Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-07-14 / 28. szám
XX. ^•xrT<yXyrSí'xxA.. 1004. J ulius 2a. ö 14. 28-ili. szám. &\ í*' "X1 A.ISRL Si XA X>XAIjMX ±3® SSIÉ2FIB.OSAX1MI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel S —12 oldalon. Felelős szerkesztő:' ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap- köziem ények, hirdetések s előfizetési pénzek “küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay és Undy könyvnyomdájában Is: Főtér 14. Közgazdasági beszámoló. Julius 13. Egy igen terjedelmes, nagy gonddal és kitűnő tollal szerkesztett könyv fekszik előttünk: a debreczeni kereskedelmi és iparkamara jelentése a kereskedelmi miniszterhez a kamara kerületének 1903. évi közgazdasági viszonyairól. Szürke, unalmas könyvnek tűnik fel i az első betekintésre, de a mely hova tovább szerfölött értékes anyagával és köz- gazdasági viszonyaink frappáns jellemzésével mind nagyobb érdeklődést vált ki. Hű tükre ez a könyv a kerület tényleges közgazdasági állapotának, melyben nemcsak a bajok forrásaira találunk reá, de egyúttal orvosszereire is s reánk nézve kétszeres értékkel bir, mert nemcsak Szat- márvármegye közgazdasági viszonyait is teljesen felöleli, hanem mert vármegyénkben a közgazdasági mizériák úgyszólván legnagyobbak, melyek a múlt évi szenve- delmes politikai viharok közepette, mikor egy forgó örvény tölcsérébe kerülve vesztegelt az ország közgazdasági hajója, még hatványozódtak. Ez az akaratos vagy mondjuk kényszerű renitenczia volt az oka azután annak, hogy abban a rendkívül heves versenyben, melyet a nemzetek az anyagi boldogulásért, a közgazdasági munka térfoglalásáért vívtak s melyben egy napot is vétek volt elmulasztani, mi egy teljes esztendőt vesztettünk. Hölgyön természetes, hogy e veszteséget nemcsak a nagy kereskedelem, a nagy ipar sínylette meg, de igen érzékenyen érintette az a kis kereskedelmet, a kis ipart is, mit a kivándorlás emelkedő adatainak statisztikája igazol a legszomo- ruabban. Hiszen csak Szatmárvármegyéből a múlt évben összesen 3199-en vándoroltak ki, amely szám a vármegye össznépességének 0.94%-át teszi. A kamara jelentése az elmúlt évet úgy jellemzi, hogy az ország ipara ebben az esztendőben a nemzetgazdasági vagyonhoz nem szerzett semmit és sokat fogyasztott a készből. A kereskedelem pedig jórészt csak a kénytelen szolgai munkát teljesítette, hogy rendelkezésére állt az idegen munka közvetítésének, a nemzeti feladatból csak annyit, hogy elhelyezte a föld terméséi. Eltekintve a politikai züllött viszonyoktól, állandóak voltak ama behatások is, melyek miatt már hosszú évek óta csak elegikus jelentésekben szólhat a kamara a kerület kereskedelmi v Iszonyairól. Teljes esüggedés és szárnyaszegett kedvetlenség nyilatkozott meg az egész vonalon, különösen a közép- és kiskereskedelem részéről s a magyar kereskedelmi lobogó alatt alig lehetett egyebet keresni, mint e két réteget. A vármegye nagykereskedelmét a vasutak szaporodása és különösen a fővárost világvárossá fejlesztő zónadijszabás lassankint jóformán eltörölte, a kiskereskedelmet pedig a mostoha viszonyok, melyek között a kamara a kerületben első helyütt említi a galicziai bevándorlást, a tönk szélére sodorták. Nagy baja a kereskedelemnek az is, hogy teljesen szervezetlen. A szocziális mérkőzés hullámverése elé oldott kéveként kerül. Csoda-e azután, ha a hullámok elsodorják? Pedig a szervezés kötelező és törvényes formája úgyszólván életkérdése a kereskedelemnek, mely szervezet a kereskedők kezébe tenné le a kar helyi önkormányzatát, ép úgy, mint az iparosok önkormányzata az ipartestület kezében van összpontosulva. Ebben az önkormánvzati működésben azután alapot kellene nyújtania a törvénynek, hogy a kereskedelem bizonyos ágai képesítéshez legyenek köthetők; meghatározhassák a tanonezok előképzettségét ; az üzletnyitás előfeltételeit; szabályozhassák a segédszemélyzet viszonyait; vigyázhassanak a verseny tisztessége, a társadalmi, nevelési és jóléti feladatok fölött, végül, hogy a testületi működésnek minden egyéb a karra vonatkozó elemei