Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-11-17 / 46. szám
2 Végeladások és árverések. Az iparűzési jog megszűnése és elvonása. A második czim az „Iparoktatás“-ró\ szól. fejezetei ezek: • Az iparos- (kereskedő)-tanonczok oktatása. Szakoktatás. „Munkásvédelem“ a harmadik czim, ennek első része a „Munkaviszony“ a következő fejezetekkel : Az iparostanulók munkaviszonya. Az iparossegédek és gyári munkások munka- viszonya. Kereskedelmi alkalmazottak szolgálati viszonya. Munkarend. A második rész: „Munkaidő“, ezekkel a fejezetekkel: Gyermekek, fiatal munkások és nők munkaideje. Felnőtt munkások munkaideje. Vasárnapi munkaszünet. A kereskedelmi alkalmazottak munkaideje és az üzleti záróra. A harmadik rész „Az egészség és a testi épség védelme és a felügyelet“. A negyedik rész a „Munkaközvetítés“. Az ötödik rész „Munkabeszüntetések és kizárások“. Az „Ipari szervezet“-et felölelő negyedik czim fejezetei: Ipari és kereskedelmi testületek. Ipari nyilvántartások. Munkásképviselet. Iparos-szövetkezetek. Az ötödik czim „Ipari bíráskodásl( nincs fejezetekre osztva, a „Büntető határozatokat, vegyes és átmeneti intézkedések“-et magában foglaló hatodik czim pedig három részből áll: Büntető határozatok. Hatóságok és hatósági eljárás. Vegyes és átmeneti intézkedések. Ez a szembeállítás nemcsak egy szűkszavú és egy bőbeszédű tárgymutatónak a felvonultatása. Ne felejtsük, hogy a rendszer kérdése sokszor a tudás kérdése. Qui bene distinguit, bene docet. A joganyaggyüjtemény rendszerében erőteljesen kifejezett átgondoltság már magában véve is záloga annak, hogy a készülő ipartörvény maradandó értékű törvényalkotás lesz. További okulást meríthetünk a jövendő ipartörvény értékére nézve a joganyaggyüjtemény tartalmi bírálata révén is. A felsorolás alkalmával láthattuk, hogy az ipari közigazgatásnak sok olyan kérdését vették föl a készülő reform keretébe, a mely eddig az ipari törvényeken kívül esett és több olyan magánjogi anyagot is belevontak a rendezés munkájába, a mely eddig gondoskodás tárgya sem volt. Csupán futólag és ötletszerűen említünk föl itt egynéhányat. Ilyen pl. házi- és vándoripar, tisztességtelen verseny, szakoktatás, kereskedelmi alkalmazottak A „Nagybánya“ tárczája. Feleségemhez. — Irta: Révai Károly. — Az én Szerelmemnek Halavány az areza Bús a pillantása; Istenein — teremtőm Vájjon lesz-e egykor Újra virulása ? Búzavirág szemét Vájjon a ragyogás Elönti-e újra? S halvány arczán lesz-e Fakadó rózsáknak Ékes koszorúja? Istenem be szép volt Ez az édes asszony: Az én feleségem ! Nem hiszem, hogy lett vön Hasonló hozzája Se földön, se égben! Hej, de most már olyan, Mint mikor a rózsa Őszi dérben ázik; Hullatja levelét, NAGYBÁNYA szolgálati viszonya, vasárnapi munkaszünet, üzleti záróra, kereskedelmi alkalmazottak egészségének és testi épségének védelme, munkaközvetítés, ipari nyilvántartások, munkásképviselet. Ebből kettős a tanulság. Első sorban az, hogy a készülő ipartörvény az iparosvilág egységes és egyetemes törvénykönyve lesz, a miből másodsorban az is kiviláglik, hogy a reform készítői munkába vettek sok olyan igen fontos anyagot is, a melyhez az eddigi kodifikátorok hozzányúlni nem akartak vagy olyant, a mi kodifikáczióra csak most érett meg. így szembeállítva az eredeti törvénykiadásnak és a most kiegészített törvénynek, mint törvényelőkészítő munkának keretét és beosztását, nyilván