Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-12-22 / 51. szám
2 NAGYBÁNYA 1904. deczember 22. értés, békesség szükségességének tudatára. Az emberekhez jóakarat — hangzik a magas egekből. S valóban, ki az, a ki jóakaratot nem vár Istentől? Imádságban vagy szitkozódva követeli ezt az is, ki embertársát a gyűlölet, a rágalom keresztjére feszíteni minden perczben kész. * Ez a sivár, rút kép ugy-e elmaradhatott volna ez ünnepi sorokból. Hiába. Ez maga az élet. Ha én nem szólok is róla, ezt látod, olvasod, hallod nap mint nap. A Nap-ünnep helyét a Karácsony foglalta el; de a megváltott ember ma is sokkal inkább természeti, mint lelki életet él. A hús és a vér ur ma is a szellem fölött. Boldog hajdankor, mikor a bűn fiai még várták, várhatták az égi megváltást! Boldogtalan jelen, mely hiába vár uj Megváltót. Mert nem jön el újra megváltani, hanem Ítélni. * És mégis. A Megváltó eljön évről- évre. Itt van, itt lesz most is közöttünk. Aki nem keresi, csak az nem látja jelenlétét. Karácsony estéjén olyan sok hajlékban áll ragyogó díszben a karácsonyfa. Nagy és kis házakban egyaránt. A gyertyák — hogy sok van-é egy fán vagy csak egy nehány, az nem számit — a gyertyák csillogó fénye bámuló, mosolygó gyermek- arczokra veti derűs világát. Ha a nagyok keblében helyet nem találna — de ilyenkor tán még ott is talál — a kicsinyek dobogó szivében, sugárzó tekintetében szállást vesz bizony az isteni Vendég. Ha az emberi szív nem változnék, ha az a karácsonyesti érzés soha ki nem költöznék belőle ... se. A csendőrség. Deczember 21. Jövő év április hó elsején a m. kir. csendőrség városunk területén is megkezdi működését. A város képviselő testületé az erre vonatkozó szerződést elfogadta és semmi kétség benne, hogy a szerződést a felsőbb hatóságok is jóváhagyják. A szerződés közgyűlési tárgyalása arról győzött meg bennünket, hogy sokan nincsenek egészen tisztában azzal a hatáskörrel, melyet a csendőrség fog betölteni s azzal a szolgálati viszonynyal, melynek keretében a csendőrség a rendőrségi szervezetbe beilleszkedik. Tájékozásul s felvilágosításul közöljük tehát a következőket, melyek a szolgálati utasítás tárgyalásánál mintegy alapelvül fognak szolgálni. A város területén működő csendőrlegénység a közcsend, rend és biztonság fentartása érdekében a rendőrkapitányság rendelkezése alatt áll, annak rendőri közegeit képezi, de annak alárendelve nincsen, amennyiben katonai, fegyelmi tekintetben, személyi ügyeiben saját elöljárói parancsa alatt áll. A csendőrség híva- j tásától eltérő szolgálatokra, mint idézések, hi- j vatalos ügyiratok kézbesítésére, küldöncz, bőr- j tönőri, a városházán vagy más helyütt: szin- j házban, tánczmulatságoknál, czirkuszban tar- i tandó ügyeleti szolgálatokra, munkásoknak | munkaközben felügyeletére, kutyapeczérek kisérésére, cselédek és munkások bejelentési ügyeinek ellenőrzésére, tolonczkiséretre, némely kihágási s más hasonló természetű ügyekben igénybe nem vehető. Minden más közbiztonsági ügyben a csendőrség a rendőrkapitányság szóbeli vagy írásbeli felhívását feltétlenül teljesíteni tartozik s minden ügyben, mint karhatalom áll a rendőr- kapitányság rendelkezésére. A város területe körletekbe fog osztatni, mely körletekben úgy nappal, mint éjjel állandó lesz a csendőrség portyázása. Nappal rendes viszonyok között a csendőrség felszerelése kard és forgó pisztolyból áll, éjjel rendes fölszerelésből szuronyos karabélylyal. E portyázások alkalmával a csendőrség teljesen rendőri szolgálatot végez, ügyel még a korcsmák, kávéházak, pálinkamérések zárórájának betartására is. Nyomozó ügyekben vagy segédkezik a rendőrkapitányságnak vagy megbízásból azokban teljesen önállóan jár el. Rendészeti ügyekben a felügyelet, ellenőrzés s az ezzel járó felelősség a rendőr- kapitányságot