hiztositottan legyenek kezelhetők. Már csupán e kérdéseknek önkormányzati utón való megoldása sok salaktól és bajtól tisztítaná meg a tisztes kereskedelmet. A kamara még a kereskedelmi törvény módosítását, a bélyegtörvények, illeték- szabályok és adóügyi viszonyok rendezését, a czégállapotok hű feltüntetését, a végeladások szigorítását, a házalás korlátozását, a szövetkezetek állami támoA „Nagybánya“ tárczája. M. Verjed, verjed azt a vén ezimbalmat, Altassuk el a sötét fájdalmat, Talán, talán szivünk vidámsága, Visszatér még czimbalmad szavára . . . Szól a nóta kénytelen vidámon, Mindjárt, mindjárt felsír egy hang fájón: Picziny csillag halovány sugára, Elsötétül tenger éjszakába’ . . . Szegény öreg! Hej, be egy a sorsunk, Mind a ketten temetőben bolygunk, Ternetg etünk meg siratva fájón: Te a múlt, én jövő boldogságom . . . Pásztói. Felolvasás. Pár évvel ezelőtt történt, ha jól emlékszem, úgy márczius elején. Mint mindig, úgy most sem voltunk tisztában, hogy hányadán vagyunk az idővel. Az éjszakibb vidékről még óriási havazásokról hozott megdöbbentő híreket a telegráf- drót; de a mi kis városunkban, a mely végtelen szerényen húzódik meg az éjszakkeleti Kárpátok egyik zugában, egészen felengedett a tavaszi | ; sugaraknak az elöregedett tél. A hivatalos tavasz még messze volt, csak huszonegyedikén jegyezték volna napját a tudós csillagászok, a kik oly szerencsésen dobálódznak a mértföldek billióival, de nálunk egyik lokális poétánk szerint, már j { álmákat hozó tavasz volt egész nap. Igaz, hogy a természet nagyobb részben ; még oly kopár volt, mint egy akadémikus szive j és a fák íriss zöld rügyét sem aranyozhatták j meg a nap visszasíró, romantikát lehelő sugarai, mert még rügyezésre nem gondoltak a fák, de azért hirdette a futó felhőkkel kaczérkodó kék ég, a melyet még világossabbá tettek azok a habos, ezüstfényü foszlányok. A tavasz sejtelmes melegét keltették, fel a kék ibolyák, a kékszemü asszonyok és leányok titokzatos mosolyai. Egyszóval olyan kedves, derűs nap volt, a milyen I már csak egy igazi tavaszi nap lehet. Azok az apró bébék is ott a korzón, hogy tapsoltak, hogy gagyogtak akis kerekes kocsikban, melyeket kipirúlt arczú dadák tologattak. Ezen a napon kis városunk társadalmi életének korifeusai nagyot és merészet gondoltak. Elhatározták, hogy felolvasásokat rendeznek a nőegylet javára, a mely a helyi tárogató szerint annyi könyet szárított fel bőkezű adományaival. Az intézők szeme szerény csekélységemen is megakadt és engem bíztak meg a felolvasói tiszttel. Erre a felszólításra büszkébb lettem, mint a világhódítók összes győzelmeikre. Rögtön hozzáláttam a théma kereséséhez, mert valami rendkívülivel akartam meglepni leendő hallgatóimat. Egész éjszakákat théma kereséssel töltöttem el, sehogy sem tudtam dűlőre jutni. Először is arról akartam felolvasni, hogy mikor vénül meg az asszony? Egy kissé csiklandósnak találtam, de egy- szersmint meglepőnek is. Gondolkozni kezdtem a tárgyon. Nagy segítségemre volt Isolani Eugen német iró, a ki egy pár hires asszonyságot kérdezett meg erről a dologról. Schramm Anna elég nyíltan válaszolt: — Az asszony akkor kezd vénülni, mikor ezt a tükre mondja és a szive érzi. Illendően megvénülni nagy művészet, olyik asszony sohasem tanulja meg. Bertens Róza színésznő szerint, hogy mikor vénül meg az asszony, azt a férfiaktól kell megkérdezni, mert az asszonyok nem szívesen beszélnek a korról, - legalább is a saját korukról nem. Szerinte az asszony akkor kezd vénülni, mikor arról kezd gondolkodni, hogy mikor vénül meg az asszony. — Grosz Jenny igy vélekedik: Minden asszony olyan vén, a milyennek látszik. Butze Anna azt irta: Az asszony csak akkor kezd vénülni, mikor minden áron meg akar fiatalodni. Nagy igazságot mond Reisenhofer Mariska: Az asszony akkor kezd vénülni, mikor újból szeretni vágyik és nem talál viszont- szerelmet! De legjobb volt szerintem Ziegler Klára véleménye: A hiú soha, a boldogtalan időnek előtte, az okos idejekorán. Hogy ez az időpont mikor következik be, erre nézve - még a legokosabb-
