Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-09-24 / 33. szám
2 NAGYBÁNYA 1903. szeptember 24. menet élére a kétszáz év előtti időkből. Nagyidat után a bandéristák lovagoltak mintegy négyszázan. Tüzes paripák toporzékoltak mindnyájuk alatt s a daliás legények az egyes vidékek népviseletében festői látványt nyújtottak. A bandériumban részt vettek: a csengeriek, sötétkék szinü lobogó ingben, ugyanilyen szinü mellényben ; a paládiak, fehér ingujban piros mellényben; a szőllősiek, fehér ingujban, kék mellényben; a halmiak, szürke magyar ruhában fekete zsinorzattal; az avast románok, fehér ingujban s gatyaszárban, lábukon bocskorral, melynek szijjaiba mindeniknél a nemzeti lobogó rudja volt bedugva. A bandérium után a fogatok hosszú sorát egy fényes négyíogatu nyitotta meg, melyben gróf Hugonnay Béla Szatmárvármegye és gróf Csáky László Ugocsavármegye főispánjai ültek gyönyörű diszmagyarban. A fogatok után a gyalogosok beláthatlan tömege vonult. Tíz órakor érkeztek meg a Rákóczi-emlék- hez, mely nem messze a Tisza partjától, a hatalmas tiszai vashid átellenében emelkedik. Az emlékoszlopot egy óriási, tizennégy méter magas, aláboltozott mesterséges domb tetején helyezték el, úgy, hogy az emlékoszlopon kiterjesztett szárnyakkal nyugvó hatalmas Turulmadár az egész sik vidéket messze uralja. Alig hogy az elhelyezkedés megtörtént, fölzúgott a Szózat magasztos áriája. Lipeczky Elek intonálta s csakhamar ezer és ezer ember énekelte imaszerü áhitattal: Itt élned halnod kell! A Szózat eléneklése után gróf Csáky László főispán Ugocsavármegye nevében üdvözölte az ünneplő közönséget s vázolva a nap nagy jelentőségét, az ünnepélyt megnyitotta. II. Rákóczi Ferenczet, mint nemzeti szabadsághőst méltatta ezután ünnepi beszédben dr. Fechtel János szatmári főgimnáziumi tanár. Rákóczi nagyságát költői ihlettel rajzolta meg s gyönyörű beszédét oly ragyogó ékesszólással adta elő, mely a közönséget valósággal elragadta. Igen nagy hatása volt Illyés Bálint Rákóczi visszatér ez. költeményének, melyet csak fokozott, hogy maga a kitűnő költő adta elő magyar díszben. Magos Gábor tárogatón Rákóczi kesergőjé-t adta elő Fátyol József kuruez ruhába öltöztetett zenekarának kísérete mellett, oly frenetikus hatást keltve, hogy programmon kívül is még több kuruez dalt kellett eljátszania. Nagy Sándor szatmárvármegye tb. főjegyzője, ki az emlékmű felállítására a mozgalmat meginditotta s kinek köszönhető, hogy az az impozáns emlékmű létrejött, tartotta meg ezután óriási hatással leleplező beszédét. „Az az ünnepi harangzúgás, mely nagy Rákóczi emlékének szól, úgymond, hatotta át a mi sziveinket is, midőn megkonditottuk a harangot: hálaadó emlékünnepre híva fel benneteket, adakozásra j kérve fel a kuruez népeket, hogy a korszak- I nyitó tiszabecsi győzelem, szinterén állítsunk ' emléket nagy Rákóczinak. És nem hiába szóltunk I a kuruez szivekhez, mert rövid három hónapi I határidőn belül im itt áll e fényes emlékmű. Hulljon le hát arról a takaró lepel, hogy Álljon e kő mig csak anyag állhat, Szelleme éljen, mig magyar él /“ . . . { A hatalmas emlékműről e szavaknál hullott le a nemzeti szinü lepel. Az ünneplő közönségen a meglepetés moraja zúgott végig, midőn a kolosszális, gyönyörű emlékművet megpillantották. Általános volt a vélemény, hogy az ünneplő törvényhatóságok által emelt Rákóczi-emlék méltóan sorakozik az ország millennáris emlékeihez, sőt azokat szépségben s imponáló arányaival túl is szárnyalja. Az emlékre aranyos betűkkel a következő felírás van vésve: Istenért, Hazáért, Szabadságért! * II. Rákóczi Ferencz szabadság harcsának kezdetén vívott 1703. évi julius 14. tiszabecsi győzelem 200 éves emlékezetére. Si Deus pro nobis quis contra nos ? Emelték Szatmár- és Ugocsavármegyék és Szatmárnémeti közönsége 1903. szeptember 