Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-03-03 / 9. szám
2 NAGYBA NYA 1904. márczius 3. mernünk. A Károli Gáspár gönczi lelkész j fordításában 1590-ben Vizsolyban kinyom- tatott első magyar teljes Biblia 1832-ig, tehát 242 év alatt, összesen csak 38 kiadást ért; mig 1832 óta, tehát az utóbbi 72 év alatt 62 kiadásban, összesen 1 millió 134 ezer példányban terjedhetett el a magyar nép között. Ezt az elterjedést pedig a Biblia-Társulat eszközölte az által, hogy bámulatosan olcsó áron tette inegszerezhetővé bibliás népünknek a Szentirást. Fennállásának, áldásos működésének százados fordulóján méltó, hogy mi magyarok is hálás szívvel s hódoló elismeréssel emlékezzünk meg a Biblia-Társulat világszerte áldásos működéséről, mely évforduló magasztos ünnepe a világ összes keresztyén népeinek! se. Főispánunk programmbeszéde. A nagykárolyi fényes főispáni installáczió- ról legutóbbi számunkban nagy vonásokban már megemlékeztünk. A beigtató ünnepély mindenben a megállapított s lapunkban részletesen közölt programm szerint folyt le. Gyönyörű, bensőségteljes és felemelő volt minden részletében ez ünnepély, melynek harmóniáját nem zavarta meg a legcsekélyebb disszonáns hang sem s melynek szokatlanul meleg tónusa régi idők óta amily ritkaság a nagykárolyi megyeház gyüléstermében, bizonyára hosszú időkre ép oly emlékezetes is marad. Az uj főispán egy csapásra meghódította egész Szatmárországot. Szeretetre méltó egyénisége, lekötelező, páratlanul szives udvariassága, magas képzettsége, szónoki ereje s a magán érintkezésben póz nélküli, férfias nyíltsága, bűvös erővel hatottak s Szatmárvármegye közönsége, kinek ismét idegen lett a főispánja, I az ismerkedésnek már az első, második órájában úgy érzé, mintha egyik legrégibb, legkedvesebb emberét ültették volna főispáni székébe. A beigtató ünnepélyeknek egyik kimagasló pontja Kristófig főispán programmbeszéde volt, mely nemcsak mint szónoki mű kiváló, de az abban hangoztatott irányelvek is oly becsesek, hogy még ellenfeleinek is — ha ugyan ilyenek volnának - tisztelettel kellene meghajtaniok azok előtt lobogójukat. A programmbeszéd, melynek óriási, le nem irható hatása volt, egész terjedelmében igy hangzik: Mélyen tisztelt törvényhatósági bizottság! Midőn uram, királyom kegyelme és a m. kir. kormány bizalma folytán Szatmárvármegye ősi főispáni székét ezennel elfoglalom, agyamnak első gondolata, szivemnek első érzése arra késztet, hogy szeretettel és tisztelettel üdvözöljem ezen nemes vármegye közönségét, a melynek , élére engem nem a hatalom szomja, nem is a i hírvágy, hanem a kötelességteljesités becsületes szándéka állított. Jól tudom, hogy fényes nevű elődök, köztük Szatmárnak legnemesebb és legelőkelőbb sarjai előztek meg hivatali helyemen, akik itteni származásuk és mindenki által jól ismert hazafias működésük ajánló levelével foglalták el főispáni széküket és a kik ennél fogva már jövetelüknél a megyei közönség bizalmának örvendhettek, annak az igazán megtisztelő bizalomnak, a melyet nem az állás, nem a méltóság, hanem a közönség érdekében kifejtett önzetlen működés elismerése nyújt a köztéren járó embernek. Én bevallom, hogy ilyen ajánló levélnek birtokában nem vagyok, de nem is lehetek, hiszen az én sorsom eddig a hazának más helyén jelölte ki működési körömet, ha jót cselekedtem, ott méltányolják, ha tévedtem, ott hibáztatják. Nekem, fájdalom, nem állott itt módomban, mint számos jeles elődömnek a közönség jóindulatát előre megnyerni; még csak előkelő idegen sem vagyok, a ki talán országos hírneve, dicsősége vagy magas társadalmi állása folytán