Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1906-04-12 / 15. szám
1906. április 12. NAGYBANYA 3 nasztikus hűsége daczára is — minden törekvése hajótörést szenvedett Metternich herczeg intrikáin. Az erős, elszánt küzdelem jelei meglátszottak már a pozsonyi diéta ülésein azelőtt is, de a késhegyig menő harcz csak ezután következett be. A követek a pozsonyi diétán vívták ugyan elszánt küzdelmüket az akkortájt úgynevezett „elefánt szeliditők“*) titkos aknamunkái ellen, de a szellemi élet szálai mégis az ország szivében, Pesten futottak össze, hol az ifjúság tartá kezében a reformmozgalmak zászlaját. Lázas érdeklődéssel kisérte a pozsonyi országgyűlésen történteket s maga is heves agitácziót folytatott a reform eszmék mellett. A lelkesedés tüzét, melyet a haladó párt nagynevű tagjainak, a pozsonyi diétán tartott fenomenális szónoklatai gyújtottak a szivekbe, még nagyobbra növelték Matternichnek napfényre került fondorlatai. Az ifjúság is eljöttnek látta tehát az időt. hogy ne csak lelkesedjék, hanem hogy akczióba is lépjen. Tervbe vették, hogy a Rákoson egy nagyszabású lakomát fognak rendezni s arra meghívják az összes polgárságot. E lakomán akartak hangulatot csinálni a polgárság körében a reformeszmék mellett s megnyerni őket a maguk részére. Úgy tervezték, hogy e lakomán fogják kihirdetni a népnek, a nemzetnek peticzióba foglalt kívánságait, mely peticziónak a megállapítását az ellenzéki körbe márczius 14-ére összehívott nagygyűlés feladatául tűzték ki. A Rákoson tartandó nagy lakoma napját márczius 19-ére tették. Az Ellenzéki körben már márczius 11-én is ülésezett az ifjúság s e gyűlésen indítványozta Irinyi József, hogy a nemzet kívánságait már előre pontokba foglalják, hogy a nagygyűlésen formulázott követelésekkel állhassanak elő. A gyűlés Jókai Mórt, Petőfi Sándort, Bulyovszky Gyulát, Irinyi Józsefet és Vasváry Pált bízta meg a kidolgozással, kik még aznap, tehát márczius 11-én este a megbízásnak eleget is tettek. A „Mit kíván a magyar nemzet“ ez. prokla- mácziónak e bizottság dolgozata volt első szövegezése. A nagygyűlést márczius 14-én az Ellenzéki körben a polgárság impozáns részvételével meg is tartották. Teljes számmal jelent meg az ifjúság is vezéreikkel együtt. Az ülésen a kör alelnöke, Fényes Elek elnökölt, kinek megnyitó beszéde után Irinyi *) Metternich búsásan fizetett ügynökeit nevezték igy. József terjesztette és ismertette a tizenkét pontot, arra kérve a gyűlést, hogy azt elfogadva, peticzió alakjába terjesszék be az országgyűléshez. Leírhatatlan az a lelkesedés, melylyel az ifjúság a felolvasott pontokat fogadta s mégis a vélemények nagyon megoszlottak a követendő eljárás letett, ugyannyira, hogy az ülésen nem egy viharos jelenet fordult elő. A jelenlevők egy része a legnagyobb lelkesedéssel fogadta el Irinyi javaslatát, sőt tovább menve viharos éljenzéssel fogadták Vasváry Pál azon indítványát is, hogy a peticziót azonnal egy küldöttség vigye fel Pozsonyba az országgyűlésnek. Sokan azonban higgadtságot és komoly megfontolást ajánlottak a gyűlés tagjainak, nehogy az elhamarkodással magának az ügynek ártsanak. Ezeknek szónoka Klauzál Gábor volt, aki azt indítványozta, hogy a tizenkét pontot először az országgyűlés ellenzéki tagjainak mutassák be s ha ezek jóváhagyását is megnyerte, köröztessék az az országban aláírók gyűjtése czéljából. Klauzál azzal érvelt, hogy a peticziónak annál nagyobb súlya lesz, minél többen aláírják. 