Nagybánya, 1906 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1906-05-03 / 18. szám
2 NA GYBANYA i 906. május 3. mindama nagy tervek rövidesen megvalósuljanak, melyek városunkat fölemelik majd a modern, haladó városok sorába! Az érkezés. Dr. Földes Béla udvari tanácsos, egyetemi tanár, a nagybányai választó kerület függetlenségi és 48-as párti képviselőjelöltje f. hó 28-án, szombaton érkezett városunkba. Méltó fogadására a város már napok óta készült s e fogadást annál impozánsabbá óhajtották tenni, mert képviselőjelöltünket ez útjára elkísérte kedves felesége is. Az érkezés napján egész Nagybánya ünnepi díszt öltött. A bevonulási útvonalon majdnem minden házon nemzeti szinü lobogó lengett s a fellobogózott utczasorok a nap csillogó verőfényében valóban pompás látványt nyújtottak. Az illusztris vendégek a délutáni gyorsvonattal érkeztek, de már jóval a vonat érkezése előtt valóságos népvándorlás indult meg a pályaudvar felé. Szebbnél szebb fogatok robogtak ki a vonathoz, melyeknek nagy nézőközönsége támadt. A bányász zenekar valamivel öt óra előtt a Főtéren állott fel s a függetlenségi és 48-as párt óriási közönség kíséretében zászlók alatt, a Rákóczi-indulő hangjai mellett innen vonult ki a vonathoz, hol már akkor a közönség egészen ellepte a pályaudvart. A mozgalmas képnek igen bájos keretet adott, hogy a fogadásra városunk előkelő hölgyei igen nagy számban jelentek meg. A tulipánszövetségnek ott volt úgyszólván minden tagja. A képviselőjelöltet s kedves nejét Nagybánya küldöttsegileg már Sikárlón fogadta. A küldöttségben részt vettek: Almer Károly, Bertalan Miklós, Fábián Lajos, Gellert Béla, Hanzuhteils Kristóf, Jé;/ János, Mészáros Iván, Nagy János, Oblatek Béla, Szőke Béla, Szász József, Fass Gyuia dr. és Wagner Sándor dr. Az üdvözlő beszédet dr. Fass Gyula tartotta. Azon óhajának adott kifejezést, hogy a mily őszinte szívvel fogadja e kerület képviselő- jelöltjét, ép olyan kedves legyen emléke e fogadásnak. Kárgáti Gizella pedig egy igen szép csokrot nyújtott át Földesnének. Dr. Földes hálás szavakkal fogadta a lelkes üdvözlést. Nem tudta, úgymond, hogy a nagybányaiak lelkesedése már Sikárlón meglepi s ez az igazi, a nemzeti eszmékből fakadt lelkesedés az, mely előtte feledhetetlenné teszi a mai napot. Mikor a vonat a nagybányai pályaházhoz közeledett, felhangzott a bányász zenekar Rákóczi-indulója s az óriási közönség orkán- szerű éljenzésben tört ki. Látva a lelkesedés szinte vulkanikus kitörését, dr. Földes Béla levert olyat! Hiszen most itt van a nagy város kellő közepén, ahol nem teheti azt, amit otthon tett a zagyvaparti réteken. Egyszerre csak lelkében a vigságot megint szomorú bús érzés váltja föl. Miért jött ő el onnan ? Onnan, ahol ha nem is volt semmije sem, de volt napja, levegője, szabadsága. Oh csak még egyszer vissza kerülhetne! Itt megfagy a lelke ezek között a kopár, hideg falak között. Az a tenyérnyi égbolt, amit a nagy házak között lát, az nem elég neki, ezek a kis kassirozott kertek még csak jobban megfájdit- ják a szivét! Eszébe jutott neki az igazi szép természet, odakinn a falun. Ha most kirohanhatna a vasúthoz, megválthatná a jegyet haza, haza kis szülőfalujába. Délre otthon lenne, kifuthatna a rétekre, késő estig be se jönne, csatangolna réten, erdőn, a Zagyvában megfürödnék, azután gyermekmódra bemászna valamelyik gyümölcsösbe, teleszedné a kalapját hamvas gyümölcscsel, majd a bársonyos gyepen versenyt futna a Mátráról lelengedező szellővel, a piczi fürjfiókot végigkergetné a tarlón, nappal színes lepkékre, alkonyaikor zúgva repülő orrszarvú meg szarvasbogarakra vadászna, este azután elfáradva haza kerülne a kis paraszt házba, a hol