Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-12-13 / 50. szám
1906. deczember 13. hö ö-án demean ó órakor férfias megadással viselt hosszas szenvedés után visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. A halál hire bár nem jött váratlanul, mégis városszerte nagy megdöbbennést keltett. Még az nap délután a városházán, a Kaszinó és Polgári kör, a városi takarékpénztár, a nagybányai részvénytakarékpénztár, az állami elemi iskolák s az állami polgári leányiskola épületein gyászlobogók hirdették a lesújtó gyászesetet. Az elhunytat nagy halotti pompával a gyászház szalonjában ravatalozták. A nagy, tágas szalont gyászdraperiák borították el teljesen s a lépcsőzetes ravatalon, melyet a kandeláberek s gyertyák sokasága világított meg kékesszinbe játszó fényességgel, vas antik koporsóban pihent a megboldogult. A délszaki növények és koszorúk sokaságának élő virágai nehéz illattal töltötték meg a gyásztermet s a megható kép, melyet a virágerdő között emelkedő ravatal nyújtott, minden részvétlátogatónak könnyeket csalt a szemébe. A ravatalra koszorúkat helyeztek: Gábornak — Erzsi. Kedves jó apánknak — Edith és Kálmán. Imádott apánknak - Ilonka és Tibor. Nagyapának — Judit és Erzsiké. Emléked kedves marad előttünk - szerető öcséd és családja. Felejthetetlen Gáborunknak — Adolf, Mimi gyermekeivel. Kedves Gáborunknak — Ilka és Károly. Forrón szeretett Gáborunknak — Adolf, Ottó és Mari. Kedves Gáborunknak — Mama, Ida, Béla, Szeretett Gáborunknak — Irén és Tóni. Isten veled — Dalma és Feri. A szeretett jó barátnak — Molcsány Gábor. Felejthetetlen régi kedves kartársunknak — debreczeni közjegyzői kamara. Gondnoksági elnökének — polgári leányiskola. Szeretett közjegyzőnknek — nagybányai ügyvédek. A hü barátnak — Feri. A jó Gábor bácsinak - Etelka. Őszinte ragaszkodása jeléül — Waigandt Anna. Kedves jó Gáborunknak — Katicza és Hugó. Drága jó Gábor bácsinak - Aranka és Elma. Őszinte részvétünk jeléül — Schönherr család. Feledhetetlen elnökének — a Kaszinóegyesület. Feledhetetlen főnökönek — az irodaszemélyzet. Igaz részvéttel — Szókéné és fia. Gábor bácsinak — Miklós, Rózsi, Mártha. Stoll Gábornak — Lovrich család. Szeretett jó Gábornak — Georgine. Feledhetetlen Gáborunknak — vigasztalhatatlan bátyád: Lajos és Emma. Emléked örök — Gyika Árpád és családja. Szereteted feledhetetlen - Asbóth Aladárné és családja. Gábor bácsinak — Zelenka Lajos és neje. Emléked feledhetetlen marad előttünk — nagybányai részvénytakarékpénztár. A szerfölött díszes, gyönyörű koszorúk között a részvénytakarékpénztár fenyő- galya volt a legegyszerűbb, azonban meghatóan értékessé tette az azt alapitó levél, mely a fenyőfára rá volt erősítve. Ez alapitó levélben a részvénytakarékpénztár az állami polgári leányiskola részére, mely annyira az elhunyt szivéhez volt nőve, Stoll Gábor nevére nagyobb összegű alapítványt tett. Nem küldött koszorút a ravatalra a Vöröskereszt-egyesület, melynek választNAGYBÁNYA _ összeget karácsonyKor Stoll Gábor nevében osztja ki a szegények között. Mig Stoll Gábor a ravatalon pihent, a részvétlátogatók egymást érték s a szívfacsaró jelenetek nem egy ízben megújultak. Temetésére városunkba érkeztek: Matolay Gábor törvényszéki biró nejével, Matolay Károly orvos nejével, Stoll Károly, dr. Gámán Béláné, nemkülönben