való az is, hogy a készülő reform minden gyakorlati tanulságot felhasználni készül a tervezet elkészítésénél, figyelembe veszi azokat a szempontokat, a melyeket a gazdasági élet szocziális politikai irányú fejlődése megkövetel. Ebben a tekintetben tehát a készülő revízió nem is revízió lesz már, nem uj ipartörvényt fogunk kapni, hanem egységes és egyetemes ipari törvénytárat és ezzel az ipari jogélet arra a polczra fog emelkedni, a mely őt már rég megillette volna. Nem szorul további méltatásra az az erkölcsi érték sem, a melyet ez az avan- cement a magyar iparra, mint gazdasági életünknek eddig meglehetősen elhanyagolt alaptényezőjére nézve jelenteni fog. Ki kell még emelnünk több olyan kisebb vonását a két kötetnek, a melyek a feldolgozó munkának szakavatottságára vallanak és a mindennapi életben való használatukat rendkívül megkönnyítik. Ilyen vonásuk pl. az, hogy milyen módon csoportosítják az anyagot. Alapul az ipartörvény szövege szolgál. E mellé a vezérszavakhoz csatlakozó és utalással ellátott jegyzetek alatt sorakoznak az odatartozó elvi döntések és birói határozatok. Mivel - mint fentebb kifejtettük — az ipartörvény beosztását ügyeimen kívül hagyják, olyan tájékoztatójuk van, a mely megmutatja, hogy az ipartörvény valamelyjk szakasza a munkának melyik részében található meg. Ki kell még emelni a munkának szakszerű nyomdai kiállítását is, melynek tekintetében a két kötet ilyennemü könyveknek mintául szolgálhatna. Hogy honnét gyűjti össze a két kötet az összehordott anyagot, arról a következő felsorolás ad némi felvilágosítást. I. Törvények: Kereskedelmi törvény, bűnvádi perrendi törvény, büntető törvény, kihágási törvény. II. Rendeletek: Minden az ipart érintő rendelet a következő idegen tárczák köréből: honvédelem, föld- mivelés, igazságügy, belügy. Míg lassan alatta, Tele lesz a pázsit. Hullatja levelét, Hullatja virágát Az én életpárom! De azért csak ö lesz Örökkön-örökké Az én meny országom!... Álmatlan éjszakák. Pompás ebédutáni hangulatban voltunk ... A leeresztett halványzöld szinü ablakfüggönyt néha meg-meglibbentette a szellő s a kis nyíláson belopózkodó májusi sugarak pajzánul, incselegve játszottak, fényes, villogó iveket, vonalakat írva a szoba félhomályában. Az ősi, családi karosszékben ülve az öreg jó Margit néni szorgalmaskodik, de mindhiába ... A kötés kicsúszik remegő ujjai közül s galambősz feje bóbiskolni kezd erre-arra, mig egy beröppenő pajkos sugár fel nem rezzenti édes szendergéséből. Az én kéthetes kis feleségem pedig egy nagy, kék selyemmel borított hintaszékben haj- ! fogatta magát, halkan, csendesen ; ölében egy felnyitott lírai kötet hevert s valahányszor ránéztem, úgy tett, mintha olvasna. Pedig valószínűleg csak markirozta az olvasást, mert olykor-olykor önfeledten egy fülbemászó keringőrészletet dudolgatott lágyan, el- halóan, azt, a melyet esküvőnk napján jártunk I ezelőtt — két héttel. 