a jóságos arczu öreg paraszt asz- szony fejcsóválva szidogatja: — Jaj te csavargó! megint nem láttalak egész nap. Már nem mondaná. Nagyon csendes már az a jó öreg asszony! A kis ház sincs meg, semmi sincs meg. Még talán jobb is igy, mintha most is élne kalappal, szótlanul állott meg az első osztályú kocsi plateforineján s láthatóan megindulva nézte a megkapó jelenetet. Perczek teltek el, mig a csönd annyira helyre állott, hogy Torday Imre a város nevében üdvözölhette a képviselőjelöltet. Farkas Sándor nyug. ezredes, a függetlenségi 48-as párt elnöke katonás rövidségü, de frappáns hatású beszéddel tolmácsolta a párt üdvözletét. Hívtunk: jöttél; itt vagy: üdvözlünk! Mint annak a pártnak elnöke, mely kezdettől fogva küzdött a nemzeti eszmékért s küzd most is, üdvözöllek s ha Isten is úgy akarja, mint a hogy barátaid akarják, még sokszor foglak üdvözölni. Isten hozott! Hosszantartó zajos éljenzés hangzott fel az üdvözletre s ekkor a tulipán-egyesület nevében Waigandt Anna köszöntötte Földesnél meleg, formás beszédben. A zugó éljenzés ismét felhangzott s A!mer Vera pedig egy gyönyörű,' hatalmas tulipán csokrot nyújtott át Földesnének, ki szívélyes j szavakban mondott köszönetét. Dr. Földes az elhangzott beszédekre csak röviden válaszolt, meghatva mondva köszönetét az impozáns fogadásért. A pályaudvar előtti tér zsúfolásig tömve j volt fogatokkal, de azért az elhelyezkedés s az elindulás a legpéldásabb rendben történt. Aimer Lajos pompás négyes fogatán Földes Béláné foglalt helyet Waigandt Annával és Almer Verával; utánuk a képviselőjelölt hajtatott Farkas pártelnökkel. A kíséretet mintegy harmincz kocsi képezte. Illusztris vendégüket, kik Bánié István vendégszerető házánál szálltak meg, egészen lakásáig kisérték. A bevonulásnak nagy nézőközönsége volt s az óvácziók az egész bevonulási útvonalon szakadatlanul megújultak. Mikor a Fő-térre értek, a bányász-zenekar ismét rá zenditette a Rákóczi-indulót, melynek hangjai mindaddig harsogtak, mig az utolsó kocsi is el nem tűnt a Hid-utcza torkolatában. A nagy közönség oszlása csak igen lassan j történt s az utczák még az esti órákban is szakadatlanul mozgalmas képet nyújtottak. Földes dr. ünneplése. Dr. Földes Béla és neje tiszteletére Bánts István, a függetlenségi és 48-as párt alelnöke szombaton este fényes vacsorát adott. A vacsorára hivatalosak voltak: Ajtai Nagy Gábor dr., Bertalan Miklós, Fábián Lajos, Farkas Sándor, Gellert Béla, Herezinger Ferencz dr., Makray Mihály dr., Oblatek Béla, Sólyom az édes anyja s egyre várná haza az ő hires fiát, akiből Isten tudja már mi lett! Nagy ur, miniszter, a királynak is ő oszt tanácsokat . . . Hogy mehetne haza kopottan, betegen, hogy mondhatná el, hogy semmi sem lettem, ostoba vagyok, mert szegény vagyok, nem lehetek semmi, mert szegény vagyok . . . Hogy vallaná be neki, hogy napidijas, este meg korrektor egy lapnál, a felesége meg, aki most odahaza a harmadik emeleti nyomorult lakásban fürdeti a legkisebbik gyermekét, közönséges szobaleány volt, akit csak azért vett el, mert igy kevesebbe került a vele való együttélés. Hogy mondhatná azt is el ? Mit szólana hozzá az a szegény öreg asszony, hogy a fia, akihez grófkisasszonyok mennének el, szobalányt vett el ... . Hogy mondhatná mindazt el, hogy mindabból, amit a sors Ígért neki, semmit sem váltott be, hogy az iskoláit is félben hagyta, mert élni kellett, mert kenyér kellett , . . . Jobb az öreg néninek ott a kis falusi temetőben álmodozni az ő kedves egyetlen fia nagyságáról, hírességéről .... Nem, minek menne ő haza? Minek mutogatná magát azok előtt az emberek előtt, akik mind sokat vártak tőle. Nem akarja, hogy sajnálják . . . Nincs neki