Felsőbányáról s a közeli vidékről is igen számosán. A boldogultat f. hó 10-én délelőtt 11 órakor temették. Városunk már rég ideje nem látta a gyásznak, részvétnek oly impozáns megnyilatkozását, mint e végtisztességen. Ott volt az egész város minden rangkülömbség nélkül, hogy utolsó Isten hozzád-ot mondjon szeretett halottjának. A gyászszertartást a nagy gyászpompával feldíszített halottas teremben Szőke Béla h. plébános végezte káplánjai segédletével, melynek bevégezte után Mladeiovszky díszbe öltözött emberei leemelték a ravatalról a vas antik koporsót s követve a kivont kardu testőrségtől, a gyászdraperiákkal bevont előcsarnokon s lépcsőházon keresztül a négy fogatú üveges gyászkocsira helyezték. A gyászkocsi előtt a koszorús kocsi haladt, melyen alig fért el a sok koszorú A koporsóra csupán csak a család koszorúit helyezték. Nemsokára azután megindult az összes harangok zúgása mellett a gyászmenet. A gyászkocsit a városi hajdúk, Mladeiovszky testőrei és lámpavivői vették körül, mig azt a család férfi tagjai s a részvevő közönség s a kocsik nagy sokasága követte. A merre a gyászmenet elhaladt, az utczák gyászfátyollal körülvett lámpáit meggyujtották. A temetőben ismét beszentelték a koporsót s Szőke Béla megható imája után a Stoll-család temetkezési helyén örök nyugalomra helyezték. A gyászoló család a következő gyász- jelentést bocsátotta ki: Alulírottak mélyen megtörődött szívvel jelentik, hogy a forrón szeretett jó férj, imádott jó apa, jóságos nagyapa, felejthetetlen testvér, sógor és rokon, váradi Stoll Gábor nagybányai kir. közjegyző áldásos életének 60-ik, szeretetlen eltöltött házasságának 30-ik, közjegyzői működésének 31-ik évében, f. hó 8-án d. u. 3 órakor, megerősödve az üdvösségünkre rendelt szentségekkel, hosszas szenvedés után elhunyt. Kedves halottunk földi maradványait f. hó 10-én d. e. 11 órakor helyezzük örök nyugalomra s az engesztelő szent misét f. hó 11-én d. e. 10 órakor mutatjuk be jó leikéért az Egek Urának. Nagybánya, 1906. évi deczember hó 8-án. Béke poraira! Áldás emlékezetén! Stoll Gáborné sz. Girsik Erzsébet neje. Váradi Stoll Lajos, Szabó Adolfné sz. váradi Stoll Mimi, váradi Stoll Béla testvérei, családjaikkal. Dr. Stoll Tibor és neje borosjenői Kádár Ilonka, Stoll Edit és férje breznói Prihradny Kálmán, gyermekei. Prih- radny Judit, Prihradny Erzsiké, unokái. Lovag váradi Stoll Jenő, gartenthali Smidtshausen Otti és Mária unokatestvérei. A nagybányai részvénytakarékpénztár külön gyászjelentést adott ki. Az engesztelő szentmisét az elhunyt lelki- üdveért f. hó 11-én délelőtt tartották meg. Ez alkalomra a szentély meglepő gyászpompával volt díszítve. A gyászmisén a család, a rokonság tagjai s igen nagy közönség volt jelen. Dr. Földes a munkásmozgalmakról. Dr. Földes Béla országgyűlési képviselőnk a kereskedelmi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával nagyobb szabású beszédet mondott, melyben főleg a munkásmozgalmakkal foglalkozott. A beszéd igen nagy sikert aratott sat. ház összes pártjai szinte tüntető helyesléssel és tetszéssel fogadták. Olvasóinknak vélünk kedves szolgálatot tenni, midőn e beszédet, mely széleskörű tanulmányokon s a munkáskérdések alapos ismeretén épült föl, egész terjedelmében bemutatjuk. T. ház! A kereskedelemügyi tárcza