Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1904-03-03 / 9. szám

TAUSAUALMI ÉS SaÉP’XlElODAXjMI HETILAP.

ElőfUetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon.

Felelős szerkesztő:

ÉGLY MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay és Uady könyvnyomdájában Is: Főtér 14.

A Biblia vasárnapja.

Márc

Az 1904-ik év márczius havának napját ruházta fel e névvel az evangy® ?>5i keresztyénség. A föld kerekségén lévő összes keresztyén templomokban háláé k zendiil, hálaimádság száll e napon tz Örökkévalóhoz, ki sok ízben és sok módon szólván hajdan az atyákhoz a prófétákban, a napok utóján szólott hozzánk a Fiúban (Zsidókhoz irt levél 1.1.)

Ez isteni beszédek, kijelentések ösz- szesége, Írott okmánytára Biblia, a keresztyénség szent könyve. És a Biblia vasárnapján Istennek éppen ama véghe- tetlen jótéteményéért ad hálát a keresztyén világ, hogy ez a szent könyv ma már az emberiség közkincse. Hogy azzá lehetett: ezt az isteni Gondviselés által nyújtott, a világtörténet folyamán jelentkezett két hatalmas eszköznek köszönhetjük. E kettő: a könyvnyomtatás feltalálása és a Brit és Külföldi Biblia-Társulat áldásos j működése.

Hogy a könyvnyomtatás feltalálása mily óriási lendületet adott az emberi szellem fejlődésének, ennek élő bizonyságát az újkort megnyitó reformáczióban látjuk, melynek kezdettől fogva hóditó fegyvere lett a Szentirás elterjedését közvetítő könyvnyomtatás. A reformációnak, valamint az őskeresztyénségnek egyik főelve volt: minden népnek a maga nyelvén adni a Bibliát. A mint hajdan Ulfilas

a góthokat, Cyrillus és Methodius a szlá- vokat, úgy ajándékozta meg a nemzeti nyelvre lefordított Szentirással Luther a német vagy Sylveszter a magyar népet.

De bár a reformáció hajnalának felderülte óta, valahová az evangyéliom világossága elhatott, minden országban és nép között fejedelmek, főurak, városok, egyházak, lelkészek, polgárok egyaránt buzogtak, munkálkodtak, áldoztak, hogy a Szentirás minél szélesebb körben elterjedjen, inindazáltal a Biblia csudálatos, hasonlit- hatatlan arányú elterjedését a száz évvel ezelőtt Londonban megalakult Brit és Külföldi Biblia-Társulat által eszközölte az isteni Gondviselés.

A Társulat megalakulása egy egyszerű angol parasztleány: Jones Mária nevével áll örök kapcsolatban. Ez az Isten buzgó félelmében nevelt kegyes leányzó tizenhat éves korában megtakarított filléreiből Bibliát akart venni magának. E végből átment a szomszéd város, Bala (Wales) lelkészéhez, a kinek ép akkor nem volt egyetlen eladó példánya sem; végre is a jó lelkész, meghatva az ifjú leány szomorúságától, melylyel az u reá nézve oly leverő hirt fogadta, tulajdon Bibliáját adta át neki. Ez az eset ébresztette Bala derék lelkészében az eszmét, mily üdvös volna, ha a tartomány népét Bibliával láthatná

márczius 6-án Londonban a Brit és Külföldi Biblia-Társulat.

Csudálatosak a Gondviselés utjai!

Mint az evangyéliumi mustármag, oly kicsiny kezdetből nőtt nagyra e tiszteletre méltó Társulat a lefolyt száz év alatt. Alakú- lása első évében bevétele csak 13 ezer korona volt; 99 év múlva 4 és fél millió koronát áldozhatott a magasztos czélra. Fennállása 40-ik évében az általa eladott bibliák és egyes bibliai könyvek példányszáma egy millióra emelkedett; ma már majdnem hat millió példány megy szét 370-féle nyelven a föld minden részébe. A Társaság szervezetében az az elv érvényesül, hogy a lelkészi elem tiszte hirdetni és magyarázni az Isten igéjét, mig a világiaknak a Szentirás nyomtatásáról és forgalomba hozataláról kötelességök gondoskodni. Ezért a Társulat ügyeit kizárólag világi férfiak — köztük az angol főnemesség szine-java — igazgatják.

És ha azt az átalakító, ujjáteremtő hatást tekintjük, melyet a Biblia ismerete s általa az Ur Jézus Krisztus vallása a sötétség völgyében ülő pogányokra, emberevő vad népekre gyakorolt, valóban mélységes hálával kell leborulnunk a bűnös gyermekeire gondot viselő mennyei édes Atya előtt és őszinte tisztelettel kell adóznunk a Biblia-Társulat alapitói emléel! Eszméjének többeket megnyert Londonban. Majd az eszme világra szóló gondolattá izmosult: nemcsak Wales, nem is csupán Anglia, hanem a világ minden népét részesíteni kell a Biblia áldásában! Erre a magasztos czélra alakult meg 1804.

kének és minden időben fentartóinak.

