Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-11-17 / 46. szám
II. évfolyam. 1004. november tio 1*7. 40-1M ssBám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona^eg^ggám ára 20 fillér. Megjelenik minden hélenyíSütWfekös^neggel 8-12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is: Főtér 14. Az uj ipartörvény vázlatrajza. November 16. A mióta a kereskedelemügyi tárcza vezetését Hieronymi Károly vette át, azóta az ipartörvény módosításának régen vajúdó ügye valósággá kezd válni, testet ölt az Ígéret. Az ipartörvényt tehát mégis revideálják. A törvény módosítására irányuló előkészítő munka széles alapokon indult meg és nemrégiben a módosítást előkészítő munkának első gyümölcseképen két vaskos kötet már a nyilvánosság elé is került, amennyiben a miniszter a most érvényben levő ipartörvényt a hozzátartozó joganyaggal kiegészítve rendszeres feldolgozásban közrebocsátotta. E ténynyel szemben az érdekelt körök igen eltérő álláspontokat foglaltak el. A legközelebbről érdekelt iparosság örömmel fogadta ezt a két kötetet is és csak jót vár a továbbiaktól, mert látja, hogy most az egyszer nem hitegetik. A sajtónak az a része, mely ipari szakdolgokkal foglalkozik, mint figyelemreméltó eredményt üdvözölte a bevezető munkának megjelenését és a szerzőnek, Szterényi József miniszteri tanácsosnak képességeibe és páratlan munkaerejébe vetett hittel bízik a folytatás sikerében. Általában véve azonban, ideértve a tudományos jogászi közvéleményt is, nem becsülik meg a bírálók ezt a bevezető munkát érdeme szerint. Eddigelé nem is foglalkoztak vele behatóbban és a megjelenése idején elhangzott bírálat csak arra szorítkozott, hogy a revízió munkájának valóságos megindulásához fűződő általános jelentőséget kifejtse. Voltak eme bírálatok között olyanok is, melyek szerint a szóban levő két kötet inkább szakirodalmi munkának, mint hivatalos kodifiká- ezionális tevékenységnek van feltüntetve. Ezt azonban csak az első benyomás sugalhatja a szemlélőnek, mert a ki csak egy kissé mélyebben igyekszik belehatolni a két kötet lényegébe, az nem fogja akczeptálni ezt a majdnem lekicsinylő véleményt. Kétségtelen dolog, hogy egy olyan anyag- gyűjtés, mely tisztán a reformálandó jogterülethez tartozó törvényeket, rendeleteket, bírói határozatokat szedi rendszerbe, ilyen mű csupán magának a kész törvényjavaslatnak oldalán tarthat igényt arra, hogy a törvénymódosító munka integráns részeképen szerepeljen. Ez azonban valamely adott esetben nem vonhat le semmit sem az anyaggyüjtő munkának érdemességéből, ilyen esettel állunk szemben itt is. Tudvalevő dolog pl. hogy egyes törvényeinknek, — nem is kodifikáczionális czélból készült, — rendszeres és a joggyakorlattal kiegészített magyarázó kiadásai, nem egy jogi szakemberünknek tudományos tekintélyt és kiváló érdemeket szereztek. Az is nyilvánvaló, hogy olyan laza és szertehuzó anyag esetében, amilyen a mostani ipartörvényünk, még szükségesebb és indokoltabb a létező állapotnak megrögzítése, az élő joganyagnak összegyűjtése, különösen, ha azt veszszük tekintetbe, hogy 20 év óta legfeljebb három munka kommentálta és ezek közül is csak egyetlen egy dolgozta fel elfogadható módon az ipartörvényt a mindennapi élet czél- jaira. A törvényelőkészités szempontjáról nézve tehát az esetet, a szóbanforgó két kötetnek értékéből nem von le semmit az a körülmény, hogy magának az uj törvénytervezetnek kiadását megelőzték. Sőt gyakorlati rendeltetésüket tekintve, azzal, hogy az