Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1906-01-25 / 4. szám
1006. január lio 2J5. 4-iK szám. évfolyam TÁRSADALMI É2S SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap- közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések kivétetnek Morvay Gynla könyvnyomdájában is: Főtér M» Fordulat? Január 24. A magánélet sokféle keserűsége, nyu- morusága, feldúlt nyugalma legtöbbnyire a szenvedélyesség szomorú és megdöbbentő eredményei s a pillanatnyi felháborodás romboló hatását gyakorta éveken át tartó disszonánczia követi. Mindaddig, mig a magánélet e torzképei a családi ház falán díszelegnek s csak benfentes ismerősök s a házibarátok szánalmas mosolyainak és kárörvendő gondoskodásainak tárgyaiul szolgálnak: a mások portája előtt való tisztogatásra nem vállalkozunk. Mikor azonban a köz- és társadalmi életben is proczessziók vonulnak föl e magasan lengetett torzképek jelvényei alatt s a szenvedélyesség epéje önti el az arczokat; mikor csoportonként a rideg egyéni érdek más és más színű szemüvegét téve föl szarkasztikus gúnynyal tárgyalunk le mindent és mindenkit; mikor az egyik elvakult tömeg által magas piedesztálra emelt bálványt egy őrizetlen pillanatban a másik szenvedélyittas csoport izzé-porrá rombolja; midőn főhivatásúnknak tekintjük, hogy egymást kisebbítsük és véresre marjuk: a köz- és társadalmi élet érintetlenségének és nemes hivatásának védelméből e jelenségek előtt többé szemet nem hunyhatunk. Hálátlan feladatra vállalkozunk; nyomában a meggyanusitás jár, eredménye rendszerint az általános megbotránkozás és elitélés. Most azonban a mi helyzetünk különleges. Az események siettek segítségünkre. Társadalmi életünkön messze túl terjedő, városi közéletünk ügyeit, bajait felette túlszárnyaló számtalan ok szükségszerű, determinált okozata gyanánt ime bekövetkezett hát az az idő, midőn a folytonos, kicsinyes harczok fegyverzaja, a harag, a gyűlölet harcza elnémult' s az egyetértés lobogója alatt nemes önérzettől kipirult arczczal sorakozott mindenki s e város polgárságának akarata páratlan egyértelműséggel nyilatkozott meg. Társadalmi lap lévén, az okokkal, mely a lezajlott képviselőválasztás alkalmával városunk minden rendű polgárságát oly klasszikus egyetértésre bírta, nem foglalkozhatunk; de fölösleges is, a szivekbe vannak Írva e motívumok! Mi csak az érett gyümölcsöt szeretnék leszakítani városunk javára! Szeretnők ezt a lelkesedést, ezt a harmonikus egyetértést, a közügyek iránti fokozott érdeklődést állandóan ébren tartani; szeretnők városunk polgárságát teljes számban mindannyiszor a fórumon látni, valahányszor municzipális ügyeink ápolása, közvágyaink megvalósítása, társadalmi érdekeink megvédelmezése kívánja ! Lakodalmi toron nem szokás ugyan bús dalt énekelni, de egyes fájó remi- niszczencziák olykor-olykor mégis elhangzanak. A tavasz se volna olyan szép, ha nem a rideg tél után következnék. Városunk polgárságának egyetértése, a közügyek iránt való lázas érdeklődése, a barátságosan nyújtott jobbnak testvéries szorongatása sem volna olyan hatalmasan imponáló, gyönyörű látvány, ha nem a gyűlölködő széthúzás, az egyéni érdekek túlontúl előtérbe tolása előzte volna meg. Parlagi hasonlat, de találó, hogy a hangyaboly talán sohasem létesülne, ha az alsóbb rétegekben dolgozó hangyák a munkát azért hagynák félbe, mert reájuk nem süt, nem ontja sugarát a nap. A közügyek kereke is lassabban fordul, a városi és társadalmi ügyek menete is nehezebb lesz, ha a közvetve ható elemek a közreműködés terét nem ott keresik, ahol számukra kijelölve van: a megbeszélésben, az érdeklődésben, a kérésben, a buzdításban, a szolidaritásban, az ellenőrzésben, az anyagi áldozatkészségben ! Kell-e ennél még tágasabb tér? Ez a mező nem a kötelezettség területe, hanem a jogé, a jogosultságé. Az érem másik oldala, a melyben oly ritkán gyönyörködnek ! Pedig a közügyekben való tevékenység ezer formájában rejlő változatosság sokkal megkapóbb, mint a kötelezettség monotom lemorzsolása! Ez a köz- és társadalmi közreműködés élinkiti a közérzés, a köztudat szin- pompáját, elviselhetőbbé teszi a