1904. november 17. III. Bírósági határozatok: a kúria, az Ítélőtáblák, a közigazgatási bíróság és a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék köréből és végül IV. Minisztertanácsi határozatok. Ebből látható, hogy jogi segédkönyveink elég szegény birodalma ez alkalommal az ipari közigazgatásnak és ipari jogszolgáltatásnak oly gyakorlati kézikönyvével gyarapodott, mely alaposság tekintetében sokáig mintaképül szolgálhat minden kommentárszerzőnek. Nem akarunk túl lőni a czélon, nem azt mondjuk, hogy e két kötet szerkesztésénél szem előtt tartott irányelvek és a feldolgozásuk alapossága már garanczia arra is, hogy a mit előkészítenek, t. i.: az eljövendő ipartörvény - feltétlenül jó lesz, de mindenesetre elismerőleg kell kiemelni minden elfogulatlan bírálónak, hogy az a mód és az a készültség, a melylyel a munkához ez alkalommal hozzáfogtak, tiszteletet és elismerést érdemel. Az is köztudomású, hogy a minisztérium minden eddig felmerült javaslatot, bírálatot és a kívánságok teljes repertóriumát tekintetbe veszi, sőt — mint a most szóban levő két kötet czimlapja és előszava is elárulja — majd rendszeresen fel is dolgozza. Mindazonáltal igen kívánatos volna, hogy a szakemberek ezentúl is minél behatóbban foglalkozzanak a reformmunka anyagával még a törvényelőkészités során is. Erre méltán tarthat számot az ügy, úgy az általa érintett kérdések fontosságánál fogva, mint az időnkint közrebocsátott munkálatok érdemleges tartalma miatt is. Az érdekeltségnek és a jogi szakköröknek feladata, hogy a kormány figyelmét minden lényeges szempontra már jóeleve felhívják és a gyakorlati élet tanulságainak alkalmazására figyelmeztessék. Nem szabad például szem elől téveszteni azt a körülményt, hogy az ipari élet magánjogi vonatkozásai is kellő figyelemben részesüljenek az uj ipartörvényben. E tekintetben kívánatos lenne, ha az ipartörvény előkészítő munkájának során minél teljesebb összhangzásba volnának hozhatók a polgári törvénykönyv tervezetének megfelelő intézkedései, az ipartörvény keretében feldolgozandó rendelkezésekkel. Ilyenek pl. a szolgálati szerződés és a többi ide tartozó kérdés. A törvénykritikának ez az oldala igen hálás témául kínálkozik azoknak a jogi Íróknak, a kik közgazdasági kérdésekkel is foglalkoznak. Dr. Dóczi Sámuel. Én pedig, őseim szokásához híven, nem adtam alább a tigrisbőrnél. Ott tartottam sziesztámat a tigrisbőrrel leboritott, régi faragványokkal ékesített divánon, gomolygó füstkarikákat eregetve. Közbe-közbe önelégülten s végtelen boldogsággal nézegettem a fiatal asszonykára, aki úgy nézett ki rózsaszínű ruhájával a hintaszéken, mint alkonyaikor az ég kékjén úszó bárány- felhőcske, melynek tiszta hófehére a lenyugvó nap bíboros sugaraitól halvány rózsás színbe olvad. . . . Ez az édes családi kör mosolygó derűjében megelevenedtek előttem a múltak emlékei, a vándorlások napjai, mikor ép ott volt az én „otthonom“, ahol a fáradtság vagy az éj utolért; mikor még enyém volt az egész világ, anélkül, hogy egy iczike-piczike fészket is magaménak mondhattam volna . . . Mily koldus voltam én akkor! Majd megjelentek előttem a jó czimborák, azok a jó kedvű, aranyos kedélyű fiuk, akik úgy hónap vége felé bikavérnek nevezik már a Slezsenyák bácsi bicskanyitogató karczosát is, csakhogy kedvében járjanak. Vájjon miket csinálnak esténkint, most is oly pontosan megjelennek-e a fehér asztalnál, gondolnak-e reám? Most is az a kedvencz nótájuk: „Megálljon kend, nó : itt a fogadó ?“ Az átélt vidám, gondtalan órák mind mind újra megjelennek emlékezetemben, csábitó kaleidoszkóp gyanánt csillogtatva a múltak apró, léha örömeit. Úgy félig meláncholikusan néztem ez elvesztett, sajátosan csillogó képet, de csak egy röpke pillanatig. Visszagondoltam azokra a tölteléknélküli kolozsvári töltött káposztákra, melyeket a termetes Slezsenyák néni valahol Csehországban
