva, „csacsogta“ el Borbás Géza prológnak indult szellemes monológját. Bátor i fellépését, rutinos előadását, kedves megjelenését szűnni nem akaró taps jutalmazta s szerzőt is zajosan megéljenezték. Kurucz János zeneszerző és zongoravirtuóz egy Wagner fantáziát és utána saját szerzeményű balladáját adta elő bámulatos technikai készséggel, mély zenei felfogással. Valóban sze- j rencsének lehet nevezni, hogy a rendezőség i egy ily nagyképzettségü és tehetséges művészt i nyert meg ez estélyre. Még egy számul szintén I saját szerzeményét, magyar rapsodiát adott elő tűzzel és érzéssel. Mikes Anna és Váradi Jolán Mendelssohn két dalát énekelték duettben, Szőke Béla zon- gorakisérete mellett. Nem egyszer volt alkalmunk hallani Mikes Anna lágy, behízelgő szoprán hangját és Váradi Jolán tömör és mély altját. Mindig a legnagyobb bámulattal teltünk el műkedvelő énekesektől nem várt finom előadásuk alatt. A mai estélyen is hívek maradtak szokásukhoz s a közönség zajos tapssal adott kifejezést tetszésének, úgy, hogy ráadást is kellett énekelniük. Majd egy specziális magyar hangszerben gyönyörködhettünk. Sok ember csak a nótából I ismeri, hogy van a világon olyan valami hang- ! szer, melyen a pusztai juhászbojtár sírja el a í holdvilágnak estenden szerelmi bánatát. Csodá- I latos is, hogy lehet abból a hatliku kis szerszámból: a tilinkóból oly kedves melódiát kicsalni. Dr. Vass Gyula virtuóz ezen a kis i hangszeren. Örömmel hallgattuk szép játékát, j csak azt sajnáltuk, hogy nagyon rövidre szabta, j de hogy saját Szavait idézzük: „ez nem szónoklat. “ Egyik kimagasló pontja volt az estnek Német Gyulának, városunk szülöttének éneke. Remek, férfias csengésű, tiszta, tömör hangja elbájolt mindenkit s a jó iskola hatása máris meglátszott rajta, mert modulálás és előadás tekintetében nem hagyott kívánnivalót. Opera- j énekessé való kiképzését bizton remélhetjük és ! a bányaiak lassan-lassan büszkék lehetnek, mert ! városunk a jó énekesek szülőföldje. Bizony Bertrám elbújhat mellette. Németet Szőke Béla kisérte zongorán kiváló preczizitással. Hallottunk ezután egy gyönyörű produk- I cziót: fiitytyszólót zenekar kísérettel. Kérem fütyülni mindenki tud, (ép úgy, mint verset irni, meg gyógyítani), de művésziesen, ahhoz már nagy virtuozitás kell. Hajnóczy Sándor bebizonyította, hogy a fütyülés is lehet művészet. Minő bensőséggel fújta, hogy czifrázta, sőt a hallgatóság nagy ámulatára duettet is fütyült. Oly nagy tetszést aratott, hogy a közönség lelkes óvácziójára programmját ki kellett ! bővítenie. Végül Szentmiklósy Dusi és Haransz Gyula dialógot adtak elő. A darab megválasztása kissé szerencsétlen volt, ez okozta, hogy a szereplők nem érhették el azt az eredményt, a melyet ügyes előadásuk és igyekezetük megérdemelt volna. Pedig mind a ketten kitettek magukért, sőt atyamesterük: Virág Lajos is eleget fáradozott a sikeren. Lelkesen megéljenezték őket. Előadás után megkezdődött a táncz s általános jókedv mellett bizony reggel fél hatig tartott. Az első négyest 40, a másodikat 25 pár tánczolta. Járta a boszton és a csárdás váltakozva, még szünórát is alig tartottak a jókedvű tánczo3ok. A tánczestély sikere érdekében nagyban 1 fáradozott a nagybányai „Ifjúsági Kör“ is. Itt adjuk a megjelentek többé-kevésbbé