magánélet nyűgös bajait, talpraállítja az elbukottat, ösztökéli a czéltalanul tétovázót és csüg- gedőt, az erők összehatását megkönnyiti s a ki e becsületesen munkált közkörben felemelt fővel jár, nem a mások nagysáA „Nagybanya“ tarczája. Egy különös találkozás. Octave Mirbeau. — Tegnap éjjel éppen mélyen aludtam, mikor valami erős zörej hirtelen felriasztott. Úgy hallatszott, mintha a szomszéd szobában egy bútordarab felborult volna. A kakukos ingaóra éppen négyet huhogott és macskám borzalmas nyávogáshoz kezdett. Felpattantam ágyamból, gyorsan és minden elővigyázat nélkül, egyedül konzervatív meggyőződésem hevével megmagyarázható bátorsággal szakítottam fel az ajtót és beléptem a szomszédos szobába. A szobában szinte fénylett a világosság és rögtön szemet szúrt nekem az, hogy egy rendkívül finoman öltözött frakkos úriember, akinek mellén egy érdemrend is diszlett, drága értéktárgyakat tömköd egy sárga tehénbőr utazótáskába. A bőrönd nem volt az enyém, de a drága értéktárgyak annál inkább és az egész dolog éppen ez ok miatt visszásnak és kellemetlennek tetszett, ami ellen felszólalni is szándékoztam. Nem ösmertem ezt az urat, de amaz arczok egyike volt, akik első látásra is ösmerősnek tetszenek, mintha sétákon, színházakban, éjjeli kávéházakban már találkoztunk volna velők; ama kifogástalanul jól ápolt arczok egyike, akikre első találkozáskor azt mondjuk: — Ezt okvetlenül valamelyik klubból ös- merem. Elvetném a sulykot, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem voltam meglepődve, amint hajnali négy órakor egy frakkos urat találok I nálam, akit biztosan tudom, hogy nem hívtam j meg. De meglepetésem nem zavarta meg az ijedtség vagy harag másfajta érzése, amint ez az ilyen éjjeli látogatásoknál olykor-olykor megesik. A klublovag előkelő fellépése és zavartalan kedélye a legkellemesebben lepett meg, mert meg kell vallanom, nem ezt vártam és sokkal inkább tartottam attól, hogy egy közönséges betörővel akad dolgom s hogy vele szemben jószágaim megvédésére durva erőszakhoz kell majd fordulnom. Amihez pedig a legkisebb hajlandóságot sem éreztem magamban, annál is inkább, mert az ilyen durva erőszak kimenetele igen kétséges. Megjelenésemkor az elegáns, ösmeretlen ur abbanhagyta munkáját és jóakaratu, de gúnyos mosoiylyal szólított meg: — Bocsásson meg tisztelt uram, hogy ilyen udvariatlanul felköltöttem ... De ez nem tisztára az én hibám és nem csupán rajtam múlott ... Az ön bútorai rendkívül érzékenyek és a leggyöngédebb feszitővas érintésétől nagy robajjal széjjel esnek . . . Most vettem csak észre, hogy az egész szoba fel van forgatva. A szekrények fiókjai nyitva és üresen állottak, a tükörablakok bemetszve s kis empire-iróasztalkám, amelyben családi ékszereim és értékpapírjaim őriztem, siralmas állapotban kiterítve feküdt a szőnyegen . . . Egy szóval valóságos rablás ! És mialatt mindezt jól szemügyre vettem, tiszta csengésű hangján megszólalt az én túlságosan korán felkelt vendégem: — O, ezek a modern bútorok! Micsoda törékeny lelkek ezek, nem gondolja ? Úgy tetszik nekem, mintha ezeket is kikezdte volna ez évszázad betegsége és épp oly neuraszté- niásak lennének, mint az egész világ . . . Csöndes, szerény és szeretetreméltó, minden kérkedő sértés nélkül való nevetés tört ki belőle, ami azt a meggyőződést érlelte meg bennem, hogy kitűnő nevelésű emberrel van dolgom. Meg akartam tehát előzni. — Kihez van szerencsém? — kérdeztem és tekintetem nyugodtan követte éjjeli látogatom mozdulatait, mialatt a nyitott ajtókon át berohanó légvonat ide-oda lobogtatta az ingemet. — Uram Istenem! — felelte barátságos hanghordozással a kifogástalan gentleman — a nevem e ,pillanatban talán túlságosan meglepné ... És nem gondolja ön is, hogy tanácsosabb lenne, ha valamilyen, ennél kevésbbé különös alkalommal mutatkoznám be, ami remélhetőleg minél előbb meg is fog történni ? Azután még nyíltan meg kell vallanom, hogy ’ | I B US mm ■ ltj| ff KjS |£J§ S líWk 8 «Hk I ff Im •4 8 8HL I ff |||& B| Tkh pl Bpraf ff «jjra I 8 s^fl ff WMk BfffeSB ff VgjA w59 Hncs RHB b$9b fiScU ff i£&B 8 1*5$?!]™ B^»B ff ®t9í *
