Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-05-12 / 19. szám
1904. május 12. NAGYBANYA 3 néposztályt a legérzékenyebben érintő csalásai és sikkasztásai nem a legjobb ajánló levelei voltak az ipari hitelszövetkezetnek. Alig lehetett megértetni, hogy az ipari hitelszövetkezet állami felügyelet alatt áll, állami segélyezésben részesül és semminemű közösségben nincs azon gombamódra termő szövetkezetekkel, melyeket a naiv és tudatlan közönség kiszipolyázására alakítanak lelketlen kufárok. A közönyt, a bizalmatlanságot végre is sikerült megtörni s az ipari hitelszövetkezet alig esett túl a kezdet nehézségein, már is éreztette a társulás, a tömörülés jótékony hatását. Olcsó hitellel szolgált tagjainak s amit különösen ki kell emelnünk, hogy az igazgatóság a kölcsönért folyamodók személyes megbízhatóságának skálája szerint tért nyitott a személyi hitelnek is s ez által lehetővé tette, hogy az olcsó hitel segélyében azon iparosok is részesülhessenek, kiknek semmi fedezetük sem volt, csak becsületességük, szorgalmuk, józan életük. Az ügybuzgó igazgatóság kiváló érdeme, hogy a szövetkezet mind nagyobb tért foglalt úgy népszerűségben, mint forgalomban s pár évi fennállása óta annyira megerősödött, hogy az iparosok hiteligényeit nemcsak a legolcsóbban s a legméltányosabban bonyolítja le, hanem a hitelnek olcsó kielégítése mellett az iparosok javára hova-tovább tekintélyesebb nyereséget képes felmutatni. Pedig az ipari szövetkezet működésének egész területét még nem foglalta el. Az elhaladásban a szövetkezet most egy nagy lépést tesz előre: forgalmát kiterjeszti az árúhitelre is, mely körülmény nemcsak az iparosok, hanem a vásárló közönség szempontjából is igen jelentős, kiváló fontosságú. Ez árúhitelre különösen felh ívjuk olvasóink figyelmét, Városunkban minden szakban a legszak- képzettebb, legkiválóbb iparosok állanak a közönség rendelkezésére, kiknek munkái csinre, Ízlésre és kivitelre versenyeznek a fővárosi iparosokéval, tartósságra, jóságra és szolidságra pedig felül is múlják azokat. Áruk tekintetében pedig összehasonlítás sem tehető, a mi iparosaink any- nyival olcsóbbak. Mégis mit tapasztalunk ? Iparosainknak a megrendelésekből a helyi piacznak csak a morzsái ha jutnak, mert ha valakinek nagyobb, számba jöhető megrendelése van, helyi iparossal szóba sem áll, hanem a főváros vagy nagyobb városok iparosaival, raktárosaival köti meg üzletét. Mi ennek az oka? Midőn senki kétségbe hők tűntek föl, melyek sejtő, ideges félelemmel töltik cl szivét, lelkét. — Eh, de mit is törődöm én most ő nagysága irodalmi ismereteivel, mikor fejem fölött ég a ház. Szörnyűség! Rettentő dolog! S ez az ostoba liba úgy páváskodik velem szemben, mintha ő emelne magához engem s nem én őtet. Ha nem is ismerem a családjukat, mintha nem tudnám, hogy kicsodák! Greizler, kiskereskedő, vegyeskereskedő, nagykereskedő s azután tőkepénzes. Parvenü! Szép atyafiság lesz! S ha a „nagyságos“ asszony elbeszélései után magam elé képzelem az öreg Kendyt, a ki egy kissé érdes, egy kissé durva, egy kissé faragatlan, egy kissé mogorva, de jó szivü, mint egy birka, hát nagy öröm elképzelni is, hogy minő boldogság lesz ezzel a famíliával végig czihelődni a Váczi-utczán. (Egy kis szünet után mintegy megvigasztalódva.) Parthinak azonban nem rósz, sőt határozottan kitűnő parthie ! Csak ez a liba ne akadékoskodnék, vagy a czudar hitelezőim ne szorongatnának annyira. (Kivesz egy levelet s olvassa.) Akasztófára való rablógyilkos ! Csak ne volna a dolog olyan szerfölött kényes, majd zúdítanék olyan zsarolási port a nyakadba, hogy még! Impertinens konfi- denczia! Még ide meri küldeni az ügynökét pénzért, vagy ha nem fizetek, hogy blamirozzon. Azt meri nekem Írni, vári Váray Sándornak, hogy a pénzére már úgyis keresztet vetett, hát hadd legyen legalább valami kis elégtétele! Kolosszális impertinenczia! Dejszen, ha ide beteszi a