0 száz és százezer aláírókra számitott. Tagadhatatlan, hogy a jószándék nem hiányzott Klauzál indítványából sem, de a fiatalság jórésze, mely vágyva vágyott a cselekvés terére lépni, hallani sem akart ez indítványról. Zajosan tiltakozott ellene, sőt a gyűlésen hallatszottak olyan hangok is, hogy az aláirók gyűjtése csak ürügy s hogy azzal csak az ügyet akarják elodázni. Végre is igen zajos jelenetek után az elnök Klauzál indítványát jelentette ki elfogadottnak. Irinyi Dániel szavai, ki Vasvári indítványa mellett kardoskodott nagy hevesen, egészen elvesztek a zajban. Némelyek lehangoltan, mások elégedetlenül, ingerülten távoztak a gyűlésből. A sors azonban máskép döntött az indítványok sorsa felett. A történetírók az ezután lejátszódott jelenetekről vagy épen nem, vagy pedig tévesen emlékeznek meg. Az ifjúság egy része, nem tudva megnyugodni a hozott határozatban, a Pilvax kávéházba vonult, hogy tanácskozzék a további teendőkről. Az elégedetlenkedők szóvivője Vasváry Pál volt s melléje sorakoztak a jurátusok is, élükön Sebő Antallal és Gál Ernővel. A tanácskozás azonban itt sem vezetett semmi különösebb eredményre. Körülbelül este 8-9 óra körül lehetett, a kávéház is jobbára kiürült már, de a kávéház közvéleménynek nevezett asztalánál (melynek állandó vendége volt Petőfi is) még mindig izgatottan folyt a beszélgetés. Ott volt: Sebő Antal (pestmegyei nyug. ügyész), Oroszhegyi Józsa, Sükey Károly, Vasváry Pál, Vajda János, Gál Ernő, Bagyinszky Máté, Szikra Ferencz, Bogma Károly, Iránfi (Renn) József (nyug. mérnök Budapest) s né- hányan még a fiatalabb egyetemi hallgatók sorából. Egyszerre nagy robajjal feltárul a kávéház ajtaja s egy úti ruhába öltözött fiatal ember stenori hangon bekiáltja az ajtón: — Uram! Bécsbe kiütött a forradalom! A népre lőttek! A nép barikádokat emel! Pár pillanatra mély csend állott be, meglepetésében először senki sem birt szóhoz jutni, majd mintha vezényszóra történnék, egyszerre harsáné kiáltás tört ki minden ajakról: — Éljen a szabadság! — Szégyen és gyalázat, méltatlankodott Vajda János, hogy a rívó svábok is megelőznek bennünket! — Igaz ! Tovább nem várhatunk mi sem! zúgta lelkesülten a fiatalság. Ekkor egy derült inczidens örtént. — Csináljuk meg a forradalmat még ma! indítványozta nemes hévvel Vajda János. — De mivel kezdjük? — Törjük be Tipula*) professzor ablakait! feleié Vajda János. Az indítvány végrehajtásából ugyan nem I lett semmi sem, de elhatározták, hogy az Ellen- ! zéki körben hozott határozatot semmisnek tekintik s felhasználva a bécsi híreket is, már másnap alarmirozzák a polgárságot. Ugyanakkor elhatározták azt is, hogy a 12 pontot még az éjjel leíratják s már másnap hajnalban a czenzura daczára is kifüggesztik. A bécsi hírekről s az ifjúság határozatáról pedig I még az éjjel értesítik Petőfit és Jókait, hogy j másnap (15-én) már kora reggelen jelenjenek meg a Pilvax kávéházban. Petőfinél és Jókainál a küldetésben Vasváry Pál járt el, mig a 12 pont leírását Sebő Antal vállalta magára. A 12 pont leírását Pavloszky Antal, később sokideig Írnok a táblánál végezte, ki ugyszólva egész éjjel dolgozott rajta, mivel a proklamácziót szép, nyomtatott betűkkel irta le. Másnap (15-én) reggel 7 órakor a nyomtatott betűkkel irt plakát már ott díszelgett kiragaszfva aKigyó-utcza sarkán, hol akkortájt Szilágyi nevű gombkötő boltja volt. *) Tipula professzorra azért haragudott Vajda János, mert megtiltotta, hogy a Rákoson tartandó lakoma aláírási ivet az egyetemen körözzék. tem az önvédelmet, mert láthatatlan erő vonzott a halál felé. De midőn a zsoldosok ide hurczohak és keresztre feszítettek, ekkor elhagyott az erőm, fellázadtam a kínzás ellen és a Te hangod minden félelmet szétoszlatott. Most a kínszenvedés nekem megváltás, — látom megint a gyermeket — hallom a hangját, érzem, hogy közeledem feléje. Majd ha a hegyek árnyéka leszáll a völgybe, majd ha a titokzatos suttogó hangok ébredeznek a félhomályban és fájdalmas panasz remegteti meg a pálmák su- darait, akkor tudom, hogy a titokzatos hangok az 0 hívása; és én gyarló, elhagyott lény, földre borulva azt mondom: Térj vissza te kis gyermek Mathariehből. Sötét éjszaka borult