30. Nagy Sándor főjegyző a közönség zugó éljenzése és tapsai között fejezte be magasan szárnyaló s költői szépségekben gazdag beszédét. A nagy közönség erre kalaplevéve a Himnusz-1 énekelte el. Akik ezt a mélyen megható jelenetet látták, sohasem felejtik el. A szeptemberi nap verőfényében a magas- j ban ott csillogott a Rákóczi czimerével s színeivel I díszített Turul madaras emlék; a hatalmas j dombot előkelő, díszes közönség lepi el, mig a I domb körül messze elhúzódó gyűrűben az ünneplő ! közönség állott kibontott nemzeti szinü zászlókkal. Mindnyájan kalaplevéve, pirosló arczczal, hevesen dobogó szívvel, fel-felragyogó szemekkel s egygyé forrva a hazaszeretet, a testvériség magasztos érzetében éneklik a magyar nemzetnek í legfenségesebb imáját: Isten áld meg a magyart! Valóban meghatóan magasztos, ünnepi perczek voltak ezek, melyen mélyen belemarkol- : tak a szivekbe. Domahidy István vármegyei bizottsági tag- szép beszéd keretében átadva az emlékművet megőrzés végett Ugocsavármegye törvényható- ! ságának, Becsky Endre alispán tett ünnepi fogadást Ugocsavármegye nevében, hogy ez emlékműnek hü gondozói lesznek mindenkoron. A díszes emlékműre a küldöttségek helyezték el ezután koszorúikat. A Magyar Tudományos Akadémia képvi- j seletében dr. Ballagi Géza; a Magyar Törté- j nelmi Társulat nevében gróf Teleki Géza mondottak rövid beszédet az emléknél, mig a Petőfi-Társulat hódolatát Zempléni Árpád tolmácsolta Rákóczi emléke előtt gyönyörű verse- ! zetben. A főváros koszorúját Lung György I tanácsos helyezte az emlékre, Beregvármegye I koszorúját Jobszty Gyula alispán, Zemplénvár- ! megye koszorúját Dokus Gyula alispán, Szatmár ■ város koszorúját Pap Géza polgármester. Nagybánya város koszorúját Torday Imre h. polgár- mester vezetése alatt Moldován László, L. Bay Lajos, Bálint Imre és Révész János bizottsági tagokból álló küldöttség vitte el a Rákóczi- emlékre. Az élővirágokból készült koszorú, melyet kiváló művészi ízléssel Vásárhelyi Gyula készített s a magyar czimert ábrázolta, általános nagy feltűnést keltett. A gyönyörű koszorú láttára a I jeles öreg poeta: Illyés Bálint ezt a nyilatkozatott tette: Hiába, Nagybánya mindig csak ; Nagybánya marad. Előljár mindenben, az izlés- ! ben is! A koszorú szalagján ez a felírás volt: \ Nagybánya város közönsége — Rákóczi em- \ lékének. A felsoroltakon kívül még igen számos ; város és erkölcsi testület helyezte el koszorúját I az emléken, úgy, hogy a koszorúk elhelyezésével az egész domb egy virágos erdőnek tűnt fel. A minden részletében impozáns ünnepély délután kettedfél órakor ért véget s az ünneplő ; közönség a Rákóczi-induló lelkes hangjai mellett lelkében a legjobb emlékekkel oszlott szét. Délben a tiszaujlaki Korona-vendéglő udvarán, hevenyészett sátorban diszebéd volt, melyen i mintegy ötszázan vettek részt. A köszöntők közül él, hogy dolgozzék. Kis gyermekét eladja a töröknek, hogy a németnek a zsoldot, földsurának az adót meg tudja fizetni. Legény fiát kötéllel, erőszakkal hurczolja el az osztrák külföldi birtokaira katonának tiz-husz esztendőre. És talán soha többé nem is látja. Hajadon szüzleányát, asszonyát meggyalázza, megbecsteleniti a féktelen török, a garázda német katona és gyakran a büszke, a mindenható földesur. Üres kamrája, pinezéje, házacskája. Kifosztva, kirabolva, feje alól elvive az utolsó párna is. Nincs hová csak a fejét is le tudná hajtani. Sótlan eszi száraz kenyerét. Verejtékével öntözve sózza meg. Ennyi keserve, nyomorúsága közepeit, még vigasztalója sincs elárvult lelkének. Maga vigasztalja magát, maga dalol egy-egy édes álmot a kemény nyo- szolyára. . . Nincs számottevő költője, Írója, nagy gondolkozója a kornak. Akik vannak is, rabságban, börtönben sínylődnek. Gyász, siralom, nyomorúság az egész hazában . . . Oh! édes jó hazám, sarczolt