kérhetné előre a tisztelt megyei közönség jóakaratu bizalmát. De azért egészen üres kézzel én sein állok itt, egy ajánló levelet én is hoztam magammal, igaz, hogy szerényét és kevés szavut, csak annyit, a mennyi becsületes fogadalom gyanánt lelkiismeretem tiszta lapján Írva van és ez a fogadalom az, hogy a mai naptól fogva én is Szatmár vármegyeinek érzem és vallom magamat, részt kérek és kívánok a vármegye öröméből és bujából, küzdelmeiből és törekvéseiből, főképen pedig azon komoly, férfias munkából, a mely ezen ősi vármegye erkölcsi és anyagi boldogulásának és felvirágzásának alapfeltételét képezi. E komoly és mélyreható munkának megindítása, a vele járó ambicziónak a közigazgatás, a társadalom, a közgazdaság összes pontjain való életre hívása, e czélból minden értékes erő felkeltése és egyesítése és ekképen a termő és alkotó munkának a vármegyei élet egész vonalán eszközlendő életbe léptetése: ez képezi azon vezéreszmét, a mely főispáni működésemet, kormányzati cselekvéseimet minden izében áthatni és irányítani fogja, úgy annyira, hogy ezen regeneráló munka gondolatát tekintem azon széles keretnek, a melyen belül az összes szellemi és erkölcsi erőket és ha szükséges, még a hatalom erejét is, a vármegye javainak nnmkálására felhasználni és érvényesíteni akarom. Ebben a széles keretben az első helyet foglalja el a közigazgatás, a mely természeténél fogva legközelebb férkőzvén a közönséghez, gazdaghoz és szegényhez egyaránt, jóságával és pártatlanságával általános megnyugvást, hibáival sok keserűséget, nem egyszer pótolhatatlan károkat okoz. Törvényes befolyásom egész súlyát fogom latba vetni a közigazgatás fokozatos javítása, annak gyorsasága, egyszerűsége, pártatlansága és tisztasága érdekében; különös figyelmet fordítok a községek vagyonkezelésére és háztartására, a melynek takarékos rendjétől a községi élet fejlődése függ; egyúttal előszeretettel karolván fel a közutak fejlesztésének és általában a közlekedés eszközeinek ügyét, a mely a modern társadalmi berendezkedés és vele járó érintkezés előfeltételét képezi. Általában a közigazgatás terén, amennyire ellenőrzési jogköröm és feladatom kiterjed, arra fogok törekedni, hogy ez a nemzet fentartó szolgálati ág az ebben lüktető élet fejlődésével jusson szerves hangulatba s a végrehajtásnál nem a törvények betűjét, hanem a törvények szellemét applikálva, mentői kevesebb papiros fogyasztás mellett az élet szükségleteit és igényeit elégítse ki. Törvényes hatáskörömben, sőt még azon túl is támogatni fogok minden hasznos törekvést, a mely a vármegye közgazdasági érdekeinek előmozdítását czélozza. Ha kell, a kezdeményezés és tettre hívás, ha kell, a végrehajtás terén állok itt a küzdők és a dolgozók sorába, nem feledkezvén meg egyszersmind a szegény munkás népről sem, a melynek jogos erkölcsi és a maga meztelenségében. És kihez fordulhattam volna nagyobb bizalommal, mint az öreghez, j kinek fekete fürtéi a vörös tábla hordozásában váltak hófehérré. — Isten hozta polgártárs! üdvözöltem vendégemet. — Le a kapitalizmussal! toldám meg vérbenforgó szemekkel. Látható zavarral tekintett körül s kabátja összehúzásával igyekezett eltakarni nehéz, csillogó aranylánczát. — Éljen a 8. 8. 