Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1906-12-13 / 50. szám

EUflzetéil árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szára ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon.

Felelős szerkesztő:

ÉGLY MIHÁLY.

SzerkesztSség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a 1 árközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések lelvétetaek Morvay Gyula kiHyvayomdájábaa Is: Hátér 14,

Stoll Gábor.

Deczember 12.

Mély meghatottsággal, borongó szívvel, a részvét igaz fájdalmával és gyászával tekintünk az ujonan hantolt sírra, melyben immárStollGábor alussza csöndes, örök álmait.

A remény halvány sugára, mely az aggódó szivekre vetett néha egy-egy csipetnyi fényt, végsőt lobbant; a kálvária- ut, melyen hónapokon át görnyedezett nehéz keresztje alatt, véget ért a temetőben.

Vigasztalanul sötét éj borult szeretteire s Nagybánya társadalma megrendülve, sajgóan érzi a nagy csapást, mely elhunytéval városunkat érte.

Hiszen Stoll Gábor élete annyira összeforrt Nagybánya közéletével, hogy az ő életrajza úgyszólván néhány kiszakított lapját képezi városunk annaleseinek legutóbbi évtizedeiből.

Nemes alakját szeretet és tisztelet övezte életében s most, hogy örökre elvesztettük, az elmúlás szinte mithikus fényességben álló piedesztálra állította őt.

Siratjuk az embert, kinek keblében páratlanul jóságos szív dobogott, mely a gyűlöletet nem ismerte, melyből csak szeretet áradt.

Siratjuk a hű barátot, kinek baráti jobbjában soha senki sem csalódott.

Siratjuk a nemes, érinthetetlen, puritán jellemet, mely régi tisztes idők tisztes férfiainak alakjait hívja emlékünkbe.

Gyászoljuk a nemes ideálokért lelkesedni tudó férfiút, kinek élete ideális lelkületével költőiesen szép, harmonikus volt mindenha.

Gyászoljuk a forum kiváló, önzetlen, fáradhatatlan ügybuzgóságu s minden áldozatra kész vezéremberét, ki évtizedekre rugó munkásságával soha el nem múló emléket emelt önmagának.

A közélet harczaiban, legyenek fegyvereink bármily nemesek, czéljaink, törekvéseink bármily tiszták, önzetlenek, sebeket osztogatunk és sebeket kapunk, melyek sokszor égetően fájnak. A népszerűség szeszélyes forgataga sokszor fölemel, sokszor mélyen letaszít bennünket. Uj barátok támadnak mellettünk, mig régi, meghitt barátok hagynak el a küzdelemben. A heves tusákban néha föl-fölfrecs- csen a sár is s egy-egy csöppje néha tiszteletre méltó férfiak hótiszta jellemére hull.

Stoll Gábor mindig a legelső sorokban állott. Nem harczolt, hanem szeretettel vezetett. Sebet soha nem ütött senkin s attól tiszteletre méltó, vonzó, rokonszenves egyénisége őt magát is

megvédte. Még ellenfelei sem voltak, csak barátai. Szeplőtelen jellemét pedig semmi tajtékzás el nem érhette. A béke jegyében fogant meg s végződött az ő közszereplése.

Egyéniségének e ritka kvalitásai képezték az ő bűvös talizmánát; szelídsége, jósága, fenkölt gondolkozása emelték mifölibénk s adták kezébe a vezéri botot.

A mélységes gyász első napjaiban, frissen hantolt sírjánál egész nagyságában érezve a vesztességet, mely társadalmunkat érte, az űrt, melyet maga után hagyott, igy rajzolódik meg előttünk az ő nemes alakja s élni fog emlékezetünkben hosszú időkig!

Váradi Stoll Gábor régi nemes családból, mely Felsőbányáról eresztette át gyökerét városunkba, 1847. február 24-én született.

Édes atyja: Stoll Adolf 1839-ben jött Nagybányára, hova kincstári uradalmi tiszttartónak, vagy mint az időben czimez- ték, kincstári udvarbirónak nevezték ki s midőn e tisztséget megszüntették, csakhogy Nagybányán mai adhasson, a kincstári főpénztárnál főellenőr iett. '

A szülei háznál Stoll Gábor a leggondosabb nevelésben részesült s már ifjú korában igen nagy hatással volt reá nagybátyja: lovag váradi Stoll Károly erdő és bányatanácsos, ki később a nagybányai kerületnek tizenöt éven át országgyűlési képviselője volt.

