Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1904-10-27 / 43. szám
2 NAftYBANYA közeinek felhasználása mellett leendő lebonyolítása vétetett kilátásba és pedig olyképen, hogy viszont a szatmár— nagybányai h. é. vasút a beszerzendő két motor-kocsit a saját vonala forgalmának lebonyolításánál is felhasználná s igy ezen motor-kocsik Szatmáriéi Felsőbányáig közlekednének“. A törvényhozás által elfogadott s 1904. évi junius hó 4-én kelt engedély- okirat 4. §-a e jegyzőkönyvi határozatot teljesen épségben tartja s a kereskedelmi miniszternek tartja fent a jogot, hogy „a jelen engedélyokiratban s az ennek kiegészítő részét képező építési feltételekben vagy az engedélyezési tárgyalásról 1902. évi november hó 12-én felvett jegyzőkönyvben foglalt határozatokra, úgyszintén az üzlet biztonságának követelményeire való tekintettel az előterjesztett terveket átvizsgáltassa és a mennyiben az érintett szempontokból észrevétel fel nem merülne, a terveket jóváhagyja“. Nyilvánvaló tehát, hogy a motorkocsik behozatalára az uj vasút nemcsak az engedélyezési tárgyalásról felvett jegyzőkönyv határozata, de a törvényhozás által elfogadott engedélyokirat alapján is feltétlenül, félremagyarázást vagy kibúvót meg nem engedőleg köteles. De nincs is arról szó, hogy a felső- bányai-vasut igazgatósága a motor-kocsik behozatalának elvállalt s törvényhozásilag is biztosított kötelezettsége alól kibújni akarna, hisz magának a vasútnak is érdeke, hogy olcsó, gyors és kényelmes összeköttetések folytán üzleti, jövedelmezőségét minél jobban emelje. Városunk közönségében e nyugtalanító feltevéseket az okozza, hogy a vasút megnyitása immár csak napok kérdése s a motor-kocsikról még mindig semmi hir, sem pedig az ígért újabb és gyakoribb menetrend megállapításáról. E sajnálatos körülmények fakasztják fel a bizalmatlanA lakosok nagyobb részt a helvétiai és ágostai confessiokhoz tartoztak (1677.) miért is inkább szítottak az erdélyi fejedelmekhez. Nagybányának régi időtől volt írott bánya- törvénye, az utolsó 1535. évből származott, de azt a város magistrátusa nem respektálta, sőt a Miksa-bányatörvényt sem akarta elfogadni és azt erőszakkal hirdették ki. Folytonos összeütközések voltak a kincstáriak és polgárok közt, annyira, hogy az összes Ítéleteket ante executi- onem revisio végett a kassai kamarához kellett felterjeszteni. A nagybányai pénzverdéhez tartoztak a következő faluk: Laczfalva,'Oroszfalva és Sürgye- falu (1608.), Sándorfalu, Pusztatelek, Gyertyafalu, Bajfalu és Dobrovitza (1730.). Alsófernezely a Mikolája-család és Konda Mihály tulajdona volt és nem tudni, hogy hogyan jutott a kincstár tulajdonába. 1608-ban elfoglalták a vitéz bányászok a kővári várat s azt három hétig megszállva tartották, a mikor is azt Sékely Mihály, ő felsége ezredesének átadták. Hasonlóképen a tatárokat is megverték a bányászok az 1717. évben, először Borsa mellett, azután a kapniki völgyben, a mire vonatkozólag ezen helyeken több kő találtatott ezen felirattal: «Hic fuerint tartari 1717.