lábát, agyonütöm, lelövöm, karóba huzom, még mielőtt mukkanhatott volna ! (Zsebkendőjével halántékát törölgeti.) Higgadtság Sándor! Higgadtság és hidegvér! A csatát mindig azok vesztik el, a kik nem tudnak magukon uralkodni. Talán csak ijesztgetés az egész! S ha beváltaná mégis fenyegetését ? Az ilyen vigéczekkel nagyon könnyen el lehet bánni egy-két szóval; pár I nem vonja, mindenki elismeri, hogy a helyi ipa- I rosok munkája jobb is, olcsóbb is ! Semmi más oka nincs a helybeli iparosok mellőzésének, minthogy a mostoha viszonyok mellett megrendelőiknek nem képesek hitelt nyújtani s a szállított munka áráért kisebb-nagyobb I határidőkig nemcsak hogy várni nem képesek, I hanem a legtöbb esetben az elvállalt munkára megrendelőiktől még előleget is kérnek. Sanyarú viszonyaik között pedig a részletfizetés kedvezményének nyújtásáról még csak beszélni sem lehet. Ezen az anomálián óhajt segíteni az ipari hitelszövetkezet igazgatósága, midőn behozza az árúhitelt, a vevő és megrendelő közönségnek lehetővé teszi, hogy nagyobb megrendeléseit, melyeket a szövetkezet tagjai sorába tartozó nagybányai iparosoknál tesz, éveken át apró részletekben fizethesse, törleszthesse. A megrendelt és szállított munka értékét a megrendelő kötelezvényére az ipari hitel- szövetkezet ugyanis leszámítolja, azt a szállító iparosnak kifizeti s a megrendelő ez értékkel az ipari hitelszövetkezetnek fog tartozni, melyet csekély kamatfizetéssel hat éven át apró részletekben törleszthet. Ez oly kedvezmény a megrendelő közönség részére, mely felülmúlja a legelőnyösebb részletfizetési kedvezményeket is ! Csak egy példát hozunk fel: Ha valakinek két-három szoba bútorra volt szüksége, melynek értéke — mondjuk -1000 —1200 korona, kénytelen volt a nagy tőkével dolgozó butorraktárakat felkeresni, mert oly összeg erejéig a helyi iparos nem hitelezhetett. Ha készpénzzel fizetett a vevő, a kialkudott árból is leütöttek a raktártulajdonosok 10-20 °/0-ot; ha részlet- fizetésre vásárolt, már az alku megkezdése előtt oly árat szabtak, mely busásan biztosította az időközi kamatokat is. Tehát más volt az ár a készpénzfizetésnél s más a részletfizetésnél, az áru azonban mindkét esetben egyformán silány. A helyi iparos azonban az ipari hitelszövetkezet nyújtotta kedvezmény esetén is csak egy árra dolgozik; mert a szállított két-három szoba j bútorért munkabérét egyszerre kapja meg a hitelszövetkezettől s a megrendelő abban a kelle- : mes helyzetben is van, hogy a saját Ízlése sze- j rint dolgoztathat s nincs kötve a már készen és | raktáron levő árukhoz. Az áruhitelnél jól jár az iparos, mert köny- nyebben megrendeléshez juthat s pénzét egyszerre kapja meg; jól jár a megrendelő, mert j amellett, hogy itt helyben a megrendelésnél saját { forintért még meg is rakatják magukat. (Az országúiról kocsizörej hangzik.) Mi az? Uj vendég? Snasz firma lehet, parasztszekéren jő. (Hirtelen megkapva egy gondolattól.) Csak nem az én vigéczem? Szakasztott vigécz kinézése van! Nehéz járás, félszeg mozdulatok, nagy, vörös kezek, j Erre tart. Jó lesz elejét venni a skandalumnak. Mintha véletlenül találkoznék vele, feltűnés nélkül elébe került, majd megszólítja: — Jó reggelt édes barátom ! Mondja csak izé, nem Váray Sándor urat keresi. A megszólított csak nézett egy ideig a bizalmas, leereszkedő megszólításra, majd egykedvűen rábökkentette: Azt is. — Gondoltam, Váray Sándor miniszteri fogalmazó én vagyok. Már értesítettek jöveteléről. — Annál jobb, legalább nem kell sokat czerimoniáznunk. Váray Sándor összeszoritotta ajkait. — Szemtelen! sziszegte elfojtva, majd erőt véve magán, fenhangon folytatá : Én azt hiszem, egész simán végezhetünk. — Minél simábban, annál jobb ! (Teringettét, tetszik nekem ez a kölyök, nem érzelgős, egészen praktikus észjárású.) — Hiszen maga egy aranyos ember! tört ki lelkendezve Váray — Máskép vélekedett rólam ? (Az az asz- szony