egész anyagot világos rendszerbe szedték és az eddig ismert törvénykommentárokkal szemben szervesen kiegészítették, még külön elismerésre is érdemesek. A ! legközvetlenebb gazdasági érdekeket éppen az ipari közigazgatás érinti legközelebbről. A ki ezt szem előtt tartva, figyelemmel kiséri a vi- I déki iparhatóságok szánalmas közigazgatási I gyakorlatát, az legtöbb esetben annak fogja tulajdonítani a lépten-nyomon felmerülő visz- szásságokat,.. hogy eddig teljes és egészen megbízható, kíégészitett ipartörvény-kiadásunk nem I volt. Pedig ez a két kötet erre a czélra derekasan bevált. A miniszter — az igaz — 20 év múltával, egy végnapjait élő törvény kommentálására, kézikönyv írására adott megbízást. Ennek látszik a törvényreform bevezetése. Az ipartörvény esetében azonban ez egyenesen kötelessége volt, mivel a közigazgatási bíróságnak hatásköre nem terjedvén ki az iparügyekre, a miniszternek feladata azt a közmondásos jogbizonytalanságot, mely az ipari közigazgatás területén régóta uralkodik, minden lehető módon kiküszöbölni. Erre csak az érvényben levő joganyag összegyűjtése és ennek csak hivatalos kiadása ad módot. Gúnyolódó megjegyzések kíséretében szoktak a közgazdasági folyóiratok évi szemléi beszámolni arról, hogy a minisztérium milyen elvi döntéseket hozott pl. abban a kérdésben, hogy a vegyeskereskedő árulhat-e anzikszkártyát, hogy a kárpitosmester vállalhat-e tapétaragasztást, hogy a vaskereskedő árulhat-e fedéllemezt ? Méltányos szükségletet elégít ki ezek szerint a minisztérium akkor, amikor arról gondoskodik, hogy a> érdekeltség jó eleve is és megbízható forrásból meríthessen tájékozást az őt érdeklő teljes joganyagról, amelynek összegyűjtésére hivatva is leginkább maga a minisztérium lehet, mert az ő kezében futnak egybe a legfőbb intézkedés szálai. Ezeken kívül tekintetbe kell még vennünk, hogy parlamenti viszonyaink számbavételével a a kormány legjobb akarata mellett is, egy uj ipartörvény életrekeltéig még csinos kis ideig várhat az iparosság és ha ezzel is számolunk, akkor a miniszter e munkálatától a törvény- elŐkészitésen jóval túlmenő gyakorlati fontosságot sem lehet elvitatni. Ezek előrebocsájtása után a két kötet érdembeli méltatására térjünk át. A két kötet az érvényben levő joganyagot gyűjti össze, a mi mellett — igen helyesen — még a hatályukat vesztett határozatokat is figyelembe veszi. Tartalmából tehát az eljövendő ipartörvényre nézve úgy látszik semmiféle okulást nem lehet meríteni. Ez igaz, de csak mértékkel. Mert nem lehet például tudni, mi lesz az uj törvénynek álláspontja, teszem azt, a képesítés kérdésében, a melyre nézve még a német szakkörök sem tudtak eddig egységes megállapodásra jutni. Nem lehet belőle megtudni, mi lesz az álláspontja az ipartestületek hatáskörének kibővítésére nézve, a mi szintén igen fontos kérdés, de ki lehet belőle sok lényeges dolgot olvasni. A két kötetnek tartalma ugyanis, bár első I pillanatra puszta gyűjtő tevékenységnek látszik, húsból és vérből való valóságos kondifikaczionális munkásság és nem csupán szakirodalmi munka. Azzá teszi az egésznek konczepcziója, a melynek erényei úgy a feldolgozásnak rendszerében, mint az összeállításnak módjában egyaránt meg- I nyilatkoznak. Nézzük legelébb a két kötetbe foglalt gyűjtő munkának rendszerét, a mire nézve a munka előszava azt mondja, hogy a gyűjtemény az anyagot „nem az eg/es törvények szerkezetében, hanem abban a csoportosításban nyújtja, melyben az uj ipartörvénytervezete készülni