Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1904-10-27 / 43. szám

1

TÁRSADALMI ÉS SZÍ3PIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon.

Felelős szerkesztő:

ÉGLY MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők.

i Hirdetések felvétetnek Morvay üyula könyvnyomdájában is: RAtér 14

A felsőbányái vasút.

Október 25.

Pár nap még s a felsőbányái vasutat átadják a közforgalomnak.

Tagadhatatlanul nagy és küzdelmes munka után a felsőbányái összeköttetés létesült. A korszakos mű befejezésekor helyén való, hogy hozzuk rendbe különösen városunkra vonatkozó számadásainkat.

Nagybánya város szerfölött nyomasztó anyagi helyzetében sem zárkozott el a felsőbányái vasút segélyezése elől. Tekintélyes összeget: 20.000 koronát szavazott meg a város képviselőtestülete törzsrész- vények ellenében a vasút építésére.

E nagy áldozathozatal indító okai nemcsak a testvérváros érdekeinek is- tápolásából sarjadtak, hanem Nagybánya város s a mi jól felfogott érdekeinknek gondozásából is. Jelesül két nagy czél lebegett a város közönségének szemei előtt, midőn a 20.000 korona segélyt megszavazta. Az egyik: a motorkocsik behozatalával összeköttetést nyerni a szatmári gyorsvonatokhoz, hogy ezzel egy félnapi utazási idővel közelebb legyünk az ország szivéhez; a másik czél volt pedig a kénsav, illetőleg a műtrágyagyár megvalósítása szempontjából a fernezelyi szárnyvasut kiépithetése.

A segélyezés megszavazásakor lezajlott vitában főleg e két szempont domborodott ki s ez a két motívum volt nekünk legfőbb érvelésünk, kik a felső- i bányai vasút építésének ügyét mindenkoron legjobb tehetségünk szerint támogattuk.

S ez csak természetes is, hiszen e törekvésekre maga a vasút engedményese adta meg az impulzust, a ki a városhoz intézett beadványában a következőket irta : „A kiépítendő vonalnak segélyezésével nem csupán áldozatkészségét óhajtjuk igénybe venni a nemes városnak, amelynek súlyos anyagi terhei ösmeretesek előttünk s e helyzetét minden körülmények között respektáljuk, hanem ez áldozatával értékeinek jövedelmezőségét is biztosítani akarjuk, amely értékek eddig nem hozták meg a remélt és méltán elvárható jövedelmeket.

A kiépítendő felsőbányái vonallal kapcsolatosan tervbe van véve a szatmár—nagybányai vasút teljes átalakítása is, a mely a jelenlegi indokolt panaszokat fogja gyökeresen orvosolni.

A vonal átalakításával első sorban a menetrend fog kedvezően változni. Az eddigi kényelmetlen és drága összeköttetésünk helyett rendes vonatokkal négyszer indulhatunk Szatmár felé, a honnan ugyanannyiszor érkezik hoz- I zánk a vasút. Délelőtt két vonat csat- j lakozással a fővárosi gyorsvonatokhoz és délután is kettő indulna Szatmárra

s Szatmárról is két Ízben délelőtt és két ízben délután érkeznék a vasút.

A kedvezőbb összeköttetés mellett nagyobb lesz a menetsebesség s Nagybánya a, mostani távolság egy harmadával fog Szatmárhoz közelebb esni A

A tárgyalás a segélyezés megszavazásakor ezen az alapon indult meg s bár a segélyt megszavazó közgyűlési határozatban etikai okokból s a felsőbb jóváhagyás kinyerése szempontjából feltételek kikötésének helye nem volt, az engedményes beadványában foglaltak feltétlenül kötelezők a már létesült uj vasútra nézve.

A kilátásba helyezett és ígért vasúti összeköttetések s menetrend változtatások keresztülvitelére a motorkocsik behozatala feltétlenül szükséges. S hogy ennek behozatala biztosítva van, idézzük a felsőbányái vasút engedélyezési tárgyalásáról 1902. évi november hó 12-én a kereskedelemügyi minisztériumban felvett jegyzőkönyv erre vonatkozó határozatát:

„IX. fejezet. A forgalmi eszközök költségeire csupán 56.000 korona, mint két motor-kocsi beszerzési ára vétetett föl. A tervezett vonal ugyanis a már üzemben levő szatmár—nagybányai h. é. vasútnak természetes folytatását képezvén, a nagybánya — felsőbányái h. é. vasút forgalmának a szatmár—nagybányai h. é. vasút forgalmával egységes alapon s az utóbb nevezett helyérdekii vasút forgalmi eszA „Nagybánya“ tárczája.

