Nagybánya, 1903 (1. évfolyam, 21-47. szám)
1903-09-24 / 33. szám
1903. szeptember 24. NAGYBANYA 3 kiemeljük gróf Tfugonnay Béla főispán, Nagy László alispán, L. Bay Lajos orszgy. képviselő, Baudisz Jenő és Révész János szerkesztők felköszöntőit, melyek a hallgatóságban hatalmas visszhangot keltettek. Este ugyanitt fényes hangverseny volt a már ismertetett programmal, mely minden tekintetben igen sikerült. Szövetkezet vagy részvény- társaság ? Szeptember 23. A gyümölcsértékesítésről tárgyalva, előre tudni lehetett az ügy fontosságához képest a legkülönfélébb nézetek felmerülését, de ez ne okozzon aggályt, hanem küzdjünk a tárgyból merített okokkal, jóakarattal tekintve minden eltérő véleményt. Csak ne gyanúsítsuk egymás szándékát, mert ha magunk közt hatás nélkül is maradnának az ilvnemü kitételek, a nagy közönség közt úgy egyik, mint másik oldalról könnyen támaszthatnak bizalmatlanságot, gyanúsítást, már pedig ez elzsibbasztja a higgadt tevékenységet, nehezíti bármily társulás létesítését s ennek mégis csak a nagyközönség vallaná kárát. Tekintélyes, nagy termelőtől hallhattuk, hogy ő neki bizony nem kell semmi társulat, mert terményét mindig tudta értékesíteni. Szerencsés, de Tamás vagyok benne, hogy nem tudná-e jobban értékesíteni a társulat mellett ? Még nem volt vasút, addig is csak túl adtunk gyümölcsünkön, de azért ki kívánná vissza a vasúti forgalom előtti időszakot ? Pedig igv lesz a társulással is. A gyümölcs termények eladása ma nem tart arányt. Láttunk túlfizetéseket, melynél a vevő szenvedett kárt; de a legtöbb esetben oly kényszerhelyzeteket látunk főként kis gazdáink közt, hogy gyümölcsét érték negyedén kénytelen elpocsékolni, mert elhelyezési felszerelés hiányában bármiként, de túladni kénytelen, minél nem hagyható figyelmen kívül az alkalmi közvetítők furfangja, kik eladót, vevőt egyaránt megadóztatva sok baj, kár okozói. Megnevezhetnők az esetet, melynél a közvetítő két kis gazda termését 240 koronán megvéve, a nagybani vevőnek 1200 koronán adta el s midőn ez leszedte, 500 korona volt I az össztermény értéke. Szomonian nézte a gazda I és nagykereskedő a kárt egyaránt, csak a köz- ! vetítő dúdolt vidoran a meg nem érdemelt I nyeremény fölött. Az ily közvetítők hány kis gazdát kötöttek le kevés felpénzzel s midőn nem tudták jól tovább adni a megvett gyümölcsöt, hagyták idő- multán veszni a felpénzt; de ne higyjük, hogy ez a gazda javára vált, mert a tapasztalat igazolja, hogy a kötés tudatában elhagyott vevő vagy tulérés, esetleg más elemi ok miatt elkésetten csak kárral értékesítheti gyümölcsét, mert hiszen a közvetítők fő tömegén vagyontalanságuk miatt még ha perli is, nem lett volna miből kárát ; felhajtani. Ellenben ha van egy gyümölcsértékesitő társulat, ép a kis gazdák nyernek biztonságot, j mert minden kellemetlenségtől menten a beszállított terményük megfelelő értékét kapják meg. j A nagytermelőnek módjában áll ennél vagy a ; közvetlen ^nagybani vevőinél érvényesíteni jobb I eladást. Ő gondoskodhatik úgy a feldolgozás, miként az elhelyezés szükségleteiről s igy midőn a társulásról van szó, nem a nagy termelők, I hanem a kisgazdák érdekén legyen a főfigyelem, ; annál is inkább, mert ha a statisztikát tekintjük, I könnyen meggyőződhetünk, hogy a kis gazdák tömege a főtermelő és ezek ereje képezi a közérdeket. Nézetem tehát az, hogy a kis gazdák védelmére kell megteremteni a társulást; a I szervezés módja közömbös, mert meggyőződésem, hogy bármily módon is fog az megtétetni, i egyaránt a termelő javára lesz. Németország nyomán jelenleg államilag a szövetkezési rendszer a beczézett, ennek daczára i hazánkban a társulás terén a részvény rendszer mutat jelenleg nagyobb fejlettséget