tériden, Hazáért sírtak a kicsinydedek ; Miként esengték szemükkel szelíden, Mit ősapáik hagytak nékiek. Csüggeleg lélekkel járt a hon fia. Iránytalan a sötét éjjelen; Nem volt reménye, hogy virrad valaha.. Midőn éjszakról egy fény megjelen. Egy fény gyuladt ki észak ködös ormán, Reánk árasztva minden sugarat. Minden hű magyar térd földre omolván, Úgy üdvözölt-oh boldog virradat! Dicső Rákóczi! Szabadság angyala! Te voltál e tündöklő napvilág. Kit, mint ai hős Promethéuszt hajdanta : Ez égi lángért imád a világ. És minő fényes megjelenése volt e népet szabaditó bujdosó csillagnak a haza határán! Úgy I vái’ta mindenütt a szegénység, „mint az Messiást“, I írja Károlyi Sándor 1703. máj. 25-iki levelében. Kiss Albert, Esze Tamás Dolhánál szétszórt, de ismét összegyűlt kis csapattal, körülbelül ezer hű emberrel, kik puskákkal, kaszákkal, fustélyok- kal, lándzsákkal voltak felfegyverkezve, fogadták a szegény Magyarország reményét, a dicső, daliás fejedelmet: II. Rákóczi Ferenczet a haza i határán túl fekvő kis gácsországi faluban: Klie- j miecen. Ide sereglett Beregvármegye felső vi- j dékéről a nép, akik meghallották Rákóczi köze- I ledését, valamint a Rákóczi munkácsi uradalmából is a sanyargatott jobbágyság, magukkal hozván szekereiken felszereléseiket és gyermekeiket s mindenféle eleséget a tábor számára. Midőn meglátták a halottnak hitt szép ifjú j fejedelmet^ térdre borultak, sírtak, zokogtak örö- ! műkben. Áldó kiáltások közt térdét ölelték, ke- I zét, ruháját csókolták. Kivált midőn Rákóczi kijelentette ünnepélyesen, hogy kész élükre állam és az eltiport magyar haza fölszabadításáért életét és vérét is kész feláldozni: leírhatatlan ; volt az öröm, a lelkesedés. Nyomban le is tette Rákóczi kezébe a hűségesküt a már mintegy 3000 főre szaporodó lelkes csapat, elnyomott ügyünknek első bajnokai. És ott, hol nyolezszáz évvel előbb Árpád diadalmas serege átkelt a Kárpátokon, meghódítani e szép országot, most felszabadítani jött a rabigából a dicső Rákóczi Ferencz, átlépve a haza határát a vereczkei szoroson. És Itt, a rég nem látott haza földjén táborba szállt Zavadká- nál, 1703. junius 16-án, bevárandó Bercsényi segédhadát. De mielőtt Bercsényi megérkezett volna Lengyelországból a segédhadakkal, addig Rákóczi kisded tábora kétszáz jól felszerelt huszárral növekedett. A később oly nagy hirü Ocskay László és Borbély Balázs vezette őket Rákóczi táborába. Az Ocskay László vezetése alatt levő egyik száz huszár Németországból hazaszökött magyar fiukból állott, kiket Nyitra táján szedett össze Ocskay; a másik száz olaszországi szökevényeket pedig Borbély Balázs gyűjtötte össze Szolnok táján. Ocskay és Borbély ezen harczedzett és jól felszerelt huszárai képezték a fejedelem későbbi hires magyar lovasságának magvát. E bátor és vitéz kis csapatnak később majdnem minden tagja tiszti rangra emelkedik. Ezek Magyarországon keresztül-kasul barangolván, az alföldi lakosság kéri őket, hogy mondják meg Rákóczinak: jöjjön át minél előbb a Tiszán, égő vágytól türelmetlenül várja az egész nép s azonnal hozzá fog csatlakozni. Ezen óhajtás nemsokára teljesült. Rákóczi zavadkai tábora ugyanis alig pihente ki magát, megérkezett gróf Bercsényi Miklós, július hó 3-án lépvén át az édes magyar haza határát Vereczkénél. A nagyhírű four, a kuruez-hadak vezére gyönyörű lengyel hadi öltözetben, délezeg tatár paripán vezényelte seregét. Leírhatatlan örömrivalgás és fegyverdurrogás fogadta 800 főnyi idegen, kitűnő felszerelésű segédcsapatával. Ez a 800 ember a magyar nép Radó Andor czipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. = KTa"fc*gíioly-%7-lcaL©:i$L.e> legnagyolDl) ó-ire*.! í?ÍrfT7fllíTlíi7tíitÁQ!! ^SZ1' újdonságok megérkeztek kalapok, nyakkendők f ^OJ Hjlv5o. B fehérnemüekben. Utazó bőröndök nagy választékban.
