Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-09-29 / 39. szám
2 1904. szeptember 29. osztály, hanem a köztisztviselő, magán- | tisztviselő, pap, tanár, ügyvéd, orvos, mérnök, művész, hirlapiró, tanító, iparos és kereskedő iS, — hogy a nemes és nem nemes birtokos osztálynak nemzeti elmulasztott kötelességeit, a nemzeti erő gyűjtést és kifejtést szervezetten együtt kell végeznünk? A fennálló nehézségek nem elhárit- hatatlanok. Olykép kell a munkába kezdeni, hogy az ipar és kereskedelemnek a középosztály által megvetett foglalkozások közül kiemelése minden más középosztálybeli foglalkozású egyén gyermeke számara a tisztviselői állásnak tökéletesen megfelelő helyzetet teremtsen. Alkalmas legyen az oklevél túltermelés miatt kenyérkereset nélkül állókat biztos és nem kisebbítő kenyérkeresethez jutattni. A munka megkezdésében érdeke legyen a középosztályhoz tartozó bármely foglalkozású egyénnek. Nekünk most kell ott kezdeni a munkát, a hol a nemzet legnagyobb fia gróf Széchenyi István a munkára az utat megmutatta. Az ő nagy eszméi egy félszázadon át nem ölthettek testet, de nem azért, mintha nem azok lettek volna a nemzet boldogulására az egyedül helyesek és czélra vezetők, hanem azért, mert Magyar- országon nem volt szervezet eszméinek keresztülvitelére. Bármely érdekből csoportosuljanak J egy czélra az emberek, érdekkörük szervezetté alakulásának jogczime Magyar- országon csak akkor van, ha az alakulandó szervezet egyszersmind a magyarnemzet megerősödésének érdekeit is képes szolgálni. Oly czéllal, mely a külömböző foglalkozású középosztálybeli emberek közül csak egyiknek képes érdekét szolgálni, az erős középosztályt megteremteni nem lehet. sugár. A szemhatár szélén összeolvadt a fehér fényű ég, a csillámló havas földdel. - Az éj- szaíd szél fölkavarta a havat s örvénylő oszlopokban emelte az égre, de neki úgy tetszett, mintha ép az égből ereszkedett volna alá egy földöntúli alak, fehér leplében s az integetne neki a távoli határról: - „Légy erős“ ! — Hát elnézi vétked a te istened, - sivit gunynyal a basa. — Soha sem tettem, — válaszolt szelíden a pap és el se végezhette; a háta mögül elibéje áll egy másik férfi s pirulva az indulattól, közbevágott: — Úgy van ! — nem tette soha, nem erről panaszkodtam neked uram ! - Én vagyok a rozsnyói luteránus pap . . . Talán azt akarta mondani szegény: hazudtak neked, de a szó a torkán akadt; az ólálkodó Ibrahim egy intésére úgy kidobták a teremben lézengő albánok, hogy odakint sokáig azt hitte: álmodik ő most. Ali basa észre se vette az epizódot. Vén vala már nagyon; egy kicsit vak, egy kicsit süket, meg aztán a mit Ibrahim tesz, jól vagyon az. Ő nála tartja ő is az eszét. Ez a vén gonosz pedig nem engedi, hogy a véletlen eseményeiből annyi diplomácziaval öntudatos egész- szé szőtt terveit épen a célnál huzza keresztül,- valamely egygyügyü gyaur szivének érzése. A rozsnyói ezüstbányáknak még akkor nagy hire volt. A verejtékes munkát híven fizette j az anyaíöld méhe. A város jóléte tudatában, j messze kivállott szomszédjai közül, kivált mióta Fülek nem a törökség végvára többé. A város bölcs előrelátása valami különös hűbéri viszonyt teremtett az egri basákkal. — j Évenként megküldi az önkénytes ajándékokat. A basák azt hiszik, ez a padisah suverainitásá- | nak dokumentuma. Rozsnyó