tárgyalásánál a miniszter ur kezdeményezéséből annyira előtérbe lépett a társadalmi kérdés, hogy feladatomnak tartom elsősorban megjelölni azokat az álláspontokat, amelyek az itt felhozott intézményekre, illetőleg törekvésekre vonatkozólag felmerültek. Előre bocsátom, hogy nézetem szerint mindannyian, akik itt megjelentünk, a magyar nemzet képviselői vagyunk, akiket az a kérdés, amelyet itt tárgyalunk, sem kapitalisztikus, sem szocziálisztikus szempontból nem érdekel (Elénk helyeslés) és hogy mi azokat kizárólag abból a szempontból Ítéljük meg: mit kíván a magyar nemzet érdeke, mit kíván a magyar nemzet egysége, gazdasági, erkölcsi fejlődése. (Élénk helyeslés.) Megjegyzendő, hogy mikor itt szocziális bajokról, tehát társadalmi betegségekről van szó, az első feladat mindenesetre a diagnózis helyes megállapítása — és azt a hibát követték el többen, hogy nem állapították meg ennek a társadalmi bajnak a diagnózisát — csak ha a diagnózist helyesen állapítottuk meg, akkor foghatunk hozzá a megállapításához annak az eljárásnak, melylyel e bajon segíthetünk. (Halljuk! Halljuk!) Azok a kérdések, amelyek itt felmerültek és amelyek jóformán a sztrájkjavaslattal kapcsolatban érintettek, gyökerüket csakugyan a szakszervezeti kérdésben találják. Én tehát arra fogok törekedni, hogy a szakszervezeti kérdést némileg abba a világításba helyezzem, amelyben én látom, aki foglalkoztam azzal az intézménynyel és különösen annak történeti fejlődésével. (Hallluk! Halljuk!) Tudjuk jól, hogy ez az intézmény Angliából indult ki. Ha vizsgáljuk azt, hogy Angliában tulajdonképen kiknek a avára, melyik munkáscsoport javára létesítették ezt az intézményt, akkor mindenkinek el kell ismernie, hogy itt az a törekvés volt, hogy egy arisztokratikus részét a munkástársadalomnak kiemeljék, amely képes azoknak az önkormányzati feladatoknak megfelelni, amelyek a Trade Union- nal járnak. Ennek a következménye az volt, hogy egyenesen azt kívánták, hogy csak azok a munkások, akik műveltségüknél és minőségüknél fogva nagyobb jövedelemre tettek szert, alapítsák a szakszervezetet, mert a nagyobb műveltséggel és nagyobb jövedelemmel jár először az, hogy csakugyan képesek az ily társulással járó állandó dijakat viselni, mi természetesen nem történhetik meg, ha a munkás ennek fedezetét nem találja meg keresetében. Továbbá csak erről a munkásról feltételezhették azt is, hogy annak elég ideje lesz a szak- szervezet ügyeivel, annak önkormányzati feladataival foglalkozni. Tehát ez egy másik feltétel volt arra, hogy egészséges szakszervezeti élet fejlődjék ki. A harmadik feltétel az, hogy az illető munkás, kapcsolatosan az előbb említettem magasabb kvalifikáczióval, bizonyos tekintetben — ha tetszik ezt a kifejezést használni — monopolisztikus helyzetben van: őt pótolni nem igen lehet. Ilyen emberekkel lehet csakugyan csatába menni s ilyen emberekkel lehet csatákat nyerni és ezek mindenesetre : hivatva voltak a munkásügy érdekében olyan ' mozgalmat megindítani, mint amelynek azután az eredménye az, hogy Anglia létesítette a Trade Union-okat, amelyek a munkások érde- kében működnek. Hozzáteszem még csak azt, hogy mindennek daczára az angol szakszervezeteket bi- j zonyos konzervatív szellem lengette át. Ott a j lényege a feladatnak voltaképen a segélyezés-