illeti; utasításait a csendőrség csak szigorúan végrehajtja. A felmerülhető kihágások, bűnügyek szinte elősorolhatatlan különfélesége s más és más természete miatt minden adott esetben a csendőrség eljárása a szolgálati utasításban előre meg nem állapítható, de az elősorolt esetekből, direktívákból is világos képet nyerhetünk a csendőrség működéséről. A csendőrség eljár minden ügyben, mely ügyek katonai karhatalmi tekintélyét nem sértik. Eljár még a legkisebb kihágási ügyben is és pedig úgy, hogy a kihágóval szemben figyel- meztetőleg lép fel. Ha a kihágás tényét képező cselekmény vagy mulasztás a közbiztonságra kárt vagy veszélyt hozhatna, rögtön megaka- dályozólag lép föl karhatalommal. Ha a kihágás nem ily természetű volna, arról a rendőr- kapitányságnak jelentést tesz. A szerződés tárgyalása során felhozták azon konkrét esetet is, hogy a részeg emberekkel, a piaczi korzón különösen vasárnap délutánonként tapasztalható, sokszor arezpiritó jelenetekkel szemben a csendőrség minő eljárást fog tanúsítani. A feleletet erre is megtaláljuk a csendőrségnek más városokban tanúsított eljárásából, de megtaláljuk a szolgálati utasításban is. A csöndes, de nem veszedelmes részegeket a polgári rendőrségnek adja át; a rakonczátlanokat, duhajkodókat, verekedőket megfékezi. Ha pedig a korzói csoportosulások, illetlenkedések, duhajkodások tűrhetetlen mérveket öltenének, ily esetekben is eljár a csendőrség, még pedig figyelmeztetőleg s ha maga szükségét látná vagy erre a rendőr- kapitányságtól felhivatnék, megakadályozólag is. Végeredményben a közbiztonsági szolgálat minden ága a csendőrség hatáskörébe fut össze, természetesen mindenkor a rendőrkapitányság utasításai értelmében lévén kötelesek eljárni. Semmi ok nincs tehát oly aggályoskodásokra, melyek a város autonómiáját, önrendelkezési jogát féltenék, vagy a melyek a csendőrséget oly színbe tüntetnék föl, mintha csak főbenjáró ügyekben volnának kötelesek eljárni. Mint már említettük, vannak oly ügyek is, melyeknél a csendőri asszisztenczia igénybe nem vehető. Nagyon természetes tehát, hogy a csendőrség mellett a város köteles nehány tagból álló polgári rendőrséget is tartani. A szerződésbe 1 altiszt s 4 rendőr van polgári rendőrség czimén felvéve. Azonban a polgári rendőrség alkalmazása a városnak semmi több költséget nem okoz, ha ez igen szükkörü rendőri szolgálatra a most is meglevő, fizetett tűzoltókat képezzük ki s alkalmazzuk. így van ez Szatmárott is, rendőri szolgálatokra a fizetett tűzoltókat ott is alkalmazzák s az intézmény bevált. Legfőlebb nálunk még az volna kívánatos, hogy a fizetett tűzoltók csekély illetményeit némileg megjavítsa a képviselőtestület s fokozatos előléptetésüket lehetővé tegye. Ez alig számba vehető differencziákat okozna. Az összes kiadásokat figyelembe véve a csendőrség a továbbra is megmaradó hivatalbelieket kérhetnek föl erre az ünnepélyre, Kende- ressyné nagylelküleg abba is belenyugodott: — Jó, jó, hát akkor majd Bartha Giza lesz az Aranka párja. Az első nap nagyon jól indult. Mindenütt megígérték, hogy részt vesznek a dalárda ünnepélyén. Másnap is csak két vagy három polgárcsaládnál húzódtak, hogy nem szeretik ők a parádét s nem szeretnek ők az előkelők közé furakodni. De a leányoknak mindenütt nagy kedvük volt rá s a dalárda elnöke oly ékesszólón be tudta bizonyítani, hogy ez az egész Vámos ünnepe, az egész polgárság ünnepe, hogy még az öreg özvegy Hankó szürszabóné is azt mondta: hát nem bánja, csináltat egy szép fehér ruhát az unokájának, abban elmehet. De már harmadnap levél érkezett Kende- ressynétől. Nagyon sajnálja, az ő leánya azonban nem vehet részt a zászlószentelésen. Nyomban jött a Bartháné levele. Ugyanaz volt a tartalma. Sajnálják, ők sem vehetnek részt. A dalárda elnöke rögtön szaladt hozzájuk : — De