Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1904-03-17 / 11. szám

1904. márczius 17. NAGYBÁNYA 3 kétségbe senki, hogy képviselőtestületünknek csak törpe minoritása buzgolkodik annyira a gyors intézkedés mellett, a túlnyomó többség pedig azt kívánja, hogy a tárgyalások ezentúl is az eddigi tempóban és mederben folyjanak. Azt, hogy a vízvezeték létesítése érdekében a város tengersok papirost fogyaszt, magam is helytelen dolognak tartom, mert az valóban lelkiismeretlen dolog, hogy költségvetésünk „irodai szerek“ rovatát ily másodrendű kérdés miatt indokolatlanul megterheljék, de ezen csak úgy lehet segíteni, ha az igen tisztelt tanácsot uta­sítjuk, hogy a vízvezetékre vonatkozó tárgyalá­sokat ezentúl lehetőleg kerülni el ne mulaszsza ! Czikkiró urnák azon állítását, hogy vízve­zetéki tárgyalásaink már ötven év óta folyamat­ban vannak, kétségbe vonom. Ellenkezőleg, megbízható informáczió alapján állíthatom, hogy a várva-várt félszázadból egy-két esztendő még mindig hiányzik s ennélfogva a félszázados jubileum méltó megünnepelhetése végett a már- már indulófélben levő gyorsabb tempó fékezé­séről idejekorán kell gondoskodnunk. Mert kérem, azon körülményből, hogy az úri kaszinó választ­mánya az egyes tagok által sürgetett jubileumi ünnepélyt azért vette le a napirendről, mivel a hetven évet — nehogy hetvenkedéssel vádoltassék — nem tartja megünnepelni valónak, korántsem következik, hogy képviselőtestületünk túlnyomó többsége ne óhajtaná vízvezetéki tárgyalásaink ötvenedik évét megünnepelni. Azonban most, a midőn a jubileum meg- tarthatása idejétől még egy-két esztendő választ el, korai lenne az ünnepély módozatairól beszélni; azért nem erről, hanem magáról a vízvezetékről szólok. Nézzük csak, miként indult meg a nagy­bányai vízvezeték iránti mozgalom ? Kik indították azt meg? Ha nem csalódom, a vízvezeték kérdését a doktorok vetették fel és az annak gyors léte- sitésére vonatkozó tárgyalásokat a mérnökök ragadták magokhoz. Azt nagyon különösnek találom, hogy épen a doktorok „közegészségügyi szempontból“ sür­getik a vízvezetéket; hiszen ha látszólagos óhajuk teljesül, közegészségi viszonyaink esetleg úgy fognak alakulni, hogy első sorban a doktorok jövedelme fog megcsappanni. Erre csak azt jegyzem meg, hogy ez is az öngyilkosság egy neme és hogy én az öngyilkosokat meghallgatni nem szoktam. A mérnökök álláspontja és eljárása inkább érthető, mert a kirándulások, az előzetes mérések, megértették, országos küldöttség vitte fel Bécsbe Őfelsége elébe. A küldöttség ma délután 5 óra tájban érkezett vissza Pozsonyba s nyomban mindjárt a Zöldfa czimü vendéglő erkélyéről szóval tudtára adta a részint ünnepélyes elfoga­dására, részint az eljárás sikerének megtudása végett fegyverben és díszruhában kiállott őr­seregnek és országgyűlési közönségnek, valamint az ezerenként egybesereglett lakosságnak: hogy Őfelsége a nemzetnek ama felírásban nyilvánított kivánatait meghallgatta, teljesítette. Jelesül: István főherczeget, szeretve tisztelt Nádorunkat Magyarország teljes hatalmú helytartójának ki­nevezte ; független teljes hatalmú magyar kormány létesítésébe beleegyezett. István fő- herczeg teljes hatalmú helytartót megbízta, hogy azon kormány elnökét kinevezze, ki is e tisztet dicső hazánkfia: gróf Batthyányi Lajosra ruházta s megbízta, hogy az első uj Magyar Minisztériumot ő alakítsa össze. Ezen kormány Budán fog resideálni, most pedig az teljes átalakulási kér­dések megoldásában az ország rendéivel egy pár napok alatti megalakulása után egy nyomban együtt müködendik. Az országgyűlés az át­alakulási főkérdéseknek alapelveikbeni minél gyorsabb megoldásáig még együtt maradand ugyan, ezen munkájának bevégzése után azonban szétoszlandik, a népképviselet alapján alakulandó s az ónak eloszlása után rövid idő múlva egybe- gyülendő uj törvényhozó testnek helyet adandó s ennek leend feladata majd a részleteikben most be nem végezhető tárgyakban kodifikált törvé­nyek hozatala. A küldöttség szóval hirdetett eme tudósítása során kiemelte