Jeruzsálemre, fenyegető felhők vonultak föl az égen, kisértetesen beárnyalva egész Judát, az egész természetet fellázította az elkövetett hálátlansága az embereknek. Tündérest a Margitszigeten. A hirdetés. Egy szép májusi reggelen hatalmas vérvörös plakátok tűntek fel a hirdetési oszlopokon. Öles betűi már messziről hirdették a kiváncsi járókelőknek, hogy az ezeregyéj regéi közül egy megvalósul: tündérest lesz a Margitszigeten, mely később tündéréjbe, még később tündérhajnalba fog átcsapni. Óh e vérvörös plakát csábításai be nagyon megejtették a sziveket. A hirdetési oszlopok közül valóságos utcai harcok folytak le s boldog volt az a halandó, aki igazi halálmegvetéssel utat törhetett magának a plakátig s gyönyörrel olvashatta a tündérest részleteit. A távolabb állók, sőt még az emeleti ablakokból is távcsővel és kéjjel betűzték a hirdetést. Istenem, mi minden is lesz a Margitszigeten. Bazárok, csárdák, pezsgős pavillonok, cukrászdák, kávéházak, hol Budapest legszebb asszonnyai és lányai fogják a mulatni vágyó közönséget kiszolgálni. Lesznek olasz énekesek, jámbók és cigány- és katonazenekarok; póznamászás és hangverseny, velencei éj a Dunán és dijkuglizás, tánc és ökörsütés, sulydobás és szavalat. Rózsaszüret és bográcsban rotyogó cigánypecsenye, végül kivilágítás és még soha nem látott tűzijáték. Mire az ember a plakát végére ért, majdnem fél ájultan rogyott össze a külső és belső benyomásoktól. A jótékonycél érdekében mindezt a rendezők potom egy forintért nyújtják. A támadás. — Én édes uracskám, találja ki, mi lesz ma ebédre ? -- rontott be a dolgozószobámba nagy életvidorsággal tisztelt feleségem. Egy gondolat villant át agyomon: ennek az asszonynak rejtett céljai vannak! Be akar hálózni. — Rántott leves és krumplis nudli — feleltem nem kis maliciával. (A hitelezőimen kívül minden gyűlöletem ezeké.) — Ah dehogy édesem, felelte negélyesen, majd kitörő örömmel újságolta, rántott csirke és ugorkasaláta. Tartózkodó hidegséggel fogadtam az örömhírt. Nagy dolgot akar ez az asszony, hogy ily öreg ágyukkal dolgozik. — Nos, az én édes uracskám nem is örül? - kérdezte felbigygyesztett ajakkal. Gondteljes felhőket igyekeztem homlokomra varázsolni. — Pedig lássa édesem (itt egy csomó felhőt elsimított homlokomról) én csak a maga kedvét kerestem mindenben. Én csak azt akarom, hogy maga édes boldog legyen. (Itt ismét elűzött egy csomó veszélyteljes felhőt). Én a maga boldogságáért képes vagyok lemondani mindenről, érti édes, még a nyaralásról is.- Igazán? — kaptam el az utóbbi szót.- Igazán! - felelte mély elhatározással. Homlokom ismét felderült, de t. feleségem életvidorsága kissé mintha elborult volna. Hálásan csókoltam meg a kezét s figyelmeztettem, hogy az igazi antik jellemek adott szavukat meg nem másítják soha. S miután a nyaralással egyszer s mindenkorra végeztünk, hogy én se láttassák fukarnak, esküdözni kezdtem, hogy az ő kedvéért én képes volnék még az ég csillagait is megrabolni.- Igazán ? — kapta el a szót.- Igazán ! - feleltem mély elhatározással.- Akkor vigyen el a Margitszigeti tündérestre! - esdeklett ellenállhatatlanul. Hopp! Megvan! Hurokra kerültem! Olasz leány vagy magyar leány ? A tündérest ügye odáig fejlődött, hogy arra nem én fogom elvinni a feleségemet, hanem ő visz el engem oda. Ugyanis szerény házunkat feleségem személyében az a megtiszteltetés érte, hogy felkérték, venne aktiv részt I az ünnepély rendezésében. A jótékonyság I érdekében a legnagyobb készséggel felajánlotta szolgálatait az én utólagos jóváhagyásom reményében. (Aki Hymen rózsalánczait magára öltötte, annak van fogalma az ilyen utólagos jóváhagyások értékéről.) A lehető leghatározottabb, kézzel-lábbal való tiltakozásomnak az lett a végeredménye, hogy most már csak azért is ! megyünk. Igen, de még egy fontos kérdés hevert
