Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-06-02 / 22. szám
XX. évfolyam. 1004. Junius Ixő a. aa-Uc. szám TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ^-----------------------------------*■'El őfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, Felelős szerkesztő : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova,/á lap-í1' > negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. ' V MTuVl V közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők.'" Megjelenik minden Jióten csütörtökön reggel 8-12 oldalon, j_______tj (jL Y M11ÍA.LY. j Hirdetések felvétetnek Morvay és Undy könyvnyomdájában Is: Fátér 14. A város jogainak védelme. Junius 1. Az utóbbi egy-két év alatt Nagybánya sz. kir. r. t. város részint kegyúri, részint mint sz. kir. várost megillető jogai több rendbeli súlyos megtámadásnak voltak kitéve, mely támadások ha sikerülnek, a város jogainak nagy capitis deminutióját vonták volna maguk után. Szerencsére e támadások nem sikerültek; élüket vették, sikertelenné tették a város tanácsának magas színvonalon álló védekezése, jogi tudása s a szülőföld lángoló szeretetéből fakadó bátorsága, hogy a város jogainak védelmében senki előtt meg nem hajlott s e jogokból egy hajszálnyit nem engedett. A gör. kath. papválasztás nagyjelentőségű elvi kérdéseiben a város csak az imént aratta egyikét a legszebb győzelmeknek; most ismét oly nagyfontosságu s eredményeiben messze jövőre kiható legmagasabb döntésről számolhatunk be olvasóinknak, mely nagy megnyugvást s örömöt kell hogy keltsen mindenkiben, ki a város érdekeit igazán szivén viseli s kit kínosan érintene a város legcsekélyebb jogának elvesztése is. Ezt a most megvívott elvi harczot a következőkben ismertetjük: A községi iskolaszékek teendőit, jogait és kötelességeit az 1868. évi 38. t.-cz. 121. §-a, illetőleg az 1876. évi 28. t.-cz. 13. §-a s az ezen törvények végrehajtása tárgyában 1875. év szeptember 2-án a polgári községi iskolaszék számára kiadott utasítás szabályozza. Nagybánya sz. kir. r. t. város iskolaszéke már majdnem három évtized óta az idézett törvények és utasítás értelmében végezte kötelességét és pedig végezte hivatásának oly magas fokán, mely mindenkor mintaszerűnek volt mondható. A községi iskolaszékek működését és hatáskörét az 1902. évi október hó 21-én kelt 44.246. sz. vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelettel kiadott utasítás azonban uj alapokra helyezte. Ez uj utasítás, melynek intézkedéseiből az első áttanulmányozásra határozott körvonalakban kidomborodik az az inten- czió, hogy az utasítás azon községekben és városokban akar az esetleges bajokon segíteni, mely községeknek és városoknak iskolaszékei megfelelő intelligencziával s ebből kifolyólag kellő önállósággal nem bírnak, nagyon megnyirbálja az iskolaszékek jogait, úgyszólván majdnem minden fontosabb intézkedést kivesz kezükből s a kir. tanfelügyelőségre, részben az iskola igazgatójára ruházza. Az uj utasítás nyomán tapasztalt félremagyarázások tették szükségessé a 6899. V/1903. sz. vallás- és közoktatás- ügyi miniszteri rendelet kibocsátását, mely körrendelet a községi iskolaszéki utasításnak a sz. kir. és törvényhatósági joggal felruházott városokban leendő alkalmazását szabályozza. Nagybánya sz. kir. r. t. város iskolaszéke ismerve az uj utasítás intenczióját, s helyesen interpretálva a miniszteri körrendeletét, egy pillanatra sem volt kétségben az iránt, hogy a 6899. V/1903. sz. körrendelet hatálya, mely az iskolaszék jogait az uj utasítás ellenére is teljes érvényben tartja, Nagybányára is vonatkozik, mert Nagybánya nemcsak sz. kir. czimmel biró város — mint ezt az utóbbi időkben