Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-01-26 / 4. szám
2 NAGYBANYA 1905. január 26. mindvégig példás buzgalommal végezte s még utolsó napjai alatt is több hivatalos ügyet intézett el. Bár állapotát az orvosok már a tél eleje óta reménytelennek tartották, a katasztrófa mégis egészen váratlanul következett be. Pénteken délután még a legjobb hangulatban volt, vendégeket is fogadott, kikkel derűsen társalgóit. Este felé azonban erős tüdővérzés fogta el, melynek elmúltával ismét jobban lett. Az éjét is nyugodtan töltötte s senki sem sejtette, hogy a katasztrófa már oly közel van. Szombaton reggel hét óra tájban vették észre hozzátartozói, hogy lélekzetvétele meg-megszakadozik s azonnal orvosért küldtek, de mire megérkezett, már nem volt életre kelthető. Halála szombaton reggel 7o8 óra körül következett be. Csendes álomból, minden szenvedés nélkül költözött az örökkévalóságba. Halálának hire nagy megdöbbenést j keltett városszerte s a városházára azonnal j kitűzték a gyászlobogót. Az aznapon tartott városi közgyűlésen Gellert Endre polgármester meleg szavakban adózott az elhunyt emlékének s a közgyűlés mély részvétének jegyzőkönyvileg adott kifejezést. A halálesetről külön gyászjelentést adott ki a Részvénytakarékpénztár is, mely Schönherr Antalban ügybuzgó igazgatóját gyászolja. Az elhunyt elnöke volt a Ka- lazanczi Szt.-József bányatársulatnak is. A család gyászjelentése igy hangzik.: Schönherr Antalné Csausz Anna mély bánattal tudatja úgy a maga, mint gyermekei: Gyula, Ilona, Sándor és Szidónia, ennek férje Hoffmann Árpád, továbbá sógornője Schönherr Leopoldina özv. Novák Ferenczné, testvére Csausz Gyula és az összes rokonság nevében is, hogy híven szeretett férje, az odaadó apa, hűséges testvér, sógor és rokon : Schönherr Antal, Nagybánya városának 38 éven át rendőr- főkapitánya, a Cal. Szent-József bányatársulat igazgatója, a helybeli Részvény Takarékpénztár elnöke folyó hó 21-én- Maguknak kellene vigyázni, hogy itt botrány elő ne forduljon!- Mi történt, nagyságos asszonyom? Ő nagysága dölyíösen felel trónusáról: — Megmondhatnák Törő Gusztávnak, hogy jó lesz, ha hazavezeti a feleségét. A rendezők kétségbeesetten szállingóznak odább. Hogy mondják meg azt Törő Gusztáv törvényszéki biró urnák épen ők, a kik majdnem valamennyien aljegyzők, vagy joggyakornokok a törvényszéknél ? Egyikük azonban kigondol valami furfangos tervet. Hátha Törőnének szólnának? Azt mondanák neki, hogy a férjét a gutaütés környékezi. Kurtanyaku, kövér, vérmes ember. Könnyen •lhiheti róla. S a bort sem veti meg. Most is ott kvaterkázik az étteremben Bor- bereky Imrével, mikor jön a megijedt felesége s szépen kérleli: Menjünk haza, Gusztikám!- De ilyen korán? - veti ellene a férj. Az asszony hirtelenében nem tud más mentséget találni, csak azt, hogy ő már fáradt, álmos és nagyon fáj a feje. — No, ha úgy van, hát menjünk, — felel a férj s otthagyja az ő borozgató társát. Vasárnap, mikor megjelenik a „Vámosi Hírlap“, nagy megütközéssel látják Törőék, hogy a nőegyleti bálban jelenvoltak névsorából hiányzik a Törőné neve. A biró ur mindjárt a szerkesztőségbe siet.