íme, a Biblia-Társulat világunkat átható jelentősége.

A mi pedig közelebbről minket, magyarokat illet, a Társulat áldásos működését hálás szívvel kell nekünk is elisA „Nagybánya“ tárczája.

Társadalmi problémák.

— Te asszony! kiáltám lelkesülten.

Bibulusné asszony fel sem emelte szemét

a kötésről.

— Te muczus, hallod? ismétlém lelkesültebben.

Bibulusné asszony úgy tett, mintha a Nem illik után akarna nyúlni, mely egy idő óta állandóan készenlétben hevert asztalunkon.

Elejbe vágtam.

— Asszonyom, megengedi? olvadoztam egész zsurképesen.

— Parancsol édesem ? válaszoló a negyvenes évek lírikusainak negédességével s hátradőlve hinta-székében csevegésszerü kényelembe helyezkedett.

A deriit egy pillantásra eltávolitám homlokomról s helyébe gondterhes felhőket vonultattam föl.

Az édes e szczeneriák után bizonyára azt sejté, hogy ismét a sokat sürgetett tavaszi toalett ellen indítom meg hadjáratomat, pedig most az én szivemet az emberiség alsóbb miriárdjai- nak kétségbeejtő sorsa mardosá.

— Asszonyom, látott-e már sallangos, csillogó szerszámú négyfogatut, bársonyba, selyembe öltözött, velenczei csipkés asszonyokkal nyil- sebesen végigrepülni az Andrássy-uton ?

— Sajnos, csak láttam.

— Az utcza-sarkon látta-e azon nyomorultakat, kiknek, mig száraz, kemény kenyerükbe törik bele a foguk, a köny megfagy szemeikben ?

— A megfagyott könnyet nem láttam.

— Látta-e azon vastag aranylánczu, vastag gyűrűs, vastag és elhízott alakokat, kik a házi urak gyűjtő nevezete alatt szerepelnek ?

Bibulusné asszony mély gondolatokba merült.

— Hát azon vézna, öreg, beteges házaspárokat, kiket hagyományosan fertálykor vagy télviz idején szoktak lakásaikból kitelepíteni hivatalosan, ünnepélyes asszisztencziával ?

Miután elérkezettnek láttam az időpontot, hogy a premisszákból leszűrjem a leszűrendő- ket, felvetettem a kérdést:

— Hát igazság, egyenlőség ez ?

— Jesszus, te ember! Te...

Úgy tettem, mintha a Nem illik után nyúlnék, mely egy idő óta állandóan készenlétben hevert asztalunkon.

— Ön uram, ön szoczialista! igazította helyre önmagát házam úrnője s a bomba után után fürkészett szemeivel.

— Igaza van! Én szocziálista vagyok! De asszonyom, szabad-e kérnem kedvencz színét?

— Indigó kék.

— Legyen! Az indigó kék színe alatt fogom megvívni titáni küzdelmemet a nyomorgó emberiség szent jogainak védelmében. A dicsőség, a halhatatlanság az indigó kék szineé legyen !

— Meg a rózsaszíné, toldotta meg Bibulusné asszony.

— És a rózsaszíné !

A y reizte ros.

Valahányszor tüntető szocziálista menet volt a fővárosban, a legelső sorok előtt mindig a greizlerosom haladt a nagy táblával, melyről már messziről piroslott: Éljen a 8. 8. 8.! (Nyolcz órai munka, nyolcz órai szórakozás, nyolcz órai pihenés.)- Le a kapitalizmussal!- Abezuy burzsoázi!

Kalapja mellől ménkű nagy piros toll lengedezett a levegőben s oly rikítóan kárminvörös nyakkendőt viselt, hogy azzal csak orrának színe versenyezhetett.

Ez lesz az én emberem! Elhatároztam, hogy a tartozik rovat keretein túl is ismeretséget kötök vele. így történt, hogy meghívtam vacsorára. Válasza meghívásomra valóban zseniális volt. Azt üzente vissza, szívesen eljön, hanem előbb fizessem meg adósságomat. Ennél korrektebb és zsentleménebb észjárást képzelni sem lehet. Mi a manóba párbajozzék, akarom mondani vacsorázzék ő egy oly emberrel, aki neki adósa ? Természetesen fizettem szó nélkül s az öreg díszbe öltözve meg is jelent asztalomnál.

Nagy és rejtett czéljai voltak e vacsorának ! Megismerni a vörös szocziálizmusnak okait nem a könyvek után, hanem az életből ellesve