Nagybánya, 1904 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1904-05-12 / 19. szám
2 NAGYBÁNYA Jókai Nagybányán. Örökké emlékezetes napok maradnak előttünk, nagybányaiak előtt 1876. augusztus 12. 13. és 14. napjai. A költőkirály, kinek neve már az időben is hevesebb dobogásba hozta a sziveket s a világ legnagyobb íróinak nevei mellett ragyogott, e napokon látogatott el városunkba Költőről régi barátja: Teleki Sándor ezredes kíséretében. Nagybánya leírhatatlan lelkesedéssel fogadta Jókait s a fényes ünnepségek egész hosszú sorozatával ünnepelte. Augusztus 13-án a koszorús regényíró Schönherr Antal főkapitány vendége volt; a Széchényi-ligetben tiszteletére rendezett fényes bankett után az éjt is Schönherrék vendég- szerető házánál töltötte. E látogatására vonatkozólag közöljük az alábbi szerfölött érdekes visszaemlékezést, mely egész intim részleteket tár föl a költőkirály nagybányai időzéséről. ... Elnémult a harangzúgás, mely a legnagyobb magyar költőt kisérte utolsó útjára; felszáradtak a könyek és a sajgó fájdalmat csendes megnyugvás váltotta fel az elmúlás örök, megváltozhatatlan törvényével szemben. S amidőn elhervadt a sírján fölhalmozott virágerdő, küldjük el mi is utolsó üdvözletünket a messze távolból; egy szerény kis nefelejts szálat, egy rövid visszaemlékezést a felejthetetlenül szép augusztusi napokra, melyeket a költők királya gesztenyeerdő koszoruzta szelíd hegyeink között töltött. Nagybánya a hetvenes évek előtt jóformán ismeretlenül élte napjait. Csak annyit tudtak városunkról a nagy világban, hogy: valahol az Isten háta mögött van egy kis bányaváros, hol a nagy Lendvay a napvilágot megpillantotta. Nagyot fordult azonban a világ minálunk is a 67-iki amneszczia után a sok száműzött, nemes hazafi visszatérésével, kik közel húsz évig ették külföldön az emigráczió keserű kenyerét. Hazajött a mi kedves ezredesünk, a költői gróf: Teleki Sándor, aki szeretetreméltóságával csakhamar központja lett a mi kis világunknak és mint a magnes a vasat, lassanként körébe vonzotta az ország irói és művészi notabilitásait, akik azután Nagybányán is tartottak kisebb nagyobb pihenőket. Nagybánya neve egyszerre ösmertté lett a világ előtt és az a nimbus, mely körülvette a jeles Írónak, szellemdús coseurnek, a demokrata grófnak kedvelt alakját, bizonyos fényt vetett városunkra is és kiragadta azt az ösmeretlenség homályából. Mint futótűz terjedt el a hir 1876. év j nyarán, hogy Jókai meglátogatja Telekit Koltón s ez alkalommal Nagybányán is fog időzni. Teleki Sándor a szabadságharcz előtt gya- i kori vendég volt szüleim házánál és minden | ösmerősét, vendégét elhozta mihozzánk, közöttük Petőfi Sándort is minden alkalommal. Az emig- ráczióból visszatérve régi barátságát reánk ruházta át és nem volt az a kedves vendége — Türr Pistától elkezdve — a kikkel nehány órát el nem töltött volna házunknál. így természetesen a Jókai látogatását előre bejelentve, a nagy költő is hozzánk lett elszállásolva. A nagyszerű fogadás, az ünnepélyek, a nőegylet által Jókai tiszteletére rendezett s fényesen sikerült bankett, a bányászok felvonulása stb. stb. mind eléggé ismertek. Nem akarok tehát ismétlésekbe bocsátkozni, csupán egy pár, mélyen az emlékembe vésődött intim részletet akarok a feledés homályából kiemelni, amely kontúrjaiban élénken élőnkbe tárja a költő belső világát. Megérkezett a nagy nap és mi érthető izgatottsággal vártuk a nagy iró megjelenését, a ki egy augusztusi délután virágokkal borított kocsin Koltó felől megérkezve, hozzánk szállott. Rövid pihenés után karját ajánlva, nagy disz- kisérettel kivonultunk a ligetbe. Megelőzőleg bemutattuk neki gyermekeinket, a kik közül a legidősebb (Gyula) körülbelül 12 évet töltött be. Mindnyájunknak mélyen emlékébe vésődtek eme szavai — az ő mély zengzetes hangját ki tudná elfelejteni — « Szeretem a gyermekeket, mert ők a haza reményei.