bizonyosan mint valami vén jeges medvéről beszélt felőlem.) Valóban örülök . . . — Én örülök uram, én örülök, hogy feltevésemben csalatkoztam. — Tehát előnyösen csalatkozott ? - kérdé az öreg büszkén tetszelegve önmagának. — Az igazat megvallva, én skandalumokat vártam. — Skandalumokat? Oh persze, jámbor ember vagyok én ahoz. No, nem gondolja? Mi? He? (Tetszik nekem ez a kölyök.) Váray idegesen harapdálta csinos bajuszizlését érvényesítheti, a munka jóságát, szolidságát ellenőrizheti, a megrendelő a munka árának lefizetésénél csekély kamatfizetés ellenében oly kedvezményhez jut, minőt egy magán vállalkozó sem, csakis az államilag segélyezett ipari hitel- szövetkezet képes nyújtani. Melyik vállalkozó, gyáros vagy raktáros nyújthat vagy nyújt oly kedvezményt, hogy egy, mondjuk 200 — 300 korona értékű megrendelés lefizetésére egy-két-három évig is elvárjon s azt negyedévenkint a legapróbb részletekben elfogadja ? Bizonyára senki sem! Az ipari hitelszövetkezet igazgatóságának az áruhitel behozatalára vonatkozó tervét mi csak a legmelegebben üdvözölhetjük s attól a helyi iparnak nagy fellendülését várjuk. Midőn e rendkívüli kedvezményt s a helyi ipar támogatását ajálnjuk a nagy közönség jóakaró figyelmébe, felhívjuk azon iparosokat, kik még nem volnának tagjai a szövetkezetnek, jelentkezzenek szövetkezeti tagokul, mert a szövetkezet e kedvezményt csak oly iparosoknál eszközlendő megrendeléseknél nyújtja, kik tagjai az iparszövetkezetnek. é. m. Abczug vízvezeték! Abczng nyaralók! Tekintetes Szerkesztő úr! Engedje meg, hogy az általam átszenvedett árvizveszedelmet leírjam. Megkondult a vészharang. Ezer meg ezer jajszó viszhangzik az egész városban. Asszonyok férfiak, öregek, fiatalok eszeveszetten rohannak, a vész elől menekülnek. Ökrök, tehenek bőgve, lovak nveritve száguldanak. Mi történik? Talán tűz van? De hiszen azt a mai kor haladásának magas színvonalán álló városunkban haranggal nem jelzik; talán földrengés vagy az Ítélet napja? így töprenkedve siettem a Széchényi-ligetből, de a városba nem juthattam, mert már nemcsak a város, hanem a Klastrom-mező is viz alatt állott. Derék tűzoltóink, rendőreink és a társadalom minden rétegéhez tartozó más bátor férfiak, csónakokon szállítják a fehérnépet, aggastyánokat, gyermekeket a magasabban fekvő helyekre, hova a kutyák, macskák és egyéb állatok úszva igyekeznek eljutni. Bútordarabokat, gerendákat, deszkákat és ki tudná elmondani mi mindenfélét sodor a rettenetes vizár; a házak egymásután düledeznek ; a város területe egy sik tenger. Icáját. Impertinens bizalmasság egy vigécztől, de hát le kell nyelnie, ha torkán akad is. — Oh hogyne, hogyne édes barátom. Hiszen magának oly jóságos arcza van, hogy rósz szive nem lehet. Az öreg arcza csak úgy csillogott a büszkeségtől. — Bizonyára,— folytatá Sándor némi szünet után, - ön nem fog engem tönkretenni, megsemmisíteni azzal, hogy megtagadja kérésemet. Hiszen én olyan szépen kérem . . . — Hát olyan nagyon szereti? — kérdé az öreg elérzékenyülve. — Azt hagyjuk egyelőre. (Impertinensül arczátlan kérdés.) A fő, hogy sikerül-e megegyezésre jutnunk. — Egy kis jóakarattal már miért ne sikerülne, biztatta az öreg. — Én esküszöm, hálátlan nem leszek. De nem is olyan nagy dolog, a mit kérek, egy kis prolongáczió az egész, mely meghozza a busás províziót. — Prolongáczió ? Provízió ? — kérdé el- ámulva. — No igen, de miért komolyodott úgy el egyszerre. Hiszen beláthatja, hogy a mostani helyzetemben, ha nyársra húznak sem fizethetek. — Nem fizethet? — Ha nyársra húznak sem! De hát ne komolyodjék el olyan szörnyen, - folytatta Sándor idegesen. Egy-két hét s lesz annyi pénz, mint a köles. Hiszen tudja. — Mit? — Mit ? Mit ? Ugyan ne tetesse magát. Hiszen egészen jól van értesülve. A dolog egy kissé kényes, hangosan nem igen szeretem tárgyalni. (Súgva.) Házasodom, aztán fizetek mint egy kis király. — Egészen biztos ?