Stoll Gábor középiskoláit Nagybányán, Kolozsvárt és Nagyszombatban végezte, majd a jogot Budapesten és Bécsben hallgatta s 1873-ban az ügyvédi vizsgálatot kitűnő sikerrel letette.

Közpályáját 1872-ben, mint gyakornok a budapesti királyi ítélőtáblánál kezdte meg, hol csakhamar tanácsjegyző lett s 1875-ben pedig a közjegyzőségek szervezésekor városunkba kir. közjegyzőnek nevezték ki.

Harminczegy éven át viselte kiváló szaktudással, széles ismeretkörrel közjegyzői tisztét s ez idő alatt nemcsak a közönségnek, de pályatársainak is osztatlan tiszteletét és becsülését vívta ki. Sokszor igen kényes hivatalos ügyekben nyert magasabb helyről kiküldetést s az ő jó szivének mindig sikerült a legkényesebb ügyeket is általános megelégedésre megoldania.

Hivatalos elfoglaltsága mellett élénk, tevékeny részt vett társadalmi életünkben is s alig van oly kulturális intézményünk, melynek megalakításában, vezetésében, irányításában részt ne vett volna.

Nagy múlttal dicsekvő Kaszinó-egyesületünknek tiz éven át volt az elnöke s annak felvirágoztatása körül oly nagy érdemeket szerzett, hogy amidőn az elnöki székből a Kaszinó ismételt kérelme daczára

is visszavonult, a közgyűlés örökös tiszteletbeli elnökének választotta meg.

Ott volt a Vörös kereszt-egyesület nagybányai fiókjának életrehivásánál s először mint választmányi tagnak, később mint az egyesület elnökének kiváló része van abban, hogy a fiatal egyesület máris oly számottevően szolgálhatja a jótékonyságot.

A nagybányai muzeum-egyesület megalakításában is hervadhatatlan érdemeket szerzett magának a megboldogult. A muzeum létesítésének eszméjével már 1882-ben találkozunk, de az első évek munkája az eszmének inkább hírlapi lan- szirozásából állott, mely hírlapi agitáczió- nak dr. Schönherr Gyula volt lelkes, fáradhatatlan harczosa; midőn pedig az eszme eléggé megérett a megvalósulásra, Stoll Gábor volt az, ki 1898. augusztus 29-ére a saját inicziátivájából bizalmas értekezletet hivott össze a muzeum ügyében s ez értekezlet az ő elnöklete alatt 32 tagból álló bizottságot küldött ki mindazon jogokkal felruházva, melyek az előkészítés, a szervezés munkálatainak sikeres elvégzésére szükségesek.

E bizottság Stoll Gábor elnökletével valósította meg a muzeum eszméjét, úgy, hogy már 1900. év augusztus 23-án a muzeum-egyesület végleges alakuló ülését is megtarthatta.

Hosszú éveken át viselte az iskola- , szék elnöki tisztét s elnöke volt az állami I polgári leányiskola mellé kinevezett gondnokságnak, melyet utóbb az elemi iskolák államosításával uj tagokkal egészítettek ki.

Elnöke volt a régi, még a Tisza István miniszterelnöksége előtti szabadelvű I pártnak s a nagybányai részvénytakaréknál szintén az elnöki tisztet töltötte be.

A városi képviselő-testület egyik legrégibb s legmunkásabb tagját vesztette el a boldogultban, ki mint vármegyei bizottsági tag is nagyon számottevő tényezője volt a törvényhatóságnak.

Valóban bámulatos, hogy gyönge fizikuma mellett ily sokoldalú s fárasztó szerepkört töltött be társadalmi életünkben s minden tisztségét ritka kötelességtudással teljesítette. Pedig az utóbbi években már gyakorta betegeskedett.

Betegsége mintegy két hónappal ezelőtt, nemsokára bálványozásig szeretett Tibor fia esküvője után támadta meg súlyosabban. A gyilkoló kór ágyba döntötte, honnan nem is kelt fel többé. Társaságban úgyszólván fia esküvőjén jelent meg utoljára. Az esküvőn mondotta azt a könnyekig megható szép beszédet, melyet hattyúdalaként a fiatalokkoz intézett, mely tele volt a szülői szeretet sugárzó melegségével, a családi élet szívhez szóló, édes poezisével.

Ami azóta történt, már csak csöndes