« A liget szépségei valóban meglepték és sokáig élvezte azt a szép kilátást a dombtetőről, melyet ma már az időközben felnőtt fenyők elzárnak a szemlélő elől, mig végre megkérdezte: — Mi a neve ennek a dombnak ? Önkéntelenül jött részemről a válasz.- Eddig nem volt, neve, e perestől kezdve Jókai domb ! így lettem én váratlanul keresztanyja a ! Jókai dombnak. A következő banketten jelen volt az egész város ; felköszöntőktől, éljenektől viszhangzottak a kivilágitott fák és soha nagyobb lelkesedés nem — Kérem szépen! Oly szokatlan melegséggel mondta e szavakat, hogy Váray mintegy bűvös parancsszóra rohant az istálók felé Jancsi után. Kendyné megelégedetten nézett utána. — Nos tubi, hogy tetszik a fogalmazó úr ? Ugy-e sikkes, selyem egy gyerek? Rózsika összedudoritotta ajkait. — A hogy vesszük! — Nonó, szólt Kendyné, tréfásan megfenyegetve leányát. Oh kis bohó, engem nem lehet félrevezetni, hiszen úgy olvasok a szi- vecskéjében, mint valami nyitott könyvből. Azután azok az ábrándozó égszínkék szemek sokat elárultak . . . Rózsika hirtelen lesütötte szemeit s arcza lángba borult. Kendyné elnevette magát, de nem szólhatott, mert Váray visszajött. — A kocsi azonnal itt lesz. Csakugyan, az épület hátsó oldala felől már hallatszott az apró csengők ismert csilingelőse, mindhárman arra kerültek tehát. Váray az ajkába harapott. A pompás csokrot, melyért ő forintokat dobott ki, Rózsika ott hagyta a terrasz egyik piczinyke márványasztalán. — Isten önnel! szólt pajkos vidámsággal j felszökve a könnyű gigbe, mig Kendyné látva Váray elborult arczát, meg nem állhatta, hogy pár szóval meg ne nyugtassa. — A viszonlátásra! Majd alig hallhatóan í feléje súgta: Hogy is mondta nagy > Petőfink'-. Mondottam ember küzdj és bízzál! Jancsi a toporzékoló szürkék közé vágott I s a gig nyilsebesen repült tova a sima ország- ! utón az alsó hámor felé, melynek a hegy Iá- j bánál elfutó nagy tükörtiszta vizű taván any- | nviszor csolnakáztak együtt szép, holdvilágos, csillagsugáros estéken. Váray sóvárogva, némi szomorussággal, i lemondó fájdalommal nézett utánuk. A vágtató gigen a fúvó széltől Rózsika szőke haja fel- ! bomlott; az a picziny rózsaszínű szalag enge- I dett s Váray sötét vérvörös rózsája, mely ha- ! jában diszlett, az ut porába hullt. — No, ne tagadd, tetszik neked ugy-e ; kis tubiczám az a fiú? - faggatá Kendyné. Pompás kölyök, nekem nagyon, de nagyon | tetszik. Azután fogalmazó, valóságos miniszteri j fogalmazó, aki még nagyra viheti. Oh, én tudom, hogy mi az, egy művelt, vagy egy kevésbbé I művelt ember oldalán leélni egy életet. Nagy szerencse! Ritka szerencse! Tudod édesem, nem azért mondom, mintha édes apádnak akarnék szemrehányást tenni. Jó szivü, arany szivü, nemeslelkü ember, de hogyan várhatnók azt a gyöngédséget, azt a finomságot, azt az elegáns könnyedséget olyan embertől, mondjuk egy kereskedőtől, a mit egy finom női lélek megkövetel. Én édes egyetlen virágszálam, miért komolyodtál úgy el ? Reád a szerencse csillaga ragyogott föl, hisz én nagy titokban megsúghatom neked, hogy ő is nagyon, de nagyon szeret téged s talán nemsokára meg is ! 