8 ! Polgártárs, foglaljon helyet. Leült, de rémmód idegenül érezte magát s alig bírta fölvenni a társalgás fonalát. Mintha valami lipótvárosi zsuron lett volna, az időn kezdte. Nem addig a’! — Éljen a szoczializmus, polgártárs! szakítottam félbe. Az öreg most már a lehető leggyanusabb pillantásokat lövelte reám s bizalmatlanul állt fel helyéről. — Polgártárs, csak foglaljon helyet. Én is szocziálista vagyok, még ám a javából! igyekeztem megnyugtatni. Úgy látszott azonban, hogy szavaim a leg- kevésbbé sem hatottak reá megnyugtatólag s hogy egérutat nem vett, azt csak Árgus-szemeimnek köszönhetém, melyek stilszerü gyilkos tűzben ragyogtak. No majd a vacsora alatt felenged az öreg, gondolom magamban s hatalmas köhincseléssel adtam meg a jelt a tálaláshoz. Már szinte előre örültem, hogy sziporkázó ötletességgel mennyire meg fogom nyerni az öreget. A vacsora fogásait úgy állítottam össze, hogy minél több alkalmunk legyen szidni a burzsoázit. Húsétel nem volt e fogások között, melyeknek minde- nike ijesztő realizmussal hirdette a páriák nyomorúságát a zsirnélküli sültburgonyától kezdve a bicskanyitogató karczosig, mely az ő greizle- rájából került ki. Az öreg azonban egyre savanyúbb, keser- nyésebb arczot vágott, pedig a karczoshoz hozzá sem nyúlt, égre-földre esküdözve, hogy nem barátja a szeszes italnak. E makacs huzodozás- ból értettem csak meg, hogy miért szokott fájni a mi fejünk a greizlerosi siller után. De a boszu érzete nem lázadt föl a szivemben, hiszen az öreg talán a sillerjével is a képzelt burzsoázit sújtotta bennünk.- A harmadik fogásnál, mely tepertős pogácsából állott, egy újabb jelszót dobtam a levegőbe — Éljen a vagyonfelosztás! A vagyon- egyenlőség! A Marcsa leány a konyhában éljenzett ugyan, de az öreg most sem adott visszhangot. Nem reagált izgató jelszavaimra, pedig az adott helyzetben minden igaz szoczialistának tombolnia kellett volna lelkesedésében. Sanda gyanú ébredezett bennem. Ez az ember, ki a nagy nyilvánosság előtt rekedtté kiabálja magát, csúfosan becsap bennünket, az eszme igazi, önzetlen rajongóit. Ez az ember áruló, igen áruló s én leleplezem. Kerülő czélzásokkal s fagyos hidegségemmel igyekeztem ezt értésére is adni. Ezt megértette. — Kegyelem nagyságos ur! rimánkodott erősen megszeppenve. — Istennél a kegyelem polgártárs! feleiéin megdöbbentő szigorúsággal. — De a feleségem, jaj, a feleségem! Mit szól majd a feleségem ? — Mi köze zászlóinkhoz a maga feleségének? — Oh nagyon sok, nagyon is sok! válaszoló egészen összetörve. Egy ideig némán gyönyörködtem az áruló lelki gyötrelmeiben, majd azt kezdtem firtatni, hogy minő súlyos oka lehetett az árulásra, ki maga is az eszme lelkes szolgálatában öregedett meg ? — Hiszen én voltaképen nem is voltam, nem is vagyok szocziálista. — Hah ! sziszszentem föl. — Szép vagyonom van, nem is szorultam reá. — S a tüntető körmenetek ? A vörös tábla? — Az csak ürügy volt !-felelte szemlesütve. — Ücügy? — Oh azok a kivonulások képezik életemnek legszebb emlékeit s jövendőmnek legszebb reményeit, felelte szinte rajongó lelkesedéssel. — Hogyan ? És most mégis ? — A tüntetések napján legalább alaposan kimulathattam magamat. De nagyságos ur, ha ezt megtudná a feleségem ... Nézze becsületben megőszült fejemet! Indigó kék vállszalagom, melylyel a nyomorgó emberiség jogainak védelmére indultam a harczba, mintha egy pillanatra piruló színbe játszadozott volna s én kiábrándulva dobtam sutba társadalmi problémáimat. Bibulas. I Jelszó s PÁRTOLJUK. Jk. ttJkSZlJk.T IFüHT !! Legolcsóbb és legjobb bevásárlási forrás kizárólag hazai gyártmányú árukban SZAPPÄISYCSS JE^IŐ vászon, divat és rövidáru üzlete. — FIGYELEM! A raktáron levő parket, karton, percto és szövetáruk a tavaszi idényáruk beérkeztéig rendkívüli olcsó árban árusittatnak. U. m. Karton és parket 18, 20, 22, 25 kr. Kitűnő minőségű szövet 120 cm. 36, 44, 50 kr. — Remek kivitelű fehér és színes selyem franczia batizdek és egyéb világos báli kelmék dús választékban.