s ha ezt az * adó-illetékek körül nem tartaná az állam annyira fejős tehénnek, bizonynyal nagyobb szolgálatot tehetne a közjónak, de mig a szövetkezetét számos más előnyön felül minden adó és illetéktől mentesiti, amannál még az adót is jövedelemnek tekinti és az adó után is fizetteti a ! jövedelmi adót. S mégis példákat láthatunk itt ' a szomszédban is, hogy a szövetkezet nem szolgálja jobban a közönséget, mint a részvénytársulás. Remélem és hiszem, hogy a fejlődés törvénye változtatni fog a helyzeten s ebből az , okból szívesebben látnám a szövetkezeti társu- j lást, csak találnám meg benne a jelenben a fejlődés módját, mert ma még azt tapasztalom, hogy a mi bevált Németországban és Ausztriában, az úgy nem vált be nálunk ; mert mások a mi viszonyaink, már pedig, hogy valamely intézmény beváljon, annak a helyi viszonyoknak kell megfelelőnek lennie. Örömmel láttam e lap múlt számában az országos szövetkezeti ellenőr érdeklődését törekvésünk iránt s gyümölcstermelésünk jövőjére. Az adó és sok minden más teher miatt nagy szerencsének tartanám, ha a"szövetkezésnél megtalálnék a modus vivendi-1; elösmerem és osztom előadását, hogy előnyös és létesíthető a szövetkezés, ha a czél érdekében egyenlően gondolkozó egyénekké leszünk" ; ha az építendő raktár és beszerzendő gép és fel szerelésekre megfelelő államsegélyt nyerünk.« Alkossa meg a szövetkezetét, szerezze meg az államsegélyt, szívesen leszek közkatonája és sorakozom az elismerést nyilvánitók tömegéhez. De a mily örömmel látnám azt, fájdalom, annyira vagyok aggályban, mert egyenlőséget teremteni ott, hol megesik, hogy a legönzetlenebb és legtisztább szándék vagy legjobb hi- szemü igaz eljárás az anyagiság és mellék czél- zat gyanúsítás fertőjébe mártatik, hol a felvilágosítás óhaja helyett a féltudákosságból származó rövidlátás némelyeknél a nemes czélra rakott védő falazatban csak az alapkő durvaságát látja és bírálja, ott még távol van az egyenlően való gondolkozás korszaka. Szép dolog az államsegély, de minekünk erről nincsenek itt megnyugtató tapasztalataink; itt még államsegély által ily ipari vagy közgazdasági ügyet nem láttunk sikerre vezetni, sőt sokszor az önállóság lehet ilynemű segélyek áldozata; már pedig ha önállóságunkat kell áldozatul hozni, úgy ez nolli me tangere. Végül mit erne itt kevés számú szövetkezés, ha csak a resztvevő termelőkre terjesztetik ki a termény beszállítási jog ? Nekünk a kistermelők nagy tömegének terményét kell tömegbe hozni és a világ piaczára igy "bocsátani, már pedig ezeknek az ellenérték azaz a vételár lehetőleg azonnal fizetendő, de ez nagyobb beruházás és nagyobb forgalmú tőke nélkül nem képzelhető. Ezzel íme eljutottunk ahoz, a mit annyiszor hallunk a termelő ellenségeként említeni, azaz a tőkéhez, holott kár azt ily rósz szemmel nézni. Ellenkezőleg, tekintsük azt oly eszköznek, akkori hangulatát tekintve, 8000-rel, egész hadsereggel ért fel. Es a hir még jobban emelte számukat. Hozott most már Bercsényi magával Varsóból és Ilyvoból fegyvereket, lőport, töltényt, rézdobot és egyéb hadi szereket, amire a kuruez- seregnek szüksége volt. Rákóczi és Bercsényi most már azon tanácskozott, hogy mitevők legyenek. Hol kezdjék meg a dolgot. Elhatározták, hogy leereszkednek a síkságra és átkelnek a Tiszán, ahol várja őket kitárt karokkal az alföldi jó magyar nép — és ha ez sikerül, a háború országos kiterjedést nyer. Az átkelést Tiszabecsnél gondolták legczélsze- rübbnek. A tiszabecsi révet már előbb jól megerősítette a német sereg sánczokkal és gróf Csáky István bereg-ugocsai főispán, Kende Mihály la- bancz-alezredes, Stein és Reinprecht német kapitányok hadai és egy Montecuccoli-század őrizete. Kémeitől