már otthon semmi keresni valója. Ez az ő otthona. Itt legalább senki sem ösmeri. Nem kell magát senki előtt sem szégyelnie. Az a másik, az a napsugaras, tiszta levegőjű édes otthon, az már mindörökre elveszett. Mindörökre. Ferencz, Simon Aurél, Szőke Béla, Szász József, Teleki Béla, Torday Imre és Fass Gyula dr. Az első felköszöntőt Bánts István házigazda mondotta vendégeire, meleg szavakban ünnepelve dr, Földest és nejét, kik egy csapásra meghódították a nagybányaiakat. Szőke Béla a vendégszerető házigazdát s a ház úrnőjét éltette. Dr. Vass Gyula a függetlenségi és 48-as párt agilis elnökére, Farkas ezredesre ürítette poharát. Almer Lajos lelkes beszédben a függetlenségi párt harezosait éltette, kiknek a mai nap köszönhető. Sólyom Ferencz a m. kir. bányaigazgatő- j ság tisztikarát köszöntötte. Oblatek Béla igen szép és nagyhatású beszédben dr. Földes képviselőjelöltre ürítette poharát. Vacsora alatt, mely a legpompásabb hangulatban éjfélig húzódott el, a bányászzenekar szerenáddal lepte meg Földesnél. Kedden este Szőke Béla h. plébános és édesanyja Szőke Hendrey Mária adtak fényes estélyt dr. Földes Béla és neje tiszteletére. Az estélyen jelen voltak: Bónis István és neje, Farkas Sándor, Gellert Endre és neje, Neubauer Ferencz és neje, Schönherr Antalné, Schönherr Sándor, Stoll Gábor és neje, Waigandt Anna, Újhelyi Hugó és neje. Az első felköszöntőt a házi gazda mondta dr. Földes képviselő jelöltre és nejére, nem- külömben vendégeire. Földes a háziasszonyt éltette. Gellert Neubauer főbányatanácsosra ürítette poharát, mig Stoll Gábor dr. Födi est éltette. Még számos felköszöntő hangzott el. Az estélyen pompás hangulat uralkodott. Itt említjük meg, hogy holnap csütörtökön, a Polgári Kör termeiben az ui képviselő tiszteletére nagy bankettet rendeznek. Ma szerdán este a Kaszinó termeiben Földes dr. tiszteletére kaszinó-estély lesz. A programm beszéd. Ezrekre menő közönség előtt dr. Földes képviselőjelölt vasárnap délelőtt a Főtéren tartotta meg programmbeszédét. Szónoki tribünül a Stein fehl Samu házának erkélye látszott legalkalmasabbnak, ki lakását készséggel bocsátotta rendelkezésre, sőt gazdagon terített asztallal fogadta vendégeit. A pártgyülést Farkas ezredes, pártelnök nyitotta meg s a képviselőjelöltet küldöttség kérte föl programmbeszédének elmondására. Hogy a kertészlegény észre ne vegye, lopva lehajol a földre. Felvesz egy marék le- í vágott füvet s ajakához emeli s mig szomorú fájó gondolattal, szinte a leikébe szívja be ezt az ifjúságára, komor élete egynéhány szép napjára emlékeztető illatot, az erős belélegzéstől vagy a felindulástól vagy csak attól, mert a tüdője nem a legjobb állapotban volt, az egyik keskeny levelű fűszálra rábugygyant a szájából egy vércsöpp . . . Szinte megvigasztalódva nézte. Hát talán mégis nemsokára hazamehet! Igen, haza, mert itt ebben a nagyvárosi szép rendes temetőben nem szeretne pihenni. Csak otthon, a kis, rendetlen, kidőlt, bedőlt fejfáju sirkertben. Ott a jó öreg asszony mellett. Az édes' anyja mellett. Milyen jó is lesz ott! A nap rá fog sütni a sírra, sürü, buja növésű fű fogja benőni, kaczagó parasztgyerekek fognak a ráboruló virágzó akáczfa alatt játszani, a kis templom harangját minden délben, minden este ott húzzák meg a szomszédságában. És nem kell magát szégyelnie senki előtt se, amiért hogy semmi sem lett belőle. Milyen jó is lesz! Hanem este, mikor odahaza, a fülledt levegőjű kellemetlen kis lakásban az asszonynak elmondja, hogy ugy-e, ha meghal megteszi neki azt, hogy haza szállíttatja, hát az komisz feleselő cselédtempóval dobja oda neki:- Hogyne, hiszen anynyi marad utánad, hogy még az utaztatásodra is telik . . .