azt is: miszerint ezen örvendetes eredményt főleg István főherczeg dicső hazafiságának köszönhetni, mert közben­járása közben határozottan kijelenté : hogyha az ország kívánalmai teljesittetni nem fognak, nádori hivataláról lemond. Ezeket nem saját hallomásom után irom ugyan, mert f. hó 14-ére virradó éjszaka véletlen meghűlés következtében igeit a próbamérések, vízvezetéki vonalak tervezése, csatornák építése, áthelyezése, kiegészítése, pót­lása, javítása, mind oly foglalkozás, mely köz- gazdasági tevékenységi szempontból sem kifo­gásolható. De nekünk, mint városi ' képviselőknek, tisztán a nagy közönség érdekében kell mérle­gelni a vízvezeték kérdését is. Azért szükségesnek találom egy doktor- és mérnökmentes bizottság kiküldését, melynek feladata lesz megállapítani, hogy Nagybányán egyáltalában szükséges-e a vízvezeték ? Ha igen, mennyi vízre van szükségünk ? Czikkiró szerint a legkiválóbb szakértők és a statisztikai adatok egy ember egy napi víz- fogyasztását száz literben állapítják meg. Tisztelem én ama „legkiválóbb“ szakfér­fiakat, de szeretném látni azon embert, a ki naponta száz liter vizet fogyaszt. Nekem naponta egy fél liter bőven elég, sőt ha a tényleges fogyasztás szigorúan ellenőriztetik, a fél litert is kénytelen volnék alaposan redukálni. Azok, a kik Nagybánya közönségét nyakig vízbe úsztatni óhajtják, bölcs javaslatukat azzal indokolják, hogy a vízvezetéki baczillusmentes viz házi állataink itatására, sőt még a kertek öntözésére is használtassák. Engedelmet kérek, ez legalább is megfontolandó. Tessék megnézni baczillusos vizen tartott kitűnő marhaállomá­nyunkat; a kertekre nézve pedig utalok gyü­mölcsösünk felséges minőségére. Kérdés, hogy a baczillusmentes viz nem ártana-e háziállataink­nak és gyümölcstermő fáinknak ? Azért ne siessük el a dolgot, hanem kérjük meg a nagybányai gazdasági egyesületet, hogy mindkét irányban tegye meg a szakszerű kísér­leteket. Azon körülmény, hogy ezen kísérletek körültekintő eszközlése egy-két évtizedet fog igénybe venni, vízvezetékünk időközi és további tárgyalásait eddigi menetében nem fogja aka­dályozni. És ha a várva-várt félszázados ünnepély részleteivel már most foglalkozni kissé korai is lenne, az előkészületek haladéktalan megtételét melegen ajánlom, nehogy Mucsa ebben is verse­nyezhessen velünk. Nagybánya. 1904“. márczius 16. Kiváló tisztelettel: Mindenvárú Ádám. erős láz lepett meg ugyan, mely valamint a Bécsbe utazott küldöttségbeni részvehetéstől el­zárt, úgy a szobából is csak holnap bocsátand még ki, hanem azért teljes hitelességű fültanú kétségen kívüli, előleges felkérés következtében tett előadása nyomán ; és igy a közlőitek való­ságának felelősség magamra vállalása mellett még csak perczig sem akartam késni a küldőim részére leendő tudósítással. Melynek megtétele után addig is, mig, ha netalán némi részletekben kipótlandók fognak az országgyűlés előtt teendő küldöttségi jelentés nyomán mutatkozni, azt is teljesíteni szintén kötelességnek tartandom. Többnyire szives hazafi indulataikba ajánlott megkülömböztetett tisztelettel vagyok. Kelt Pozsonyban márczius 17-én, este 11 órakor, fent tisztelt küldőimnek alázatos szolgájuk: Csausz István követ. U. i. A minisztérium alakítására nézve több tekintélyes egyének sejtelmei oda mennek ki, hogy Kossuth, Deák (kinek Pozsonyba hozatala végett báró Wencheim Béla és Tolnai, Zala egyik követe csakugyan utána mentek), továbbá báró Perényi Zsigmond, gróf Széchényi István és báró Eötvös József fognának lenni.