azonban mindenről jól értesült Rákóczi. Felkészülének tehát és 1703. julius 7-én reggel megindulának Zavadkáról az egész táborral arra a dicsőségteljes útra, amelytől a magyar nemzet felszabadítását remélték. A lengyel Brzezan várában átadott s 1703. május 22-én Beregszász piaczán, valamint Váriban és Tarpán kibontott selyemtafota piros zászlókat büszkén lengette az elszánt magyar sereg felett a keleti szél és a felkelő nap aranysugarai a zászló „Pro Libertate“ gyémántnál drágább szavát szórta szét az elárvult, szegény rab országban. Már július 8-án az Ilosva és Borsova folyók között, az ugocsai határban fekvő Polyánka községnél szállottak táborba. Innét ir még ezen a napon Bercsényi a „berzenkedő“ Kende Mihály labancz- I alezredesnek és inti, hogy: „térjen eszére, mert abban bizonyos legyen, hogy az Méltóságos Fejedelemmel együtt és segítő hadainknak egy részével itt vagyunk már Isten segedelméből. Jól ismer Kglmetek mind magamat, mind az Méltóságos Fejedelmet; elhitetheti Kglmetek magokkal, hogy üres kézzel és nagy fundamentum nélkül felbolonditani az országot nem kívánjuk. Hitem s lelkem szerint assecurálom Kglmedet s Kglrned által mindent, hogy soha oly fundamentummal nem indult hazánk felszabadulása, mint most. Pénzünk, hadunk, királyokkal kötéseink, minden készületeink meg vannak ... Ne rontsátok magatokat s az országot, ne húzzátok magatokra erőhatalommal s minden jószágtokra az ellenség tüzes fegyverét! Hitemnek higyjen Kglrned: senkinek hántása, kára nem lészen, — valaki berzenkedő fegyverivei nem keresi magának. Ha pedig jobban tetszik Kglmednek az veszély, - berzenkedjék; de legalább lelkedre ne vedd az vármegye segítségét... Csáky István sógor uramnak ajánlom köteles szolgálatomat; legyen veszteg ő Kglme, — hitem szerint: se magának, se jószágának nem lesz kára . . . Költ polyánkai táborhelyünkben, 8. July 1703. Gróf Bercsényi Miklós m. k.“ Csáky István uram és a vármegyék fölkelt nemessége hallgattak a jó szóra. Csáky gróf otthagyta a tiszabecsi sánezot s mivel az ellenségtől Ugocsába nem mehetett, bevonult Szatrnárba; a nemesség pedig Szatmár felé szana-szét oszlott és szép csendesen haza ballagott. Csupán Kende alezredes uram berzenkedik vala az ő zsoldosaival és a szatmári német kapitányok két század muskétásaival. Rákóczi és Bercsényi nem soká várattak magukra. Július hó 14-én már nyakán voltak a berzenkedő Kende Mihály uramnak és Isten igazában azonnal támadtak. Ocskay László és Borbély Balázs a lengyel vitézektől támogatva, szökött katonáikkal oly iszonyú tüzes lovasrohamot intéztek a Tisza-kanyarulat sánczait védelmező laban- ezok és németek ellen, hogy a vezérlő Kende Mihály uramat is lovastul beleugratták a Tiszába — s ott berzenkedett a halállal. A tiszabecsi rév ily heves támadással a kuruezoké lett. Még aznap átkeltek a Tiszán nagy örömujongással és a túlparton tábort ütöttek. Az ország kapuja megnyílt előttük szerencsésen. A háború egy félév alatt az egész országban elterjedt. A kuruezok mint a raj lepték el Szatmár- vármegyét és julius 23-án már Nagykároly várát ostromolja Bercsényi. Augusztus 2-án már a nagy magyar alföld szivében Debreczenben van Rákóczi főhadiszállása. Felkelt a Tiszántúl, felkelt utána az egész ország. Ennek az első kurucz-diadalnak szentelt a magyar nép ünnepet most, kétszáz év múlva. Emelt oltárt és meggyujtotta hálás szívvel a hősök emlékezetének lángjait. Nagyon jói tettük, hogy az oltár köré gyűltünk áldozni. Nagy szükség van rá. Ki tudja, minő idők következnek ! . . . Ékszerek, REZSŐ G YULA Ól®Hl le ugyszin^n mindennemű arany- és ezüstnemüek a leg- mmammHm jutányosabb árak mellett kaphatók órás- és ékszérész-űzlelében Nagybányán, Főtér.