1904. Május 12. hevitette a nagybányaiak szivét, mint a midőn kedvencz költőjének ajakáról leste az igét, a melynek szép szavai bevésődtek az utolsó bányász szivébe is és mindenki mámoros volt a lelkesedéstől. Másnap a kora reggeli órákban már a kertben ült Jókai, a hol háborítatlanul jegyez- getett kis könyvébe. Mi nem zavartuk, csak a mikor szállingózni kezdett a reggelire meghívott társaság. Legelőször jött két szép lányával P. J.-né, a lelkes honleány, a ki mély hódolatát jött leróni „hazánk legnagyobb fiának.“ Jókai szerényen hárította el magától a kitüntetést eme szavakkal: — Szegény volna ez a haza, ha én volnék a legnagyobb fia ! Az általános meghatottságot kis leányom megjelenése zavarta meg. 0 ugyanis — nem vigyázván reá senki ezen a nevezetes és mozgalmas reggelen - egy nagy kosár muskotály körte mellé telepedett és azzal jóllakva kijött a kertbe egy félig beharapott körtével és azzal megkínálta Jókait: Egye meg Okai bácsi! Jókai éhgyomorra csakugyan meg is ette a fél körtét s ölébe véve a kis leányt, mosolyogva mondá: Megeszem én még magát is! Ekkor már nagyobb társaság gyönyörködött a kedves kis epizódban és legvidámabb hangulatban ültünk asztalhoz. De nemsokára megszólaltak a búcsú akkordjának méla hangjai. Előállottak a négyes fogatok, hogy elröpitsék tőlünk a nagy költőt, a ki még a Pila Anikó alakját is betudta vonni bűbájos poezisének zománczával és halhatatlanná tudta tenni az elzüllött vén czigányasszony alakját, kiért egykor Petőfi hevült. »A költő alszik már, de müvei élnek. Imádott szép nőkről örökké beszélnek, De arról a helyről, hova lelke lejár Csak a barna föld tud — — — —.« Seb. A.-né. Az ipari hitelszövetkezet. Május 11. Mikor derék, önzetlen férfiak megalakították a nagybányai ipari hitelszövetkezetet, mondjuk ki nyíltan, az iparos osztály meglehetős hidegséggel és bizalmatlansággal fogadta. A fővárosi és vidéki takarékpénztárak, szövetkezetek, kiházasitási és temetkezési egyletek gyakori defraudácziói s épen a legszegényebb kéri kezedet. Oh az én anyai szivem csak úgy dagadoz az örömtől, a büszkeségtől. Apádat is értesítettem már ez ügyben. Úgy ám kis tubiczám. Várta, leste szavainak hatását. Rózsika nem felelt. Fejét elforditá, mintha a távolban meredező hegyek ormainak szürkés kékes körvonalait nézné, de szeméből akaratlanul is kicsordult egy-két könycsep, melyet nagy hirtelen szétmorzsolt, hogy el ne árulja magát. Piczinyke ajkai megremegtek.- Istenem, sóhajtá magában, a mama azt hiszi, hogy én őt szeretem, Jaj, mi lesz ennek vége ? . . . Kendyné mégis észrevette azt a két ragyogó könycseppet.- A boldogság könyei! gondolá s vissza emlékezett ama feledhetetlen szép időkre, midőn a nagy öröm az ő szemébe is könyeket lopott. Váray Sándor mindaddig ott állt az ut szélén, mig csak a repülő gig el nem tíint az erdő szélén le a kanyarulatnál. Tapasztalt világfi létére semmikép sem tudta megérteni azt a leányt. De Kendyné szavai még mindig fülébe csengettek : Bízva bízzál!- Ne neked Madách, - ő nagysága det- tronizált egy csapásra és elkapatva a biztató szavaktól, íelkaczagott édesen, mint a kártyás, kinek a vakszerencse szolgálatába szegődött. Majd hirtelen ismét elkomolyodott. Reménysége mosolygó egén viharos, vészes sötét feli ideny újdonságai Szapoanyos Jenő divatáru üzletében Nagybányán £Fötér 23>ik szám,) hol a legdivatosabb női ruha-szövetek, selymek, batistok, woiiok, kretonok, szepesséyi vásznak s más egyéb e szakmába vágó czikkek jutányos árak és pontos kiszolgálás mellett szerezhetők be. — Áruim kizárólag hazai gyártmányúak, — .. , ........—---------