- Kérem, mi dolog az? a feleségem neve kimaradt a névsorból. A segédszerkesztő, egy czingár diákocska, mentegetőzik: — Kérem alásan, csak véletlenség. Nem a mi hibánk! A szedésnél felejtették ki a nyomdáreggel l/28 órakor, megadással viselt hosszas szenvedés után, tevékeny életének 70-ik, boldog házasságának 42-ik évében csendesen elhunyt. Drága halottunk hűlt tetemeit folyó hó 23-án délelőtt 10 órakor bemutatott szentmise után délelőtt 11 órakor kisérjük örök nyugalomra. Nagybánya, 1905. január hó 21. Legyen áldott emléke! Nyugodjék békével! A boldogultat óriási részvét mellett f. hó 23-án, a róm. kath. templomban tiz órakor tartott gyászmise után, tizenegy órakor temették. Temetésén úgyszólván ott volt az egész város. Tiszttársai Gellert Endre polgármester vezetése alatt testületileg jelentek meg a temetésen s a koporsót maguk vitték a gyászkocsira, melyet egyenruhás bányászok vettek körül égő fonczákkal s a díszbe öltözött városi hajdúk, nemkülönben Mladeiovszky testőrei. A koszorúkat szintén egyenruhás bányászok vitték a gyászkocsi előtt. A temetési szertartást Szőke Béla h. plébános végezte nagy segédlettel. Megható jelenet volt, midőn temetés előtt a Kalazanczi Szt. József bányamű | altisztjei megjelentek a nagy gyászpompá- ; val díszített, kandalaberekkel körülvett ravatalnál s térden állva, ősi bányász szokás szerint bányász-imát mondtak az elhunyt lelki iidveért. Ä ravatalt szebbnél-szebb, hatalmas koszorúk borították. A koporsón volt az özvegy koszorúja: Felejthetetlen férjemnek — Nina. Koszorúkat helyeztek még a ravatalra: Szeretett édes atyánknak — hálás gyermekei. A legjobb apának — hálás fia: Gyula. Az elhunyt testvére: özv. Novák Ferenczné, szül. Schönherr Leopoldina. Schönherr Antalnak — Nagybánya város. A részvénytakarékpénztár — szeretett elnökének. A Kalazanczi Szt. József bányatársulat — szeretett igazgatójának. ban. Nagyon sajnáljuk és ezerszer bocsánatot kérünk. Törő Gusztáv biró ur beérné evvel, de otthon a fiatal asszonyka sir mérgében, hogy az ő nevét kihagyták s a már nem igen fiatal férj arra dühös lesz és visszamegy a szerkesztőségbe. Már nem talál ott senkit. Csak este a kaszinóban találkozik a szerkesztővel, a kit mindjárt megtámad: — No hiszen, az önök lapjától is nagyobb pontosságot várhatna az ember. A szerkesztő ötöl-hatol. Ő is a nyomdára tolja a hibát. Különben kijelenti, hogy nem szokott meghátrálni, ha lovagias elégtételt kérnek tőle. Az egész kaszinó odafigyel a szóváltásra. A lovagias ügyek iránt különösen nagy az érdeklődés Vámoson. De Törő Gusztáv nem I csinál lovagias ügyet a dologból, csak duzzogva bemegy az olvasószobába. Másnap, mikor fölmegy a törvényszékre, biró társai nagyon hidegen fogadják, az elnök zsebbedugott kézzel megy el mellette s csak a fejével biczczent: — Jó reggelt! Törő Gusztáv nem érti s nagyon csodálkozik. De még jobban csodálkozik Törőné, hogy egy hét óta senki sem látogatja meg őket s a hová ő megy látogatóba, senkit sem talál otthon. Mi lelte az embereket ? Megbántotta talán valamivel? Ezek a kisvárosiak igazán különösek. De