« \ Hogy a városnak is a bányaművelésből í nagy haszna volt és a bányák jól jövedelmeztek, j kitetszik egy 1631. évi január 5-én kelt okiratból, mely a város számadásainak vizsgálatát foglalja magában. E szerint a város bánya jövedelmei 1630. márczius 2-ától 1631. január 4-ig aranyban 9600 darab arany ä 3 f. 25 dénár: 31200 frt; ezüstben 27115 tallér, darabja 1 írt. 75 kr.: teszen 47451 frtot; öt darabos pénz (drachma quinquennevia) 5166 frt 33 kr. és igy az összes bevétel 83817 frt 33 kr. Ehhez járul az élelemnemii, szerszám s egyéb a bányaműhöz tartozó anyagok eladásából 24.283 frt 10 kr.; összes bevétel 108.100 frt. ság érzetét, mely a képviselőtestület gazdasági s pénzügyi bizottságának legutóbb tartott ülésében azon indítványban csúcsosodott ki, hogy a város a megszavazott 20.000 korona segélyt mindaddig ne folyósítsa, mig a vasút a motor-kocsi közlekedést állandóan meg nem indítja. A 20.000 korona segély kiutalása a város erkölcsi kötelessége, mert a vasút kiépítése egyrészt azon a határozaton indult meg, hogy Nagybánya 20.000 koronával járul a kiépítéshez. S most, hogy a munka befejezést nyert, a határozatot utólagos feltételekhez kötni, nem volna ildomos dolog. De nem is szükséges, mert ismételjük, a motor-kocsik behozatala a törvényhozásilag elfogadott engedélyokiratban biztosítva van. A főkérdés csak az, hogy a motorkocsi forgalom mikor vehető fel. Erre vonatkozólag a felsőbányai-vasut engedményese, Hollós Jakab nyug. vasúti főfelügyelő, épen a gazdasági s pénzügyi bizottságban elhangzott indítványra vonatkozólag a városhoz intézett legújabb beadványában a következő felvilágosításokat nyújtja: „Fia a tekintetes városi tanács kényszeríti a vasutat arra, hogy a motor-kocsi forgalmat hozza be azonnal, ezzel nem hogy elősegítené a forgalmi érdekeket, de ellenkezőleg, a mennyiben a város olyan motort kaphat, a milyen jelenleg általában forgalomban van, melynek sebessége Szinérváralja és Nagybánya között legfeljebb 20 kilométer, Nagybánya •és Felsőbánya között legfeljebb 10 kilométer óránkint még akkor is, ha pótkocsi nélkül közlekedik. Az eddigi forgalomban használt motor-kocsik 35 lóerőre vannak berendezve, ezeknek sebessége hegyipályán csekély, azért szükségképen bevárandónak véljük azon időpontot, 43 kr., kiadás 67981 frt 64 k., marad mint jőve- ! delem 40118 frt 79 kr. Megjegyzendő, hogy már akkor a kereszthegyi bánya mellett a borpataki Leopold-bánya főszerepet játszott, melyről azt mondják az elavult foliánsok, hogy eum exiguo lucro colitur. 1648. évben III. Ferdinánd király a bányákat Rákóczi György fejedelemnek és családiának engedte át, ki ezen birtokába az 1648. évben ünnepélyesen bevezettetett, mely czélból ugyan- í azon év február 28-án egész családjával Nagybányára érkezett. A nagy fejedelem itteni tartózkodásáról fennmaradt a „háromszáz özvegy asszony tánczárói“ szóló mese, melyről egy névtelen következőleg ir: „Egyszer az erdélyi fejedelem Nagybányán időzött; épen akkor egy bánya beomlott s tömérdek munkást eltemetett, úgy, hogy 300 özvegy maradt utánok. A fejedelem titokban tartatá ezt s nagy ünnepélyt rendezett, melyre a nőket mind meghivatta s udvari karmesterével szerkesztette azt a darabot, melynek dallamára azután azok a nők bortul felvidultan tánczra kerekedtek. Midőn a táncz javában folyik, igy szól a fejedelem: no urak, most látok olyas valamit, a mit sohasem láttatok még, hogy tánczol 300 özvegy asszony egyszerre együtt. Lett azután sirás, jajveszékelés, mikor a nők megtudták, hogy férjeik halva vannak. E kegyetlen tréfa után gondoskodott a fejedelem, hogy az özvegy nők gazdagon megajándékozva újra férjhez menjenek.