a szandzsák része, az ajándék köteles adó, a nemes város pedig NAGYBANYA Egy oly közgazdasági czélt kell tehát kitűzni, amely addig, mig mindendenkinek, a ki a kitűzendő czél előmozdítására tagnak ajánlkozik, képes előnyt nyújtani, a nemzeti erősödés érdekeit is hathatósan szolgálja. Nem szabad szem elöl téveszteni, hogy Magyarország a faji és felekezeti jog- egyenlőség alapján álló állam. Mint ilyenben akármit akarunk társadalmi utón teremteni, nem lehet megakadályozni azt, hogy hasonló czélra a fajok ne szervezkedhessenek. Összes társadalmi kezdeményezéseinknek a szerencsétlensége és eredménytelensége alapokát abban hordja, hogy a szervezkedéseknél előrelátók nem voltunk. A mivel erőt akartunk gyűjteni, az végeredményben mindig szét- vonást, faji féltékenységet eredményezett. Úgy kell tehát bizonyos czélra szövetkezni, hogy a mennyiben a nem magyar fajok hasonló czélra szövetkeznek, a szervezkedés ne a nemzeterő szétforgá- csolásának legyen csirája, hanem az ők hasonló czélra szervezkedésük is a magyar nemzetegységet vezesse czéljaihoz; szervezkedésünktől való idegenkedésük pedig oly fokú elmaradásuknak legyen szülő oka, a mely elmaradást soha behozni képesek ne legyenek. Legyen a czél: tőkegyűjtés az iparnak és kereskedelemnek a földmiveléssel egyenrangú tényezővé tételére. Legyen a czél: a begyülő tőke egy részéből, a tagok középiskolát végzett gyermekei magasabb ipari és kereskedelmi keire bízni s ezzel emelni hazánkban az ipart és kereskedelmet az őtet megillető helyre és pedig nemcsak az ipart és kereskedelmet emelni, hanem az azzal foglalkozót is a középosztály többé nem kicsinyeit tagjává tenni. Csakis egy ily kísérlet lenne alkalmas arra, hogy a nemzet középosztálya próbára tegye önerejét; kiűzze leikéből a gyanút, hogy a nemzet önállósági törekvései előtt az ut el lenne zárva. Egy ily szervezetnek működése nem vonatkoznék egyébre, mint egész Magyar- ország középosztályának a kapcsolatba bevonására, ösztöndíjas állások szervezésére; a magasfoku ipar- és kereskedelemoktatás megteremtésére; gyárak megteremtéséhez tőkeszolgáltatásra. Az, a mit a szervezet létesitni képes gyáripari téren, az már a kereskedelmi törvény szabványai szerint kezeltetnék. Ily szervezetet Magyarországon létrehozni : csak a magyar tisztviselő jó akarata, hazafisága, önfeláldozása képes. De az minden nagyobb fáradság nélkül és nagyobb áldozat nélkül megteremthető. Mutassuk meg, hogy magyar tisztviselők, a magyar nemzet testéből való test és véréből való vér vagyunk ; hogy bárhonnan jött kicsinylésért a nemzet érdekében való cselekvéssel felelünk. Münstermann Győz6. Az ínség. kiképzése tartamára, ösztöndijas állásokat szervezni; s magasabb fokú ipar s kereskedelem oktatásügyét megteremteni. Legyen a czél: a begyülő tőke egy részével évenkint egy-egy gyárat létesíteni, oly nyers terményeknek feldolgozására, mely nyerstermények itthon lettek termelve, de feldolgozásra külföldre lettek kiküldve. Legyen a czél: ily gyárakban a vezetést a középosztályhoz tartozó tagok gyermeSzeptember 28. Az idei rósz termés folytán országszerte fenyeget az Ínség. Az emberbaráti intézkedések sorozatát a kormány nyitotta meg, most folytatják a vármegyék, hogy a gazdasági válságnak lehetőleg elejét vegyék. Vármegyénkben is megtörténtek azon elő- intézkedések, melyek