teljes névsorát. Asszonyok: Újhelyi Hugóné, Makray Mi- I hályné, Ocsárd Károlyné, özv. Várady Gyuláné, j Lakos Imréné, Wiessner „Richárdné, Bajnóczy Sándorné, Hunteszhagen Ödönné, Bommersbach Péterné, Mihalik Gézáné, Teleki Béláné, Prickné I Kosztka Viktória, Szentmiklósy Józsefné, Virág 1 Lajosné, Kun Ella, Német Mihályné, Muzsnay I Ferenczné, Cziffermayer Lőrinczné, Altnéder I Ferenczné, Mikes Jánosné, Fülep Imréné, Kupás Mihályné, Csüdör Lajosné, Martiny Istvánná, I özv. Penty Albertné, Jamnik Viktorné, Gurszky Jánosné, Kádár Antalné, Smack Istvánná, Dr. Vass Gyuláné, Smidt Jenőné, Harácsek Vil- I mosné, Radó Pálné, özv. Kádár Lászlóné, özv. I Turman Olivérné, Csaba Adorjánná, Alföldy Zoltánná, Báthory Gusztávné, özv. Virág Bá- lintné, Gábor Sándorné. Leányok: Hendrey Ilonka, Ocsárd Böske, I Váradi Jolánka, Szaitz Irénke, Berksz Emmyke, ■ Torday Mimiké, Szentmiklóssy Dusika, Nagy I Lujzika, Stecz Erzsiké, Szécsényi Janka, Nagy Ilonka, Mikes Mádika, Gálfy Ilonka, Gálfy Aranka, Csüdör Marcsa, Penti Piroska, Jamnik Etelka és Margitka, Gurszky Lujzika és Miczike, Fürst Irmuska, Oblatek Juczika, Zsembery Ilonka és Margitka, Molcsányi Adél és Lili, Leuba Valér, Waigandt Anna, Véber Elza, Farkas Elza, Bohacsek Margit, Radó Irénke, Kádár Zsóka, Kende Mariczi, Madarassy Olga, Csaba I Kara. Prolog.*) — Irta: Borbás Oéza. — Elismerés, hála lészen annak bére, Ki balzsamirt nyújt a rokkantak sebére, Ki az éhezőnek kényért ad szájába, Árvák s özvegyeknek tettel kél pártjára. : Vöröskereszt-Egylet folyton ezt cselekszi, Áldásos kezével a könnyet letörli. Most is, hogy jót tegyen sok-sok száz lszegénynyel, Ide csalt bennünket kabaré-estély ly el; Szerény fillérjeink vagyonát növeljék, tíyánioltinak annál több segítség teljék. Mi is a kabaré? Nehéz megfejteni, Nagy fejtörést okoz, bogos csomó . . . De ni Ott a műsor, ad az felvilágosítást, Bizton megtudhatunk belőle egyet-mást. Varieté-féle, tarkaszinpad fajta, Hölgyeim, uraim, mulathatnak rajta. Hogy mi minden lészen, kiváncsiak talán, Elmondom, beír ott van a programúi oldalán. Zongora, fütty, hárfa, lilánké, meg nóta, Ilyet nem láttak itt régi idő óta. I Sőt, {fiatal urak, ne fussanak széjjel,) \ Táncz is leszen majd a kabaré végével. Színdarab is volna, sajnos színpad nincsen, I Nagyon kell őrködni ilyen drága kincsen, (Rámutat a kaszinóra) Láthatja mindenki, hogy mik a kabarék, Röviden megfejtve: művészi habarék. Hogy mik a kabarék .. . kabarék . . . habarék . . . Belehabarodtam, nem tudom folytatni, elfelejtettem. Higyjék meg, nem is csoda. Szerző ur oly rémséges rossz klappanciákat szedett össze elég szerénytelenül versnek nevezett elmei torzszülöttjében, hogy már tanuláskor mindig az motoszkált fejemben: Böske, Böske, ebbe belesülsz. S im sejtelmem valóra vált. Nem tesz semmit. Nem azért tartozom a gyengébbnek csúfolt nemhez, hogy néhány perczig ne tudnék magamtól beszélni. Legyenek nyugodtak, bízzák csak rám. De miről is beszéljek, csak a tárgy megvolna. Igen . . . A múltkoriban, mikor a levélhordó megjött, történetesen a mamának dolga volt a konyhában s a leveleket én vettem át, igy képeslapjaimhoz nem jutottam csak szemelvényekben, mint mikor a mama kezébe kerül *) A vöröskereszt-egyesület cabaret-estélyén előadta Ocsárd Böske.