“ A hatvanas években várták is, hogy a kereszthegyi bányavizek lehúzásával megtalálják az arany koporsót és a háromszáz bányászt. Az arany koporsó azonban elmaradt egészen és a 300 bányász helyett csak egyetlen egyet találtak meg, a kit ruházatával együtt a szentelt földbe nagy pompával temettek el. Hogy csodálkozhatott a más világon az özvegye férjének oly késő megérkezésén ? ! Szellemy Geyza. ________________________ 1904. október 27. amik or a legújabb kísérletek befejezést nyernek. Ugyanis f. év november havában kipróbálás végett 50 és 80 lóerejü motort fog a m. kir. államvasutak igazgatósága kipróbálni s ha a várakozáshoz képest eme legnagyobb lóerejü kocsik beválnak, akkor bármi nagy áldozat árán is a nagybányai—felsőbányái vasút ilyeneket fog beszerezni, tekintve, hogy ezeknek menetsebessége 40 — 50 kilométer óránként. A motorkocsik próbaideje január hóig tart. Ha a próba a kívánt eredménynyel jár, úgy megrendelhetjük a már kipróbált kocsikat és jövő 1905. évi május hó 1-én forgalomba hozhatjuk. Mindezeket azért tartjuk szükségesnek felemlíteni, mert tudjuk, hogy a tek. városi képviselet a biztos és gyors forgalmat tartja szem előtt s ez reá nézve sokkal fontosabb körülmény, semhogy a motór-próba eredményét megvárni s a forgalmi eszköznek csak a próba utáni beszerzését szükségesnek és helyesnek ne találná“. Azt hisszük, hogy e legilletékesebb forrásból nyert felvilágosítás el fog oszlatni minden kételyt, minden nyugtalanságot s a város érdekében meghozott áldozatkészség és munka jóleső érzetével vehetünk részt uj viczinálisunk megnyitási ünnepélyén. Az egyre hatalmasabban fejlődő technika legközelebb valóra váltja évtizedes vágyakozásainkat s reményeinket is s ha a technikai nehézségek legyőzet- tek, a város elég erős bárkivel szemben is, hogy a netalán mesterségesen felidézett akadályok, elodázási szándékok daczára, melyek szerintünk ki vannak zárva, érvényt szerezzen törvényhozásilag is biztosított jogainak. é. m. Szabad lyczeum az iparosok részére. Október 26. ... És hangzanak a jeremiádok unos- untalan a kisiparosok megdöbbentően nehéz anyagi helyzetéről, küzdelmeiről, anélkül azonban, hogy felsegélésökre, megmentésökre valami számbavehető dolgot művelnénk. A magyar ipar pártolásának hangoztatása a legdivatosabb jelszavak egyike s mig a magyaripar pártolását lámpásán, ökölverve hangoztatjuk, addig a legkisebb lelkiismereti íür- dalás nélkül ontjuk pénzünket a cseh, morva, osztrák gyártmányokért. És amig lelkesülő hevülettel hirdetjük a munka dicsőségét, a munkásosztály tiszteletreméltóságát és megbecsülését, addig szinte törve törjük magunkat s a legmesszebb menő áldozatoktól sem riadunk vissza, hogy fiainkat bár a legkisebb rangú beámternek, más szóval „ur“-nak nevelhessük. Ha valaha valakire ráillett a példaszó, úgy bizonyára ránk illik e téren: vizet prédikálunk, de bort iszunk! A magyar társadalom azon csökönyös felfogásából, hogy az iparos pálya nem úri pálya s csak azoknak való, kik más pályákon semmiképen sem bírnak boldogulni: sarjadzik az iparos osztály legnagyobb baja. Mert mi mást jelent ez a balga felfogás, mint azt, hogy az iparosok zöme leginkább azokból került ki, kik az elemi iskolák követelményeinek sem tudtak megfelelni, vagy pedig oly rósz magaviseletét tanusitottak, hogy mintegy büntetésből adták 1 az iparos pályára. Tehát nem hivatottságból,