a veszély elhárítását czéloz- ták. Kristófig főispán megalakította a vármegyei központi, bizottságot s egyidejűleg nem disputái erről a basával a jó békesség kedvéért. Sadullah Ibrahim vén fejébe szeget ütött az a nagy gazdagság. Sivár, önző gondolatai között azonban koronként felcsillant a régi dicsőség délibábos emléke is. A füleld vár fénye és kincsei. Musztafa, Kara Ogli, Ozmán és Ferhádt füleki agák dáriusi hire, a gazdag, kimeríthetetlen rónák, fönségesen szép hegyek bájai, megannyi örök kisértetei voltak álmainak. Mániákus hittel várta az időt, hogy megszűnjék az átok Allah népén, mely annyi gyalázat kut- forrása. Nem bírta hinni, hogy a félhold uralma alkonyodóban. — Hitének fatalizmusát megölték nagyralátó álmainak ragyogó ábrándjai. Titkos intrikákkal, nyílt szóval nem szűnt meg tüzelni Ali basa becsvágyát, mely ha az ő álmaihoz szegődik, Fülek bástyafokán maholnap újra a félhold ragyog s nyitva az ut tovább . . . Mintha a végzet is szolgálta volna. Lippai érsek erőszakoskodó valláspolitikája lángralob- bantotta a lappangó üszköt. A rozsnyói tanács hitlevelet szerzett a luteránus prédikátornak, e szabadalom ereje azonban megtört az érsek elfogultságán soha sem jutott rendeltetése helyére. A sötét idők szelleme felüté fejét itt is; a vallási torzsalkodás lassan üldözéssé fajult. Ezt a körülményt használta fel Ibrahim, tervei kiviteléhez. Esztergomig nem ér el a basa keze, hanem Rozsnyó itt a kezeügyében s jobban beleillik a Molláh ábrándjaiba, ha itt pattan ki az első szikra, hát az érsek bűneit a rozsnyói katholikus pap fejére halmozta, a ki ép most, vértanúi nyugalommal várja sorsának betelését. — Elvégre nekem semmi közöm a te istenedhez, végezd el vele ezt a dolgot — kiabált a basa — hanem a mit én parancsolok: szent!- Egy istent imádunk uram — mondá szelíden a pap. — A luteránus is testvérem; templomom nyitva áll nekik. — Törjön ki a nyakad! - hát ő is mondja, hogy az övé meg nyitva áll neked. — Bemegyek s imádkozom más szóval, de eg3razon érzelemmel. — Beh jó testvér lettél egyszeribe. — Sohse voltam más. — Tudod mit? — Tartok tőle, hogy ha hazamentek, az utón összevesztek újra s kárba megy a szép szó . . . Hát azért rendelem neked, te Ibrahim, hogy a rozsnyói katholikus templomot felgyújtsd ám nekem. Egy istálóban jobban összeszoknak az ebek. A pap ijedten eszméit föl. Törhetlen, nyugodt arcán elsurrant a fájdalom szárnyütése és büszke, daczos nyaka egyszeriben hajlott megadó alázatosságra. — Csak azt ne tedd Uram, — könyörgé akadozva. — A parancs - parancs! — Elmehettek! — Csak azt ne! — Az én hibámért ne büntesd nyájamat — legalább most ne. Küszöbön a karácsony. A mi az emberi szívben boldogság van, mind e napon született, ne tégy boldogtalanná e napon . . . A basa türelmetlenül intett: a parancs, parancs. Sadullah Ibrahim pedig egyenként lökdöste ki albánjaival az elképedt férfiakat a teremből. Vigyorgó gnóm arczán megvala Írva, hogy hiábavaló minden könyörgés. Rozsnyó városát megülte a zsibbasztó félelem felhője. A balhir szárnyalva jött s a hol megsuhant sötét szárnya, a szivekben nyomot hagyott. A pápista és luteránus a közös fátum sejtelmét egyaránt magába hordván s csüggedt komorsággal várta a veszedelmet, csak főtisztelendő Péter ur lelkét erősité valami csodás felfoghatatlan igézet.