fog,“ nyújt tehát az alkotandó uj ipartörvény terve- ] zetének keretére nézve is. Ez annyit jelent, hogy az uj ipartörvény mindazt fel fogja ölelni, a mit ez a két kötet feldolgoz, hogy tehát az uj ipartörvény az ipari közigazgatásnak, az ipari munkásokra is kiterjedő állami szocziális politikának alapvető törvény- könyve lesz. Pótolni fogja azt a nagy hiányt, a melyet akkor tudunk kellőképen érezni, ha leltárt veszünk fel mindazokról a szocziálpolitikai irányú törvényekről és miniszteri rendeletekről, a melyek a földmivelésügyi tárcza kebeléből indultak ki az utolsó öt-hat év alatt. (A munkások jogviszonyait, a gazdatisztek szolgálati szerződését és gazdasági segélypénztárt rendező és egyéb törvények, munkások jutalmazása és kitüntetése tekintetében intézendő rendeletek stb.) Ez tehát az első tanulság a szakirodalmi munkálkodás színvonalára lesülyesztett két kötet forgatása nyomán. De hálás dolog az előkészítő munka rendszerének törvénytechnikai tekintetben való behatóbb vizsgálata is. Ebből a szempontból vonjunk elsősorban párhuzamot az 1884. évi XVII. t.-cz.-nek és e két kötetnek beosztása között. Az 1884. XVII. t.-cz.-nek ez a beosztása: I. fejezet. Az ipar megkezdéséről. II. fejezel. Az ipar gyakorlásáról. III. fejezet. A segédszemélyzetről. a) a tanonczokról. b) a tanoncziskolákról. c) a segédekről. d) a gyári munkásokról. IV. fejezet. Az ipartestületekről. V. fejezet. Az ipartársulatokról. VI. fejezet. Az iparkihágásokról és büntetésekről. VII. fejezőt. Az iparhatóságokról és az eljárásról. A beosztásnak és a rendszerbeíoglalásnak ez a puritánsága — mint azt a gyakorlat is i megmutatta - nagy hátrányára van olyan törvénynek, mely elsősorban a jogi tudás hijján levő i érdekeltek és nem bírák és ügyvédek használatára van rendelve, különösen, ha az illető törvény oly terjedelmes, mintáz 1884. XVII. t.-cz. Ezzel a körülménynyel számolnak az uj ipartörvény előkészítésének során. Bizonyíték reá már a most szóbanlevő két kötetnek beosztása is. Az 1884. évi XVII. t.-cz. megelégszik az egész anyagnak hét fejezetbe való beszoritásával. Ezzel szemben a készülő uj ipartörvény beosztási tervezetét, helyesebben rendszerét az itt tárgyalt két kötet tartalomjegyzéke a következőkben mutatja be. Az anyagot hat czimre tagolja: Iparűzés. — Az ipar gyakorlása és megszűnése. - Iparoktatás. - Munkásvédelem. — Ipari bíráskodás. — Büntető határozatok. Vegyes és átmeneti intézkedések. Még mindig csupán az alaki rendszer kérdésénél maradva, elsősorban az tűnik ki, hogy ez a nagyjából való beosztás is tüzetesebb, mint a mostani törvény beosztása. Mert világosan jelzi az ipari közigazgatásnak a gyakorlati életben elkülönülő egyes részeit. Tulajdonképeni kvalitásai azonban csak akkor kerülnek előtérbe, ha a további csoportosítás vizsgálatára térünk át. Ez alatt az egyes czimek további részletezését értjük. Az „iparűzés“ czime két részből áll. Az első rész („Az iparűzési jog megszerzése“) a következő fejezetekre oszlik: Az iparűzési jog általános feltételei. Képesitéshez kötött iparok. Engedélyhez kötött iparok. Telepengedélyhez kötött iparok. Reál-iparjogok. Házi- és vándoripar. Az iparűzés bejelentése. Telepengedélyezési eljárás. A második rész („Az ipar gyakorlása és megszűnése“) fejezetei pedig: Az ipar gyakorlása. Üzleti helyiségek, fióküzletek, ezég. Engedélyhez kötött iparok gyakorlása. Különleges rendelkezések engedélyhez nem kötött iparágaknál. Vásározás. Megrendelés-gyűjtés. Tisztességtelen verseny.