eh, mit bánja ő! Ha duzzognak, hát duzzogjanak. Sejtelme sincs arról, hogy miféle hírek keringenek felőle a városban. Mindenfelé azt beszélik, hogy a nőegyleti bálból ki kellett őt vezettetni, oly botrányosan viselte magát. A Kalazanczi bánya műszaki tisztjei és munkásai. A Kalazanczi bánya bérlői — igaz tiszteletük jeléül. A nagybányai izraelita hitközség. A nagybányai Chevra-Cadischa szent egylet — tisztelete jeléül. „ Dr. Csiky Józsefné. Stóll Gábor és neje — kedves régi barátunknak. Szókéné Hendrey Mária. Kádár Ilonka — a kedves Schönherr bácsinak. Özv. Harácsek Imréné — őszinte részvéte jeléül. Waigandt Anna — igaz részvéttel, Neubauer Hermin. Alföldy Zoltán és neje. Az elhunyt családjánál táviratilag is igen számosán fejezték ki részvétüket. Berzeviczy Albert közoktatásügyi minisztertől a következő távirat érkezett: „Schönherr Gyula urnák Nagybánya. Fogadja kérem úgy magam, mint családom legőszintébb részvétét. Berzeviczy Albert.“ Táviratilag kondoleáltak: Szmrecsányi Miklós, Szatmáry Béla és neje, dr. Gellért Ferencz, Pellion Béláné, özv. Szabó Bertalanná, Nagy Ignácz és neje, Szabó Elemér, Sztáncsek János, gróf Teleki Sándor Bpest, Károlyi Árpád, Szalay Imre, Fejérpataky László, gróf Teleki Sándorné (Szikra), Áldásy Antal, Mandello Gyula és neje, Kosztka Árpád, Kosztka Emil, Ferenczy Ferencz, Baltai János és neje, gróf Teleki Sándor Nagysomkut, gróf Teleki Géza, Bérezik Árpád, Domahidy Viktor, Temesváry család, Leitner Elek, Hollós Jakabné, dr. Nagy Emil, dr. Szaitx László, Vértesi Arnold, Lovrich Gusztáv és neje, dr. Gönczy Mór, Herrer Czézár és neje, Bradofka Frigyes, Csaba Adorján, gróf Berchtold Artur, Nagy László alispán, Hampel Józsefné Pulszky Polixéna, Szentiványi Zoltán, Kende Zsigmond és neje, Kovács Géza és neje, Ilosvay Endre és családja, Balázs Béla és neje, Hatvány — Igaz? -- kérdezik egymástól szörnyü- ködve az asszonyok. — Igaznak kell lenni, mert mindenütt beszélik, — véli az egyik is, a másik is. — Még a lapban sem merték kitenni a nevét a jelenvoltak közé. — Szörnyűség. Hát a férje ? Vak az az ember ? A törvényszék elnöke azonban, aki gavallér * úriember, nem hagyhatja annyiba a dolgot. Az egész törvényszék kompromittálva van. Az elnök úgy csinyján, finoman előhozza a dolgot Törő Gusztávnak: — Édes barátom, itt nincs más ut, mint lovagiasan elintézni a dolgodat. Törő Gusztáv nem érti, csak bámul. Lovagiasan elintézni? Micsoda dolgot? Az elnök azonban igen komolyan fogja a I dolgot. Lovagiasan elintézni, — vagy nyugalomba menni. — Barátom, mi nemcsak bírák vagyunk, a kik a törvényt tisztelni tartoznak, hanem gentlemanek is és nekünk egy más kódexünk is van. Törő Gusztáv még most sem érti, de már nem bánja, hát isten neki, elintézi lovagiasan. Csak azt nem tudja, kivel? — Kivel ? — szól az elnök megütközve. - Hát első sorban Borberekyvel. — Borbereky Imrével ? — Természetesen. — De hiszen az a legjobb barátom. — Az mindegy. Felesége megsértette a te nődet. S neked rögtön ezen kellett volna kezdened. Törő Gusztáv ugyan egy kukkot sem ért ebből az egész dologból, de azért elküldi most