többen vitatták, de szab. kir. jelleggel biró város is. Az iskolaszék ez állásfoglalása után elképzelhető megütközést keltett Szatmár- vármegye kir. tanfelügyelőségének átirata, melyben magasabb helyről szerzett infor- máczió alapján arról értesíti az iskolaszéket, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter 6899. V/1903. sz. körrendeleté Nagybányára nem vonatkozik s mely átiratban az iskolaszéket az uj utasítás értelmében leendő eljárásra hívja fel. Nem jelentett mást ez átirat, mint azt, hogy Nagybánya sz. kir. r. t. város ugyanazon nívóra sülyesztetett, mint az országnak bármely kis- vagy nagyközsége. Nagyon természetes, hogy a miniszteri körrendeletnek e bár legmagasabb helyről történt magyarázatában sem az iskolaszék, sem a város nem nyugodhatott meg s a képviselőtestület utasításából a város tanácsa előterjesztéssel élt a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Ez előterjesztésnek, mely széleskörű alapokon nyugvó tanulmány s mely megdönthetien igazsággal és határozottsággal körvonalazza Nagybányának, mint nemcsak sz. kir. czimmel, de sz. kir. jelleggel biró városnak jogait, meg is lett az óhajtott eredménye. A „Nagybánya“ tárczája. aana—»" . — ------— anr.-;: Tjg==r;r.=^ Sz ív-árverés. Szivem bocsátom árverésre,- Hisz azzal úgy sem veszthetek, Eddig se bíbelődtem véle: Van-é vagy nincs, mind egyre megy. De csitt! Ha tudnák, mit sem érne — Lányok, ki ad legtöbbet érte? Hű szív, nincs benne semmi csalfa, Igaz s mi fő: önérzetes. Vevő hogy mily lesz: szőke, barna? Az a dologba' mitse tesz. Föl-föl tehát mind árverésre! — Lányok, ki ad legtöbbet érte? Szivem szerény, ki nem is termett Pünkösdi reggkor rózsafán, Reája bátran árverelhet, — Biz nálam az ár dönt csupán ! Ilykor hibát nem venni észre — Lányok, ki ad legtöbbet érte ? Lesz pénze, háza, oh imádat! A házi úrság bölcs dolog, Csak akkor fog el némi bánat, Ha a »rá'dásra«- gondolok. Milyen lesz: zsémbes, rút-e, vén-e ? Lányok, ki ad legtöbbet érte? Fura világ! De Istenemre! A bohócz-sapka többet ér, Ha csörgője aranyból verve: Mint bölcseség s száraz kenyér. Ki adna ma a szívre, észre? - Lányok, ki ad legtöbbet érte ? Ha volna hát oly gazdag árva, Ki boldog szerelemre vágy, Tudassa rögtön, nem sokára (Senkim sem hitelez tovább! . . .) »Hű« czimen a kis hirdetésbe: Lányok, lei ad legtöbbet érte? Bibulus. Vajda Styefkó feje. Alkonyodott. A Nagyboldogasszony-templom tornyán fölhangzott a raüezzin éneke; üvöltése minaretről-minaretre szállt, de lenn a tabáni mecsetek némán maradtak. A keresztény hadak ostromolták Budavárát s a három ráczvárosi imám muzulmán híveivel együtt ideje korán a falak közé menekült. A ráczok nem zavartatták magukat; közel tizenhárom esztendeje tart a háborús világ, megszokták már s beletörődtek a szüntelen sarczolásba, melyet a törökön kívül a feléjük tévedő német zsoldosoktól is el kellett viselniök. A Gellért-hegy tetején hevenyészett fellegvár ormán még a félhold ragyogott, hanem a budai erdőkből hazatért favágók hírül hozták, hogy a Víziváros már keresztény kézen van s a ráczok a várt diadal reményében nem tartották érdemesnek házaikat elhagyni; pedig a hajnal óta késő délutánig tartó szüntelen ágyuszó ugyancsak remegésbe hozta szivüket. A néptelen utczák csak estefelé elevenedtek meg. Néhány fiatal leány, tagbaszakadt rácz legény sietve igyekezett föl a keskeny sikátorokon Kolokovics Euthim, az öreg kádármesternek a háza felé. Ide gyűltek össze nap-nap mellett a múlt nyáron, itt ábrándoznak az enyhe őszi estéken halk tamburaszó mellett, valahányszor kifogynak a mesemondásból. Az ágyuk földet rengető bömbölése délután hirtelen megszűnt, ennek okát találgatták