kérem, nagyságos asszonyaim! Kenderessyné kérlelhetetlen maradt. Hidegen, gőgösen elutasította a könyörgőt s nem is bocsátkozott bővebb magyarázatokba. Bartháné azonban enyhébben bánt el a dalárda szegény elnökével: — De, kedves Bodor, azt csak nem kívánhatja, hogy a leányaink holmi csizmadiák, szür- szabók, asztalosok leányaival együtt szerepeljenek. Micsoda gondolat az maguktól ? Azt hallom, hogy Hankó Juliskát is meghitták, a kinek az édes anyja valamikor szobaleány volt nálunk. A dalárda elnöke mentegetőzött. — Nem lehetett kikerülni. Jómódú család, nagy a rokonsága. Juliska apja városi bizottsági tag, a főispán is meghívja, ha nagy ebédet ad. Barthánét azonban nem lehet ilyen okoskodással meggyőzni. A főispán, — az egészen más. A férfiak sokat megtehetnek, amit a nők nem tehetnek. — Nem, kedves Bodor, az nem lehet, hogy a mi lányaink ... Ugyan hová gondol ? A dalárda elnökének kiütnek a homlokán az izzadtságcsöppek: — De, kérem, már fölkértük őket, nem lehet visszalépni. Aztán, kérem, a dalárda tagjai közt sok az egyszerű polgárember, kiskereskedők, iparosok. Kérem, azokra is tekinteni kell. Bartháné őnagysága a vállait vonogatja. Hát hiszen ő nem mondja, hogy vakkit kizárjanak. — Csak azt ne kívánják, kedves Bodor, hogy mi is ott legyünk. No azt már igazán nem kívánhatják. Hiszen az ember elmegy egy parasztlakodalomba is, keresztelőre is, szívesen leereszkedünk az alsóbbrendüekhez. De ez egészen más. Amint hire futott a városban, hogy az előkelők, Bartháék, Kenderessyék, n.eg a többi, nem fognak résztvenni a zászlószentelésen, egyszerre húzódozni kezdett az egész htelligenczia. A megyei, városi tisztviselők, a törvényszéki bírák, a pénzügyigazgatóság hivatalnokai mind azon gondolkoztak, vájjon megjelenhetnek-e a zászlószentelésen az ő leányaik, ha Kerderessy Aranka, Orosz Mariska, Bartha Giza nár kijelentették, hogy ők nem lesznek ott? Mindenki szívesebben akar az előkelőkhöz hasonlítani, mint az alsóbbrendüekhez s egymásután jöttek a lemondások az elnökhöz s az ünnepélyrendező bizottsághoz. Az elnök már a haját tépte. Szörnyűség. Mi lesz abból a fényes zászlóseentelésből ? Már a huszonnégy koszorus-leánykól csak kilencz maradt s azok is többnyire egyszerű polgárcsaládok leányai. De a meglevőkben sem lehet bízni. Egy héttel a zászlószentelés előtt nagy robajjal tört be az elnökhöz a dohánybeváltó hivatali számtiszt. Tessék az ő leányát is kitörülni. Ő királyi tisztviselő, ő sem akarja, hogy az alsóbbrendüekhez számítsák őket. Már nem maradt az intelligencziából, csak a Homoród doktor leánya. Az is mindig sir, hogy miért kell neki elmenni, de nem mer ellenszegülni, mert az atyja azzal fenyegeti, hogy agyonüti. Majd bizony! Holmi leányszeszélyért nem szeretné a doktor elveszíteni a sok jó betegét. A szürszabók, lakatosok többet érnek, mint az urak, mert azok fizetnek, az urak meg nem fizetnek. Az ünnepélyrendező bizottság iparkodik titokban tartani a dolgok e szomorú állapotát; de lehet is azt titokban tartani, mikor az egész .Vámos zúg, zsibong, forrong. Az iparoskörben nagy a fölháborodás. Zsíros Bálint, a gazdag hentes, fenyegetőzve megy a dalárda elnökéhez. Hát ki az, aki az ő leányával nem akar egy sorba állni? Az elnök csittitgatja, szépiti a dolgot, ahogy tudja. Hiszen néhányan lemondtak, az igaz, de kérem, nincs abban semmi sértő szándék, csak éppen családi okok miatt. Ne tessék a miatt háborogni. Az ünnepélyrendező bizottság már gondoskodott helyeik betöltéséről.Tessék egészen nyugodtan lenni, minden rendben lesz.- Hát úgy is legyen, — fenyegetőzik a haragos hentes, — mert máskép ... Nem mondja, hogy mi történik máskép, de az elnök tudja, hogy botrány lesz máskép; az egész dalárda szétzüllik másképp, a tagok legnagyobb része, az iparosok, a polgárok kilépnek. Veszélyben forog minden.