Éjszaka.

Ma csiílaghullaló a ~ éjjel.

As óriási égitestek

Ezer darabra törnek széjjel

S az örök végtelenbe esnek.

Ma ábránd támad a szivemben.

Ma elborít az éj varázsa,

S mosoly gva. bámulok szünet len .4c égnek csillagtáborára.

Hiszen ma uj reményem támadt,

És e reményben újra étele,

Hogy emléke mind halaványabb A kiállott sok szenvedésnek.

De kétely lep meg most sötéten:

Hogy a remény, ábránd, dal, illat, Mely támadt csillagvesztő éjen,

Nem hull-e széjjel, mint a csillag? . . .

Hegedűs Gyula.

m

Nagybánya bányászatának múltjából.

A nagybányai bányászat régi korát mély homály fedi, története azonban annál nagyobb és világosabb betűkkel van megírva a szilárd kőben bányász kézzel, hogy e vidéken valamikor

még ismeretlen korban igen kiterjedt bányászat virágzott.

Szájhagyomány szerint a tizenkettedik században egy a Kereszthegy alatt barmot legeltető zazari asszony fedezte fel a kereszthegyi bányát, hol arany-érczet találván, azt a hatóságnak megmutatta, mely annak kiaknázására azonnal hozzá is fogott.

A Kereszthegy mellett alakult telepet ezen asszony emlékére Asszonypatakának nevezték el, és csak később, mikor a bányászat nagyobb terjedelmet nyert, nevezik Nagybányának. Asszonypataka akkor csak telepe volt Zazar- bányának, melynek egészen újabb időkig »Zazar- bányar város czimmel pecsétje is volt.

II. Géza királyunk 1141. évben a kunok által kipusztitott vidéket szászokkal telepítette be, kik itten virágzó bányászatot űztek s kiknek idegen szavait a bányászati kifejezések dolgában az őket követő magyar lakosok máig is megtartották. Nagybányán akkor két ezer német munkás és tisztviselő telepedett le, a kik a telepet Nagybánya helyett Neubányának hívták, a miből származott Neustadt és hunga- rische Neustädte, melyeket a szomolnoki fő- bányahivatal hiába keresett a Bodrog melletti Ujhely körül.

Az itteni bányák jövedelmét a magyar királynék hitrészben bírták; nevezetesen I. Lajos király neje és leánya Mária, kik hosszú időn keresztül Nagybányán laktak, a hol még az 1667. évben romokban látható királyi torná- ezos palotájuk volt, a melyben a királynék bányászokkal és szobaleányaikkal együtt az aranynak tisztításával hasznosan foglalkoztak.

Nagybánya város régi oklevele, mely az 1230. évből származott s mely Erzsébet királyné -Nagy Lajos anyja —által is meg volt erősítve, az egész levéltárral együtt tűzvész áldozata lett s igy biztos adataink csak is az 1347. évből származnak.

Ez év október 12-ről van keltezve Nagybánya város kiváltság levele, melyet I. Lajos király adott ki. A mint ezen oklevélből kivehető, a bányászat ezen időben már teljesen rendezett viszonyok közt volt, külön bárósággal, kamaragrófi hivatallal s egyéb hivatalnokokkal, nem- kiilömben pénzverdével.

A pénzverdéi épület, mely eredetileg más helyen fából volt építve, a 15-dik században teljesen leégett és 1553. évben uj Münczház lett építve szintén fából; ennek helyébe épült az 1734 — 1739. években a jelenlegi igazgatósági épület 20.784 frt 55 kr. költséggel.

A pénzverőhivatalnak joga volt egy mészárszéket tartani s azonkívül volt egy malma és egy háza, mely a luteránus prédikátornak a lakása volt.

A 15-dik században a bányahivatalok főnöke a kamaragróf volt, a ki a kisebb ügyeket maga intézte el, a főbbeket pedig a királynak vagy az erdélyi fejedelmeknek küldötte el.

Ámbár jogilag a város mindig Magyar- országhoz tartozott, mégis a folytonos háborús időben gyakran változtatta urait: a lengyel királyokat és erdélyi fejedelmeket, kik a pénzverdét és a bányászatot haszonbérbe adták.

A szabadságharezok alatt, különösen Wesselényi idejében 1703-1711-ig a bányászat majdnem teljesen tönkre tétetett. A jövedelmeket Rákóczi Ferencz élvezte.