“ A m. kir. helytartó tanács rendelete s a város követének két rendbeli tudósítása a már­czius 23-án, Stand Pál h. főbíró elnöklete alatt tartott nyilvános közgyűlésen hirdettettek ki s azokat a város közönsége „magasztos öröm­érzettel“ vette tudomásul. Ugyanezen a közgyűlésen intézkedtek a polgári őrsereg felállításáról is; majd a közgyű­lésről Stand Pál h. főbíró vezetése alatt az összes tanácsosok és választó polgárok leírha­tatlan lelkes érzelmekkel nemzeti szinü lobogók alatt a plébánia templomba vonultak, hol a tanács előre tett intézkedései folytán tartott hálaadó istentiszteleten a „további békés átalakulás be­következéséért kegyeletes fohászok bocsáttattak a Mindenhatóhoz“ .... Nem hálózunk! Az Ifjúsági Kör választmányának azon határozata, hogy ez évben semmi néven neve­zendő társadalmi ünnepélyt vagy mulatságot nem rendeznek, városunknak nemcsak viruló asszonyai, szépséges leányai körében, hanem általánosan nagy feltűnést, hogy ne mondjuk szenzácziót keltett. S ez a szenzáczió amily nagy, épen olyan vegyes érzelmű is. Más a hatás a mamáknál, más a leányoknál s más a családapáknál. A mióta a választmány határozatáról tudó­sítottunk, garmada számra kapjuk a leveleket. Minthogy e határozattal szemben mi már a ma­gunk nézetét tolmácsoltuk, hogy az Ifjúsági Kör leczkéje egy cseppet sem árt, mert leg- kevésbbé sem szolgált reá ama hallatlan közönyre, melylyel lelkes buzgalmát, áldozatkészségét a társadalom a legkövetkezetesebb módon viszo­nozta, az audiatur et altera pars elvénél fogva ide igtatjuk egyikét a szerkesztőségünkhöz kül­dött leveleknek, mely mintegy összefoglalója a felhozott érveléseknek. A levél igy hangzik: Igen tisztelt Szerkesztő ur! Nagy megle­petéssel olvastam a Nagybánya f. hó 10-én megjelent számában az Ifjúsági Kör azon ha­tározatát, hogy önálló mulatságot ezentúl nem fog rendezni, okul hozva fel a helybeli társaság­nak a Körrel szemben tanúsított közönyösségét. Daczára annak, hogy a dolog nem volt váratlan, mégis meglepett, hogy a természet újraéledé­sekor, márczius idusán, napsugaras, ragyogó tavaszi napon hozták azt a határozatot, mely elzárja a leányok előtt még a mulatság remé­nyét is. Engedje meg tisztelt Szerkesztő ur, hogy e határozathoz röviden hozzá szóljak. Nem aka­rom soraimmal sem az Ifjúsági Kör határoza­tát gáncsolni, sem a nagybányai társaság közö­nyösségét szidni, csak föl akarom sorolni azon okokat, melyek ezen közönyösséget felébresz­tették, szították és végül a mai válságos állapo­tokat előállították. Első oka ennek az „elite“ bálok. Gondolja csak meg kedves Szerkesztő ur, melyik leányos apa van azon helyzetben, hogy az ilyen „elite“ mulatságok alkalmával nemcsak feleségének, de leányainak is selyem ruhákat csináltasson; már pedig ki képzelheti el, hogy az ilyen „elite“ bá­lokon a mamák egyszerű utczai vagy kelme ruhában, leányaik pedig nyári moll ruhákban jelenjenek meg? Lehet bizony egyszerű ruhában is jól mu­latni, ha mulathat az ember, csak az a baj, hogy a kinek nincs selyem vagy más jó drága báli toilettje, az nem igen mulat! Igaz, okai ennek nagyrészt maguk a hölgyek is, mikor a bálok alkalmával megkezdődik a beszéd:- Te hallod, ez vagy az selyem ruhát csináltat magának ! — Hallottad, ez vagy az csak nyári batiszt ruhában megy! Istenem, miért is megy valaki bálba,,ha nincs oda megfelelő toilettje! És igy tovább. Az is igaz, benne volt a meghívóban, hogy a hölgyek egyszerű ruhákban kéretnek megjelenni, de közülök mégis csak az tánczol (értve ez alatt azt, hogy nem hagyják a szegény leányokat a tourok között egy-egy fél óráig ülni és nem vadászszák számukra négye­sek előtt a tánczost) aki megfelelő toilettben van, nem maradván tekinteten kívül azt sem, hogy egy magas állású vagy gazdag embernek a leánya legyen az illető. Nem mondom, tánczol a többi is, de annak csak a neve, hogy táncz. Nagyon természetes, az illetők nem akarnak máskor is hasonló hely­zetbe jutni és igy máskor azután inkább otthon maradnak! Azután mondja csak tisztelt Szerkesztő ur, milyen érzés az egy finom lelkű leányra nézve, mikor hallja, milyen ígérgetések, rimánkodások, meg könyörgések kellenek, hogy valamelyik kö­zülök meg legyen mentve a petrezselyem árulás kellemetlenségeitől, a mig reá bírnak egy-egy blazirt világfit, hogy csak egy négyest is eltán- czoljon, ha kisegítőre van szükség. Mert bizony az arany ifjúság, tisztelet a kivételeknek, nem a tánczolásért vagy a mulatságért megy a bálba, hanem, mint azt a tapasztalat is mutatja, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom